Jövő Mérnöke, 1956 (4. évfolyam, 1-18. szám)

1956-01-03 / 1. szám

4 MIMElOIMÉ mUávu) A Műegyetemi Haladás SE munkáját vizsgálva az új vezetőség munkájának következtében az eredmények melatt még sok lazaságot, tűrhetetlen hibákat találunk. Ez kétségkívül az előző vezetőség időszakának „gyümölcse”, de jelenleg is fennálló hiányosságokról van szó. Talánkezdjük a közelmúltban lezajlott vezetőségválasztó Taggyűléssel. A DISZ és a Halalis viszonyát szabályozó határozat előtt egyetemünkön nem volt laizdája a sportnak — ezt bizonyítja az előző periódusra pontot tevő gyűlés összetétele. Több ezer embert számláló egyetemünkön mindössze hetven fiast érdekelt ez a sportéletünkben fordulópontot jelentő összejövetel — ugyanis kétszáz résztvevőből mintegy százharmincan a környező közép- és általános ■kólák tanulóiból kerültek ki! A tömegsport teljes hiányát mutatja ez — a Kilián György spert verseny lapunk megelőző számában említett hiányosságaival együtt. Tömegsport — ennél a kérdésnél álljunk meg. Országos viszonylatban kimagasló eredményeket elérő kosárlabda-, úszó-természetjáró-, birkózó- és ökölvívó-szakosztályunk van. De ha közelebbről megnézzük az „ország legjobb úszószakosztálya” címet elnyert úszóink működőét: a százharminc versenyző közül csak huszonöt egyetemünk hallgatója, vagy dolgozója. Bajnokságot nyert természetjáróink egy kis csoportot alkotnak — utánpótlásról, a szakosztályi lét .ma emeléséről szó sincs. S -k voltak a jó szakosztályok ... A gyengébben működő sportoknál — természetszerűleg —ég siralmasabb a helyzet. Például a kézilabda-szakosztályban ezesen csak egy — értsd és mond: egyetlen egy olyan ember sportol, akinek volt valami köze tetemünkhöz! A vízilabdázók edzéseire átlag öten jártak , az egyébként kiváló erőkből álló atlétacsapatunk azért lett a Béke Kupa mérkőzésein utolsó helyett, mert több számban, különben a lányok távolmaradása itt, nem tudott versenyzőt vinni. És sorolhatnánk még tovább a bizonyító erejű példákat arra nézve, hogy egyetemi sportgalmunk éppen elsődleges ' 'adatát — a virágzó tömegsport megteremtését — nem töltötte be.Ennek okát elsősorban a szervezés gyengeségében kell keresnünk. Az évfolyamok többségénél nem beszélhetünk valami néven nevezhető sportpagandáról. Az sportol, aki fa ment el a Haladáshoz, átvezetőink — helyesen — ■i. t harcoltak, hogy minősített hangzokal, ne menjenek át p. -i egyesületekbe. De emellettnem teljesen megfeledkezarról, hogy nem ez a kiút, haem az utánpótlás biztosítása,ömegek mozgósítása. A minőségi versenyzőkkel törődtek, ami önmagában véve helyes, de közben elfeledkeztek azokról, akikből minőségi versenyzők lehetnek. A hallgatók közöttiek, és eredményes sportnevelő és, mozgósító munka hiányosságaiért nem kis felelősség terheli a Haladás vezetői mellett az egyetemi DISZ-szervezetet. Nincs pályánk, hogyan legyen itt tömegsport? — mondja több sportvezető. Valóban elgondolkoztató, hogy a már harmadik éve 25 millió forintos költséggel épülő Műegyetemi sporttelep még mindig nincs kész. Szeretnénk, ha nemcsak minket gondolkoztatna el ez a kérdés, hanem az arra illetékeseket is. Gyengébbek a Haladás anyagi eszközei a többi sportegyesületekénél — halljuk gyakran. Ez igaz — bár már ezen a téren is javulásra számíthatunk. De a meglévő anyagi eszközöket sem asználtuk ki teljesen. Formális szakosztályokra is komoly összegeket fordított, illetve herdált el a sporkör vezetősége. Például