Jogtudományi Közlöny, 1987
1987. szeptember / 9. szám
1987. szeptember hó JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY zásának idejétől megszerez, így egyértelműen állítható, hogy megszületéséhez polgári jogi érdeke fűződik. Jogképességének feltétele azonban élve születése. Kérdés, alkalmazhatók-e jelen esetben a feltétel polgári jogi szabályai? (Ptk. 228—229. §, de különösen „Amíg a feltétel függőben van, egyik fél sem tehet semmit, ami a feltétel bekövetkezése, illetve meghiúsulása esetére a másik fél jogát csorbítja vagy meghiúsítja.") Merev jogértelmezés szerint nem, hiszen ezek a szabályok szerződés esetén érvényesülnek, a magzat viszont nyilvánvalóan nem lehet „szerződő fél" sem az anya, sem az apa tekintetében. A magzat lehet törvényes és végrendeleti örökös (egyoldalú jognyilatkozat) és életbiztosítási szerződés kedvezményezettje (ez ugyan szerződés, de csak akkor van jelentősége, ha az apa és a biztosító között jött létre, itt tehát az anya és a magzat nem tekinthető ,,fél"-nek), így látszólag nem alkalmazható e törvényhely. Azt azonban feltétlenül észlelnünk kell, hogy az anya az öröklési és biztosítási jogviszonyoknak mintegy az „árnyékában" ott van vagy lehet. Elsősorban, mint magzatának törvényes képviselője. Másodsorban, mint mindezen jogviszonyoknak a magzat utáni második potenciális címzettje. Ugyanis ha a magzat nem születik meg, az anya lehet a törvényes örökös (ha feleség és nincs gyermek). Hasonló a helyzet az életbiztosításnál is, hiszen az anya a kedvezményezett magzat kiesése esetén más gyermek híján megszerzi az életbiztosítási összeget, így az anya az abortusszal alapvetően képes beavatkozni a polgári vagyoni viszonyok rendjébe, s azt adott esetben saját javára kedvezően befolyásolni. Véleményem szerint így kiterjesztő értelmezéssel elvileg lehetséges és szükséges a feltétel szabályainak az alkalmazása az életbiztosítással kedvezményezett, de abortusszal fenyegetett magzat érdekeinek védelmére. Hasonlóan az öröklési jog területén elvileg alkalmazható az abortáló anyával szemben az érdemtelenség intézménye 10 (a Ptk. 602. § 1/c pontja szerinti értelmezésben), bár itt a célzat bizonyítása problematikus lehet. Asztalos László helyesen állapítja meg, hogy mivel a méhmagzat esetében függő jogi helyzet van, „az ellenérdekű fél nem foszthatja meg attól a képességétől, mely reá, mint a jövőben beálló lehetőség háramlik".11 Abortusz esetében az elemzett vagyoni jogok tekintetében a magzatnak dologi jogi várománya van, s az anyát és magzatot egyértelműen ellenérdekű félnek tekinthetjük! 2. A feltételesen jogképes magzat így vagyoni jogok várományosa. Ezek közül az előbb említett örökösödési és biztosítási jogviszonyon kívül feltétlenül említendő, hogy a magzattartási jogviszonyok potencionális címzettje, de egyben esetleges kötelezettje is. Jogosulti oldalon ennek különösen házasságon kívüli születés esetében az apát terhelő gyermektartás tekintetében van jelentősége. Mai átlagos jövedelmeket és életpályákat tekintve az apa kb. havi 1000 forint tartás kötelezettje 18 éven át, s a magzat mindennek potenciális jogosultja. (Összességében kb. 220 000 forint). A szülő-gyermek kapcsolat azonban elvileg mindig kétoldalú tartási kötelezettséget jelent. A szülő idős korában szülőtartást igényelhet gyermekétől. Bár nem valószínű, hogy ez a lehetőség különösebben motiválná napjainkban a gyermekszülést és nemzést, az nem tagadható, hogy napjainkban