Jogtudományi Közlöny, 1920
1920-06-01 / 11. szám
Ötvenötödik évfolyam, 11. szám. Budapest, 1920 junius 1 JOGTUDOMÁNYI ALONY KAPCSOLATBAN A DÖNTVÉNYTÁRRAL Szerkesztőség: I., Bérc-utca 9 Kiadóhivatal, IV., Egyetem u. 4 Megjelenik kéthetenként Előfizetési díj a I. év április—juniusi negyedére 20 K. A kéziratokat bérmentve a szerkesztői irodába kell küldeni, a megrendeléseket a kiadóhivatalba. TANTALOM. A békeszerződés. — Vargha Ferenc kuriai tanácselnök : Lánckereskedők és árdrágítók. — Dr. Darvas János budapesti ügyvéd, m. kir. tart. százados, hadbíró : A védő és védence. — Dr. Helényi József kir. törvényszéki bíró : A lakásügyekben követendő eljárás szabályozása tárgyában kibocsátott rendelet. — Szemle. Melléklet: Büntetőjogi Döntvénytár. XIII. k. 5. ív. A békeszerződés. Ha a békeszerződés megfelelne a nevében kifejezett fogalmi elemeknek, ha nem nélkülözné úgy a béke, mint a szerződés fogalmának ismérveit, kötelességünk volna úgy köz-, mint magánjogi rendelkezéseivel tüzetesen foglalkozni. Sajnos, az az elaborátum, amelyet a magyar békedelegációnak átnyújtottak, szinte felment a kötelezettség alól. Sokat vitatkoztak, váljon a nemzetközi jog egyáltalán jog-e, de ma már communis opinio doctorum, hogy a Jus Gentium nem természetjog, sem ce az államok erkölcse®, nem politika, hanem valóságos pozitív jog, bárha mint Martitz jellemzi jogászikig tökéletlen jogrend is. Ha pedig jog, akkor keletkezésére is érvényesek a jog egyetemes fejlődésének törvényei. Ennek a fejlődésnek legkiemelkedőbb jellemvonása az összesség érdekeinek győzelme az egyéni érdekek felett, társadalomtudományi látószögből : a kollektivizmus túlsúlya az individualizmussal, jogászi szóhasználatban : a közjog uralma a magánjoggal szemben. Ami a jogfejlődés kezdetén mitológiai képlegességgel, mint az isteni jog fölénye mutatkozik, az napjainkban mindinkább kézzelfoghatóan az összességi érdekek kifejezett elismerésében nyilvánul meg. Úgy az egyénnek az állammal szemben, mint a társadalmi osztályoknak egymás között folytatott küzdelmében a kompromisszum a jog igazi forrása, de a küzdő erők eredője abban az arányban tolódik el az összességi érdekek irányában, amelyben az összességnek számbelileg túlnyomó osztályai hatalmuknak öntudatára ébrednek. Védeni a gyengét, jogi szabályozással kiegyenlíteni azokat a hátrányokat, amelyekkel a gazdaságilag és társadalmilag kedvezőtlenebb helyzet jár : ez a jog szociális irányú fejlődésének vezető gondolata. Látszólag tehát a gyengék túlsúlya az erősek felett, valójában csupán felismerése annak, hogy a gyengék erősekké váltak. Nem változik a kép, ha a társadalmon belül mérkőző osztályokat az állami közösségekkel helyettesítjük, amelyeknek harca mindenkoron a nemzetközi jog bölcsője volt. Úgy a kis nemzetek védelmének jelszava, amelynek jegyében a világháború vihara lezajlott, mint a népek szövetsége, amely mint formaszerű záróakkord a nemzetközi jog fejlődésének új szakát jelképezi, egyaránt arra vall, hogy a nemzetközi jogban is a kollektivizmus gondolata igyekszik túlsúlyra jutni. Hogy a valóság tényei nem álltak és nem állnak összhangzásban a hirdetett elvekkel, az mit sem változtat azok eszmei tartalmán s ha a győztes talán ideigóráig kényszerrel ellenszegülhet is a fejlődés szellemének, amelyet önmaga idézett fel, végezetül mégsem kerülheti ki Goethe bűvész-inasának tragikumát. De nem kerülheti el a nemzetközi jog a jogfejlődés másik alapigazságát sem, amely szerint a jog és a kényszer fordított arányban