Jogtudományi Közlöny, 1879
1879-10-10 / 41. szám
364 JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY, 46. SZÁM. mondani; 2. a törvények vagy közigazgatási szabályrendeletek javaslatait kidolgozni és átvizsgálni; 3. közigazgatási peres ügyekben a miniszteri határozatok ellen emelt panaszok felett dönteni; 4. a közigazgatási hatóságok illetékességi összeütközéseit kiegyenlíteni; 5. a költségvetésileg rendkívüli szükségletek fejében megállapított hitelösszegek egyes kiadásait, valamint a közmunkára szentelt összegek részletes hovafordítását jóváhagyni, amennyiben e kiadások túlhaladnák azon összeget, amely felett a miniszter a törvény szerint saját hatáskörében rendelkezhetik; 6. kivételes honosítási esetekben dönteni; 7. az alkotmány 66. czikkének esetén állami kölcsönöket és rendkívüli hitelműveleteket engedélyezni; 8. a megyék, kerületek és községek megadóztatását megállapítani azon esetekben, midőn az túlhaladná azon összeget, melyet a közigazgatósági hatóság a törvény értelmében követhet, továbbá a megyék, kerületek és községek kölcsönvételeit engedélyezni; 9. a megyék, kerületek és községek ingatlan javainak eladását és a talán elidegenítését engedélyezni; 10. a behajthatlanoknak vélt összegek törlése felett határozni; 11. kivételes esetekben az állami kincstárból vagy a jószágigazgatósági pénztárból adandó kölcsönöket rendkívüli czímén engedélyezni;ezen jószágigazgatási pénztár, továbbá az oskolák, özvegyek, árvák, községek és az egyházak pénztárai 6°/0 mellett adnak kölcsönöket); — 12. az állam részére előnyösöknek mutatkozó egyezségeket jóváhagyni; 13. a legfőbb számvevőszéktől (mely az igazságügyi minisztériumnak képezi egyik osztályát) az állami kiadásokra vonatkozó szükséges jelentéseket és felvilágosításokat követelhetni; és végül 14. közérdek esetében a netán czélszerűnek mutatkozó kisajátítások felett a törvény értelmében határozni. 91. Az államtanács tagjait a fejedelem nevezi ki. Ők az államhivatalnokok kategóriájába tartoznak, szám szerint nem állhat kevesebb mint 11, sem több mint 15 tagból. (Rendesen 11 van, mindegyik 10.000 frank (dinár)-nyi évi fizetéssel.) Ezen tagok sorából nevezi ki a fejedelem az elnököt (évi 17.500 franknyi) s az alelnököt (12.500 franknyi fizetéssel), kik ebbeli hivatásukat mindaddig folytatják, mig a fejedelem jónak nem találja őket mások által helyettesíteni. 92. Nem lehet tagja az államtanácsnak, a ki 35. évét be nem töltötte, legalább 10 évig közszolgálatban nem volt alkalmazva és a ki Szerbiában fekvő jószágot nem bir. Külön törvény állapítja meg az államtanács belszabályzatát. V. Az államjavak, valamint a fejedelemi javai és civillistája. 93. Az állami javak állanak mindazon ingó és ingatlan javakból és tulajdonjogokból, melyeket az állam megszerez vagy saját nevében bir. Külön törvény szabályozza, hogy ezen állami javak miként eladhatók vagy elzálogosíthatók, illetőleg a jövedelmek miként leköthetők vagy megterheltethetők. 94. Az állami javakat a pénzügyminiszter kezeli. 95. Az állami javaktól megkülönböztetendők a fejedelem magán javai, ki ezek felett éltében vagy halála esetére a polgári törvénykönyv határozatai szerint szabadon rendelkezhetik. 96. A fejedelem trónra léptekor a skupstina az uralkodás egész tartamára civillista czímén az államkincstárból havonkinti részletekben fizetendő évi összeget állapít meg (jelenleg 504.000 frank). A civillista tartozik viselni fentartási költségeit azon állami javaknak, melyeket a fejedelem ingyen élvez. 97. Az egyszer megállapított civillista a skupstina beleegyezése nélkül fel nem emelhető, sem a fejedelem beleegyezése nélkül lejebb nem szállítható. 