is — legalább jog szerint — nagyobb szociális biztonságban van a gyermekes, mint a gyermektelen idős ember, így a szülők és gyermekek vagyoni kapcsolatát, érdekeit kölcsönösen áthatja a tartási jog és kötelezettség, melynek alakulását szintén egyoldalú lehetőségként befolyásolja az abortusz. Az abortusz és a tartási viszony kapcsolatának elsődlegesen az apai magzat kapcsolatban van jelentősége, hiszen az anya csak saját jogait és kötelezettségeit érinti magatartásával. Az apa tartási jogai és kötelezettségei így egyértelműen az anya elhatározásától függenek. Érdekes — kissé elfelejtett — tartási kártérítési igényét említi a méhmagzatnak Szladits Károly. Nevezetesen , aki a tartásra kötelezhető szülő haláláért felelős, kártérítési kötelemként a születendő méhmagzat tartására is köteles! A méhmagzatnak e napjainkban is nyilvánvaló joga mellett, ő még az ajándékozást, harmadik személy javára szóló szerződéseket, jelzálogjog alapítását is elképzelhetőnek tartja a méhmagzat részére — természetesen csak várományként.123. Különösen érdekesen, ellentmondásosan alakulnak a magzat képviseletével kapcsolatos kérdések. A feltételes jogképességből s az abszolút cselekvőképtelenségből alapvető jogként következik a magzat törvényes képviseletre való igénye. A Ptk. 10. § alapvetően a gyámhatóság törvényes képviseleti lehetőségeiről beszél a gyermek születése előtt — ebből következik, hogy a magzatnak törvény alapján képviselője van. Ha ez igaz, akkor az elsődleges képviselet a szülőket (az apát és az anyát együttesen, azonosan más szülői képviseleti joggal illeti meg. A méhmagzat képviseleti jogának kérdése szintén az abortusz körül élesedik ki. Az abortusz iránti kérelem nyilvánvalóan akaratkijelentés, s ebből következik, hogy egybehangzónak kellene lennie mindkét szülő részéről — különösen azután, hogy a megszületett gyermekre vonatkozó vagyoni jogok és kötelezettségek, képviselet együttesen illetik meg őket. Ehelyett a 4/1973. (XII. 1.) EüM. sz. rend. (továbbiakban R.) a terhességmegszakítás iránti kérelem elbírálásáról 7. § (3) bek.-ében úgy rendelkezik, hogy „a kérelem elbírálásakor a terhes nő házastársát is meghallgathatja a bizottság, amennyiben a terhes nő ehhez hozzájárult", így a nyilatkozattétel joga — minden jogi hatás nélkül — csak a férjét illeti meg, de őt is csak feltételesen. Az abortusszal kapcsolatos következő törvényi ellentmondás abból a helyzetből fakad, ha a kérelmező anya maga is cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes. Ebből következik, hogy a jognyilatkozatához — „a terhesség megszakítása iránti kérelem feltétlenül az! — törvényes képviselőjének beleegyezése, vagy utólagos jóváhagyása kellene korlátozott cselekvőképesség esetén, illetve cselekvőképteleneknél csak a törvényes képviselő tehetne jognyilatkozatot (Ptk. 14. §, 18. §). Ez alól a szigorúan kógens szabály alól a Ptk. csak a személyhez fűződő jogok és a végrendelkezések körében enged kivételt — mint személyes jellegű jognyilatkozatra — korlátozottan cselekvőképesek esetében. Mivel az abortusz hatályos 16- 10 Ptk. 602. § (1) c. pont. Érdemtelen az öröklésre aki a hagyatékban való részesülés céljából az örökhagyó után törvényes öröklésre jogosult vagy az örökhagyó végintézkedésében részesített személy életére tör." 11 Asztalos László: A jogképesség Ptk. Magyarázat 98—99. old. KJK 1981. 12 Magyar Magánjog. Főszerkesztő: Szladits Károly. Első kötet 510. old. Budapest, 1941. 491