Jogtudományi Közlöny, 1876

1876-05-26 / 21. szám

uLici-ut 1. sz., 111. emelet, egyetem-utcza 4-1. szám. Előfizetési dij: negyedévre 3 . A megrendelések a kiadó­ hivatalhoz intézendők. — A kéziratok bérmentve a szerkesztőhöz. a Kolozsvári és Temesvári ügyvédi kamarák hivatalos közlönye. SZERKESZTŐI IRODA: MEG­JELEN MINDEN PÉNTEKEN. KIAD°­HIYATAL: TAR'l'ALOM: A természettudományi módszer jogosultságának határai a politi­kában. Dr. Kuncz Ignácz, jogtanár úrtól. — Akaratszabadság. Dr. Dob­ra­nszky Péter, mű- és jogegyetemi tanár úrtól. —Törvénykezési szemle. A fenyitótöörvényszék a várban van !­ — Az ügyvédi rendtartás és törvényke­zésünk hiányai. — Collisio a ptrs 317­ és 321. §-ai között. MELLÉKLET: Törvényjavaslat: természettudományi módszer jogo­sultságának határai a politikában. 1. Az államéletnek a természettörvényre alapítása s az államnak mint a természeti fejlődés eredményének föl­fogása nem új. Föltalálható például már a stoikusoknál. Mindazáltal a természettudományi iskolától a fölfogás ere­detiségét elvitatni nem lehet. Az eredeti jelleget nem abban keressük, hogy nevezett iskola a stoicismus magasz­tos álláspontjától messze elmarad, sőt azzal sokszor ellen­tétes irányt követ; mert hiszen ezen utóbbi irány követői mindig léteztek; mindig voltak elegen, kik kicsinylőleg nyilatkoztak mások lelkesedésének tárgyairól, s mindig voltak még többen, kik a kicsinylésben mély észt véltek látni akkor is, midőn az felületesség volt. A miben a materialismusnak mai divatos alakja annak régibb alakjaival szemközt eredeti, ugyanabban keresendő a természettani iskolának is eredetiségge. Ezen eredetiség nem egy az egészet átölelő és jellemző elvben, hanem a természettani tapasztalásnak minden azelőttinél gazdagabb, rendszeresebb és biztosabb alkalmazásában fekszik. A tulajdonképeni természettani módszer nem egyéb, mint a mai materialismusnak átvitele a politika mezejére. Innen származnak fény- és árnyoldalai. Miként a modern materialismus kizárólag természettudományi kutatásokra támaszkodva, e kutatások által sok nagy igazságot földe­rít. De minden más, nem ezen kutatásokból eredő isme­ret valóságát tagadva vagy ignorálva, egyoldalúsága által sok nagy tévedést is elkövet, épen úgy a természet­tani iskola a politikában az állam és társadalom sok alap­igazságát, különösen azok szents minőségét napfényre hozza, vagy legalább bővebben kifejti, de egyoldalúsága által nagyfontosságú érdekek veszélyeztetésére is köny­nyen vezet, sőt sokszor legsajátabb körében a tapaszta­lati téren is felületes, s ennyiben saját életelvével ellen­tétbe jön. Miként az első szempontból jogosult a termé­szettani iskolának állása a politikai tudományok mezején, úgy a második szempontból jogosultak azon határok, melyek a természettani fölfogást az őt megillető térre szorítva, a tudomány­anyagnak egyszersmind más mód­szerek alkalmazása általi minden oldalú megvilágítását lehetővé teszik. Ezen határok kétfélék : részint külső okokból, részint a dolog lényege­ és természetéből származnak. Külső határokat von a természettani módszer alkal­mazásának ezen módszer eszközeinek tökéletessége vagy tökéletlensége, miként a csillagásznak határt szab a lát­cső hordereje. Részletesen ezen külső h­atárok­ról nem szólunk s csak annak megjegyzésére szorítkozunk, hogy az állami és társadalmi természettan még sokkal hátrább van, mint a tulajdonképi természettudományok. De még a tudomány ideális magaslatán is határai vannak a természettani módszer uralmának. Ezen a dolog lényege és természetéből, tehát belső okokból származó határokat csak akkor ismerhetjük fel, ha a természettani módszernek a bölcsészeti és történeti módszerhezi viszo­nyát megállapítjuk. E viszonyból származó határok válto­zatlanok maradnak, bármily magas fokára a tökélynek emelkedik is a természettani módszer. Tényleg így áll a dolog. A természettani iskola a bölcsészeti iskolával szemközt ellenséges állást foglal el, s az eszmének önálló, a tényszerű világtól független érvé­nyét tagadja. Ellenben a történeti iskoláról elismerőleg szól, de azért hajlammal bír a történeti módszer elhanya­golására. Ezen tényleg létező állapot azonban a három mód­szer lényege — és rendeltetésével homlokegyenest ellen­kezik. E módszereket testvérekké tette a szellemi élet végzete, csak félreértés hozhatott létre azok közt ellensé­geskedést. Azok csak együttvéve képesek az igazság minden oldalú földerítésére. Állításunkhoz sietünk hozzáadni, hogy a három módszer összekötése alatt nem anyagilag különböző irá­nyok közvetítését, nem eklektikai irányt értünk. Külön­böző rendszerek egyes alkatrészeinek kiszakítása és egy új egésznek azokbeli alakítása mint merő külsőleges ösz­szekötés; a tudomány követelményeinek nem felel meg, mert a tudomány is organikus természettel bír, a tudo­mány él, annak tehát saját belsejéből kell önmagát kifej­teni, belső erőből sarjakat hajtani. Szemelvények és com­pilatiók ismeretterjesztő elemi művekben hasznosak lehet­nek, de a tudomány lényegét érdeklő kérdésekben ezen uton csak torzkép alkotható. Az említett módszerek összekötése és együttes alkal­mazása még nem eklekticismus. Épen ezen összekötés és együttes alkalmazás az, mely a tudományrendszernek

Next