98. A fejedelem halálakor az addigi civillista az utód javára érvényes az első skupstina egybegyüléséig. Dr. Ilerich Károly: A telekkönyekről. A telekkönyvekről általában, mint a culturállapothoz szükséges intézményről és az e tekintetben szükséges reformokról. A telekkönyvi intézmény beható megfigyelésénél és vizsgálatánál több kérdés lép előtérbe, melyeket logikai sorrend szerint következőképen osztok be. Mi a telekkönyvi intézmény? Hányféle rendszert ismerünk? — melyik rendszer honosíttatott meg hazánkban és mikor? Miért választatott e rendszer? — megfelel-e ezen jelenlegi rendszerünk a kitűzött czélnak, mely általa elérendő volt? — megfelel-e nemzeti és magángazdászatunk igényeinek? — megfelel-e a nemzeti és egyéni hitel kívánalmainak? — megfelel-e a jogbiztonságnak ? — szükségesek-e tehát telekkönyvi rendszerünknél rögtöni és gyökeresebb reformok, vagy kívánatosabb, hogy a réginél maradjunk? És ha szükségesek ezen reformok, pótlások, javítások, — közülök melyek képeznek égető szükséget, s melyekre kell, hogy a magyar törvényhozó testület még ezen országgyűlési ciklus alatt kiterjeszsze messzeható figyelmét? Mindezek oly természetű kérdések, melyek gyorsan és tömegesen tódulnak az okszerűség kerekén elénk. . . Mint a telekkönyvi pályán működő szakember, megkísértem mindazon kérdésekre a kellő feleletet megadni; különösen czélom, feltüntetni azon nélkülözhetlen reformokat, pótlásokat és javításokat, melyek telekkönyvi rendszerünknél, telekkönyveink kezelésénél okvetlenül megkívántatnak; czélom továbbá bebizonyítani, hogy a tőkének közgazdasági, sőt állami életünk e hatalmas k öntényezőjének a közforgalomból való kimaradása, napról napra észlelhető kereskedése, egyéni és közhitelünk megrendült állapota telekkönyvi intézményünknek a tényleges viszonyok követelményeihez nem mért kezelésében is gyökereznek; czélom végül: tapasztalataim s viszonyaink megfigyelése alapján reámutatni a rendszer hibáira s ennek orvoslása tárgyában szerény nézeteimet és javaslatomat előadni. Szerencsésnek érzendem magam, ha közléseim által okot és alkalmat nyújtandók arra, hogy a fölvetett kérdésekre nézve tisztelt pályatársaim is nézeteiket s szerzett tapasztalataikat a sajtó útján nyilvánosságra hozzák; legkönnyebben lévén így elérhető az, hogy telekkönyvi intézményünknél és annak kezelése körül eddig már felmerült és időközönként még felmerülendő hiányokra és hibákra reá mutatva előkészítsük a törvényhozó testületnek ez irányú működését, mindenekelőtt annak figyelmét e rendbeli bajaink orvoslására híván fel. A gyakorlat simító keze sok intézménynek növelte már életképességét, jótékony és üdvös hatását, a tapasztalat kritikájával elemezvén azt. „Usus te plura decebit" mondja a latin; valóban a tapasztalatnak és gyakorlatnak meg kell adni ezen jogosultságát, mert mint az angol történész CANNING megjegyzi, szükséges, hogy: «Az államférfi lényegtelen elméletek után ne induljon ; az egészséges és gyakorlati tudomány tapasztalait és azok alkalmazását soha se mulaszsza el. Szolgálja hazája ügyét józansággal és használja fel annak érdekében mindazokat a nemes és szabadelvű eszméket, melyeknek alapját az igazság képezi; és tovább. «A ki minden különbség nélkül ellenzi a javitásokat, csak azért, mert ezek újítások, később kényszerülve lesz elfogadni oly újításokat is, melyek egyúttal nem javitások». Igazat kell adnunk a hírneves angol nagy történész MACAULAY-nak is itt, elismervén, hogy : «Azon nép lesz nagy és boldog, melynek történelme a kellő időben életbe léptetett reformok soroztából áll.»