A Jövó Mérnöke, 1963 (10. évfolyam, 1-41. szám)
1963-09-29 / 29. szám
Imakamk (tarádéi» A Magyar Autóklubot érte az a megtisztelő feladat, hogy megrendezze a túrakocsik gyorsasági 8. Európa-bajnoki futamát. A városligeti pálya teljes mértékben megegyezett a júniusi Forma Junior Grand Prix útvonalával. Szeptember 22-én reggel 9 órakor indult el a rajtnál felsorakozott negyven kocsi. A versenyt az nyerte, aki négy óra alatt 4200 méteres körpályán a legtöbb kört, illetve a legnagyobb távolságot futotta be. A szabályok értelmében a verseny közben szabad volt vezetőt, kereket cserélni és üzemanyagot felvenni. Erre a célra a rendezőség a Dózsa György úti célnál létrehozott egy ízléses és egyben szép depósort. A leghosszabb távot Lindner Jaguár kocsijával futotta, 424 kilométert. A verseny megrendezése minden szempontból megfelelt a követelményeknek. Reméljük, hogy a jövőre megrendezett túrakocsik egyik Európa bajnoki futamát ugyancsak Budapesten rendezik meg. Szövegkép: Szökrön László mmint Peter Necker Jaguárja erősen megdőlve veszi a Hősök terei kanyart. verseny abszolút győztese Peter Lindner (NSZK) „CSÚSZTATÓ" ELSŐSOR Nem is került nagy erőfe feszítésükbe, hogy a maguk által kialakított egyetemi világképbe meglepő gyorsasággal beilleszkedjenek. Hevenyészett statisztikák — melyeket katalógusnak is hívnak — röpke tanulmányozása is hű képet ad derék gólyáinkról, akik magasan a sok évi átlag felett tartanak a hiányzások tekintetében. E szemlélet kialakításában és elterjesztésében nagy szererepet játszanak az idősebb kollégák széles skálájú előadásai, hogy hogyan, merre, mikor, meddig lehet kihasználni a tanszékek rugalmas műsorpolitikáját. Ebből következik, hogy egy elsőéves, aki öldöklő küzdelemben felvételt nyert, annyit tud a Műszakiról, hogy a Gellért téren terül el, és a Bartók Filmszínházban kilenc óra tájban kezdődik az első matiné , mert ide nyugodtan elmehetünk, csak nem „szőröznek" a névsorolvasással, hiszen még csak szeptember van. Az egyetemi ismeretek magasabb fokát jelentik az orvosi papírdarabkák beszerzése és bemutatása. A gyakorlatvezetők, akik jámbor embereknek mutatván magukat, hosszas vizsgálódás után elfogadják a dokumentumokat. Ha valakit ez a tény a siker állandó érzésével tölt el, forduljon konzultációs kérdésekkel T. J. harmadéves gépészhez, akit a papírok miatt prolongáltak egy évre. Az igazolásokkal mindig baj van — éppen, mert hiányzik realitásuk, csakhogy erre már másutt is rájöttek. Egy elsős közlekedési hallgató értékelve a dolgot, helyesen jelentette ki, hogy egyszer lógtam, nem érdemes „flopnit” szerezni, inkább bejárok, bármilyen bágyasztó is. AZ a két elsőéves gépész, ./, aki kihasználva a kedvező szeleket és a kicsit párás, de feltétlenül meleg, cirógató szeptemberi napsütés-dömpinget és a Szabadság-híd pesti hídfőjénél a Ponty, a Harcsa Halászati Termelőszövetkezet tanyahajóit figyelve egyértelmű szavakkal illették az első éven előadásra kerülő ábrázoló c. tárgyat, csak arról feledkeztek meg, hogy a kép, melyről nyilatkoztak és melyet maguk elé vetítettek, eléggé csalóka. Csalóka a Négy szerzetes c. olasz film is, annyiban, hogy nem érdemes három teljes sort teletölteni műegyetemi