Jövő Mérnöke, 1955 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1955-01-04 / 1. szám
1955 .január 4 A. januan csjpog, szél csak fokozta rossz kedvét. Nem így képzelte el. Nem akart vidékre jönni. Ő. is, mint a többi fiatal mérnök, Budapestről, tervező irodáról álmodott. Most pedig itt van Szombathelyen, ebben a számára idegen városban. Ide jön dolgozni. Még a gondolat is milyen furcsá. A gyár sem olyan, mint amilyennek elképzelte. Nincsenek nagy, modern szerelőcsarnokok A gyár utcai frontja egy-egy irodává átalakított családi ház, közben kerítésük m mntha nem is gyár volna. Majdnem el is ment mellette, alig vette észre a vaskapun lévő felírást. És az igazgató! Még munkába sem állt, máris fejmosást kapott tőle, hogy miért nem jött be korábban. Tudtam, hogy már le kellett volna jönnie, már régen el kellett volna foglania a kijelölt munkahelyet, de még sem igyekezett. Sőt! A minisztériuamban is eljárt, vagy ötször hatszor, de ott nem látták be, hogy őt Gyenese Gábor mezőgépszakos, oki, gépészmérnököt ■csak Budapestre illő „elosztani” (Igaz, akkor még — 1952. második felében -- nem volt oki, gépészmérnök. A szigorlati tervet összecsapta — persze nem fogadták el. A szigorlatot is Kuzlai halasztotta, nem akarta letenni, ha már az elosztó bizottság így „kitolt” vele.) A 22 éves, Pápáról felkerült fiatalember mindenáron Pestenakart maradni. A Mezőgépszerkesztő Irodában vállalt munkát No, nem önálló mérnöki munka volt ez, hanem csak egy része annak: rajzolgatás. De Budapesten! Hátha elfelejtkezik róla a minisztérium és itt tud „ragad Megcsinálta a szigorlati tervet, s decemberben közepes eredménnyel védte meg. Akkor már tényleg el kellett foglalnia állását Szombathelyen, ősi Mezőgazdasági Gépgyárban És most itt van a kietlen utcán, lakást keres. A gyári vendégszobában nincsen hely, a távolabbi környékről bejárókkal van tele Sorra csönget be a kis családi házak kapuin, szállást kérve Végre az egyik helyen kap egy díványt. Másnap munkába áll Meg kapja, a beosztását, a programirodában, mint üzemmérnök kezd dolgozni. Egy hónapig gyártásszervezéssel foglalkozik, azután a műhelybe kerül a szerelő részleghez Itt Szemeted, csoportvezető, aki idősebb ember, a szakma szerelmese segíti, hogy az elméletet a gyakorlat „apró pénzére” válthassa fel Később a finomadagolás megszervezését bízzák rá. A rajz fölé hajolva, vagy a technológiaielőírás betartását igyelve a gép mellett — önmaga előtt is titkoltan — döbben rá, hogy itt is lehet dolgozni, fejlődni, alkotni. De még nem elég tudatos ez benne. Bizonygatja önmagának, el kell menni innen. Próbálkozik is. Ott, helyben egy épületgépészeti tervező irodában párszáz forinttal többet kapna. De nem engedik el, ragaszkodnak hozzá Telnek a hetek, hónapok, lassan hozzászokik a gyárhoz. Szemerédi bácsi látja, hogy az ifjú mérnök már a gyáré, de az ifjú ember még lázadozik—a maradást megalkuvásnak veszi. A gyár közben termel, falja a nyersanyagot, a készgyártmányok mind nagyobb számban gördülnek ki a kapun. Él, lüktet, lélegzik itt minden és ebből a gyári levegőből egyre többet szippant Gyenese mérnök is. Határozottabban fut kezében a ceruza, bátran, kipirult arccal korrigálj® a pesti tervezőiroda leküldött tervrajzát. Közben