összesen egy műegyetemistát foglalkoztató kézilabdások edzője novemberig megkapta havi fizetését. A közel negyedmillió forint értékű faburkolatú kosárlabda-pálya a legutóbbi napokig kint ázott a szabadban — kitéve a téli időjárás minden viszontagságának. Három szakosztályra való, több tízezer forint értékű szerelés „úszott” el a társadalmi tulajdon gondatlan kezelése miatt .. . Cikkünk nem azzal az igénynyel íródott, hogy sportéletünk minden hiányosságát felvesse és elemezze a hibák kijavításának módját. Csak néhány kérdésre szeretnénk az egyetemi közvélemény figyelmét ráirányítani. Ez a pár kiragadott hiányosság, elsősorban a Műegyetemi Haladás SE régi vezetésének a „bűne”. Az új vezetőség, élén Simon Mátyás elvtárssal — máris jelentős lépéseket tett a munka megjavítása érdekében. Különösen a társadalmi tulajdon védelme és a formális szakosztályok átszervezése terén mutatkoznak az első sikerek- A DISZ VB támogatása is megjavult, a DISZ egyetemünkön is egyre inkább gazdája a Haladásnak és ezen keresztül a sportnak. Oktatóink közül is egyre többen követik a sportszerető Macskássy professzor példáját, mint pl. Kunos adjunktus elvtárs — ami nagyon jelentős eredménye sportmozgalmunknak. A sport az új ember nevelésének fontos eszköze, így egyben politikai kérdés is, mindnyájunk ügye. Ebben a szellemben kell egyetemünk egészének hozzálátni a sportéletünkben mutatkozó hiányosságok felszámolásához. Szálkai Sándor Anya és lánya éjnek idején egész életüket felvonultatják egymás előtt. A leány Cséri Julika anyját teszi felelőssé amiatt, hogy élete üres, nem tanult szakmát, hogy nem tud az életről semmit, nem tudja kik legyenek a barátnői, mit hogyan csináljon, mert magadhoz akartál láncolni! — hangzik vádja. S Cseriné, az özvegyasszony, foglalkozás szerint szabónő nehéz munkájáról és küszködéseiről beszél, arról, hogy oly régóta gyűjti lányának a ,,stafirungot" — hogyha egyszer majd férjhez megy hát „legyen valamije”. Ott térdelnek a földrészért fehérnemű mellett, s mindkettőjük torkát sírás fojtogatja. Az anya, szülői szeretetének és odaadásának meg nem értését siratja, a lány elhibázott életét. önkénytelenül is felvetődik bennem a kérdés, valóban csak a szülők hibásak azért, hogy az ifjúság egy része eltévelyedett? Mert a film válasza — ez. Vajon történt-e valami annak érdekében, hogy a jampec-őrület és a napról napra élést megszün- tessük? Bizonyos, hogy történt. Legfeljebb — a valóság is ezt mutatja — nem mindenütt. De ha nem mindenütt, hát miért nem mindenütt? Azok nem hibásak, akik elhanyagolják ezt a kérdést? A DISZ feladata az ifjúság nevelése. Ez nagyon nagy és szép feladat és a DISZ helyt is tud állni ezen a területen. Éppen ennek kellett volna kidomborodni a filmben: hogyan történik ez? Hogyan harcol a DISZ az ifjúság körében még megtalálható hibák ellen. Ám erről nem esik szó. A „Fekete rigó” aranyifjai megmaradtak azoknak, akik voltak. Igaz, Cséri Julika megváltozott, de ebben az az érzésem, a becsületes, jóizlésű és helyes gondolkodású Kincses Marci szerelme játszotta a legnagyobb szerepet. Julika szakít a régi , haverokkal”, belátja léha életmódjának ürességét, egyszóval: megkezdődik átformálódása. De hogy ez megtörténjék, ahhoz szerelmesnek kell lenni? És mi történik akkor, ha a fiú nem olyan, mint Marci, ha emberségben sokkal kevesebbet ér, mint ő. Akkor marad minden a régiben? ! Szűcs Miklós SKOLDilágos GONDOLATOK A FILMRŐL !Napok múltával is erre a 18 jelenetre gondoltam, megmaradt bennem minden szó, az arcmozdulatok kifejező játéka, az indulatok kitörésének heve. A kulturális vitához Mérnökhallgató barátaim útján megkaptam a Jövő Mérnöke című lapot. A műszaki ember és a kultúra című vita ragadott meg elsősorban. Szentgyörgyi Zsuzsa cikkében azt állítja, hogy a „legtöbb bölcsész ugyanolyan szakbarbár, mint amivel... közülünk sokat vádolnak”. • Ez, sajnos igaz. Sőt, igaz más társadalomtudományt tanulókra vonatkoztatva is (Sajóti egyetememre gondolok). De nem szabad elfelejteni, hogy a műszaki, technikai tudományokhoz sokkal nehezebb hozzáférni, mint a művészetekhez vagy az irodalomhoz. Igaz, hogy a sajtó, rádió és különböző előadások sok technikai problémát magyaráznak népszerű nívón. A technika és tudomány mai rohamával azonban időhiány miatt a társadalomtudományokat tanulók nem tudnak teljesen lépést tartani. De vajon ez a helyzet az irodalommal, a művészetekkel is? Úgy érzem, nem. Shakespearet, Goethét, Michelangelót, Beethovent, Verdit élvezni szórakozás és művelődés egyszerre. Gondolom, a Műszaki Egyetem hallgatóinak egy részénél az a hiba, hogy nem kedvelik azokat a szórakozásokat, ahol ily nevek fémjeleznek. Ha valakit nem érdekel, hogy ezek az írások, művek mit mondtak az emberiségről az emberiségnek, az lehet szakmájának kiváló tudósa, de nem lehet jó vezető, nem lehet teljesértékű ember. | | j | j : A vezetőknek tudnia kell bánni beosztottjaival. Ehhez azonban ismernie kell az embereket. Ismerheti-e a vezető beosztottjait, megértheti-e egyéni bajaikat, örömeiket, együtt rezdülhet-e ezekkel az emberekkel szíve, ha nem érdekli a szép? Egyáltalában ember-e az ember a nagybetűs Szép élvezete nélkül vagy csak gondolkodó mechanizmus? Nem szegényes enélkül az ember lelkivilága? Érdemes ezen gondolkozni. Persze, aki elindul a művészetek felé, annak meg kell szenvednie azért, hogy a zsenik alkotásai élményt jelentsenek számára. Mindenki Grimmel kezdte, míg eljutott Balzada, Dosztojevszkijig. Útközben többször félredobtuk Gárdonyit is, azzal, hogy unalmas, s vissza-vissza tértünk Grimmhez, de később megszerettük és Balzac és Dosztojevszkij magaslatáról látjuk, hogy érdemes volt bejárni az utat. Mindezt egybevetve előadócserét javaslok a Lenin Intézet és a Műszaki Egyetem között. A két egyetem DISZ-szervezete előadássorozatot készntene a tagság kívánsága szerint társadalomtudományi, általános természettudományi kérdésekről. Ahogy én látom, ennek csak egyetlen akadálya lehet — a hallgatók időhiánya. De talán ez sem leküzdhetetlen. Különösen nem a vizsgaidőszak befejeztével. Az előadócsere a kapcsolatok elmélyítését is szolgálná a két egyetem között. DOMINIK GYULA III. év párttörténelem-történelem szak Lenin Intézet JOVO MÉRNÖKE JOVŐ MÉRNÖKE A Budapesti Műszaki Egyetem és az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem pártbizottságának, egyetemi tanácsának, DISZ- és szakszervezeti bizottságának lapja. Szerkeszti: a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: Tóth János Szerkesztőség, Budapest, XI. ker., Budafoki út 4—6. szám, Mf. 12. Telefon: 258—955, 151 mellék. Kiadja: a Budapesti Lapkiadó Vállalat. Budapest. VII., Blaha Lujza tér 3. Szikra Lapnyomda. Budapest. VIII., Rökk Szilárd utca 6. Felelős vezető: Kulcsár Mihály. Optimista pillantás 1956-ra Miután 1955-ben nagyon elvétve ugyan, de előfordultak még apróbb hibák, s bíztató intézkedések