Jogtudományi Közlöny, 1950

1950-12-30 / 19- 21. sz.

1950 december 30 JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY adata, hogy teljes mértékben lelep­lezzék az amerikai reakciónak eze­ket és minden más mesterkedéseit. »Új­donság a nyílt tenger fejezeté­ben« cím alatt Koreckij V. N. foglal­kozik az USA­­ kormányának 1945 szeptember 28-án kelt nyilatkozatá­val, amely szerint az USA partjai mellett levő kontinentális selfek (a tengerben levő sekélyes terület) ter­mészetbeni erőforrásait az USA kor­mánya az USA joghatósága alá tar­tozónak tekinti. Indokul felhozzák a kőolajnak és más ásványoknak a sel­fekből való kiaknázási lehetőségét. A cikk rámutat arra, hogy ez végered­ményben az állam joghatóságának a nyílt tengerre való kiterjesztését jelenti. Befejezésül megállapítja a cikk, hogy az an­erikai jogászok gyakran­ beszélnek a nemzetközi jog felsőbbségéről, de ez egyáltalán nem gátolja őket abban, hogy a kon­tinentális self kérdésében az USA kor­mánya ne érezze magára nézve köte­lezőnek a nemzetközi jogot. A »Jogász« ()­Právnik«) 1950. évi 5., 6. és 7. száma. Vezető helyen közli a lap Rais igazságügyminiszternek a jog- és a békevédelem kölcsönös kapcsolatáról írott cikkét. Felsorolja a hitleri és az olasz fasizmusban, valamint az impe­rialista államokban található közös vonásokat. Rámutat arra, hogy a békeszerető dolgozó tömegek sok százmilliója határozottan szemben áll a fasiszta törekvésekkel és meg­világítja azokat a cselekedeteket, amelyeket a Szovjetúnió az érvény­ben lévő nemzetközi jog alapján a béke megvédése érdekében eddig ki­fejtett. Kvasnicka V. Csehszlovákia egyik legaktuálisabb kérdéséről, a helyi nemzeti bizottságok új szabályzatáról ír. A csehszlovák törvényalkotás 1950 : 14. sz. törvénye a helyi nem­zeti bizottságok részére új szabály­zatot adott, amely­ nem csupán szer­vezeti utasítás, hanem ennél sokkal több, mert meghatározza a helyi nemzeti bizottságok politikai jelen­tőségét és célkitűzéseit is. Brynda A. ismerteti az állami al­kalmazottak új fizetési és munka­jogát. Cikkében azt a megváltozott jogviszonyt domborítja ki, amely az állami alkalmazottakat a népi de­mokratikus államhoz köti, szemben az eddigi ugyanilyen alkalmazottak jogviszonyával. Cikkében kiemeli, hogy nem a kiváltságos helyzet jutal­mazásáról van szó, hanem a végzett munka ellenértékének megtérítésé­ről, illetve a végzett munka minő­sége és mennyisége szerinti ellen­szolgáltatásról . Кипе P. cikke az egységes mező­gazdasági szövetkezetekről kiadott új törvényt ismerteti, végül a lap közli Turecek Ja prágai egyetem dékánjának igen alapos kritikai és ismertető cikkét az új főiskolás törvényről. Turecek cikkében azokat az általános oktatási elveket ismer­teti, amelyek a népi demokratikus államban hatóerőként jelentkeznek és amelyek szükségessé tették a tör­vény megalkotását. A cikk további részeiből a főiskolák célját, szerve­zeti felépítését, belső szerkezetét, karok szerinti felosztását, tanul­mányi időszakokat és módokat, a fő­iskolai tanszemélyzet kérdéseit is­merjük meg. A 7. számban a bevezető cikket ugyancsak Rais S. igazságügyminisz­ter írta a jogról, mint a szocializmu­sért vívott harcban használt éles fegyverről. Elsősorban a csehszlovák jogalkotás négy új termékéről beszél, az új büntetőtörvénykönyvről, a büntető eljárásról, a kihágási büntető­törvénykönyvről és a kihágási büntető eljárásról. Rámutat arra, hogy ezek az új törvények nemcsak eredetük­ben és nyelvezetükben újak, hanem főleg és mindenekelőtt szellemükben is. A folyóirat további részének há­rom kiemelkedő cikke van, mégpedig Knapp F.