boszszankodik. Bosszankodik, mert úgy látja ezt a konstrukciót csak gyakorlati ismeretekkel nem rendelkező ember készíthette. Már több mint fél éve van a gyárban. Nagyjából ismeri már az egyes üzemrészeket is, naponta megfordul a műhelyekben. Talán a kelleténél többet jár abba a műhelybe, amelyik ott, a bérelszámoló mellett van. Ilyenkor persze fel kell menni a „béresekhez” is. Mert ő nem felejti el, hogy a bérelszámoló vezetője osztotta meg vele lakószobáját, mindjárt az első napokban. De nem megy be hozzá, megáll az egyik íróasztalnál. Az ott dolgozó lány csinos, kedves és Gyenese mérnök 24 éves. Én mit szaporítom a szót. Otthagyta a gyárait szeptemberben Gyenese mérnök, de nem egyedül és nem is hosszú időre, csak két hétre. Eddig tartott Mátrában a nászút. A gyár most már nemcsak munkát, megélhetést, de élettársat is adott. Nem is olyan mostoha hely ez a gyár, örült fel mind gyakrabban Gyenese mérnökben a gondolat. Sőt, a lakónegyedbe beékelődve, rendszertelenül emelt műhelyépületei között, az udvari tócsákat átugrálva, egészen romantikus! — történetünk kezdete után két évvel — itt ülök vele szemben, az íróasztalokkal teli irodákban. Gyenese mérnök a gyártástervezés vezetője, íróasztalán tervek, műveleti utasítások, gyakran csengő telefon, műhelyi dolgozók olajos, fekete tenyerének lenyomata, külföldi szakfolyóirat. Szemben, az öszszeérő íróasztalnál Szemerédi bácsi dolgozik, ő is idekerült. Míg Gyenese mérnökkel beszélgetünk, őszfürtjr fejét fel nem emelné, a világ minden kincséért sem, de azért érzem, figyeli, hogy mi történik most jelenlegi főnökével, akit nem is olyan régen ő tanítgatott járni, a gyakorlati ismeretek útján. És Gyenese mérnök beszél. Munkájáról és magáról, fizetéséről, amit rövid időközben kétszer is emeltek. De még több kellene, mondja, mert drága a bútor és összkomfortos lakásukkat most rendezzük be. — Áll a menetvágó gép, toppan be az egyik művezető, készen vagyunk, mit vegyünk következő munkának? Gyenese megmondja. — De arra még nincs meg a műveleti utasítás, csak kéziratban — veti közbe Szemerédi báosi. Pillanatokig tartó tanácskozás és pár perc múlva a műhelyben olajtól fénylő fémforgácr válik el a születő orsótól. Él, lüktet, dolgozika gyár és dolgozik benne Gyenese mérnök is És jól dolgozik, tudom mer másoktól, mert ő nem hajlandó önmagát értékelni. Az új év küszöbéni tervei felől érdeklődöm. — Nagyon érzem az idegen nyelv ismeretének hiányát, megtanulok németül, ezt is — mutataz egyik szakfolyóratra, eredetiben akarom olvasni. — Még az újabban kiadót egyetemi * jegyzeteket is szeretném folyamatosan tanulmányozni. Nem kérdem, de úgy látszik eltalálta, gondolatom, mert így folytatja: — Megszerettem ezt a gyárat. Az itteni munka sokoldalúbb, nem részfeladatokkal kell évekig bajlódni, mint egy nagy pesti gyárban. Azt hiszem, átfogóbb a vidéki mérnök munkája, minden osztály, üzemlésfeladatát látnia kell. Az igaz, hogy a kulturális lehetőségek szűkebbek, mint Pesten, de járunk moziba, kultúregyüttesek előadásaira (mert bizony ennek a megyeszékhelynek nincs állandó színháza, veti közbe), meg hangversenyekre. A baráti élet vidéken melegebb, közvetlenebb, a kollégákkal nem csak a munkahelyein találkozunk, hanem