polgároknak, akik a híradó közepén hosszú tömött sorokban hatoltak be a nézőtérre, bizonyítván azt, hogy az első évben oly fontos kollektív szellem már kellőképpen kialakult és csoportosan hanyagolták a különben nem hanyagolható dolgokat. Megtudtuk azt is, diszkrét előadásmódjukban, hogy nagy utat tettek meg a Május 1 moziig, mert ahová eredetileg igyekeztek, ott minden jegy elkelt, mert ezek az anyagbeszerzők sokat csúsztatnak. Csúsztatott az a rokonszenves fiatal pár is, akik a Császár uszodai testnevelési óra keretében a budai hegyvidék legjobb hőfokú vizében megmártózván, gyors öltözködés után nem az előadásra, hanem a Rózsadomb szelíd lankáira vettek irányt. Nem gondoltak arra, hogy ez a zöldövezet még délután is a helyén van. — Szabó — A Központi Könyvtár közleménye A Központi Könyvtár 1963. augusztus 26-án befejezte állományának teljes revízióját, s újból az olvasók — elsősorban a két budapesti műszaki egyetem oktatói és hallgatói — rendelkezésére áll. A könyvtár állandó szolgáltatásai: nagy olvasóterem nyitva munkanapokon 8—21 óráig, szombaton 8—18 óráig; matematika, fizika kémia gépészmérnöki tárgyak technikatörténet E szakirodalmi tájékoztatószolgálat elsősorban a két egyetem hallgatóinak kíván támogatást nyújtani az évfolyamdolgozatokhoz, diplomatervekhez szükséges szakirodalom összeállításában, másrészt abban, hogy a hallgatók megismerkedjenek későbbi szakterületük alapvető könyv- és folyóiratanyagával és bibliográfiáival. Ugyanígy támogatni kívánja az oktatói és tudományos kutatómunkát bibliográfiák, folyóiratcikkekről készült referátumok sttb. összeállításával. folyóirat olvasóterem nyitva munkanapokon 12—20 óráig, szombaton 12—18 óráig; tanári kutatóterem nyitva munkanapokon 12—20 óráig, szombaton 12—18 óráig; kölcsönzés minden munkanapon 10—18 óráig. A könyvtár az alábbi tudományágakból ad szakirodalmi tájékoztatást: kedd, csütörtök 15—17.30-ig hétfő, szerda, péntek 13—17.30 „ naponta 9—12 „ kedd, csütörtök 9—12 „ Mind a hallgatóság, mind az oktatók rendelkezésére áll a könyvtár fotólaboratóriuma, ahol a nem kölcsönözhető folyóiratanyagból mikrofilm-, fotókópia- és xeroxmásolatokat lehet készíttetni. A könyvtárközi kölcsönzési szolgálat keretében a két egyetem oktatói számára külföldi könyvtárakból is behozhatók azok a könyvek, illetve folyóiratok, amelyek Magyarországon nem találhatók. A Jövő Mérnöke, a Budapesti Műszaki Egyetem és az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem tanácsainak, MSZMP-, KISZ- és szakszervezeti bizottságainak lapja. — Felelős szerkesztő: Földes József. — Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat. Budapest, Vm, Blaha Lujza tér 3. — Felelős kiadó: Csollány Ferenc. — Szerkesztőség: Budapest, XI., Műegyetem rakpart 3. Telefon: 458—346. _ Terjesztik az egyetemek KISZ- és szakszervezeti bizottságai. Szikra Lapnyomda, Budapest. .lítis o ha kezdet... Labdarúgó-csapatunk idénykezdeti két mérkőzésén Bagi, Szabó, Puskás, Kovács, Schlachtovszky, Illés, Fézler, Proszenyák, Tárnok, Domonkos, Tóth, Benczik és Sztojanovits jutott szóhoz. Az első bajnoki mérkőzésen az Április 4. Vasassal kerültünk szembe. Harminc percen át a MAFC rohamozott, de a zuhogó esőben csatáraink