Jövő, 1923. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1923-01-06 / 5. szám

Szombat, 1923 január 6 (5. szám) JÖVŐ A PÓK LAKOMÁJA, a villámló méz és egyebek. a A párisi vígoperának szenzációs premierje volt a minap. Egyfelvonásos pantomimet mu­tattak be, amelynek címe: „A pók lakomája* , amelynek szövegét Gilbert de Voisins írta, zenéjét pedig Albert Boussel szerzette. Ami­kor a függöny felmegy, a színpadon függő­legesen kifeszítve nagy pókháló látható, mö­götte pedig sűrű lombú bokor. A hálóban ül és figyel egy pók, amely rovarokat fogdos. Ennyi az egész, ebben azonban egy egész kis naturalista dráma játszódik le, amelyet va­lósággal egy entomológus pontosságával irt meg a szerző, olyannak a pontosságával, akinek tudásában olyan járatos tudós, mint Fabro, vagy olyan költő, mint Maeterlinck sora találhat hibát. Zenei és táncbeli részei pedig, párisi jelentések szerint, egyszerűen elbájolták a közönséget. A pókot egy Mado Minty nevű táncosnő játszotta, aki­nek úgyszólván már specialitásává vált a ro­varok ábrázolása. Akrobatás ügyességgel kúszik a hálóban, türelmesen kapaszkodik egyik fonál­tól a másikhoz, a végén pedig, amikor a fog­lyul ejtett rovar őt öli meg, lehull a földre és összeesik ott, mint valami jelentéktelen fekete állat. Kicsiny kis tragédia, amely azon­ban a természetben ezerszer játszódik le naponta. Az Antoine-színháznak is megvolt a maga szenzációja a minap: dadaista darabot mu­tattak be, amelynek már a címe is félig­­meddig érthetetlen. „Locus Solus* a darab címe, ami annyit jelent, hogy magányos hely. Oly nagy botrány volt a premieren, hogy a főszereplő kénytelen volt mér­sékletre inteni a közönséget. A szerző, Raymond Roussel, egyébként ez­úttal már recidivált, mert évekkel ezelőtt ugyancsak ebben a színházban mutatták be egy dadaista darabját, az „Afrikai benyomá­sok“t. Nem könnyű elmondani a darab tar­talmát, mert az nagyrészt elvész a képek­ben, dekorációkban és frázisokban. Egy nagy tudós, egy zseni, akit Cantrelnek hívnak, la­kik „a magányos helyen“. Életét a tudo­mánynak szenteli és eddig már a legkülömbö­­zőbb fölfedezésekkel aratott nagy sikert. Park­jában és laboratóriumában most végre be­avatja barátját a titkaiba. Találmányai közül meg kell említeni a következőket: az oxi­génfürdőt, amely világítóvá teszi a női hajat, a villámló mézet, amely fölfedi a jövőt, smaragddal kevert zenei kávé­aljával, a néger húsból készült lőport, a hegedűvel idomított férget ,satöbbi. — Öt percig nagyon mulatságos ez! — kiáltott valaki közbe a nézőtérről a harmadik fölvonás alatt. A nézők egyébként eleinte tapsoltak, majd amikor ez a kiáltás elhangzott, menekülésszerűen elhagyták a ter­met. Meg kell említeni egy párisi szimultán drámát is, amelyet szerzője azzal bocsátott útjára, hogy kezdetét jelenti egy új szimboliz­musnak. „Orfikus penharmonia“ ennek az új művészi iránynak a neve, a darabot pedig, amelynek címe ,A hallgatónő“, a „Művészet és Tett“ cím­ű kis színház mutatta be. A darabban, amelyet André Ab­yvelde írt, két ember szerepel, közölök azonban csak az egyik beszél, a másiknak föladata a hallgatás; hall­gatásával kell kifejeznie érzelmeit, amelyeket benne a másiknak monológja kelt. Ezt a fel­adatot máskor a közönség szokta elvégezni ; valószínűnek tartjuk, hogy most sem engedte át az arcfintorgatást a főszereplő Csedes tárjának, vagy legalább is konkurenciát csi­nált neki. Az osztrák—magyar gazdasági forgalom megkönnyítése. Grünberger osztrák külügy­miniszter, aki szombaton Seipel kancellárral­­ütt utazik Budapestre, a bécsi lapok szom­bati számában nyilatkozik a budapesti látoga­tásról és annak legfőbb céljául a két állam közötti gazdasági forgalom meg­könnyítését és kimélyítését jelöli meg Utal arra, hogy az Ausztria és Magyarország közötti áfucsere az utóbbi időben erősen csök­kent és messze elmaradt Asszíriának a többi a kódállamokkal való gazdasági forgalma mögött. Föllebbezés Harden merénylői­nek perében. Berlin, január 5. A Harden merénylője elleni perben a főállamügyész