mint barátok összejárunk. Sportolok is, ha majd javul az idő, együtt fogunk teniszezni feleségemmé! ^■*8 a zegzugos gyári utcán » búcsúzás után, a kapu felé tartok, eszembe jut első találkozásunk. Amikor a 18 éves gyerekember az egyetemen felvételi vizsgán ült , sűrűn törölgette a homlokát, rágta a ceruza végét, én az életrajzát olvastam: „ ... a felszabadulás idején gyárban dolgoztam, ott szerettem meg a gépeket, ezért szeretnék mérnök lenni.. Most úgy látom, valóban szereti a gépeket — nem csak a pesteket, s szombathelyi gépeket is. Persze varaitak még aprócseprő hibái, helytelen nézetei is. Hajlandó az anyagi oldaláról nézni a dolgokat, a közösségi munka sem erős oldala még. De szereti ,a szakmáját, igyekszik jól dogozni és csak huszonöt éves, tehát még kiforratlan. Olyan ember Gyenese Gábor, akikbőlnagyon sok van ebben az országban, akiket mindanynyinknak, munkatársainak, feletteseinek, a pártnak, a tömegszervezeteknek támogatni, bírálni,segítene, formálni kell. Mert jó gépeket már tudunk tervezni és gyártani, de az emberré nevelés terén igen sok még a tennivalónk. Précsényi Árpád mné-MdtíZW 7 JÖVŐ MÉRNÖKE -rwntML Becsüljük meg munkájukat Heves Gyula elvtárs tűzrendészet előadó és Oszoli László elvtársak szerkesztőségüzekhöz intézett levelükben arról írnak, hogy tűzoltóink munkáját a hallgatóság nem becsüli meg, annak jelentőségét nem értékeli. Oszoli elvtárs arról ír, hogy egyes hallgatók „tréfából“ megnyitják a tűzcsapot, a tömlőkbe vizet engednek. Heves elvtárs szerint egy olyan vélemény is kialakult, hogy az egyetemen nincsenek felesleges emberek — kivéve a tűzoltókat. Tűzoltóink a megelőző tűzvédelem érdekében végzik látszatra talán nem túl érdekes munkájaikat , de ezzel egyetemi munkánk nyugalmát segítik. Ezért mindenkitől más egyetemi dobozához hasonlói megbecsülés jár nekik. A pénzügyi osztály munkájából Vásárhelyi László elvtárs, a Műszaki Egyetem pénzügyi osztályának vezetője a szerkesztőséghez küldött levelében beszámol arról, hogy az elmúlt esztendőben a „Forradalmi műszak“ keretében az osztály sikeres munkát végzett. A műszak alatt végzett jó munka eredményeképpen sikereket értek el a társosztályokkal való munka koordinálása, az új költségvetési év előkészítése területén. Eredményeket értek el az osztály dolgozói az áruszállítás vonalán felmerült nehézségek kiküszöbölésében és az egyetem pénzügyi szükségleteinek reális meghatározásában. JÖVŐ MÉRNÖKE A napokban felkerestem dr. Gruber József dékán elvtársat, hogy megkérjem, mondja el a Jövő Mérnöke számára nyári csehszlovákiai útjának élményeit. Milyen céllal utazott Dékán elvtárs Csehszlovákiába, milyen tapasztalatokat szerzett ott, különösen a műszaki felsőoktatás terén, és mik voltak útiélményei? — Ezekkel a kérdésekkel kezdődik a beszélgetés. Tanulmányutam célja ipari jellegű volt. A ventilátorok és turbófúvók tervezése, számítása, kísérleti kutatása, gyártása és üzemeltetése terén vettük át a baráti cseh ipar tapasztalatait. Prágában, Plzenben és egyéb városokban számos üzemet látogattunk meg. Milevskóban, ahol a csehek nagy szellőzőgépgyára van, egy teljes hetet töltöttünk. A cseh dolgozók, mérnökök a legnagyobb szívélyességgel álltak rendelkezésünkre: készségesen