Jövő, 1922. május (2. évfolyam, 102-126. szám)

1922-05-03 / 102. szám

Megint bomba. (­B.) Amikor ezeket a sorokat k­ora, részletek még hiányoznak. Az első hír mindössze annyit mond: Budapesten megint bomba robbant. A Ferenc Jó­­zsef-laktanya tiszti kaszinója alatt a pincében volt elhelyezve, gyújtózsinór­­ral robbantották föl. Emberéletben nem esett kár. A rendőrség nyomozza a tetteseket. Gyanús nekünk ez a bomba. Először is egyetlen emberáldozatot sem köve­telt, ami nem szokása a mostani magyar bombáknak. Másodszor május elsején robbant föl, amivel a gyanút meghatá­rozott irányba kívánja terelni. Mármost a dolog úgy áll, hogy az emberek a történtek után bizonyára nem szenti­mentálisak és aki őket bombával do­bálja, azt nem akarják föltétlenül kenyérrel visszadobálni. Ellenkezően. Azt a régi anekdotát méltóztatik ismerni, ammikor a paraszthoz beszállásolt hadna­gyocska ebédnél a nagyobb tekintély oká­ért kihúzta a kard­ját és odatette a tányérja mellé. A paraszt első pillanatra meg­­hökölt, aztán kiment az udvarra, be­hozott egy vasvillát s azt ő is odatette a tányérja mellé. „Mit jelentsen ez?“ —■■ ordított a hadnagyoc­ska. Amire a paraszt azt felelte flegmával: „Tudom én, hogy mi dukál. Olyan késhez ilyen villa dukál.“ Hát valóban, nem volna nehéz elgondolni, hogy a bom­bára bombával felelnek. A mai atmo­szférában s a kurzus eszközeinek ál­landósága mellett ezen nem is volna szabad túlságosan csodálkozni. Mégse hiszünk. Nem igaz, hogy ez a bomba felelet akart volna lenni a dohány­utcai bombára. Nem hisszük, hogy ez hosszú­ bomba volt. Nem hisszük, hogy ezt a bombát kívülről csempészték be a laktanya pincéjébe. Inkább tartjuk való­színűnek, hogy benn a kaszárnyában próbált valami belső­ elégedetlenség ki­robbanni vagy legalább is figyelmez­tetni. Mindenesetre emberségesebb vagy legalább is gyakorlatlanabb tettesek voltak munkában, mert, íme, a bomba — hála a gondviselésnek — senkiben sem tett kárt.. A rendőrség nyomozza a tetteseket. Ez a stereotip hír reánk humoriszti­­kusan hat. Az ember kísértésbe jön, hogy az egész új bombamerénylet cél­ját ebben a stereotip mondatban keresse. Mintha ennek az új bombának rendel­tetése annak bizonyítása volna, hogy a rendőrség nemcsak az első bombame­rénylet tetteseit keresi hiába. Mintha bizonyítékot kívánna statuálni, hogy a rendőrség más irányban is tud tehetet­lenül viselkedni, nemcsak az ébredőkkel szemben. Az új bomba tehát a bizo­nyító és igazoló bombák egész újszerű válfaját teremtené meg. S ezt a célt szolgálná a dátum is. A bombát pont május elsején robbantották föl. Ha te­hát az első bombánál a közvélemény ösztön szerint az ébredők felé kezdett figyelni, most a dátum a figyelmet a májusi ünneplők felé terelhetné. Ebből pedig annak kel­lene következnie, hogy a rendőr­ségnek, mint az első bombánál a köz­vélemény nyomása alatt az ébredőkkel szemben, most a májusi ünneplőkkel szemben kellene eljárnia. Nem szívesen festjük falra az ördögöt, mert egyál­talán nem tartjuk kizártnak, hogy a rendőrség ezt csakugyan meg fogja tenni, S ha megteszi, nem fog akadni titkos kéz, amely a rendőrség nyomo­zását megállítja. De rá akarunk mu­tatni a dolog beállításának átlátszó­ságára. A ki nem nyomozott bomba­­merényletre jön egy második merénylet. Az első, a parc flottái, egész sor sebesültet produkált, a második : sen­kiben és semmiben sem tett kárt. De május elsején robbant föl. Célja tehát nem az volt, hogy kiszemelt, embereket eltegyen láb alól, hanem az, hogy a gyanút valamely meghatározott irányba terelje. Ez pedig nem állhat másnak érdekében, csak olyanoknak, akik a Ferenc József-laktanyán belül otthon vannak, akár mint katonák, akár mint ébredők. Csak ezeknek állhat érdekük­ben, hogy a bomba ne gyilkoljon, de dátumával a gyanút az ellentábor felé terelje. Ha mármost a rendőrség hatá­lyosabb energiával dolgoznék a má­sodik bomba ügyében, mint az első al­kalommal, akkor sikerült a bosszú. Ha pedig a rendőrség másodszor is tehetet­­lennek bizonyulna, akkor sikerült az igazolás. Ez világos, mint a vakablak És átlátszó, nagyon is átlátszó manőver. Ismételjük: a részleteket még nem ismerjük teljesen. De az eset gyanús fölöttébb gyanús. Egyelőre örülni kell annak a szerencsének, hogy a második bomba nyomán nem hangzik halál­­hörgés. Már ez is valami. Ausztriában •••••• 80 osztr. K Csehszlovákiában » « « . .