nemigen vállalkoztak lövésre, viszont ellenfelünk egy ellentámadása góllal végződött, jól eltalált, 17 méteres szabadrúgás jutott hálónkba. Csapatunk továbbra is rohamozott, s a 31. percben Proszenyák bombalövéssel egyenlített (1:1). Ezután ellenfelünk két szerencsés góllal eldöntötte a mérkőzés sorsát. Az elsőnél védőink közelről nézték, hogy ugrik ki a jobbösszekötő, a másodiknál pedig az ellenfél csatára négyméteres lesről rúgott gólt. A második félidőben ellentámadásainkat továbbra sem kísérte szerencse, előbb Proszenyák csúsztatott fejesét, majd nagy lövését védte bravúrral az ellenfél kapusa. Ezzel el is lőttük puskaporunkat és a sokkal rutinosabb ellenfél ügyesen lelassította rohamainkat és a sáros-csúszós talajon jobban feltalálta magát. A második félidő gólját a 13. percben érte el ellenfelünk: Bagi kiejtett egy lövést és egy berohanó Vasas csatár nem hibázott (4:1). Megérdemelt vereséget szenvedtünk erélytelen játékunk miatt, de a gólarány túlzott. Nem kísérte szerencse csapatunk második mérkőzését sem. Az ellenfél ezúttal a Bp. Helyiipar csapata volt. Hiába rohamoztunk az első félidőben, támadásainkat nem kísérte szerencse. A 8. percben Tóth, a 14. percben Proszenyák hibázott hatalmas helyzetben. Nyolc perccel később Tárnok talált a hálóba, de a játékvezető les címén nem adta meg, az egyébként szabályos gólt. Ezután a gyengén működő védelmünk a 32. és a 38. percben két gólt szedett össze (2:0). A második félidőben támadott a MAFC, de csatáraink legalább öt holtbiztos helyzetben hibáztak. Becsületgólunkat a 68. percben Domonkos szerezte. Együttesünk minden tagja teljesen indiszponáltan, lélektelenül játszott. Csatáraink a legnagyobb helyzeteket is kihagyták, védelmünk hajmeresztő dolgokat művelt, s így a második mérkőzés után pont nélkül, 2:6-os gólaránnyal állunk. — Szabó — Aktív hajsza! A kis csapat nagyjai nemrégiben tértek vissza nyári aktív pihenőjükről. A játékosok a kánikulai napokban sem feledkeztek meg arról, hogy a testmozgásnak még a pihenő időszakban is nagy jelentősége van, s ezért hajszolták a dolgokat, melyek hajszolása a Balaton-menti üdülőhelyeken éjjel-nappal megszakítás nélkül folyik. A nyári aktív hajsza után az első edzés előtt, kókadtan üldögéltek az öltöző padjain és csak az emlékek felelevenítése vitt némi életet fonnyadt tagjaikba. Az emlékek rajzolásában odáig jutottak, hogy Zamek, a neves jobbösszekötő Balatonvilágoson egy éjjel harminckét fröccsöt vett magához anélkül, hogy különösképpen elájult volna. Zamek arca pirosban játszott, az elbeszélés lázba hozta, csillogó szemekkel gondolt a ka- dar-kúrára ... Nem sokáig cseme- gézhetett gondolatain, mert a csa-pat Belamija, Neszen, a balatoni élet egyéb vonatkozásait teregette napirendre, majd a következő felszólaló, Zűrös IV. azt ecsetelte, mit csinált egy 75-ös vitorlásban 37 fok melegben a Balaton közepén egy ismerősével, ahol teljesen egyedül voltak ... Ez felajzotta a kedélyeket és mindenkinek volt mondanivalója. Nem sokáig, mert bejött a mester, közölvén, hogy átmozgató edzés lesz, mert a jövő héten már bajnokira kerül sor. Felkászálódtak, mindegyikük egy labdát vett hóna alá, elfoglalták a pályát, mozgni kezdtek, hogy három