Jogtudományi Közlöny, 1920

1920-07-01 / 13. szám

Ötvenötödik évfolyam. I 13. szám. Budapest, 1920 julius 1. KAPCSOLATBAN A DÖNTVÉNYTÁRRAL Szerkesztőség; I., Bérc-utca­i Kiadóhivatal; IV. Egyetem­ u. 4 Megjelenik kéthetenként Előfizetési díj a 1. év julius—szeptemberi negyedére 30 K. A kéziratokat bérmentve a szerkesztői irodába kell küldeni, a megrendeléseket a kiadóhivatalba. TARTALOM: Dr. Osvald István budapesti törvényszéki ..elnök : A Pp. egyszerűsítése folytán előállott helyzetről. — I. Dr. Crömösy Zoltán egri kir. járásbíró. II. n. r. : A megszállásból eredő károk megtérítése. — Dr. Blau György budapesti ügyvéd : Házastársak közti ajándék és közszerzemény. — Szemle. Melléklet: Perjogi Döntvénytár V. k. 6. iv. A Pp. egyszerűsítése folytán előállott helyzetről.* Előadásom keretében azt kívánom feltárni, hogy a polgári peres és nem peres eljárás egyes szabályainak ideiglenes módo­sításáról szóló 3329/1920. M. E. számú minisztériumi rendelet a budapesti kir. törvényszéket, mily állapotban találta ? az említett rendelet végrehajtása a törvényszéknél mikép történt ? és mily változást okozott eddig a törvényszék ügymenetében ? Ehhez kérem nagyrabecsült hallgatóim megtisztelő figyelmét. A helyzet megítélésénél ne felejtkezzünk meg arról, hogy néhány nap múlva hat esztendeje annak, hogy a háború a maga borzalmaival reánk szakadt és azóta a bírói tevékenység csak a lehető legszükségesebbre szorítkozott, mert ügyfél, ügyvéd, bíró katonai szolgádást cs­­lonult be. Az tény, hogy a forgalom a pol­gári ügyekben a háború első négy évében csökkent, de a meg­maradt személyzet a csökkent ügyforgalmat nem győzte. Ennek következménye természetesen az elintézésre váró ügyek számá­nak folytonos növekedése volt. Az 1918. év október havának végével a forgalom hirtelen megnövekedett és az 1918. év utolsó két hónapjának és az 1919.év első két hónapjának forgalma szerint a jövőben már akkor évi 10.000 elsőfokú perre kellett számítanom. Minthogy pedig az addig szerzett tapasztalataim szerint egy-egy tanács évente átlag 250 pert látott el, ezért 40 tanács kellett volna, hogy az ügy­forgalmat a törvényszék meggyőzze. Az 1918. évben azonban csak 19 tanács foglalkozhatott az elsőfokú perekkel. Ennek eredménye az volt, hogy az 1918. év végén az 5811 vagyonjogi per beszámításával összesen 8770 elsőfokú per és ügy maradt folyamatban az előző évi 5903 hátralékkal szemben. Figye­lembe kell vennünk, hogy az 1918. év utolsó két hónapjában a spanyoljárvány, és az akkor volt szerencsétlen viszonyok miatt a bíróság alig működött. Az 1919. év elején a bíróság működése épen hogy megindult, az ú. n. tanácsköztársaságnak a bírói függetlenséget félrevető rendelkezése következtében a március 21. napját követőleg már is megakadt. Eddig a napig — tehát nem egészen három hó alatt — az 1919. évben 4580 elsőfokú per és ügy érkezett (az 1918. egész év folyamán 15,279), köztük 2446 vagyonjogi per, ami az előző egész évi 5811 vagyonjogi perrel szemben a forgalom hirtelen meg­növekedését mutatja. Az eredmény az volt, hogy az elsőfokú perek tárgyalására még akkor hathónapos határnapokat tűztek és emellett még kitűzetlen ügyek is voltak. A jogfolytonosság helyreálltával talált állapot szerint 10,411 elsőfokú polgári per és ügy várt elintézésre, ebből 6274 vagyon­jogi és 2076 házassági per. Az 1919 augusztus végén ezek az ügyek még kitűzetlenek voltak. Az 1919. év végén 11,642 elsőfokú polgári per és ügy ma­* Részlet