Jogtudományi Közlöny, 1972

1972. december / 12. szám

1972. szeptember hó , JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY alakítják ki. A párt irányító szervei a párt poli­tikai koncepcióinak kidolgozásában támaszkod­nak a megfelelő állami szervek, valamint az egyéb politikai jellegű társadalmi szervezetek és szervek segítő közreműködésére. A Magyar Népköztársaság belpolitikájának és külpolitikájának kidolgozásában kezdemé­nyező és alkotó szerepet tölt be a Miniszterta­nács. Az állami politika ugyanis közvetlenül a kormánypolitikára épül. A Minisztertanács ál­tal kialakított és követett politikai koncepció­kat az országgyűlés a Minisztertanács rendsze­res beszámolói alapján érték­eli és erősíti meg. A kormány bel- és külpolitikai koncepciójának összefoglalásában kiemelkedő helyet foglal el a kormány programja. Módosított alkotmányunk értelmében a kormány programját az ország­gyűlés vitatja meg és erősíti meg. Biztosra ve­hetjük ezért, hogy rendszeressé válik az az 1971-ben alkalmazott megoldás, amely szerint az újonnan megválasztott országgyűlés által első ülésén megválasztott, illetőleg megerősített kormány az országgyűlés legközelebbi üléssza­ka elé terjeszti megvitatás és jóváhagyás végett bel- és külpolitikai programját. A kormány által kidolgozott és az ország­gyűlés által alapjaiban megerősített belpolitika számos összetevőből áll. A belpolitika legjelen­tősebb szelvényeiként említhetjük a gazdaság­politikát, a tudományos és kulturális politikát, az egészségügyi és szociális politikát, az igaz­ságszolgáltatási és igazgatási politikát. 2. A központi állami tevékenység összehangolása A Minisztertanács kormányzati munkájának legfontosabb tartalmi összetevője és követelmé­nye az összehangolás. Az állami feladatok gya­rapodása, az államszervezet bővülése és szako­sodása, az állami munkamegosztás mélyülése, az állami célkitűzések és a megoldásukat szolgáló állami tevékenységi formák szaporodása, a meg­oldandó feladatok sokrétű összefüggései az ál­lami munka valamennyi szintjén előtérbe állít­ják a kapcsolódási pontok feltárását, a lénye­ges összefüggésekre épülő egyeztető, összehan­goló munkát. Fokozott mértékben jelentkezik ez az igény a Minisztertanács tevékenységében, amely átfogja az állam által szervezett gazda­ságépítő és társadalomformáló munka egészét. A Minisztertanács által végzendő kormányzati összehangoló funkció kiterjed a célkitűzések tartalmi és időbeli egyeztetésére, az arányok és az ütem megállapítására, a célok és a megvaló­sításukat előmozdító eszközök egyeztetett ki­dolgozására. Nem kétséges, hogy a Miniszterta­nács tudományos igényű összehangoló szerepét csak úgy tudja eredményesen betölteni, ha dön­téseinek kialakításában hasznosítja a tudomá­nyok legújabb eredményeit. A minisztertanácsi testületi munka nem nélkülözheti az optimális informáltságon nyugvó, egzakt számításokat végző és a döntési változatokat is alátámasztó előkészítő tevékenységet. Ebben a munkában a Minisztertanács alárendeltségében álló funkcio­nális és ágazati szervek kiterjedt hálózata vesz részt. 3. A Minisztertanács külügyi tevékenysége Az alkotmányreform keretében ugyancsak hasznosítottuk azokat a tapasztalatokat, amelye­ket a jelentősebb külügyi jogosultságok gyakor­lása terén szereztünk. Az alkotmányreform előtt az alkotmány a nemzetközi szerződések kötésé­nek és ratifikálásának jogát kizárólag az Elnöki Tanács hatáskörébe utalta. Ennek ellenére az Elnöki Tanács megbízásából kötött nemzetközi szerződéseken kívül gyakran születtek a Mi­nisztertanács felhatalmazása alapján is nem­zetközi szerződések. Természetes velejárója ez az általános nemzetközi szerződéskötési gyakor­latnak, amelyben a viszonosság elvét követve, a kötendő nemzetközi szerződés tárgykörétől és tartalmától függően az államfői szintű nemzet­közi szerződések, vagyis az államszerződések mellett elég gyakoriak a kormányok megbízá­sából kötött, vagyis a kormányok közötti nem­zetközi szerződések is. Több szocialista — pl. az 1965. évi román, az 1968. évi NDK, az 1971. évi bolgár — alkotmányhoz hasonlóan módosított alkotmányunk kinyilvánítja, hogy a Miniszter­tanács nemzetközi szerződéseket köt és hagy jóvá. A Minisztertanács készíti, illetőleg készít­teti elő természetesen azokat a külügyi termé­szetű döntéseket is, amelyekben az alkotmány rendelkezése, vagy a kialakult gyakorlat alap­ján az Országgyűlés és az Elnöki Tanács hatás­körébe tartozik a végső döntés meghozatala. A magyar külpolitika kialakításának és realizálá­sának mellőzhetetlen alapelveként rögzíti az al­kotmány 5. §-ának (2) bekezdése, hogy a Magyar Népköztársaság, mint a szocialista világrendszer része, fejleszti és erősíti barátságát a szocialista országokkal, a béke és az emberi haladás érde­kében együttműködésre törekszik a világ vala­­mennyi népével és országával. 4. A társadalmi és állami rend védelmének irányítása A Minisztertanács ténylegesen gyakorolt funkciója a honvédelmi feladatok elvégzésének kormányzati szintű irányítása is. Az alkotmány 5. § (1) bekezdése az állam egyik alapvető funk­ciójaként rögzíti, hogy „a Magyar Népköztársa­ság állama védi a dolgozó nép szabadságát és hatalmát, az ország függetlenségét..Az al­kotmány 7. §-a a népgazdaság tervszerű irányí­tásának és ellenőrzésének egyik célkitűzéseként jelöli meg az ország védelmi erejének fokozá­sát. Átfogó és általános megfogalmazással ugyan, de határozottan kifejezi a Miniszterta­nács kiemelkedő szerepét a honvédelem átfogó 611

Next