történtek ezek felszámolására, a jövő évben számos területen döntő változások történnek majd. Rovatunk a maga részéről hozzá kíván járulni ehhez és ezért máris elkészítette 1956. évi laptervét. Ebből alaptervből alább közlünk néhány híranyagot, amelyeket eredetileg csak az 1956-os év végén akartunk megjelentetni: it Az 1956—57. tanév első félévének vége előtt minden egyes hallgató beadta rajzfeladatát, minden rajz hibátlan volt, és valamennyit elfogadták. Óriási eredményeket ért el az oktatói menza az elmúlt évben, mert a félórás helykeresést 25 percre csökkentették le, és már minden harmadik étkezőnek jut evőeszköz. ★ Az 1956-ik esztendőnek kellett elérkezni ahhoz, hogy az alkalmazotti DISZ-szervezet évek óta húzódó helyiségigénye megoldódjon. ★ A Műszaki Egyetem Haladás SE jelentős beruházással biztosította a sportolók hiányos felszerelésének pótlását, s ennek eredményeként hat pár új cipőfűzővel gazdagodott leltári állományuk. ■k Az 1957-es esztendő küszöbén 467 takarítónő vett könnyes szemmel búcsút az egyetemtől, mert az „összefirkált falakat takarító brigád” létszámát 729 főre csökkentették. Egyeseknél baj van az alapképzéssel Adjunktus: Hallatlan... maga még az első éves matematikával sincs tisztában! Felsőéves tag: Pedig annak idején ugyanannyit foglalkoztam azzal is, mint most a szaktárgyakkal... Adjunktus: Ja... az más... akkor ez is u. v.! 1956 hajnalán Rendőr: Keljen fel, fiatalember... mit csinál itt? Tag: K ... k... két támaszd ta... h a... tartót! Thália az egyetemen Tulajdonképpen nem is ezt a címet akartam adni ennek kis irka-firkának. Nem azért, mintha nem lenne igaz, hanem azért, mert bár igaz, de nem eléggé konkrét. Márpedig ha valami nem konkrét, akkor nem sokat ér. Ha viszont már a címben a való konkrétumot írtam volna, el sem olvasták volna e cikket, mondván, ez nem lehet igaz! Pedig igaz! Meg aztán igen sokan illetlenséggel vádoltak volna, ha mindjárt a címben megmondom, miről is van szó ... Ne tessék türelmetlenkedni, mindjárt rátérek a tárgyra... azaz, hogy várjunk még egy kicsit! Mert ugyebár, még azt is el kell mondanom, hogy van a Műszaki Egyetemnek egy színjátszó csoportja. Lelkes együttes, nem riad vissza a nehézségektől, a mostoha körülményektől. Ha a magyar színjátszás úttörői hajdanában csak félreeső helyeken, útszéli fogadók kocsiszíneiben, pajtáiban próbáltak — gondolják magukban a mi lelkes színjátszóink — nekünk sem szabad mindjárt ,.előkelő“ helyiségről ábrándoznunk, így tehát — mit tehettek most — belenyugodtak az illetékes egyetemi szerv helységkiutaló döntésébe. Lényegében eddig tartana ez a kis történet, most még csak azt kell megmagyaráznom, miért nem eléggé konkrét a fenti cím; — de mégsem magyarázom meg, csak egyszerűen ideírom ezt a konkrétebb címet: Színjátszó együttes a női W. C. előterében! (Ha valaki az „R” épület földszintjén jár, csak nyugodtan nyisson be — még ha férfi is —, azon a bizonyos feliratú ajtón, s megtalálja a — színjátszókat, ha viszont a benyitni szándékozó nem férfi, hanem nő volna, s éppen nem színjátszani akar — akkor . . . izé... hm... — akkor már nem tudok tanácsot adni.) OH, AZOK A VIZSGÁK! I. tag: Na, hogy ment... tudtál? II. tag: Annyira jól, hogy a hónap végén újra akar hallani a prof. Prof.: Foglalkozott maga egyáltalán ezzel az anyaggal? Tag: Hogyne, kérem... az elmúlt éjjel kizárólag ezt tanultam! így is lehet mondani Logos Lali vizsgázik 1956. január 3.