Jövő Mérnöke, 1955 (3. évfolyam, 1-22. szám)

1955-01-04 / 1. szám

1955 .január 4 A. januan csjpog, szél csak fokozta rossz kedvét. Nem így képzelte el. Nem akart vidékre jönni. Ő. is, mint a többi fiatal mérnök, Budapestről, tervező iro­dáról álmodott. Most pedig itt van Szombat­helyen, ebben­ a számára idegen városban. Ide jön dolgozni. Még a gon­dolat is milyen furcsá. A gyár sem olyan, mint amilyennek el­képzelte. Nincsenek nagy, mo­dern szerelőcsarnokok A gyár utcai frontja egy-egy irodává át­alakított családi ház, közben ke­rítésük m mntha nem is gyár vol­na. Majdnem el is ment mellette, alig vette észre a vaskapun lévő felírást. És az igazgató! Még munká­ba sem állt, már­is fejmosást kapott tőle, hogy miért nem jött be korábban. Tudta­m, hogy már le kellett volna jönnie, már ré­gen el kellett volna foglani­a a kijelölt munkahelyet, de még sem igyekezett. Sőt! A minisz­téri­uamban is eljárt, vagy ötször hatszor, de ott nem látták be, hogy őt Gyenese Gábor mező­­gépszakos, oki, gépészmérnököt ■csak Budapestre illő „elosztani” (Igaz, akkor még — 1952. má­sodik felében -- nem volt oki, gépészmérnök. A szigorlati ter­vet összecsapta — persze nem fogadták el. A szigorlatot is Ku­z­­lai­ halasztotta, nem akarta leten­ni, ha már az elosztó bizottság így „kitolt” vele.) A 22 éves, Pápáról felkerült fiatalember mindenáron Pesten­­akart maradni. A Mezőgépszer­kesztő Irodában vállalt munkát No, nem önálló mérnöki munka volt ez, hanem csak egy része annak: rajzolgatás. De Buda­­pesten! Hátha elfelejtkezik róla a minisztérium és itt tud „ragad­ Megcsinálta a szigorlati ter­vet, s decemberben közepes ered­­­­ménnyel védte meg. Akkor már tényleg el kellett foglalnia állását Szombathelyen, ősi Mezőgazdasági Gépgyárban És most itt van a kietlen utcán, lakást keres. A gyári vendégszo­bában nincsen hely, a távolabbi környékről bejárókkal van tele Sorra csönget be a kis családi házak kapuin, szállást kérve Végre az egyik helyen kap egy díványt. Másnap munkába áll Meg kapja, a beosztását, a program­irodában, mint üzemmérnök kezd dolgozni. Egy hónapig gyártásszervezéssel foglalkozik, azután a műhelybe kerül a sze­relő részleghez Itt Szemeted, csoportvezető, aki idősebb ember,­­ a szakma szerelmese segíti, hogy az elméletet a gyakorlat „apró pénzére” válthassa fel Később a finomadagolás meg­szervezését bízzák rá. A rajz fö­lé hajolva, vagy a technológiai­­előírás betartását igyelve a gép mellett — önmaga előtt is tit­koltan — döbben rá, hogy itt is lehet dolgozni, fejlődni, alkotni. De még nem elég tudatos ez benne. Bizonygatja önmagának, el kell menni innen. Próbálkozik is. Ott, helyben egy épületgépé­szeti tervező irodában párszáz forinttal többet kapna. De nem engedik el, ragaszkodnak hozzá Telnek a hetek, hónapok,­­ las­san hozzászokik a gyárhoz. Sze­­merédi bácsi látja, hogy az ifjú mérnök már a gyáré, de az ifjú ember még lázadozik—a mara­dást megalkuvásnak veszi. A gyár közben termel, falja a nyersanyagot, a készgyártmá­nyok mind nagyobb számban gördülnek ki a kapun. Él, lüktet, lélegzik itt minden és ebből a gyári levegőből egyre többet szippant Gyenese mérnök is. Ha­tározottabban fut kezében a ce­­­ruza, bátran, kipirult arccal kor­rigálj® a pesti tervezőiroda le­küldött tervrajzát. Közben