­­.40 ch Jugoszláviában ■■■■■■ IV» dinár Romániában ■ . ...... ..3 lei megjelenik naponta, hétfő kivételével Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien, V. ker. Rechte Wienzelle 79. szám :: Telefon 30-11 Távirati cím: Jövő Wien Vosta takarék­pénztári számaink ■ AuszfartA- ban 149.870, Csehszlovákiában 89.840, Jugoszláviában 40.106. — Németországi folyószámlánk: Deutscha Bank, Berlin Hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal és minden bel. és külföldi hirdető iroda II. év Bécs 1922 május 3. szerda 102. (373.) szám. Egyes szám­ára: Bethlen pénzt kapott Károlyi Mihálytól. A miniszterelnök, mint a székely nemzeti tanács tagja, pénzt kért és kapott a Károlyi-kormánytól. Batthyány Tivadar gróf leleplezi Bethlent, Nagyatádit és társaikat. - A J­é­r­fi budapesti tudósítójától. - Budapest, május 2. Kevés kommentár kell ahhoz a sú­lyos fölényü beszédhez, amelyet az elvei mellett imponáló férfiassággal kitartó Batthyány Tivadar gróf mondott vasárnap délután a független­ségi párt szentesi népgy­űlésén. A haj­meresztő elvtagadások és köpönyeg­­forgatások korszakain, rajkor ?? ellenkező politikai véleményen lévők üldözésének sorát gyilkosságok, be­börtönzések, internálások, különítményi pincék és kínzókamrák, pokolgépek és az üldözés minden elképzel­hető módja és fajtája jelzik, amikor azokra, akik októbristák, a leg­kevesebb, hogy hazaárulót kiáltsanak — a végítélet erejével kell hogy has­son ez a beszéd, amelyben ez a tiszte­letreméltó elvhű politikus igazára üt és üldözőiről megadja a végső megállapí­tást : Bethlen, Nagyatádi, a munkapár­tiak, az arisztokraták, az az egész tár­saság, amely ma­ is tajtékzik az októbrista-gyűlölettől, szintén ok­tóbristák voltak. A mi­niszterelnök maga nem­zeti tanácsbeli tag volt és mint ilyen pénzt kértés kapott a Károlyi-kormány­tól, amelynek tagjait, sőt hiveit ma tűzzel-vassal irtja és üldözi. Batthyány Tivadar gróf súlyos le­leplezéséről ez a tudósítás számol be . A függetlenségi párt vasárnap dél­után Szentesen népgy­űlést tartott, amelyen Batthyány Tivadar gróf is fölszólalt. Batthyány többek között a következőket mondotta: Egyenlő jogot követelek minden polgár részére. Mindenekelőtt követeljük a sajtószabad­ságot, amelyet Kossuth minden jognak elébehelyezett. Ezután Batthyány élesen támadta a kormány választójogi rendeletét, majd a botbüntetés és a numerusz­­klanzusz eltörlését, továbbá a katolikus autonó­mia megvalósítását követelte. Kifejezte annak szükségét, hogy Magyarország külpolitikáját a nyugati civilizációhoz kell irányítani, és a nagy nyugati de­mokráciák barátságát kell megszerezni. Amikor a király kérdésről akart beszélni, a gyűlésen jelenlevő rendőrt­isztviselő kijelen­tette, hogy ezt a kérdést nem engedi tárgyalni. Erre Batthyány így fejezte be beszédét: — Sokszor olvashatták Önök, mikép támadták és gyalázták az úgynevezett ok­tóbrizmust. Én mégis kijelentem, hogy ma is októbristának val­lom magamat és ezt sohasem tagadtam. Elvárom és megkövetelem azonban, hogy azok, akik velem együtt októbristák voltak, szintén ne tagadják meg ezt az eszmét, hanem álljanak helyt, úgy mint én. Kik az októbristák? Ok­tóbristák azok, akik 1918. októberében hazafi r.f. örömm°l fogadták Magyarország önállóságát. Októbristák azok, akik a cél elérésében a nemzeti­­tanácsokat