megmutattak mindent, ami után érdeklődtünk. Láttuk többek között, hogyan készítik a turbófúvók járókerekét. Érdekes volt megtudni, hogy a csehek lényegesen nagyobb szilárdsági igénybevételeket engednek meg a járókerékben, mint ahogy ez nálunk szokás. A számítás szerint lyukak, furatok környezetében az ébredő feszültségek elérik a folyási határt, ez azonban nem okoz bajt, mert csak igen kis helyre szorítkoznak. A Csehszlovákiában töltött egy hónap nemcsak igen értékes szakmai tapasztalatokat, hanem kedves emlékeket is jelentett számomra. Vendéglátó gazdáink mindent elkövettek, hogy jól érezzük magunkat. Megmutatták Prága és Brno (Brünn) nevezetességeit és műemlékeit, elvittek bennünket a prágai Smetanaszínház egyik operaelőadására, megismerkedtünk az egyszerű, dolgos, józan, művelt cseh néppel. Finom tapintattal eltalálták azonban ebben a kellő mértéket; volt elég időnk arra is, hogy önálló programokat tervezzünk , pihenjünk. Sajnos, tanulmányutam a műszaki felsőoktatás területére nem adott betekintést. A Prágai Műegyetem egyik tanszékén meglátogattam ugyan az azóta elhunyt Miskovsky professzort, aki annakidején Budapesten is járt, de vele elsősorban ipari kérdéseket beszéltem meg. Egyébként is nyári szünet lévén, a tanszemélyzet legnagyobb részt szabadságon volt, és hallgatókkal sem találkozhattam. Annyit azonban megtudtam, hogy a Prágai Műegyetemen nem került sor olyan nagyarányú bővítésre és fejlesztésre, mint nálunk, tehát az ezzel kapcsolatos problémák, melyek számunkra komoly nehézségeket jelentettek, ott ismeretlenek maradtak. Ezután Gruber elvtárs a cseh dolgozók életével kapcsolatos érdeklődésemre válaszol. A mi számunkra — mondja — talán a legszokatlanabb Prága tisztasága. Kilométereket csatangolhattunk a városban anélkül, hogy a márványkockákkal burkolt járdákon egy eldobott villamosjegyet, vagy almacsutkát lehetett volna találni. A sör a csehek nemzeti itala; igen jó minőségben készítik és sokat is fogyasztanak belőle. Részeg embert azonban csak elvétve lehetett látni, pedig a világhíres plzeni sör 12 fokos! A cseh dolgozók le is nézik a részegeket, nyilvánvaló ennek az öntudatos felfogásnak a nevelő hatása. A cseh városok lakói egyébként is igen fegyelmezettek: mozipénztárak előtt a sorok rendezettek, senki nem tolakszik. Műemlékeiket a csehek állandóan rendben tartják és igen nagy gondot fordítanak azok védelmére. Prága egyébként közismerten Európa egyik legtöbb műemlékkel, régi épülettel rendelkező fővárosa. A XIV. század közepén épült gyönyörű Károly-hidat ma is használják. A cseh munkások pontosan és jól, de kényelmes tempóban dolgoznak. Mérnökeik kiváló képzettségűek, nemcsak szűkebb szakmájuk, hanem az alaptárgyak területén is. Egy differenciálegyenlet megoldása még az üzemi mérnök számára sem okoz nehézséget. Az üzemi konyhákon mindenütt kiváló ebédeket adnak. A vendéglőkben számunkra talán meglepő, de igen célszerű szokás, az étlap minden étel mellett feltünteti, hogy hány gramm húst tartalmaz. Egyébként németül mindenütt lehet boldogulni, de magyar szót is sokfelé hallottunk. Prágában, Brnóban és a többi városban szép számmal laknak szlovákok is, akik többnyire beszélnek a mi nyelvünkön. A vendéglőkben, szállodákban igen sok