bosz­­szankodik. Bosszankodik, mert úgy látja ezt a­ konstrukciót csak gyakorlati ismeretekkel nem ren­delkező ember készíthette. Már több mint fél éve van a gyárban. Nagyjából ismeri már az egyes üzemrészeket is, naponta megfordul a műhelyek­ben. Talán a kelleténél többet jár abba a műhelybe, amelyik ott, a bérelszámoló mellett van. Ilyenkor persze fel kell menni a „béresekhez” is. Mert ő nem fe­lejti el, hogy a­ bérelszámoló ve­zetője osztotta meg vele lakószo­báját, mindjárt az első napok­ban. De nem megy be hozzá, megáll az egyik íróasztalnál. Az ott dolgozó lány csinos, kedves és Gyenese mérnök 24 éves. Én mit szaporítom a szót. Otthagyta a gyárait szeptem­berben Gyenese mérnök, de nem egyedül és nem is hosszú időre, csak két hétre. Eddig tartott Mátrában a nászút. A gyár most már nemcsak munkát, megélhetést, de élettár­sat is adott. Nem is olyan mos­toha hely ez a gyár, örült fel mind gyakrabban Gyenese mér­nökben a gondolat. Sőt, a lakó­negyedbe beékelődve, rendszer­telenül emelt műhelyépületei kö­zött, az udvari tócsákat átug­­rálva, egészen­ romantikus! — történetünk kezdete után két évvel — itt ülök vele szemben, az íróasztalokkal teli irodákban. Gyenese mérnök a gyártástervezés vezetője, íróasz­talán tervek, műveleti utasítások, gyakran csengő telefon, műhe­lyi dolgozók olajos, fekete te­nyerén­ek­ lenyomata, kül­földi szakfolyóirat. Szemben, az ösz­­szeérő íróasztalnál Szemerédi bácsi dolgozik, ő is idekerült. Míg Gyenese mérnökkel beszél­getünk, őszfürtjr fejét fel nem emelné, a világ minden kin­cséért sem, de azért érzem, fi­gyeli, hogy mi történik most je­­lenlegi főnökével, akit nem is olyan régen ő tanítgatott járni, a gyakorlati ismeretek útján. És Gyenese mérnök beszél. Munkájáról és magáról, fizeté­séről, amit rövid időközben két­szer is emeltek. De még több kellene, mondja, mert drága a bútor és összkomfortos laká­suk­kat most rendezzük be. — Áll a menetvágó gép, top­pan be az egyik művezető, ké­szen vagyunk, mit vegyünk kö­vetkező munkának? Gye­nese megmondja. — De arra még nincs meg a műveleti utasítás, csak kézirat­ban — veti közbe Szemerédi bá­­osi. Pillanatokig tartó tanácsko­zás és pár perc múlva a műhely­ben olajtól fénylő fémforgácr válik el a születő orsótól. Él, lüktet, dolgozik­­a gyár és dol­gozik benne Gyenese mérnök is És jól dolgozik, tudom mer másoktól, mert ő nem hajlandó önmagát értékelni. Az új év küszöbéni tervei fe­lől érdeklődöm. — Nagyon ér­zem az idegen­ nyelv ismereté­nek hiányát, megtan­ulok néme­tül, ezt is — mutat­­az egyik szakfolyó­ratra, eredetiben aka­rom olvasni. — Még az újabban kiadót egyetemi * jegyzeteket is szeret­ném folyamatosan tanulmányoz­ni. Nem kérdem, de úgy látszik eltalálta, gondolatom, mert így folytatja: — Megszerettem ezt a gyárat. Az itteni munka sok­oldalúbb, nem részfeladatokkal kell évekig bajlódni, mint egy nagy pesti gyárban­. Azt hiszem, átfogóbb a vidéki mérnök mun­kája, minden osztály, üzemlés­­feladatát látnia kell. Az igaz, hogy a kulturális lehetőségek szűkebbek, mint Pesten, de já­runk moziba, kultúregyüttesek előadásaira (mert bizony ennek a megye­székhelynek nin­cs ál­landó színháza, veti közbe), meg hangversenyekre. A baráti élet vidéken melegebb, közvetle­nebb, a kollégákkal nem csak a munkahelyein találkozunk, ha­nem mint