Jogtudományi Közlöny, 1883

1883-02-23 / 8. szám

Tizennyolczadik évfolyam. 13. sz. Budapest, 1883. márczius 30. SZERKESZTŐI IRODA: Üllői út 2. szám, III. em. Megjelen minden pénteken. KIADÓ-HIVATAL: egyetem,utczadd ik szám. Előfizetési dij : félévre . Irt negyedévre .. . 11 A megrendelések a kiadó-hivatalhoz intézendők. — A kéziratok bérmentve a szerkesztői irodába. KAPCSOLATBAN A DÖNTVÉNYEK GYŰJTEMÉNYÉVEL TARTALOM . Észrevételek az átalános magánjogi törvénykönyv tervezetének a dologi jogot tárgyazó részére. Ur. HALLER KÁROLY kolozsvári egyetemi tanártól. — Hiteltelekkönyveinkről. KÁPLÁNY GÉZA erzsébetvárosi kir. törvényszéki birótól. — Törvényjavaslat a hiteltelekjegyzőkönyvek átalakításáról s a föladó-katasteri adatokkal való kiegészítéséről. — Külföldi jogélet: Olasz igazságügyi törvényhozás 1880—1882. Dr. DELL'ADAMI REZSŐ budapesti ügyvédtől. — Törvénykezési Szemle : A csődtörvény 57. §-ának 6. pontjához. Dr. L. S. ügyvédtől. — Lefoglalható-e a függő termés mint ingóság a végr. törv. 208. és 211. §-aiban szabályozott esetekben. HUF JÓZSEF soproni ügyvédtől. — Különfélék. MELLÉKLET: Curiai határozatok. — Igazságügyminiszteri rendelet a királyi járásbíróságok hatósági köréhez tartozó bűnügyekben a felebbviteli bíróságok szabályozásáról és felebbvitel korlátozásáról intézkedő 1883 : VI. tcz. hatályba léptetése tárgyában. — Javaslat a jövedéki büntetőeljárás egyöntetűsége és ideiglenes szabályozása tárgyában. SZÉKELY JÓZSEF kir. táblai birótól. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. ÉSZREVÉTELEK az «Átalános magánjogi törvénykönyv tervezetének a «Dologi jogot» tárgyazó részére. Midőn a legilletékesb helyről jött felhívásra a magyar polgári törvénykönyv tervezetének a dologi jogot tárgyazó részére is szerény észrevételeimet megtenni kívánom, kötelességemnek érzem mindenelőtt a javaslatra átalános szempontból nézetemet nyíltan és őszintén kimondani. Igénytelen ítéletem szerint a javaslat elvitázhatlan érdemei mellett is nem egészen felel meg azon követelményeknek, melyeket a mai tudomány valamely új törvénykönyvvel szemben tenni jogosult. Igen sok oly meghatározás foglaltatik benne, melyek inkább tudományos munkába, mint törvénykönyvbe valók; számtalan osztályozások fordulnak benne elő, melyek a tanszékre tartoznak; felesleges ismétlések mellett oly következtetéseket is teszen, melyek az előző tételből önként folynak, míg másfelől oly következtetésektől óv, melyeket különben sem tenne meg senki; szóval figyelmen kívül hagyja azt az elvet: «Lex imperet, non disputet». Ezért nemcsak egyes szakaszok túlságos terjedelműek, de azok száma (393) is az egyik mintául szolgált osztr. polg. tvkönyv megfelelő részének szakaszait jóval meghaladja. De a minta sincs épen szerencsésen választva, mert ha igaz is, hogy az osztr. polgárkönyv annak idején a legtökéletesb magánjogi törvénykönyvnek tartatott s nem egy ujabbkori törvénykönyv alkotásánál alapul szolgált, még a szászországi polgárikönyv sem tette azt, amit a javaslat, t. i. hogy a legtöbb szakaszt szó szerint minden hibájával együtt egyszerűen átvegye csupán azért, mert azok ez idő szerint isaz egész országban érvényben fenállanak). Az indokolásnak azon része, mely ezt igazolni törekszik (Indokok. III. 100. 