áll, vagyis Fouillée ismeretes axiómája szerint: le droit est á son maximum, quand la contrainte est á son minimum. Még Ihering óvatos formulázása beéri a jog és a kényszer viszonyának azzal a meghatározásával, hogy a jogrenden belül vannak szabályok, amelyek ki nem kényszeríthetők, de már hangsúlyozza, hogy a norma mint elvont imperativum a jog belső lényege. Harminc évvel később Stammler ajoggal fogalmilag kapcsolatos kényszert ekkép írja körül : Zwang im sozialen Sinne besagt das selbstherrliche Einfügen eines Willensinhaltes in die Reihe der Mittel für ein anderes Wollen. (Theorie 98.) így halványul el a jognak, mint erkölcsi imperativumnak felismerésével a jog kikényszeríthetőségének postulátuma. Igazában joggá csak akkor érik a jog, ha a kényszertől függetlenül. Még fokozottabban tükrözi ezt az igazságot a nemzetközi jog, amely mindenkori iskolapéldája volt a tételnek, hogy a kényszer a jognak nem fogalmi eleme. Lehet-e ezek szerint remélni vagy attól tartani, hogy az elénk terjesztett békeszerződés élő jognak lesz a szülőforrása? Hatalmi konjunktúra a benne foglalt szabályoknak ideiglenes elfogadására késztethet, de a nemzetközi szerződésre, mint jogforrásra is áll az, amit Cruet a törvényről mond, hogy tartalmával és nem eredetével kötelez : lui obéir n'est pas un devoir, c'est un besoin. Jog-e az a cselekvési szabály, amely kényszerben fogantatott és amelyet csak a kényszer tart életben? Ez a kérdés egyaránt vonatkozik a közjogi, mint a magánjogi rendelkezésekre. Mert akár az állampolgárságra, akár az elszakadó országrészek vagy a volt ellenséges államok polgáraival szemben teljesítendő szerződésekre, akár a hazai részvénytársaságok nemzetiségére irányadó szabályokról van bennök szó, egyaránt a győztes hitelező egyoldalú érdekét uralják. Jog pedig csak akkor keletkezhetik, ha a hatalom önmagát bírja legyőzni. Miként egy kiváló angol jogbölcsész , Sheldon Amos tanítja (The science of law 339.) a nemzetközi jog törvényhozói közt első helyen az államférfi áll, aki a szerződés megkötésével arra törekszik, hogy «két nemzetet, ha nem többet, oly új szabályok tiszteletére kötelezzen, amelyeket az általános célszerűség és igazságosság érzéke (sense of general expediency and justice) diktált s amelyek ezért általános elismerésre tarthatnak igényt®. Igaz, hogy az idézett munka több mint fél század előtt jelent meg s úgy látszik újabban a legértékesebb tudományos igazságok sem mentesek az elévülés alól. Lánckereskedők és árdrágítók.* 4. Az erkölcsi rend megszilárdulásának egyik fő akadálya a munka és kötelesség erkölcsi érzésének meglazulása, sőt sokaknál teljes eltűnése. Ezt a háborút a rákövetkező forradalmak váltották ki. Az ország, sőt az egész világ immár hat éve a termelő kötelességérzés anarchiájában van. A háború alatt, termelő a kultúra nézőszögéből produktív munkakötelesség nem volt , ellenben harminc millió ember parancsszóra pusztította a kultúrjavakat s emberi életet , akik pedig itthon termeltek, főkép és elsősorban a pusztítás seregének termeltek ; maguknak csak annyit, mint hajdan a rabszolga termelhetett magának az ültetvényes rabszolgatartó kegyelméből. A hadsereg és háború szörnyű molochja falt fel minden erkölcsi s anyagi értéket, anélkül, hogy jól lakott volna. Lehet-e azon csodálkozni, hogy az a sok-sok millió ember, kik a harctereken részint teljes tétlenségben, részben öldöklésben töltöttek el több, mint négy esztendőt, a funk. Bef. közi. — Az előbbi közi. 1. a 7., 8., 9. és 10. számban.