-nek, a társadalmi tulaj­don büntetőj­ogi védelméről, Turecek J.-nek a felekezeti szabadság büntető­jogi védelméről és RokuSek­i­.-nek, az új büntető eljárásról írott cikke. Knapp a cikkében a társadalmi tulajdon fogalmának tartalmát ha­tározza meg és azt, hogy a büntető­jogi védelem milyen mérvű és milyen formájú lehet. Cikkében pontosan meghatározza a védelem tárgyát is, majd az új büntetőtörvény­könyvnek azokkal a részeivel foglalkozik, ame­lyek a társadalmi tulajdont védeni hivatottak. Turecek a felekezeti szabadságot biztosító alkotmányjogi és büntető­törvényeket sorakoztatja fel, azoknak tartalmát boncolgatva, majd pedig az új büntetőtörvénykönyvnek a fe­lekezeti szabadság védelmét bizto­sító szakaszait ismerteti. Rokucek tanulmányában megálla­pítja, hogy tévedés volna azt gon­dolni, hogy az új büntető perrend­tartás mindössze a régi büntető el­járás egyszerűsítését és meggyorsí­tását jelenti. A népi demokráciában a jog feladatai teljesen eltérnek a bur­zsoá társadalomban betöltött felada­toktól, érthető tehát, hogy a büntető perrendtartás alapjaiban új törvény. Ezután részletesen ismerteti az új büntető eljárást, annak alapelveit, az eddig érvényben volt eljárástól való eltérésének lényegét. Befejezésül meg­állapítja, hogy most már csak a büntető joghatóságot gyakorló szer­veken múlik, hogy a bíróság a dol­gozóknak a belső és külső reakció felett aratott győzelme biztosításá­nak eszköze legyen. Az »Új igazságszolgáltatás« (»Jus­titia Nova«) 1950. évi 4. és 5. száma• A számot Nedelszkij (?.-nek : «A bírói gyakorlat szerepe a Szovjet­unióban« c. tanulmánya vezeti be. A jog és jogforrás marxista fogal­mának meghatározása után cikkíró rámutat arra, hogy a szovjet jog­tudomány különbséget tesz a jog­eset — precedens — és a bírói gyakorlat, tehát több azonos módon megoldott jogeset között. A szovjet jogtudományban általánosan elfo­gadott álláspont szerint — ellen­tétben egyes burzsoá államok jogá­szainak felfogásával — a precedens nem lehet jogforrás. A bírói gyakor­lat jellegét illetően Visnyanszkij S. I. véleménye az, hogy a bírói gyakorlat jogforrás ugyan, azonban a törvénynél kisebb értékű jogforrás. A jogi írók nagy többsége szerint egyedül a jogszabály kötelező erejű az összes hasonló esetekre, a bírói döntés csupán a felekre vonatkozik. A bíró tevékenysége csak a jog­alkalmazás, ennélfogva a bírói gya­korlat általában nem jogforrás. A Szovjetunió Legfelsőbb Bíró­ságának teljes ülése által hozott irányelveket illetően azonban meg­oszlanak a vélemények. Egyes írók (Deniszov, Kaminszkaja) azt állít­ják, hogy az irányelvek bizonyos feltételek mellett — a törvény keretei közt, mint az érvényes jogszabályok részletes jogi kifejtése — jogforrást képeznek. A jogi írók nagyobb része szerint azonban a joggyakorlat még akkor sem képezhet j­ogforrást, ha az a Legfelsőbb Bíróságtól származik. Szerintük az alkotmány értelmében az egyetlen törvényhozó szerv a Legfelsőbb Tanács. A Legfelsőbb Bíróság jogszabályalkotó tevékeny­sége ellenkeznék az alkotmánnyal. Ezt az álláspontot részletesen Szaga- 615

Next