föllebbezést jelen­tett be. Tifuszjárvány egy német városban, Berlin, január 5. (T. K. B.) A Leipzig melletti L­ü­tzen városkában tífuszjárvány tört ki, amelynek eddig két halottja van. A tífusz­­betegek száma negyven. Franciaország katonai előkészületei. Bonar Law és Foincaré nyilatkozata a párisi konferencia zéró Olfisén. — Lokalizálható-e a francia-angol szakítás ? — A jóvátétel! bizottság a szénszállítások ügyében is ki akarja mondani Németország szán­dékos mulasztását. — A márka újabb katasztrofális zuhanása. — A 19 v­v mun­ka­társától, —­­ Bécs, január 5. A párisi konferencia záróülésén Bo­nar L­a­w, angol miniszterelnök a kö­vetkező nyilatkozatot olvasta föl: A brit kormány a francia javaslat legalaposabb és legfigyelmesebb megvizsgálása után határozottan azon a véleményen van, hogy ha ezeket a javaslatokat végrehajtanák, nemcsak a kívánt eredményt nem érnék el, hanem a végrehajtásból valószínűen súlyos, sőt káros következmények ál­lanának elő Európa gazdasági éle­tében. Ilyen körülmények között a brit kormány nem járulhat hozzá ezekhez a javaslatok­hoz, sem pedig nem veheti értük magára a felelősséget. Egyúttal azonban a brit kormány súlyt helyez arra, hogy a francia kormányt biztosítsa: az any­­a­vita komoly kérdésben,legnagyobb sajnála­tára, fönnálló áthidalhatatlan ellentétektől függetlenül, azok a barátságos érzelmek, me­lyeket nemcsak a brit kormány, hanem — meggyőződése szerint — a brit nép is táplál a francia kormány és a francia nép iránt, változatlanok maradnak. Poincaré miniszterelnök a követ­kező nyilatkozatot tette: A francia kor­mány a maga részéről a legnagyobb figye­lemmel és lelkiismeretességgel megvizs­gálta a brit javaslatokat. Minél mélyre­hatóbb volt ez a vizsgálat, annál inkább tudatára kellett jutnia annak, hogy ezek a javaslatok a francia követelés tekintélyes leszállítása mellett a versaillesi szerződés felbontását tartalmazzák és hogy számára lehetetlen ilyetén megoldások elfo­gadása.­ A francia kormány őszintén sajnálja, hogy ezekben a súlyos jelentő­ségű kérdésekben nem juthatott a brit kormánnyal megállapodásra, azonban kö­szönetét fejezi ki a brit kormány barát­ságos nyilatkozatáért és biztosíthatja arról, hogy a véleményeltérés ellenére a francia kormány és francia nép érzelmei Anglia irányában változatlanul szívélyesek ma­radtak. T­h­e­a­n i­s belga miniszterelnök saj­nálkozásának adott kifejezést, hogy a két nagy szövetségesnek nem sikerült meg­egyeznie, egyúttal kifejezte szilárd remény­ségét, hogy az egyenetlenség nem lesz tartós és más kérdésekre nem fog átterjedni. Végül della Torretta márki olasz delegátus fejezte ki azt a reménységét, hogy ez a nézeteltérés nem zárja ki a későbbi megegyezést. A francia, olasz és belga delegáció pénteki találkozásáról az Havas-ügynökség megállapítja, hogy az semmiesetre sem tekintendő a tanácskozás folytatásául: a delegáció tagjai csupán búcsút vettek egymástól. A párisi konferencia szétoszlása után a világ közvéleményét első­sorban az a kérdés foglalkoztatja, hogy­ az angol­­francia szakítás a párisi kon­ferencia tárgyalásaira, esetleg azok anya­gára korlátozódik-e, avagy más terü­letekre is átharastódzik-e.­ A „Times“ t megállapítása szerint angol tervezet elvetése révén a francát súlyos csalást mértek a Versailles- szerződésre és bizonytalan időre, talán örökre, lehetetlenné tet­ték a közös akciót. A béke egész építménye komoly ve­szedelemben forog.­­ A „Journal“­­­sze­rint semmi sem ves­zedelme­­sebb, mint az a hit, hogy a mai napság a válságokat szűk területre lehet korlá­tozni és hogy a világ más színterein a szövetségesek továbbra is közösen jár­hatnának el, mintha mi sem történt volna.