Jogtudományi Közlöny, 1879
1879-10-10 / 41. szám
Tizennegyedik évfolyam. 39. SZ. Budapest, 1879. szeptember 26. JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY KAPCSOLATBAN A DÖNTVÉNYEK GYŰJTEMÉNYÉVEL. SZERKESZTŐI IRODA: Megjelelt minden pénteken. KIADÓ-HIVATAL: Wesselenyi utcza 4. sz., I. em. Orr egyetem-utcza 4-ik szám. Előfizetési dij: ^^re e dévre' " ^ A megrendelések a kiadó hivatalhoz intézendők. — A kéziratok bérmentve a szerkesztőkhöz. TARTALOM: Keleti jogviszonyok. Dr Herich Károly úrtól. — A telekkönyvekről. Stankay László úrtól. — Egy jeles franczia izó a római novatio, cessio és delegatióról. Dr. Kiss Mór egyet, magántanár úrtól. — Törvénykezési szemle: Házassági jogeset. Barcza Kálmán ügyvéd úrtól. — Különfélék. MELLÉKLET: Curiai határozatok. Az 1878-ki évfolyamnak még rendelkezésünkre álló teljes számú példányai 8 forintért, a jul.—deczemberi példányok 4 forintért, a folyó év teljes számú példányai pedig a rendes előfizetési ár mellett még megrendelhetők. Keleti jogviszonyok: XXIII. A szerb skupstina. Mielőtt a szerb alkotmánynak ismertetését folytatnók, nem lesz fölösleges a skupstina intézményének jogtörténeti fejlődésére visszatekinteni. A skupstináról szóló alkotmányi szabványok nem csak hogy Szerbia jelenlegi igényeinek kielégítésére voltak hivatva, hanem egyúttal az ország legdrágább óhajainak egyikét teljesítették. (Lásd UBICINI : Constitution de la principauté de Serbie 41. lap.) Tényleg ugyanis minden időben a skupstinában látták a szerbek a törvényalkotó elemet. Rég óta mondja a szerb nép, hogy a skupstina mindent tehet, hogy az a törvény és a király fölött áll. Rendezve látjuk ez intézményt már Nemanja István alatt. Ha az aristokratiától, mely Szerbiában soha sem létezett, eltekintünk, nagy hasonlatosságot lelhetni a régi skupstina és a régi magyar vagy lengyel országgyűlés közt. Minden családfő részt vehetett benne, a tanácskozás szabad ég alatt folyt, azonban rendesen a hadvezérek (vojvodák) szavazata döntött. Nem ritkán megtörtént az, hogy a skupstina népbírósággá alakult, ítélendő kivált főben járó bűntettekben. Valamikor a szerb királyok gyakran megkísérlették a skupstina eltörlését, vagy legalább is minél ritkábban hívták azt össze. A török uralom alatt (1549—1804), természetesen skupstinákról nem lehetett szó, de az önrendelkezési jog visszanyerése után legelső gondjuk volt a szerbeknek skupstinát egybehívni, mely Kára Györgyöt főparancsnokká nevezte ki, a senatust, kormánytanácscsá alakította és eleinte minden őszkor a törvényhozási hatalmat gyakorolta. Az 1836. hatti-serif, valamint az 1838 alkotmány a skupstinát meg sem említék. Később Milos tetszés szerint bánt el vele és azt rendesen Kragujeváczra, mely 1839-ig volt Szerbiának fővárosa, hivta össze. A fejedelem és a képviselők közt igen barátságosak és fesztelenek voltak a viszonyok. A skupstina legfontosabb teendője abban állott, hogy a kormányt számadás tételre hívja föl (sta cni s narodnim blagom). Az első törvény, mely rendszeresen a skupstináról intézkedik, 1858-ban hozatott Kára Gyorgyevics alatt, miután azt a szerbek hosszú évek során át hasztalan sürgették vala. Ezen túlságosan szabadelvű törvényt azonban Milos 1859-ben csakhamar módosította 1861-ben pedig ismét uj alkotmány hozatott. Obrenovics Mihálynak 1868. évi junius 10-én Topolderen váratlanul beállott halála mindenki előtt ismeretes. Azóta mondhatni egyedül Risztics vezette a szerb kormány rúdját. Risztics sietett a skupstinával 1869. június 29-kén új alkotmányt megszavaztatni, mely tagadhatlanul sokkal jobb az addigiaknál és leginkább felel meg a szerb nép politikai igényeinek. Téved azonban nagyon UBICINI (i. h. 96. 1.), midőn a szerb skupstina és Horvát-Slavonországnak törvényhozó testülete közt nagy analógiát lát. Szerbiában ugyanis 3, a nép által választott képviselő mellé a fejedelem egy tagot kinevezhet a képzettségük vagy közügyekben való jártasságuk által kiváló személyek sorából. Horvát-Slavonországban ellenben az 51 megyei és 26 városi képviselőn kívül vannak az országgyűlésnek személyes megjelenési joggal bíró tagjai, kik ha kell, többségben vannak a választott képviselők felett. Ez, azt hiszem, lényeges különbség. Birnak pedig a horvát-slavon országgyűlésen virtuális megjelenési joggal: a zágrábi és karloviczi érsek, a római-, görög- katholika és görögkeleti egyházi megyés püspökök, a zágrábi nagyprépost (aurániai perjel), a megyei főispánok, a turopolyi gróf s a horvát-slavon főrendűek, vagyis azon nagykorú, gondnokság vagy csőd alatt nem álló mágnások, kik az ország területén szüöke lettek vagy meghonosittattak, vagy az országban állandóan laknak, a mennyiben ott oly fekvő jószágnak tulajdonosai, melylyel 1848 előtt a földesúri hatóság járt. Feltűnő, hogy a szerb alkotmány 48. czikke kizárja a skupstinából az ügyvédeket. A tervezet ezen megszorításról mit sem tudott, de tárgyalás közben «a közvélemény nyomása folytán», vagyis helyesebben a nép előítéleténél fogva azt fel kellett venni, és így Szerbiában politikai osztrácizmus éri azon társadalmi osztályt, mely Európa nyugati államainak parlamentjeiben a legelőkelőbb szerepet szokta játszani. Ez világosan illustrálja a szerb nép jellemét. Különben a szerbek nem állanak egyedül. Pár év előtt Románia akkori közoktatásügyi minisztere a román parlamentben nyíltan kimondotta, hogy a román népnek két ellensége van : a zsidó s az ügyvéd! Ez az ellenszenv eléggé jellemzi úgy a szerb, valamint a román nép értelmi és gazdasági ügyefogyottságán A szerb alkotmány egyik kiváló fontosságú intézménye az államtanács, melyet már Kara Gjorgje alkotott volt a süerezetlenség harca első éveiben. Azonban O0 ő sem Kara Gjorgje, sem Milos ezen tanácsnak nem voltak nagy barátjai, mivel az a ki nem elégíthető ambitióknak vált állandó gyülhelyévé, bár másrészt a fejedelmek önkényuralmának természetes ellensúlya gyanánt szerepelt. XXIV. A szerb alkotmány folytatása. IV. Az állantanács (sovjet) 90. czikk. Államtanács alakittatik, melynek hatáskörébe tartozik: 1. a kormány részéről elejébe terjesztett kérdések felett véleményt