barátok összejárunk. Sportolok is, ha majd javul az idő, együtt fogunk teniszezni fe­leségemmé! ^■*8 a zegzugos gyári utcán » búcsúzás után, a kapu felé tartok, eszembe jut első találko­zásunk. Amikor a 18 éves gye­rekember az egyetemen felvételi vizsgán ült , sűrűn törölgette a homlokát, rágta a ceruza végét, én az életrajzát olvastam: „ ... a­ felszabadulás idején gyár­ban dolgoztam, ott szerettem meg a gépeket, ezért szeretnék mérnök lenni.. Most úgy látom, valóban sze­reti a gépeket — nem csak a pest­eket, s szombathelyi gépe­ket is. Persze varaitak még apró­­cseprő hibái, helytelen nézetei is. Hajlandó az anyagi oldaláról nézni a dolgokat, a közösségi munka sem erős oldala még. De szereti ,a szakmáját, igyek­szik jól do­gozni és csak huszon­öt éves, tehát még kiforratlan. Olyan ember Gyenese Gábor, akikből­­na­gyon sok van ebben az országban, akiket mindany­­nyinknak, munkatársainak, fe­letteseinek, a pártnak, a tömeg­szervezeteknek támogatni, bí­rálni,­­segítene, formálni kell. Mert jó gépeket már tudunk tervezni és gyártani, de az em­berré nevelés terén­ igen sok még a­ tennivalónk. Précsényi Árpád­ ­mné-MdtíZW 7 JÖVŐ MÉRNÖKE -rwnt­ML Becsüljük meg munkájukat Heves Gyula elvtárs tűzren­dészet előadó és Oszoli Lász­ló elv­társak szerke­sztőségüzek­­höz intézett levelü­kben arról írnak, hogy tűzoltóink munká­ját a hallgatóság nem becsüli meg, anna­k jelentőségét nem értékeli. Oszoli elvtárs arról ír, hogy egyes hallgatók „tré­fából“ megnyitják a tűzcsa­pot, a tömlőkbe vizet enged­nek. Heves elv­társ szerint egy olyan vélemény is kialakult, hogy az egyetemen nincsenek felesleges emberek — kivéve a tűzoltókat. Tűzoltóink a megelőző tűz­védelem érdekében végzik lát­szatra talán nem túl érdekes munkájaikat , de ezzel egye­temi munkánk nyugalmát se­gítik. Ezért mindenkitől más egyetemi dobozához hasonlói megbecsülés jár nekik. A pénzügyi osztály munkájából Vásárhelyi László elvtárs, a Műszaki Egyetem pénzügyi osztályának vezetője a szer­kesztőséghez küldött levelében beszámol arról, hogy az elmúlt esztendőben a „Forradalmi műszak“ keretében az osztály sikeres munkát végzett. A műszak alatt végzett jó mun­ka eredményeképpen sikere­ket értek el a társosztályokkal való munka koordinálása, az új költségvetési év előkészí­tése területén. Eredményeket értek el az osztály dolgozói az áruszállítás vonalán felmerült nehézségek kiküszöbölésében és az egyetem pénzügyi szük­ségleteinek reális meghatáro­zásában. JÖVŐ MÉRNÖKE A napokban felkerestem dr. Gruber József dékán elvtársat, hogy megkérjem, mondja el a Jövő Mérnöke számára nyári csehszlovákiai útjának élmé­nyeit. Milyen céllal utazott Dékán elvtárs Csehszlovákiába, mi­lyen tapasztalatokat szerzett ott, különösen a műszaki felső­­oktatás terén, és mik voltak útiélményei? — Ezekkel a kér­désekkel kezdődik a beszélge­tés. Tanulmányutam célja ipari jellegű volt. A venti­látorok és turbófúvók tervezé­se, számítása, kísérleti kutatá­sa, gyártása és üzemeltetése terén vettük át a baráti cseh ipar tapasztalatait. Prágában, Plzenben és egyéb városokban számos üzemet látogattunk meg. Milevskóban, ahol a cse­hek nagy szellőzőgépgyára van, egy teljes hetet töltöttünk. A cseh dolgozók, mérnökök a leg­nagyobb szívélyességgel álltak rendelkezésünkre: készségesen megmutattak