Jogtudományi Közlöny, 1886
1886-12-03 / 49. szám
Huszonegyedik évfolyam. 52. SZ. Budapest, 1886. deczember 24. MANYI KÖZLÖNY KAPCSOLATBAN A DÖNTVÉNYEK GYŰJTEMÉNYÉVEL. SZERKESZTŐI IRODA: Üllői út 2. szám, III. em. Megjelen minden pénteken. KIADÓ-HIVATAL: egyetemi utcza 4-ik szám. Előfizetési dij: negyedévre .. . ? A megrendelések a kiadó-hivatalhoz intézendők. — A kéziratok bérmentve a szerkesztői irodába. Tartalon : Az 1887. évi igazságügyi költségvetés. DÁRDAY SÁNDOR-tól. — Corpus Juris Hungarici Emendatum. Dr. DAEMPF SÁNDOR pécsi ügyvédtől. — Jogirodalom : A fiatal bűntettesek javításáról. Dr. BALOGH JENŐtől. — Törvénykezési Szemle . A kereskedelmi utazó és az ipartörvény. Dr. MÓDER TIBOR budapesti kir. táblai fogalmazótól. — Magánjogi ítéletek kritikai fejtegetése. Ill. Pénzbeli tartozások fizetési helye és perbeli illetősége. Dr. SCHWARZ GUSZTÁV budapesti ügyvéd és egyetemi magántanártól. — Az eszmei halmazat kérdéséhez. LAUFFER GYULA csaczai kir. albirótól. — Különfélék. Melléklet: Curiai Határozatok. — Felszólalási ügyek. — A m. kir. pénzügyi közigazgatási biróság határozatai. — A közoktatási miniszter jelentése a seminariumi oktatásról. — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-ből. Az 1887. évi igazságügyi költségvetés. Az egyes kormányzati tárczák költségvetése tükrét képezi az azok keretében eddig követett és a jövőre követendő politikának. A politikusok kezében ezért a költségvetés füzetei valóságos sybilla-könyvek, melyeknek számadatai előre jelzik a kormány jövő ténykedését, tevékenységét s egyúttal retrospectív világot vetnek viselt dolgaira, tévedéseire s botlásaira. A költségvetések eme jelentőségét ez alkalommal még fokozta azon körülmény, hogy a jövő évi igazságügyi költségvetés egy új kormányzó előterjesztését képezi. Mindenki azt várja, hogy abban fogja magát manifestálni az új kormányzatnak egy igazgatási mint törvényhozási politikája. Természetes tehát, hogy nem csekély érdeklődéssel vártuk a költségvetés hivatalos közzétételét s annak indokolását, mely a már általunk is közlött számadatok jelentőségének megfejtésével tájékoztasson minket az érvényesülésre törekvő ujabb kormányzati elvek és politikai irányzat felett. Az 1887. évi költségvetés 719,221 frttal emeli az igazságügyi tárca kiadásait. E nagy vívmány képes felvillanyozni még a jogászközönségnek is nem igen kifejlett képzelő tehetségét, de ha végig futjuk a költségvetés tételeit, csakhamar ismét azon komor meggyőződésre kell jutnunk, hogy még ezen nagy összegben is távolról sem lelhetjük a szükséges reformok egyenértékének kifejezését, hanem legnagyobb részben csak a korábbi s eddig fájdalmasan érzett fogyatkozásoknak nem is teljes kielégítését, hanem csak némi apasztását. E komor valóság retrospectív irányban mint sötét éjben a villám, elég sötét színben tünteti elénk a múltat, amelyben nem volt örömünk. De mi reményt nyújt jövőnk iránt? Ez az, amit a költségvetésben kerestünk és ha azt a számtételekben nem is lelhetjük még reálisaivá, legalább eszmékben kerestük azt, ami egy szebb jövőnek reményét nyújthatná. Nem fogjuk a költségvetés egyéb tételeivel szemben a mostoha helyzettel nyilvánuló s eddig olyannyira hiányzott erély kellő méltatását elhallgatni, de jogszolgáltatásunk gyökeres reformszükségleteinek tudatában nem elégíthet ki senkit az eddig járt ösvényeken való haladás. A tetterőnek nyilvánulását az intercalaris levonásoknak felsőbb bíróságainknál 2 százalékról 1 százalékra és alsóbb bíróságainknál 3 százalékról 2 százalékra való