helyen tudnak magyarul Befejezésül megkérdezem Gruber elvtársat, volt-e alkalma magyar vonatkozású emlékeket is látni? Brünnben meglátogattuk a Spielberget, egy régi császári büntető intézetet. Sok emléktábla hirdeti az itt szenvedett hazafiak hősiességét. Köztük volt nagy nyelvújítónk, Kazinczy Ferencé is, az ő tábláját is megtaláltuk. Nem feledték el, friss koszorú ékesítette. Vonattal tértünk haza, a vonat percnyi pontossággal érkezett a határállomásra, ahol a cseh határőrök és vámvizsgáló közegek ismét csak előzékenységükkel, udvariasságukkal ejtettek bámulatba bennünket. Azzal a benyomással tértem haza, hogy igen sokat tanultam, tapasztaltam. Őszinte örömmel tölt el, hogy a cseh és a magyar nép barátsága ennyire megszilárdult, és hogy e téren még további sokat ígérő lehetőségeink vannak. Selmeci Vilmos tanársegéd Beszélgetés Dr. Gruber József egyetemi tanárral a gépészmérnöki kar dékánjával A zárthelyik és a tanulás (Hozzászólások) Néhány szó a szovjet egyetemükön szerzett tapasztalatokról A Jövő Mérnökében megjelent a zárthelyikről szóló cikkhez szeretnék hozzászólni. Az első két évet én szovjet egyetemen jártam. Az ott szerzett tapasztalataimat szeretném megírni. Ott is vannak zárthelyik, de nem ilyen sűrűn, mint nálunk és főleg csak az alaptárgyakból, tehát első és másodéven. Azt tartják ugyanis,hogy egy harmadéves hallgatónak már nincs szüksége ilyen módszerekre ahhoz, hogy rendszeresen tanuljon. Azt,hogy az egyes anyagrészeket a hallgatók átvették-e, úgy ellenőrzik, hogy az egyes fontosabb tárgyakból (szilárdságtan, mechanika, mechanizmusok, gépelemek) egy félévben két-három házifeladat van, amelynek kidolgozása az egyes anyagrészek ismeretét feltétlen megköveteli. Hogy az anyag elsajátítása valóban megtörtént-e, annak ellenőrzése úgy történik, hogy a házi feladatok leadásánál minden hallgató kap X—2 példát vagy elméleti kérdést kidolgozásra, azonkívül a házi feladatra vonatkozó kérdésekre is meg kell felelnie, így kénytelen erre felkészülni. Ez egyben biztosítja azt, hogy a félévben átveszi az anyagot. Negyed- és ötödéves évfolyamtervek vannak, amelyeket egy félév alatt kell kidolgozni és félév végén „megvédeni“ a diplomaterv megvédéséhez hasonlóan. Erre osztályzatot is adnak, amit az indexbe bevezetnek. Szerk. anyagokból vagy gépelemekből pl. soha nincsen zárthelyi. Az anyag elmélyítése inkább laboratóriumi munkák, vagy gyárlátogatások során történik. Még a vizsgákkal kapcsolatban szeretném megírni, hogy minden vizsga előtt 2 kötelező konzultáció van, amin az előadó professzor a fontosabb felvetődő kérdéseket ismerteti. Esetleg a tanulókör kérésére a gyakorlatvezető tanársegéd is tart ilyen konzultációt a nehezebb példák ismétlésére. Karácsony Jenőné III. éves gm. halig. Mi teszi szükségessé a zárthelyit? Helyes és örvendetes dolog, hogy egyetemi ifjúságunk eljutott oda — mert e vitát csakis ennek lehet tulajdonítani —, hogy nemcsak az oklevél megszerzésére gondol, és arra, hogy „Majd csak eltelik az idő addig“, hanem szívén viseli ma már azt is, hogy a mérnöki oklevél megfelelő tudást is takarjon, vagyis akar többet és jobban tudni. Ennek kapcsán a zárthelyik ügyében felvetett kérdéshez hozzá kell fűzni a következőket. A jelenlegi