mindent, ami után érdeklődtünk. Láttuk töb­bek között, hogyan készítik a turbófúvók járókerekét. Érde­kes volt megtudni, hogy a cse­hek lényegesen nagyobb szi­lárdsági igénybevételeket en­gednek meg a járókerékben, mint ahogy ez nálunk szokás. A számítás szerint lyukak, fu­ratok környezetében az ébre­dő feszültségek elérik a folyá­si határt, ez azonban nem okoz bajt, mert csak igen kis hely­re szorítkoznak. A Csehszlovákiában töltött egy hónap nemcsak igen érté­kes szakmai tapasztalatokat, hanem kedves emlékeket is je­lentett számomra. Vendéglátó gazdáink mindent elkövettek, hogy jól érezzük magunkat. Megmutatták Prága és Brno (Brünn) nevezetessé­geit és műemlékeit, elvittek bennünket a prágai Smetana­­színház egyik operaelőadására, megismerkedtünk az egyszerű, dolgos, józan, művelt cseh nép­pel. Finom tapintattal eltalálták azonban ebben a kellő mérté­ket; volt elég időnk arra is, hogy önálló programokat ter­vezzünk , pihenjünk. Sajnos, tanulmányutam a műszaki felsőoktatás területé­re nem adott betekintést. A Prágai Műegyetem egyik tanszékén meglátogattam ugyan az azóta elhunyt Mis­­kovsky professzort, aki annak­idején Budapesten is járt, de vele elsősorban ipari kérdése­ket beszéltem meg. Egyébként is nyári szünet lévén, a tansze­mélyzet legnagyobb részt sza­badságon volt, és hallgatókkal sem találkozhattam. Annyit azonban megtudtam, hogy a Prágai Műegyetemen nem ke­rült sor olyan nagyarányú bő­vítésre és fejlesztésre, mint ná­lunk, tehát az ezzel kapcsolatos problémák, melyek számunkra komoly nehézségeket jelentet­tek, ott ismeretlenek maradtak. Ezután Gruber elvtárs a cseh dolgozók életével kapcsolatos érdeklődésemre válaszol. A mi számunkra — mondja — talán a legszokatlanabb Prá­ga tisztasága. Kilométereket csatangolhattunk a városban anélkül, hogy a márványkoc­kákkal burkolt járdákon egy el­dobott villamosjegyet, vagy al­macsutkát lehetett volna talál­ni. A sör a csehek nemzeti ita­la; igen jó minőségben készítik és sokat is fogyasztanak belő­le. Részeg embert azonban csak elvétve lehetett látni, pedig a világhíres plzeni sör 12 fokos! A cseh dolgozók le is nézik a részegeket, nyilvánvaló ennek az öntudatos felfogásnak a ne­velő hatása. A cseh városok lakói egyébként is igen fegyel­mezettek: mozipénztárak előtt a sorok rendezettek, senki nem tolakszik. Műemlékeiket a csehek ál­landóan rendben tartják és igen nagy gondot fordítanak azok védelmére. Prága egyébként közismerten Európa egyik leg­több műemlékkel, régi épület­tel rendelkező fővárosa. A XIV. század közepén épült gyönyörű Károly-hidat ma is használják. A cseh munkások pontosan és jól, de kényelmes tempóban dolgoznak. Mérnökeik kiváló képzettségűek, nemcsak szű­­kebb szakmájuk, hanem az alaptárgyak területén is. Egy differenciálegyenlet megoldása még az üzemi mérnök számá­ra sem okoz nehézséget. Az üzemi konyhákon mindenütt kiváló ebédeket adnak. A ven­déglőkben számunkra talán meglepő, de igen célszerű szo­kás, az étlap minden étel mel­lett feltünteti, hogy hány gramm húst tartalmaz. Egyéb­ként németül mindenütt lehet boldogulni, de magyar szót is sokfelé hallottunk. Prágában, Brnóban és a többi városban szép számmal laknak szlová­kok­ is, akik többnyire beszél­nek a mi nyelvünkön. A ven­déglőkben, szállodákban igen sok helyen