Jogtudományi Közlöny, 1879

1879-10-10 / 41. szám

3­64 JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY, 46. SZÁM. mondani; 2. a törvények vagy közigazgatási szabályren­deletek javaslatait kidolgozni és átvizsgálni; 3. közigaz­gatási peres ügyekben a miniszteri határozatok ellen emelt panaszok felett dönteni; 4. a közigazgatási hatóságok illetékességi összeütközéseit kiegyenlíteni; 5. a költség­vetésileg rendkívüli szükségletek fejében megállapított hitelösszegek egyes kiadásait, valamint a közmunkára szentelt összegek részletes hovafordítását jóváhagyni, a­mennyiben e kiadások túlhaladnák azon összeget, a­mely felett a miniszter a törvény szerint saját hatáskörében rendelkezhetik; 6. kivételes honosítási esetekben dönteni; 7. az alkotmány 66. czikkének esetén állami kölcsönöket és rendkívüli hitelműveleteket engedélyezni; 8. a megyék, kerületek és községek megadóztatását megállapítani azon esetekben, midőn az túlhaladná azon összeget, melyet a közigazgatósági hatóság a törvény értelmében követhet,­­ továbbá a megyék, kerületek és községek kölcsön­vételeit engedélyezni; 9. a megyék, kerületek és köz­ségek ingatlan javainak eladását és a talán elidegeníté­sét engedélyezni; 10. a behajthatlanoknak vélt összegek törlése felett határozni; 11. kivételes esetekben az állami kincstárból vagy a jószágigazgatósági pénztárból adandó kölcsönöket rendkívüli czímén engedélyezni;­­ezen jószág­igazgatási pénztár, továbbá az oskolák, özvegyek, árvák, községek és az egyházak pénztárai 6°/0 mellett adnak kölcsönöket); — 12. az állam részére előnyösöknek mutat­kozó egyezségeket jóváhagyni; 13. a legfőbb számvevő­széktől (mely az igazságügyi minisztériumnak képezi egyik osztályát) az állami kiadásokra vonatkozó szük­séges jelentéseket és felvilágosításokat követelhetni; és végül 14. közérdek esetében a netán czélszerűnek mutat­kozó kisajátítások felett a törvény értelmében határozni. 91. Az államtanács tagjait a fejedelem nevezi ki. Ők az államhivatalnokok kat­egóriájába tartoznak, szám szerint nem állhat kevesebb mint 11, sem több mint 15 tagból. (Rendesen 11 van, mindegyik 10.000 frank (dinár)-nyi évi fizetéssel.) Ezen tagok sorából nevezi ki a fejedelem az elnököt (évi 17.500 franknyi) s az alel­nököt (12.500 franknyi fizetéssel), kik ebbeli hivatásukat mindaddig folytatják, mig a fejedelem jónak nem találja őket mások által helyettesíteni. 92. Nem lehet tagja az államtanácsnak, a ki 35. évét be nem töltötte, legalább 10 évig közszolgálatban nem volt alkalmazva és a ki Szerbiában fekvő jószágot nem bir. Külön törvény állapítja meg az államtanács bel­szabályzatát. V. Az államjavak, valamint a fejedele­mi javai és civillistája. 93. Az állami javak állanak mindazon ingó és ingatlan javakból és tulajdonjogokból, melyeket az állam megszerez vagy saját nevében bir. Külön törvény szabályozza, hogy ezen állami javak miként eladhatók vagy elzálogosíthatók, illetőleg a jövedelmek miként leköthetők vagy megterheltethetők. 94. Az állami javakat a pénzügyminiszter kezeli. 95. Az állami javaktól meg­kü­lönböztetendők a fejedelem magán javai, ki ezek felett éltében vagy halála esetére a polgári törvénykönyv határozatai szerint szabadon rendelkezhetik. 96. A fejedelem trónra léptekor a skupstina az ural­kodás egész tartamára civillista czímén az államkincstár­ból havonkinti részletekben fizetendő évi összeget állapít meg (jelenleg 504.000 frank). A civillista tartozik viselni fentartási költségeit azon állami javaknak, melyeket a fejedelem ingyen élvez. 97. Az egyszer megállapított civillista a skupstina beleegyezése nélkül fel nem emel­hető, sem a fejedelem beleegyezése nélkül lejebb nem szállítható. 