Jogtudományi Közlöny, 1874

1874-02-23 / 9. szám

Kilenczedik évfolyam.^гф 9. 87. ábr.1 Budapest, 1874. febr 23. II II JOGTUDÓMARZI KOZLOKY A NAGY-VÁRADI, KASSAI és KOLOZSVÁRI ÜGYVÉDI EGYLETEK KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN. SZERKESZTŐI IRODA: ÜLLŐI- UT 1s. sz., II. еш. KIADÓHIVATAL : EGYETEM-UTCZA 4-dik szám alatt. félévre ... 6 frt negyedévre 3 „ A MEGRENDELÉSEK intézendők. A kéziratok A SZERKESZTŐHÖZ TARTALOM : Az esküdtszéki intézmény hazánkban. Varga László úrtól. — Jogirodalom. Dr. Sipos Árpád, kir. jogakadémiai tanár úrtól. — Különfélék. MELLÉKLET: Törvényjavaslat. — Curiai határozatok, bérmentve Az esküdtszéki intézmény hazánkban. I. Az esküdtszéki intézménynek jogrendszerünkbe átültetésére 1841-ben tették az első komoly kísérletet. Azon országos választmány előtt, melyet az 1840. 5. tczikk a büntető törvénykönyvvel válhatlan kapcsolatban álló büntető és javító rendszer behozása iránt véleményadás végett kiküldött, merült fel először ama kérdés: „Ki ítéljen a ténykérdés felett, esküdtszék-e vagy más bíróság!"* A választmány kisebbsége, melynek tagjai közt ott látjuk Eötvös József b., Deák Ferencz, Klauzál Gábor, Pulszky Ferencz és Fábry Istvánt, kijelente ama ,,erős meggyőződését, hogy a bűnvádi eljárást esküdtszékekre alapítani hazánkban sokkal czélszerűbb volna". Azonban a választmány többsége, mely majdnem kizárólag a főrendi tábla tagjaiból állott, az intézmény behozatalára nem talált elég indokot, s miután a kisebbség érveit egyenként megcáfoló, határozottan ellene szavazott. „E honban — szól az indokolás —vannak oly saját nemzeti törvényes intézetek, melyekről nem állítható, hogy czélszerű módosításokkal a kor kivánatinak megfelelő büntető eljárásnak alapul ne szolgálhatnának. Nem fenálló intézetek fogyatkozásából, vagy használhatlan voltából és ki nem képezhetéséből eredő szükség, hanem egyedül elméleti okoskodások követelik ezen országban az esküdtszékek behozatalát, mi onnét is kitetszik, hogy az 1828. évi országos választmányi munkálatban ezeknek eszméje sem fordul elő; az 1832/6-iki országgyűlésen pedig a törvényszékek elrendezése felett folyt tanácskozások bizonyitják, hogy még akkor is az állandó törvényszékek felállítása volt a közkivánság sommája. Biztosabb teend ezeknél fogva mellőzve az idegen intézeteket, melyek jótékonyságát, ha elméletileg mutatkoznék is, a gyakorlatnak kellene igazolni, — az ujonan alkotandó törvénykezési rendszert a nép életében gyökerezett, s százados szokás által a nép egyéniségéhez idomított alapokra építeni annyival inkább, mivel hacsak valaki a bizonyítási tan nélkülözésében és a felebbvitel nem létében nem keresi az igazság helyes kiszolgáltatásának főbiztosítékát, az esküdtszéki eljárásnak egyéb tulajdonai a honi törvényes rendszer természetével is összeegyeztethetők." Ily körülmények közt a kisebbség egyelőre csak arra szorítkozhatott, hogy indítványát s indokait jegyzőkönyvbe vétesse, s később ama különvéleményt terjeszsze elő, mely az országos választmány jelentésének egyik mellékletét képezi. Mindamellett nem mondott le ama reményéről, hogy kedvencz eszméjét megvalósítsa, sőt kettőzött erélyt fejtett ki, hogy annak minél több párthíveket szerezzen. S valóban izgatásait oly fényes siker koronázta, hogy midőn a választmány javaslata országgyűlési tárgyalás alá került, a rendek munkálataikban a büntető eljárást az esküdtszéki intézményre fektették. Azonban a főrendi tábla conservatív többsége, ellenzéki kisebbségének minden erő megfeszítése daczára, az indítványt egyszerűen visszavetette, s a rendeket felszólíta, hogy a választmánynak azon javaslatát vegyék tárgyalás alá, mely állandó bíróság elvén nyugszik. De a rendek többsége makacsan ragaszkodott az esküdtszéki intézményhez, s ennek folytán a főrendi tábla felszólításának mi eredményese lett. Különben is az országgyűlés bezárásáig csak egy hó volt hátra, s ezen idő amúgy is rövid lett volna egy ily nagy munka véghezvitelére. Az esküdtszéki intézmény átültetésére irányzott törekvés tehát itten is meghiusult. Az 1847/8. országgyűlés végre meghozta a kívánt eredményt. A reformeszmék mind nagyobb hódítást tevének, s az ellenzék, mely azokat képviselő, határozott többségre jutott. S bár a küzdelem kezdetén a főrendi tábla conservativ többségével szövetkezett kormány makacs magatartása miatt törekvéseinek sikerén már-már kétségbeesett, később a februári franczia és a márcziusi bécsi forradalom nyomását felhasználván, eszméit diadalra vezette. Az esküdtszéki intézményt is csak ekkor honosíthaták meg. A nemzet élénken érezte, hogy a kivívott szabadságnak mi sem szolgálhat nagyobb biztosítékául, mintha a felvilágosodás a társadalom minden rétegét áthatja, de tudta egyszersmind, hogy a korlátlan sajtó kétélű kard, mely midőn véd, egyúttal támadhat is. Midőn tehát az előzetes vizsgálat eltörlésével a gondolat lánczait széttörte, az 1848.18.tczikkben egyszersmind egy oly gátat állított fel, mely a sajtót rendes medrébe szorítsa s ártalmatlanná tegye. Itt volt az alkalom, hogy az esküdtszéki intézmény bajnokai, kiknek soraiból a diadalra jutott ellenzék vezéreit, s a felelős kormány két kitűnő tagját : Deák Ferenczet és Klauzál Gábort szemelte ki, kedvencz eszméjüket megvalósítsák. A sajtótörvényt az esküdtszéki intézményre fektették, s a törvényhatóságok területén esküdtszékeket szerveztek. * A választmány 1841. évi decz. 15., 16., 17. és 18-án tartott VII., VIII. és IX. üléseinek jegyzőkönyve.