1.), legkevésbbé sikerült s ha erre vonatkozólag minden további megjegyzéstől óvakodom, ez nem csekélyen megtagadásba került, de kerülni kivánom az elfogultságnak még látszatát is. Az osztr. polgárkönyv maga is már rég átdolgozásra vár, mi munkában is van s e mellett a mi uj törvénykönyvünk csakhamar elavulttá válnék. Álláspontomat igazolandó megkísérlem a javaslat egyes intézkedéseire észrevételeimet megtenni s egyedül a dolog lényegét szemelőtt tartva, nem követem a divatos alakot, mely magának tudós jegyzetek és idézetek nagy halmazával tetszeleg. A DOLOGI JOG. I.CZÍM. A birtok. (1. §.) A bizlalás és birtoklás fogalmának meghatározásánál a javaslat az uralkodó elméletnek hódol s a birtokot csak tényleges állapotnak tekinti, melyhez a törvény bizonyos jogokat köt. Ennélfogva az 1. §-ra nincs is más megjegyzésem, mint hogy abban az osztr. polgárkönyv 309. §-a igen hiven van követve, pedig ebben is hibás a ««bizlaló»» fogalmának oly körülírása : «a ki valamely dolgot hatalmában vagy őrizete alatt tartó ; miért nem követte a javaslat inkább a szász törvénykönyvet? mely szerint :«bizlaló az, ki valamely dolgot tényleg hatalmában tart». Amit valaki őrizetében tart, az hatalmában is van ; a kettő nemcsak nem zárja ki egymást, de szükségképen együttjár. Ezért az 1. § ból e szavak: «vagy őrizete alatt» elhagyandók. (2. §.) Az osztr. polg. tkönyv. 311. és a szászországi polg. tkönyv 191.§-ból összetett 2. §. merőben felesleges és létjogát legkevésbbé sem igazolják a különben derék szülők. Mert, hogy «minden dolog, mely a jogi forgalom tárgyát képezi, birtokba vehető®, ez önként értetik s ki van már mondva az átalános részben (javaslat 95. §.) is, hol meghatároztatik, mely dolgok lehetnek a jogi forgalom tárgyai. De az 1. §. ugyanezt mondja ki, midőn meghatározza, hogy birtokos az, ki a tényleg hatalmában levő dolgot sajátjakép megtartani akarja. Kérdés most, mi lehet valakinek tényleg hatalmában ? mert mindaz, de csakis az lehet birtoknak tárgya. Önként következik, hogy csak oly dolgok, melyeket természeti és jogi törvény szerint valaki hatalmában tarthat. A 2. további részei is egészen feleslegesek , mert rendelkezést nem tartalmaznak s nem képzelhető eset, melyben valaki erre a §-ra hivatkozhatnék. De más hibában is szenvednek azok, név szerint e tétel: «birtok csak egyes dolgokon foglalhat helyt» kizárja annak lehetőségét, hogy valaki dologösszeséget birtoklási szándékkal hatalmában tartson, pedig az összdolog nem egyéb, mint több egyes dolognak egy egészszé lett oly összesítése, minélfogva azok egy egésznek tekintetnek. A birtok tárgyát tulajdonképen mindig az egyes dolgok képezik, mert tényleges hatalom csak azok felett gyakorolható. A javaslat értelmében dologösszeségnek tulajdona jelképes átadás által nem is lenne megszerezhető, pedig az átadás, mely tulajdont alapít meg, nem egyéb, mint a birtoknak átruházása azzal a szándékkal, hogy az átvevő a dolog tulajdonát megszerezze. Tegyük fel, hogy valaki a könyvtárt, melynek ő nem tulajdonosa, eladja s a vevőnek a kulcsot, melynek segélyével ez a könyvtár kizárólagos birtokba vételére képessé lesz, átadja; az átvevő nem tulajdonos, mert az átadó sem volt az, de a javaslat szerint nem is birtokosa a könyvtárnak (csak a kulcsnak), mi tehát ?! Az indokolás ugyan (107. 1.) azt a tételt állítja fel, hogy(jelképileg birtok nem is szerezhetők, de nem kell abban a következetességet nagyon szorosan vennünk, miről az a körülmény is meggyőzhet, hogy épen a 7. §-ban.