­­ A szövetséges és semleges diplomá­ciai körökben a párisi szakítás kínos be­nyomást keltett, főleg a várható következ­mények miatt. Az angol politikai körök attól tartanak, hogy a szakításnak kedvezőtlen hatásai lesznek az európai békére. Az angol sajtó Petőfi ünneplése Berlinben. A Petőfi-centennárium alkalmából a berlini Meistersaal­ban szerdán este német írók és szín­művészek szépen sikerült Petőfi-estét rendeztek. Ottó Zárok méltatta Petőfi költészetét, Franz Konrad Hoefert Petőfi-verseket adott elő. A magyar határ megállapítására ki­küldött bizottságok föloszlatása. „Az Est“ jelentése szerint a magyar-osztrák, magyar-jugoszláv és magyar-csehszlovák határmegállapító bizottságokat föloszlatták. A bizottságok működésének beszüntetése hangsúlyozza, hogy ha a franciák végre­­hajtanák a Ruhr-vidék megszállására vo­natkozó tervüket, Anglia teljesen elkülö­nülne szövetségeseitől. Ebben az esetben komolyan szóba kerül az a kérdés, hogy nem szükséges-e visszavonni az angol csapatokat a Rajna mellől. Egyes lapok arról értesültek, hogy a rajnai angol csapatok visszahívásának gondolatát már fontolóra is vették a hiva­talos körök. A bécsi diplomáciai körökben hire jár, hogy az Egyesült Államok kor­­mánya a Ruhr-vidék megszállása ellen valószínűen szintén olyan módon fejezi ki tiltakozását, hogy a Rajna mellől visz­­szarendeli a megszálló ame­rikai csapatokat A jóvátételi bizottságot újabb ülésre hívták egybe, amely Német­ország szénszállításának kérdését vizs­gálja és Barthou javaslatára minden való­színűség szerint kimondja, hogy a német birodalmat a szénszállítás kérdésében is szándékos mulasztás terheli Bradbury állítólag kijelen­tette, hogy ezen a tanácskozáson nem szándékozik résztvenni. Brad­­burynak ezt a kijelentését odamagyaráz­zák, hogy az angol delegátus szerepe a jóvátételi bizottságban ezentúl a megfi­gyelő szerepére korlátozódik. Nagybritannia kormánya már azt a kérdést is fontolóra veszi, hogy nem volna-e célszerű az angol delegátust a bizottságból visszahívni. Jellemző egyébként, hogy az angol jóvá­tétel­­tervezet kifejezetten kimondja, hogy ha a jóvátételi bizottságot még egyáltalá­­ban meg akarják tartani, akkor csak tisz­tán bírói intézményként álljon fönn és alapszabályait ennek megfelelően módosítsák. A „Matin“ jelentése szerint Poin­caré, mihelyt kezében lesz a jóvátételi bizottság második határozata is Német­ország szándékos mulasztásáról, a béke­­szerződés értelmében kiadja a pa­rancsot a francia csapatok­nak, hogy foglalják le a Ruhrvidék ama területeit, amelyek a szénszállítás folyto­nosságát biztosíthatják. A „Journal“ jelen­tése szerint a mainzi megszálló csapatok parancsnoksága a konferencia tartama alatt elrendelte a háborús idők­ben szokásos rendszabályo­kat. Az „Oeuvre“ szerint a Rajnavidék­­ről és a keletről szabadságolt katonák parancsot kaptak, amely szerint január 6.-ig kötelesek állomáshelyükre visszatérni. Ugyanez a lap azt a hírt is közli, hogy a szükséges mérnökök és technikusok is megkapták a parancsot a készenlétbehe­­lyezkedésre. A „Matin“ szerint Poincaré miniszterelnök a konferencia megszakítása után köz­vetetl­enül hosszú megbe­szélést folytatott Maginot hadügyminiszterrel. Az Havas­ ügynökség jelentése szerint a konferencia meghiúsulása folytán a döntés ezután a jóvátételi bizottság kezébe kerül, amely alighanem moratóriumot engedélyez, de két évnél nem hosszabb időre. A német kormány a párisi kon­ferencia szétosztásával kapcsolatosan hang­súlyozza, hogy Németországot a konferen­cia nem hallgatta meg, holott a meghall­­gattatásra a békeszerződés értelmében joga lett volna. A német kormány ennek ellenére is ragaszkodik a november 14.-i jegyzékében foglaltakhoz. Bonar Law elutazása, Piris, január 5. (Havas.) Bonar Law miniszterelnök pén­teken elutazott Londonba. Az angol minisz­terelnök Poincarénak, aki megjelent a pálya­udvaron, kifejezte azt az őszinte reménységét, hogy az antant a párisi konferencia eseményei ellenére is megmarad, sőt megszilárdul. Magyarországnak havonta 30—40 millió korona megtakarítást jelent. állami hitel a bortermelőknek. Bu­dapestről jelentik: A bortermelő gazdák, hogy ne legyenek kénytelenek az idei bortermésüket olcsón eladni, három mil­liárdos hitelt kértek a pénzügyminiszter­től. Hosszas tanácskozások után Kállay háromnegyedmilliárdot engedélyezett. A gazdák a