98. A fejedelem halálakor az addigi civillista az utód javára érvényes az első skupstina egybegyü­léséig. Dr. Ilerich Károly: A telekkönyekről. A telekkönyvekről általában, mint a culturállapothoz szük­séges intézményről és az e tekintetben szükséges reformokról. A telekkönyvi intézmény beható megfigyelésénél és vizsgálatánál több kérdés lép előtérbe, melyeket logikai sorrend szerint következőképen osztok be. Mi a telekkönyvi intézmény? Hányféle rendszert ismerünk? — melyik rendszer honosíttatott meg hazánkban és mikor? Miért választatott e rendszer? — megfelel-e ezen jelenlegi rendszerünk a kitűzött czélnak, mely általa elérendő volt? — megfelel-e nemzeti és magángazdásza­tunk igényeinek? — megfelel-e a nemzeti és egyéni hitel kívánalmainak? — megfelel-e a jogbiztonságnak ? — szükségesek-e tehát telekkönyvi rendszerünknél rögtöni és gyökeresebb reformok, vagy kívánatosabb, hogy a réginél maradjunk? És ha szükségesek ezen reformok, pótlások, javítások, — közülök melyek képeznek égető szükséget, s melyekre kell, hogy a magyar törvényhozó testület még ezen országgyűlési ciklus alatt kiterjeszsze messzeható figyelmét? Mindezek oly természetű kérdések, melyek gyorsan és tömegesen tódulnak az okszerűség kerekén elénk. . . Mint a telekkönyvi pályán működő szakember, megkísértem mindazon kérdésekre a kellő feleletet meg­adni; különösen czélom, feltüntetni azon nélkülözhetlen reformokat, pótlásokat és javításokat, melyek telekkönyvi rendszerünknél, telekkönyveink kezelésénél okvetlenül megkívántatnak; czélom továbbá bebizonyítani, hogy a tőkének közgazdasági, sőt állami életünk e hatalmas k ö­n­tényezőjének a közforgalomból való kimaradása, napról napra észlelhető kereskedése, egyéni és közhitelünk megrendült állapota telekkönyvi intézményünknek a tényleges viszonyok követelményeihez nem mért kezelé­sében is gyökereznek; czélom végül: tapasztalataim s viszonyaink megfigyelése alapján reá­mutatni a rendszer hibáira s ennek orvoslása tárgyában szerény nézeteimet és javaslatomat előadni. Szerencsésnek érzendem magam, ha közléseim által okot és alkalmat nyújtandók arra, hogy a fölvetett kérdésekre nézve tisztelt pályatársaim is nézeteiket s szerzett tapasztalataikat a sajtó útján nyilvánosságra hozzák; legkönnyebben lévén így elérhető az, hogy telekkönyvi intézményünknél és annak kezelése körül eddig már felmerült és időközönként még felmerü­lendő hiányokra és hibákra reá mutatva előkészítsük a törvényhozó testületnek ez irányú működését, mindenek­előtt annak figyelmét e rendbeli bajaink orvoslására híván fel. A gyakorlat simító keze sok intézménynek növelte már életképességét, jótékony és üdvös hatását, a tapasz­talat kritikájával elemezvén azt. „Usus te plura decebit" mondja a latin; valóban a tapasztalatnak és gyakorlat­nak meg kell adni ezen jogosultságát, mert mint az angol történész CANNING megjegyzi, szükséges, hogy: «Az államférfi lényegtelen elméletek után ne indul­jon ; az egészséges és gyakorlati tudomány tapasztalait és azok alkalmazását soha se mulaszsza el. Szolgálja hazája ügyét józansággal és használja fel annak érdekében mindazokat a nemes és szabadelvű eszméket, melyeknek alapját az­ igazság képezi; és tovább. «A ki minden különbség nélkül ellenzi a javitásokat, csak azért, mert ezek újítások, később kényszerülve lesz elfogadni oly újításokat is, melyek egyúttal nem javitások». Igazat kell adnunk a hírneves angol nagy történész MACAULAY-nak is itt, elismervén, hogy : «Azon nép lesz nagy és boldog, melynek történelme a kellő időben életbe léptetett reformok soroz­tából áll.»

Next