tudnak magyarul Befejezésül megkérdezem Gruber elvtársat, volt-e alkal­ma magyar vonatkozású emlé­keket is látni? Brü­nnben meglátogattuk a Spielberget, egy régi császári büntető intézetet. Sok emlék­tábla hirdeti az itt szenvedett hazafiak hősiességét. Köztük volt nagy nyelvújítónk, Ka­zinczy Ferencé is, az ő táblá­ját is megtaláltuk. Nem feled­ték el, friss koszorú ékesítette. Vonattal tértünk haza, a vo­nat percnyi pontossággal érke­zett a határállomásra, ahol a cseh határőrök és vámvizsgáló közegek ismét csak előzékeny­ségükkel, udvariasságukkal ej­tettek bámulatba bennünket. Azzal a benyomással tértem haza, hogy igen sokat tanul­tam, tapasztaltam. Őszinte örömmel tölt el, hogy a cseh és a magyar nép barátsága ennyi­re megszilárdult, és hogy e té­ren még további sokat ígérő lehetőségeink vanna­k. Selmeci Vilmos tanársegéd Beszélgetés Dr. Gruber József egyetemi tanárral a gépészmérnöki kar dékánjával A zárthelyik és a tanulás (Hozzászólások) Néhány szó a szovjet egyetemükön szerzett tapasztalatokról A Jövő Mérnökében meg­jelent a zárthelyikről szóló cikkhez szeretnék hozzászólni. Az első két évet én szovjet egyetemen jártam. Az ott szer­zett tapasztalataimat szeret­ném megírni. Ott is vannak zárthelyik, de nem ilyen sűrűn, mint nálunk és főleg csak az alaptárgyakból, tehát első és másodéven. Azt tartják ugyanis,­­hogy egy harmadéves hallgatónak már nincs szüksége ilyen mód­szerekre ahhoz, hogy rendsze­resen tanuljon. Azt,­­hogy az egyes anyagrészeket a hallga­tók átvették-e, úgy ellenőrzik, hogy az egyes fontosabb tár­gyakból (szilárdságtan, mecha­nika, mechanizmusok, gépele­mek) egy félévben két-három házifeladat van, amelynek ki­dolgozása az egyes anyagré­szek ismeretét feltétlen meg­követeli. Hogy az anyag elsa­játítása valóban megtörtént-e, annak ellenőrzése úgy történik, hogy a házi feladatok leadá­sánál minden hallgató kap X—2 példát vagy elméleti kér­dést kidolgozásra, azonkívül a­ házi feladatra vonatkozó kér­désekre is meg kell felelnie, így kénytelen erre felkészülni. Ez egyben biztosítja azt, hogy a félévben átveszi az anyagot. Negyed- és ötödéves évfolyam­tervek vannak, amelyeket egy félév alatt kell kidolgozni és félév végén „megvédeni“ a diplomaterv megvédéséhez ha­sonlóan. Erre osztályzatot is adnak, amit az indexbe beve­zetnek. Szerk. anyagokból vagy gépelemekből pl. soha nincsen zárthelyi. Az anyag el­mélyítése inkább laboratóriumi munkák, vagy gyárlátogatá­sok során történik. Még a vizsgákkal kapcsolat­ban szeretném megírni, hogy minden vizsga előtt 2 kötelező konzultáció van, amin az elő­adó professzor a fontosabb fel­vetődő kérdéseket ismerteti. Esetleg a tanulókör kérésére a gyakorlatvezető tanársegéd is tart ilyen konzultációt a nehezebb példák ismétlésére. Karácsony Jenőné III. éves gm. halig. Mi teszi szükségessé a zárthelyit? Helyes és örvendetes dolog, hogy egyetemi ifjúságunk el­jutott oda — mert e vitát csakis ennek lehet tulajdoní­tani —, hogy nemcsak az ok­levél megszerzésére gondol, és arra, hogy „Majd csak eltelik az idő addig“, hanem szívén viseli ma már azt is, hogy a mérnöki oklevél megfelelő tu­dást is takarjon, vagyis akar többet és jobban tudni. Ennek kapcsán a zárthelyik ügyében felvetett kérdéshez hozzá kell fűzni a következő­ket. A jelenlegi oktatási mód­szerek