Jogtudományi Közlöny, 1876
1876-05-26 / 21. szám
uLici-ut 1. sz., 111. emelet, egyetem-utcza 4-1. szám. Előfizetési dij: negyedévre 3 . A megrendelések a kiadó hivatalhoz intézendők. — A kéziratok bérmentve a szerkesztőhöz. a Kolozsvári és Temesvári ügyvédi kamarák hivatalos közlönye. SZERKESZTŐI IRODA: MEGJELEN MINDEN PÉNTEKEN. KIAD°HIYATAL: TAR'l'ALOM: A természettudományi módszer jogosultságának határai a politikában. Dr. Kuncz Ignácz, jogtanár úrtól. — Akaratszabadság. Dr. Dobranszky Péter, mű- és jogegyetemi tanár úrtól. —Törvénykezési szemle. A fenyitótöörvényszék a várban van ! — Az ügyvédi rendtartás és törvénykezésünk hiányai. — Collisio a ptrs 317 és 321. §-ai között. MELLÉKLET: Törvényjavaslat: természettudományi módszer jogosultságának határai a politikában. 1. Az államéletnek a természettörvényre alapítása s az államnak mint a természeti fejlődés eredményének fölfogása nem új. Föltalálható például már a stoikusoknál. Mindazáltal a természettudományi iskolától a fölfogás eredetiségét elvitatni nem lehet. Az eredeti jelleget nem abban keressük, hogy nevezett iskola a stoicismus magasztos álláspontjától messze elmarad, sőt azzal sokszor ellentétes irányt követ; mert hiszen ezen utóbbi irány követői mindig léteztek; mindig voltak elegen, kik kicsinylőleg nyilatkoztak mások lelkesedésének tárgyairól, s mindig voltak még többen, kik a kicsinylésben mély észt véltek látni akkor is, midőn az felületesség volt. A miben a materialismusnak mai divatos alakja annak régibb alakjaival szemközt eredeti, ugyanabban keresendő a természettani iskolának is eredetiségge. Ezen eredetiség nem egy az egészet átölelő és jellemző elvben, hanem a természettani tapasztalásnak minden azelőttinél gazdagabb, rendszeresebb és biztosabb alkalmazásában fekszik. A tulajdonképeni természettani módszer nem egyéb, mint a mai materialismusnak átvitele a politika mezejére. Innen származnak fény- és árnyoldalai. Miként a modern materialismus kizárólag természettudományi kutatásokra támaszkodva, e kutatások által sok nagy igazságot földerít. De minden más, nem ezen kutatásokból eredő ismeret valóságát tagadva vagy ignorálva, egyoldalúsága által sok nagy tévedést is elkövet, épen úgy a természettani iskola a politikában az állam és társadalom sok alapigazságát, különösen azok szents minőségét napfényre hozza, vagy legalább bővebben kifejti, de egyoldalúsága által nagyfontosságú érdekek veszélyeztetésére is könynyen vezet, sőt sokszor legsajátabb körében a tapasztalati téren is felületes, s ennyiben saját életelvével ellentétbe jön. Miként az első szempontból jogosult a természettani iskolának állása a politikai tudományok mezején, úgy a második szempontból jogosultak azon határok, melyek a természettani fölfogást az őt megillető térre szorítva, a tudományanyagnak egyszersmind más módszerek alkalmazása általi minden oldalú megvilágítását lehetővé teszik. Ezen határok kétfélék : részint külső okokból, részint a dolog lényege és természetéből származnak. Külső határokat von a természettani módszer alkalmazásának ezen módszer eszközeinek tökéletessége vagy tökéletlensége, miként a csillagásznak határt szab a látcső hordereje. Részletesen ezen külső határokról nem szólunk s csak annak megjegyzésére szorítkozunk, hogy az állami és társadalmi természettan még sokkal hátrább van, mint a tulajdonképi természettudományok. De még a tudomány ideális magaslatán is határai vannak a természettani módszer uralmának. Ezen a dolog lényege és természetéből, tehát belső okokból származó határokat csak akkor ismerhetjük fel, ha a természettani módszernek a bölcsészeti és történeti módszerhezi viszonyát megállapítjuk. E viszonyból származó határok változatlanok maradnak, bármily magas fokára a tökélynek emelkedik is a természettani módszer. Tényleg így áll a dolog. A természettani iskola a bölcsészeti iskolával szemközt ellenséges állást foglal el, s az eszmének önálló, a tényszerű világtól független érvényét tagadja. Ellenben a történeti iskoláról elismerőleg szól, de azért hajlammal bír a történeti módszer elhanyagolására. Ezen tényleg létező állapot azonban a három módszer lényege — és rendeltetésével homlokegyenest ellenkezik. E módszereket testvérekké tette a szellemi élet végzete, csak félreértés hozhatott létre azok közt ellenségeskedést. Azok csak együttvéve képesek az igazság minden oldalú földerítésére. Állításunkhoz sietünk hozzáadni, hogy a három módszer összekötése alatt nem anyagilag különböző irányok közvetítését, nem eklektikai irányt értünk. Különböző rendszerek egyes alkatrészeinek kiszakítása és egy új egésznek azokbeli alakítása mint merő külsőleges öszszekötés; a tudomány követelményeinek nem felel meg, mert a tudomány is organikus természettel bír, a tudomány él, annak tehát saját belsejéből kell önmagát kifejteni, belső erőből sarjakat hajtani. Szemelvények és compilatiók ismeretterjesztő elemi művekben hasznosak lehetnek, de a tudomány lényegét érdeklő kérdésekben ezen uton csak torzkép alkotható. Az említett módszerek összekötése és együttes alkalmazása még nem eklekticismus. Épen ezen összekötés és együttes alkalmazás az, mely a tudományrendszernek