korona romlására való tekintet­tel most ötmilliárdra akarják fölemeltetni a kölcsön összegét. Megfilmesítették Einstein elméletét Nagyon nehéz feladat az Einstein-el­­mélet filmre való alkalmazása, mert hi­szen ezt a nehéz tudományos kérdést matematikai formulázás nélkül szinte le­hetetlen kifejteni. Németországban mégis megpróbálkoztak ilyen film előállításával amely meglehetősen sikerült is. A bécsi Uránia új felvételekkel egészítette ki a filmet és ebben az alakjában ha nem is érteti meg teljességében a feladatot, de legalább sejteti a laikus nagyközönséggel, hogy mi is a magva Einstein elméle­tének, a kép a mozgás relatív voltát illusz­trálja különböző példákkal. Különösen ér­dekesek a mozgó és mozdulatlan fölvevő­­készüléken fölvett fényjelek. Ezt egy vas­­úti vagon két végpontjáról leadott fényje­lekkel mutatják be, amelyeket a vagon közepén vesznek föl. Ha a vagon áll, ak­kor a két fényjel egyszerre érkezik a kö­zépre. Nem úgy, ha mozog. Ekkor ugyanis a vagon vége — a rajta levő fényjelző­­készülékkel együtt — közeledik az eredeti középponthoz, a vagon elején levő máso­dik állomás ellenben távolodik tőle. A két jel tehát nem egyszerre jut a központba és — ha a rövid távolságon észre tudnánk venni ilyen csekély differenciát — azt látnánk, hogy az egyidőben kibocsátott két ténnyel a fölvevő-állomás szempontjá­ból nézve nem egyidejű, hanem az egyik későbbi, a másik korábbi. Különösen jól sikerült a mozgó tárgyak megrövidülésének, illetve kiterjedésének érzékeltetése. Mozgó testre csak úgy le­het mértéket alkalmazni, ha a mérő egyén hasonló sebességgel mozog, ami által a test relatív nyugalomban van. A mozgó testet egyébként csak két végének egy másik, nyugvó testen való jelölése által mérhetjük. De mivel ez csak egymásutáni időpontokban történhetik, azért a követ­­kezőkre kell ügyelni: ha először a mozgó test elől haladó végét jelölik meg a moz­dulatlan fólián, akkor a hátulsó végének időben később történő jelöléséig a test már tovább mozgott, aminek folytán a mérték rövid volna. Ha fordítva járnánk el és először a hátsó végét, jelölnénk, akkor viszont meghosszabbodnék a mérték. A film azonkívül Kopernikus, Kepler, Newton, Galilei elméleteit is ismerteti. Tudományos szempontból csak üdvözöl­hető a nagy kutatók munkája eredményé­nek ilyen mintaszerű formában való nép­szerűsítése. Az igen figyelemreméltó film remélhetően követendő példaként szolgál és nyomon követik más hasonlóan érdekes és fontos kérdéseket feldolgozó felvételek. A PETŐFI SÁNDORNAK... A Hofburgban tartandó vasárnapi Petőfi-ünnep alkalmából közöljük a követ­kező irodalmi kuriózumot: Petőfi Sándor verseinek elő­fordítója Kertbeny Károly Mária, aki u­gyan sem magyarul, sem né­metül nem tudott, Frankfurt am Mainban 1849 nyarán adta ki vaskos könyvben az első német Petőfi-fordítást. Bevezetésül nyílt levelet irt Petőfihez; ebben a fordító a költőnek sok orthográfiai hibával sok-sok destruktív szépeket kiván. Itt adjuk a le­velet a maga fura szórendjében és a maga fura nyelvhibáival: PETŐFY SÁNDORNAK Fogad tőlem, kit lelkembül sze­retek, szellemed tükrözését, neked bár ben­nem ismeretlen, de még is idegen nyelvben , engedje a Mindenható, hogy e könyv téged életben mint győztest, és egy oly órában találjon, melyben nagylelkű Nemzetünk szabaddá lett, és Téged, mint szabad Fiát magasztalhasson. A sors talán úgy akarandja, hogy Téged kedves Czimborám, és szeretett, imádott Hazám soha vi­­szon nem látom: akkor, ha e mun­kám, melyet nevednek, és hírednek a külföldön pályát törni kívántam Kezedbe veszed, olykor, olykor emlékez meg rólam szegényről, elhagyatatról, és megvetetröl, ki oly nyomorult, hogy Hazájáért mit sem tehet, mint pennáját forró szive vérében mártani, és a pir és tehetetlenség keserű könnyeit sírni. Isten áldjon Téged, és imádott hazám szám az ős Német Városban Nürnbergben Pünkösd hó 26án 1849. Petőfit a lóvél sem életben, sem mint győztest nem találta. Olyan óra sem vir­radt föl többé, amely a Nemzetet szabad­nak lássa! ...

Next