leszállításában szívesen fogadjuk , de az alkotás, a teremtő erő nyomait a költségvetés sivár és rideg, merőben bureaukratikusan sablonszerű indokolásában sehol sem lelhetjük, noha már eddig is pl. a pótbírói intézmény eltörlésének szerencsés megoldása s legújabban a törvénykezési szünidő újabb szabályozásának javaslata, jogosult reményt kelthetett kihatóbb conceptiók s merészebb alkotások initiálására, melyeknek egynémelyike a törvényhozás közrehatása nélkül is foganatosítható lenne. De a midőn példaa birói sucrescentia alaposabb kiképzését egy szóval sem hangoztatva, csak azt mondja az indokolás (15. lap) : «Az évi dijaknál mutatkozó 16,200 frtnyi emelkedés abban találja indokát, hogy 290 joggyakornok a szükséges munkaerővel szemben elégtelennek bizonyult, minélfogva a folyó évben általam már alkalmazásban talált, és nélkülözhetlennek bizonyult 45 joggyakornok évi díját is a jelen költségelőirányzatba fel kellett vennem, mert kétségtelen, hogy ezen állások meg nem szüntethetők anélkül, hogy a megszüntetés a bírósági ügymenetre káros hatást ne gyakoroljon, és ezen állások megszüntetése az aljegyzői állások szaporítását tenné szükségessé". — méltán kérdhetjük, vajon e szellem nem-e az elköltözöttnek vélt előbbi szelleme? A joggyakornokok állását nem a kihasználásnak, hanem a gyakorlati kiképzésnek tekintete alá kell vonni, mely irányban administratív kormányzati úton nagy mulasztás orvoslását vártuk az új igazságügyminisztertől, mint a gyakorlati jogszolgáltatásnak elismert mesterétől. Tőle a gyakorlati birói képezés érdekében még a birói hatalom gyakorlásáról szóló alaptörvény üdvös módosítását is reméltük s ezért a költségvetés indokolásának fentebbi szelleme lényeges correctiót igényel, melyet talán még az igazságügyminiszter szóbeli expozéjától várhatunk. Valószínűleg a fentebbi hagyományos szellemnek felel meg a hivatali és irodai költség rovata indokolásának ezen pontja is (21. lap): «Jelentékenyen terheli ezen rovatot, hogy a Curia határozata folytán bűnügyi vizsgálatoknál állandóan jegyzőkönyvvezető alkalmazandó, és miután ilyet a fogalmazói személyzet létszámából elegendő számban nyerni nem lehet, a vizsgálóbírák mellett gyakran bijnokok alkalmazandók a jegyzőkönyvvezetői teendők teljesítésére.» Valóban nem hittük, hogy a tiszaeszlári perben is szereplő díjnok alkalmazása lassankint jogszolgáltatásunk szervezetének legális tényezőjéül fejlődjék. Az igazságügyi kormányzatnak ezen leplezetlen vallomása méltán indíthatná a kir. Curiát oly újabb határozat hozatalára, hogy a jegyzőkönyvvezetői teendők legalább eskü alatti szolgálatban állókkal végeztessenek. A költségvetés ezen aprólékosabb momentumai mellett kétségtelenül leglényegesebb momentum a jövő évi költségvetésnek a bírói fizetések ötéves pótlékából álló fizetésemelkedés, melynek adatai tekintettel, arra, hogy voltaképen tizenötödéves szolgálati viszonyoknak képét tárják fel, igen érdekes tanulmányt nyújtanak. Bizonyára a miniszter úrnak figyelmét is lekötötték a szolgálati viszonyoknak ezen adatai, noha a költségvetésnek indokolása azt egy szóval sem árulja el. Meglehet azonban, hogy az igazságügyminiszter szándékosan nem akarja eszméit elárulni, egyrészről talán azért, hogy időnek előtte hiú reményeket ne keltsen; másrészről talán azért, mert saját terveinek bírálata helyett inkább a jogászközönség véleményének nyilvánulását kívánja puhatolni. Ám legyen! és ezen czéljának előmozdítására közöljük az általunk a költségvetés tételeire fektetett eme tanulságos összevetést.