oktatási módszerek mellett a zárthelyi szükséges. Mégpedig azért, mert a nagy hallgató létszám mellett az egyéni foglalkozásra, a hallgató fejlődésének szemmeltartására szükséges idő, illetve oktatói létszám elégtelen. Vonatkozik ez nemcsak azokra a tantárgyakra amelyekből gyakorlati foglalkozás nincsen, hanem a tervezési tantárgyakra is, mert az egy oktatóra jutó hallgatói létszám mellett adminisztratív módon kényszerül az oktató figyelemmel kísérni a hallgató önálló munkáját — vagyis zárthelyiken keresztül. — Ezen nem segíthet a konzultáció sem általánosságban, mert itt csak egy-egy hallgatót ismer meg közelebbről oktatója, az pedig, hogy valamennyi hallgatójával konzultáljon, sem a a hallgatóság időbeosztása, sem az oktató egyéb oktatással kapcsolatos munkája miatt nem lehetséges. A csoportos, vagy kötelező konzultáció pedig helytelen lenne, mert a hallgatóság hajlamossá válna arra, hogy nem igyekezne az anyagot önállóan elsajátítani, „hiszen úgyis megmagyarázzák majd a konzultáción“. Tehát a fentiek szerint mindaddig, amíg egyetemünkön az egy oktatóra jutó hallgatói létszám jelentősen nem csökken (amíg ennélfogva kényszerülünk külső, nem oktatói főfoglalkozású erőket is bevonni hallgatóságunk önálló munkájának megközelítő értékelésére, kénytelenek vagyunk a jelenlegi oktatási módszerek mellett a zárthelyi rendszert fenntartani, habár ez — valljuk meg — kissé mechanikussá teszi a hallgatósággal való foglalkozást, és ami szintén jelentős szempont, megakadályozza a hallgató felkészüléséhez szükséges jó időbeosztás elkészítését. Hegyi László adjunktus HÍREK Szerkesztőségünkhöz érkezett jelentések többek között beszámolnak a Vegyiipari műveletek című tárgy eddigi elővizsgáinak eredményeiről is. A vizsgázók közül jeles eredményt értek el: Balogh Béla, Fülüp Miklós, Csizmadi Imre, Szigeti József, és Simon Tamás IV. éves hallgatók. Ahol szükségesek, s ahol nem szükségesek a zárthelyik A zárthelyikről és a folyamatos tanulásról indított vitában inkább csak egy tárggyal, — hozzám legközelebb álló — általános és szervetlen kémiával kapcsolatban kívánok hozzászólni. Az általános és szervetlen kémia a vegyészmérnök hallgatók igen fontos alaptárgya és két — bár szorosan összefüggő — részre osztható, mégpedig általános és részletes részre. Az általános kémiai tanulmányok során kell a leendő vegyészmérnököknek — többek között — azokat az alapvető kémiai számításokat megtanulniuk, melyek nélkülözhetetlenek számukra, mind a további tanulmányok során, mind pedig későbbi gyakorlati munkájukban. E számítások elsajátítását — a régóta jólbevált módszer szerint — legcélszerűbben zárthelyikkel ellenőrizhetjük. Az első félévben ezért, amikor is az általános kémia előadásra kerül, két-három zárthelyi tartása szükséges. Az ilyenfajta zárthelyik eredményei a kollokviumi jegyet kétségtelenül befolyásolhatják. A részletes szervetlen kémiával kapcsolatban azonban nem szükséges zárthelyik tartása, és tanszékünk e tárgyból nem is szokott zárthelyit íratni. Mindenesetre úgy gondolom, hogy több más tárgyból is, pl.a vegyészmérnöki karon a technológiai jellegű tárgyakból a zárthelyik tartása szintén elhagyható lenne. Győrbiró Károly, adjunktus, Szervetlen Kémiai Tanszék