Jogtudományi Közlöny, 1972
1972. december / 12. szám
1972. szeptember hó , JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY 613 a rendelkezését, amely szerint az országos jelentőségű nagytávlatú területrendezési tervek közül az országos településhálózat-fejlesztési koncepciót, a tervezési-gazdasági körzetek területrendezési terveit és az egyes kiemelt egyéb területi egységek nagy távlatú rendezési terveit a kormány elé kell terjeszteni. E rendelkezések szellemében bocsátotta ki a Minisztertanács „Az országos településhálózat-fejlesztési koncepcióról" című 1007/1971. (III. 16.) sz. határozatát. A területfejlesztési munka érdemi elősegítését szolgálja „a területfejlesztés irányelveiről" szóló 1006/1971. (III. 16.) sz. kormányhatározat is. A népgazdasági tervek végrehajtásának előmozdítása érdekében a Minisztertanács meghatározza a gazdasági ösztönzők rendszerét, számos nagyfontosságú — árpolitikai, bérpolitikai, munkaerőgazdálkodási, termékforgalmi stb. — döntést hoz, megállapítja a hitelpolitikai irányelveket stb. A népgazdasági terv, különösen az éves népgazdasági terv végrehajtási feltételeinek biztosításában kiemelkedő szerepet tölt be az állami költségvetés. Az éves — és ha erre sor kerül, a távlati — állami költségvetési törvényt az országgyűlés fogadja el. A népgazdasági terv és az állami költségvetés közötti összhang biztosítása érdekében nagy jelentősége van ezért annak, hogy az állami költségvetés előkészítését és végrehajtását a pénzügyminiszter közreműködésével ugyancsak a Minisztertanács fogja össze. 6. A tudományos és kulturális fejlesztés irányának, valamint a szociális és egészségügyi ellátás rendszerének meghatározása nagyfontosságú feladataiként határozza meg a módosított alkotmány a Minisztertanácsnak, hogy meghatározza a tudományos és kulturális fejlesztés irányát, biztosítja a szükséges személyi és anyagi feltételeket, továbbá, hogy meghatározza a szociális és egészségügyi ellátás rendszerét, gondoskodik anyagi fedezetéről. A Minisztertanács jelzett tevékenységének társadalompolitikai hátterét és kereteit az alkotmánynak azok a rendelkezései határozzák meg, amelyek a Magyar Népköztársaság alapvető funkcióinak minősítik a tudományos és kulturális fejlődés, valamint a fejlett szociális ellátás és egészségvédelem biztosítását. Alkotmányunk „A Magyar Népköztársaság társadalmi rendje" c. I. fejezetében rögzíti le, hogy a Magyar Népköztársaság szervezi és támogatja a társadalom fejlődését előmozdító tudományos munkát, segíti a haladást szolgáló művészetet, biztosítja az állampolgárok képzettségének és műveltségének állandó növelését, valamint, hogy a Magyar Népköztársaság védi az állampolgárok életét, testi épségét, egészségét és betegség, munkaképtelenség, öregség esetén támogatja őket. Ezekhez az alapozó rendelkezésekhez kapcsolódnak az alkotmánynak „Az állampolgárok alapvető jogai és kötelességei" c. VII. fejezetében található azok a rendelkezések, amelyek — többek között — kinyilvánítják, hogy az állampolgároknak az élet, a testi épség és az egészség védelméhez fűződő jogát a Magyar Népköztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, az emberi környezet védelmével valósítja meg. Az állampolgárokat öregség, betegség és munkaképtelenség esetén megillető anyagi ellátáshoz való jogot pedig a Magyar Népköztársaság a társadalombiztosítás keretében és a szociális intézmények rendszerével biztosítja. 7. A tanácsok elvi irányítása és tevékenységük törvényességének központi felügyelete Nagy jelentőségű feladatcsoporttal bővült a Minisztertanács hatásköre a tanácsokról szóló 1971. évi I. tv. alapján. A tanácstörvény feloldotta azt az éles megkülönböztetést, amelyet korábban a tanácsok mint államhatalmi szervek, valamint a tanácsi végrehajtó bizottságok és szakigazgatási szervek, mint államigazgatási szervek között tettünk. A törvény a tanácsot az egyéb tanácsi szervekkel együtt minősíti népképviseleti önkormányzati és államigazgatási szervnek. A tanácsi szervek jellegének újszerű meghatározása lehetővé tette, hogy megszűnjön a tanácsi szervek központi irányításának az a kettőssége, amelyben a tanácsoknak mint államhatalmi szerveknek általános irányítását az államhatalom egyik legfelsőbb szerve, az Elnöki Tanács, a végrehajtó bizottságok központi irányítását pedig az államigazgatás legfelsőbb szervének tartott Minisztertanács végezte. A tanácstörvény és a módosított alkotmány is a tanácsok egységes központi elvi irányítását és tevékenységük legfelsőbb törvényességi felügyeletét a Minisztertanácsra bízza. A tanácstörvény X. fejezete részletesen meghatározza a Minisztertanács jogait és feladatait a tanácsi szervek irányításában. A Minisztertanács a tanácsok általános elvi irányítását, tevékenységük központi törvényességi felügyeletét, valamint a tanácsok végrehajtó bizottságainak központi irányítását a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának közreműködésével látja el.5 . E célok és követelmények szolgálatában alkotta meg az országgyűlés az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvényt, amely 3. §-ában kinyilvánítja, hogy az egészségügy irányítását a Minisztertanács az egészségügyi miniszter útján látja el, aki az egészségügyi szakigazgatás legfelsőbb szerve. 5 L. Papp Lajos: A tanácsszervek központi irányítása. Állam és Igazgatás 1972. évi 1. sz., valamint az 1024/1971. (VI. 22.) Korm. sz. határozattal módosított 1026/1970. (VII. 21.) Korm. sz. határozat a Minisztertanács Tanácsi Hivataláról és a Tanácsi Koordinációs Bizottságról.