támogatták; l /'■ októbrista az, aki a nemzeti tanácsokat ebben a mun­kájukban támogatta. Októbrista az, aki a Károlyi- és Berinkey-kormánynak tagja volt, mint miniszter, októbrista az, aki államtitkár, kormánybiztos vagy főispán volt a Károlyi-kormány alatt, októbrista az, aki diplomáciai meg­bízásokat fogadott el. Ha én most pi­kantériákra pályáznék, akkor elhoztam volna vastag füzetemet, amelyben a lapok és hivatalos jelen­tések alapján összeírtam ezek­nek az uraknak a névsorát. Mutathatnék igen előkelő nem­zeti tanácsot, amelynek egyet­len függetlenségi sem volt a tagja, hanem csupa arisztokra­ták és munkapártiak, köztük Bethlen Istvánnak egy tisz­telt rokona is. Nagyatádi is tagja volt a budapesti Nemzeti Tanácsnak... (Föl­­kiáltások : Le vele ! Áruló!) . .. tagja volt januártól a bolsevizmus kitöréséig. Hát októbrista-e Nagyatádi vagy sem? Ha igen, érje őt is leg­alább annyi gáncs, mint engem, aki öt napig voltara a Nemzeti Tanács tagja és negyvenkét napig a Károlyi-kormány minisztere. A miniszterelnök in őexcellenciája tagja volt a székely Nemzeti Tanács­nak és élénk összeköttetésben állott a Károlyi-kormánnyal. Ha ezt valaki tagadná, akkor fölemlíteném azokat az összegeket, amelyeket a Károlyi-kormány a székely Nemzeti Tanács java­slat­ár­a adott a tanács egyes tagjai rendelkezésére. Jól tette Bethlen, hogy kérte ezeket az össze­geket. Jól tette Károlyi, hogy adta, de viszont engem nem érhet gáncs azok részéről, akik ma Bethlenért lelke­sednek. 1919 tavaszán, amikor Bethlennel együtt az emigráció keserű kenyerét ettük, én voltam olyan szerencsés, hogy Bethlennek tollba mond­hattam azt a memorandu­mot, amelyet ő az ántant elé terjesz­tett. Ebben a memorandumban nem tagadtam meg októbert, hanem az 1918 november 16-i néphatározat alapjára he­lyezkedtünk. A szegedi kormány is, amely Ábrahám Dezső elnöklésével alakult meg, a néphatározatot fogadta el alapul. Haller István de­cember 24-én megjelent Károlyi Mihály­­nak egy népgy­űlésén és kijelen­tette: há,-17 hazafias kötelességének érzi a Károlyi-kormány támogatását. Ugyan­itt megjelent Pal­lavi­cini Gy­örgy ő­r­g­r­ó­f is, az általa alapított föld­mivespárt megbízásából és ott volt Patacsi Dénes volt államtitkár is és igen poétikusan fejezte ki ragasz­kodását Károlyi Mihályhoz és politiká­jához. Ilyen jó társaságban vagyunk mi októbristák. (Nagy derültség.) Jó volna tehát abbahagyni az októberi vádas­kodást, mert ha továbbfolytatják, elő­veszem azt a vastag füzetet és fölolvasom azok névsorát, akik a Nemzeti Tanácshoz csatlakoztak és el­fogadták a november 16-i néphatároza­tot. Fölolvasom legelőször is azok név­sorát, akik ma a leghangosabb legiti­misták.“ Batthyány beszédének rendkívüli hatása volt, de nagy hatása van politi­kai körökben is, ahol lehetetlennek tartják, hogy Bethlen Batthyány vád­jaival szemben, amint eddig tette, to­vábbra is homokba dugja fejét. A csehszlovák­ kormány rekonstrukciója. Benes párisi követ lesz ! — A Jövő prágai tudósítójától. — Prága, május 2. A „Tribuna” szerint Benes minisz­terelnök e hét végén érkezik vissza Génuából és a parlament első ülésén május 10.-én, részletesen beszámol a génuai konferencia menetéről és ered­ményeiről. A „Ceská Slovo“ szerint politikai körökben a miniszterelnök visszaérkezése után megtörténik a kabi­net rekonstrukciója, amelyről már rég­óta szó van. Ez alkalommal több mi­niszteri állást nem politikussal tölte­nek be. Értesülésem szerint Benes a minisz­terelnökségről mindenesetre lemond, de ellenőrizhetetlen hírek szerint a kül­­ü­g­y­i t­á­r­c­á­t­ó­l i­s megválik és párisi követ lesz. A miniszterelnök­ségben utódja valószínűen Udras honvé­delmi miniszter lesz. Külügyminiszter pedig — ha Benes csakugyan Párisi megy — vagy Samal főtitkár va Striberny nemzeti szocialista képvis az ötöstanács tagja, lesz.

Next