mellett a zárthelyi szük­séges. Mégpedig azért, mert a nagy hallgató létszám mellett az egyéni foglalkozásra, a hall­gató fejlődésének szemmeltar­­tására szükséges idő, illetve oktatói létszám elégtelen. Vo­natkozik ez nemcsak azokra a tantárgyakra amelyekből gya­korlati foglalkozás nincsen, hanem a tervezési tantárgyak­ra is, mert az egy oktatóra ju­tó hallgatói létszám mellett ad­minisztratív módon kényszerül az oktató figyelemmel kísérni a hallgató önálló munkáját — vagyis zárthelyiken keresztül. — Ezen nem segíthet a kon­zultáció sem általánosságban, mert itt csak egy-egy hallga­tót ismer meg közelebbről ok­tatója, az pedig, ho­gy vala­mennyi hallgatójával konzul­táljon, sem a a hallgatóság idő­beosztása, sem az oktató egyéb oktatással kapcsolatos munká­ja miatt nem lehetséges. A csoportos, vagy kötelező kon­zultáció pedig helytelen lenne, mert a hallgatóság hajlamos­sá válna arra, hogy nem igye­kezne az anyagot önállóan el­sajátítani, „hiszen úgyis meg­magyarázzák ma­jd a konzultá­ción“. Tehát a fentiek szerint mindaddig, amíg egyetemün­kön az egy oktatóra jutó hallgatói létszám jelentősen nem csökken (amíg ennélfog­va kényszerülünk külső, nem oktatói főfoglalkozású erőket is bevonni­ hallgatóságunk önálló munkájának megköze­lítő értékelésére, kénytelenek vagyunk a jelenlegi oktatási módszerek mellett a zárthelyi rendszert fenntartani, ha­bár ez — valljuk meg — kissé mechanikussá teszi a hallga­tósággal való foglalkozást, és ami szintén jelentős szempont, megakadályozza a hallgató felkészüléséhez szükséges jó időbeosztás elkészítését. Hegyi László adjunktus HÍREK Szerkesztőségünkhöz ér­kezett jelentések többek kö­zött beszámolnak a Vegyi­ipari műveletek című tárgy eddigi elővizsgáinak eredmé­nyeiről is. A vizsgázók közül jeles ered­ményt értek el: Balogh Béla, Fülüp Miklós, Csizmadi Imre, Szigeti József, és Simon Tamás IV. éves hall­gatók. ­ Ahol szükségesek, s ahol nem sz­ü­k­ségesek a zárthelyik A zárthelyikről és a folya­matos tanulásról indított vitá­ban inkább csak egy tárggyal, — hozzám legközelebb álló — általános és szervetlen kémiá­val kapcsolatban kívánok hoz­zászólni. Az általános és szervetlen kémia a vegyészmérnök hall­gatók igen fontos alaptárgya és két — bár szorosan össze­függő — részre osztható, még­pedig általános és részletes részre. Az általános kémiai tanul­mányok során kell a leendő vegyészmérnököknek — töb­bek között — azokat az alap­vető kémiai számításokat meg­­tanulniuk, melyek nélkülözhe­tetlenek számukra, mind a to­vábbi tanulmányok során, mind pedig későbbi gyakorlati munkájukban. E számítások elsajátítását — a régóta jól­bevált módszer szerint — leg­célszerűbben zárthelyikkel el­lenőrizhetjük. Az első félév­ben ezért, amikor is az álta­lános kémia előadásra kerül, két-három zárthelyi tartása szükséges. Az ilyenfajta zárt­helyik eredményei a kollok­viumi jegyet kétségtelenül be­folyásolhatják. A részletes szervetlen ké­miával kapcsolatban azonban nem szükséges zárthelyik tar­tása, és tanszékünk e tárgyból nem is szokott zárthelyit írat­ni. Mindenesetre úgy gondo­lom, hogy több más tárgyból is, pl.­­a vegyészmérnöki karon a technológiai jellegű tár­gyakból a zárthelyik tartása szintén elhagyható lenne. Győrbiró Károly, adjunktus, Szervetlen Kémiai Tanszék

Next