dr. Osvald István budapesti törvényszéki elnöknek a Magyar Jogászegyletben tartott előadásából á­radt folyamatban ; ebből 7893 vagyonjogi és 2108 házassági per ; a határnapok 1920 szeptember 9. napjáig terjednek, de még sok a kitűzetlen. És ezzel a munkateherrel a régi eljárású perekkel foglal­kozó tanácson felül összesen 12 tanács küzködött ; ebből négy tanács házassági perekkel foglalkozott. A jogfolytonosság helyreálltával ugyanis a házassági perek elintézése mutatkozott legsürgősebbnek ; a házassági kötelék kér­dését az ú. n. tanácsköztársaság rendelkezései összebonyolították és közérdekű volt, hogy ezek a kérdések lehető mielőbb meg­oldást nyerjenek. Ezért kellett a házassági perekkel foglalkozó tanácsok szá­mát átmenetileg megkétszerezni ; most három tanács foglalko­zott ezekkel a perekkel­ és egy egyesbíró a régi eljárású házas­sági pereket látja el; ez a munkaerő ezidőszerint elegendőnek mutatkozik a házassági perek megfelelő menetének biztosítására. A többi nyolc tanács a vagyonjogi perek növekvő forgal­mával szemben a hátralékot nem tudta apasztani. Aszerint, amint menekült bírák a törvényszékhez beosztást nyertek és máshova kirendelt bírák ismét visszatértek, továbbá némely fellebbezési­el­ elsőfokú ügyek körében történt, foglalkoztatásával az elsőfokú vagyonjogi perekkel foglalkozó tanácsok száma növe­kedett ugyan, de lényeges javulást elérni még sem lehetett. Az eredmény az volt, hogy az 1920 március végén 12,948 elsőfokú polgári per és ügy volt tényleg folyamatban, ebből 9563 vagyon­jogi per. Száraz számok ezek, de súlyosak és beszédesek, mutatják minő következetességgel súlyosbodott egyre a perek állapota és hogy nem alaptalanul beszéltek az igazságszolgáltatás csődjé­ről, mikor 9—11 hónapig kellett várni, hogy a kereset az első érdemleges tárgyaláshoz jusson. Nem kell ebben a körben ma­gyaráznom, mit jelent az, ha az adós tudja, hogy vele szemben marasztaló határozatot egy éven belül is aligha hoznak. A tanácsok szaporításával ezen a helyzeten javítani nem lehetett volna, mert egyrészt az igazságügyi kormánynak nem áll annyi bíró a rendelkezésére, hogy csupán az elsőfokú ügyek elintézéséhez még mintegy 120 bírót lehessen beosztani, más­részt, ha jutna is erre a célra annyi bíró, nincs számukra meg­felelő hely, felszerelés és elegendő kezelő­személyzet. Tehát a meglévő bírói személyzet keretében lehetett csak a kérdést megoldani. Figyelembe kell venni, hogy nem egyszerű tehermentesítő, vagyis oly intézkedésről volt szó, amellyel az ügy­forgalmat a jövőre nézve szabályozni kívánták, hanem a cél fő­ként az volt, hogy a meglévő munkaerővel a kir. törvényszéknél elsőfokon megrekedt perek megfelelő menetét elérjék. Magának a kormányrendeletnek és az azt végrehajtó igaz­ságügyminiszteri rendeletnek keletkezését, célját indokait Fodor Ármin tagtársunk a rendelet életbeléptekor kiválóan tanulságos előadás keretében részletesen ismertette és így áttérhetek arra, miként történt a rendelet végrehajtása a budapesti kir. törvény­széknél ? A vezető szempont az volt, hogy a pereknek lehetőleg sza­kok szerint való szétosztása az egyesbírói elintézés körében is megmaradjon, hogy az egyesbíró továbbra is az illető szaktanács tagjának érezze magát és egyes bírói működésében a jogegység érdekében azokat az elveket alkalmazza, amelyeket az illető szak­tanács szokott alkalmazni , alkalma legyen arra, hogy a jogese­teket a szükséghez képest az illető szaktanács bíráival meg­

Next