perc múlva vizesen, rogyadozzanak a gyep fölött, mert a nyár kissé nagy hatást tett erőnlétükre. A rövid, keresztbe-kétkapuzás utáni légszomjuk csak a zuhany és a Kartács utcai kis kocsma meglátogatása után csillapult, ahol ki-ki vérmérsékletének megfelelően ivott. A szerdai és a pénteki edzés után már vigyáztak magukra, s csak egyfélét kortyoltak. Miután szombatjuk szabad volt, nyugodtan lustálkodtak, és erősek maradtak , nem lengtek ki és vasárnap reggelig ágyban tartózkodtak. A mérkőzés napján reggel Zamek, Neszen és Zűrös IV. együtt indultak a meccs színhelyére. A három marcona legényt az előmérkőzésre igyekvő szurkolók biztatták „nincs kecmec, gyerekek” felkiáltással. A gyerekek Suhajda bácsi invitálására — hogy lehörpintettek-e egy kis töményt? — igenlően válaszoltak, hiszen a mérkőzés napján vigyáztak a folyadék-felvételre. A derbi nagy melegben kezdődött és az első esemény Zamek luftja volt, mely után a neves jobbkötő lábát úgy hozták vissza a B.-tribünről. A közönség nagyon élvezte a játékot, mely az első percekben váltakozó küzdelmet hozott. Ide-oda hullámzott a játék, s ugyanezt tette Neszen gyomra is. Egy beadásra ment fel, s eltévedt a levegőben és a labdát a mezőnybe fejelte vissza. Zűrös IV. okosan meghúzódott a leshatáron és finoman várta, hátha történik valami. Suhajda bácsi a nézőtéren értetlenkedve mondta kollégáinak, hogy furcsák ezek a v. gyerekek, reggel még semmi bajuk nem volt. Lenn a pályán, közben Zamekék egyre-másra kapták a gólokat, s nekik nem sikerült semmi. Szünet után annyiban változott a helyzet, hogy a többiek is elkészültek erejükkel és Zamekék arca lilából szederjessé változott. Zűrös IV. nyújtotta a félidő kabinet alakítását. Egy előrevágott labdára rajtolt — a bekkek bent ragadtak — s a fiú kemény 35 méteres vágta után, a lövés pillanatában összeesett, mert úgy érezte, nem bírja tovább. Miután megkapták a 12-ik gólt, az edző csak annyit mondott, nem baj gyerekek, az idén úgy sincs kieső ... — Sz. F. — WWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWW (Folytatás az 5. oldalról.) keresi a tragédia magvát és megoldását, hanem a belső ^ átélés és átérzés izzó vagy ^ visszafojtott tüzében. S éppen ^ ezért, úgy gondoljuk, az évad ^ egyik legsikeresebb előadásává avatja Racine Britanni casát. ^ A színészi alakítások közül ^ ki kell emelnünk elsősorban a Narcissust játszó Tándor Lajos alakítását, aki aljas és egyéni érdekeit kereső felszabadított rabszolgaként kétszínű játékával indítja el Nérót a gyilkosságokkal szegélyezett útjára. Keres Emil Barrhusa s szépen zengő orgánumával c ércbe faragott római jellem, a Inke László Néró császár szererepében olyan színészi feladat etot kapott, mely tökéletes jellemábrázolást követel. Vad- nak, szenvedélyesnek, gaznak, álnoknak kell lennie, s ő pontosan érzékelteti a külön- böző jelenetekben e jellemvonásokat. Dajka Margit, mint Agrippina, Néró anyja remek pátosszal, ösztönös megérzéssel formálja szerepét, tökélettesen érzékeltetve a hatalmát s féltő és fiáért aggódó császár-anyát. Mécs László Britannicusa gyenge színfolt az előadásban. Sem hangban, sem átérzésben nem ér fel Racine elképzeléséhez. Nem gyenge és nem elomló, hanem széteső. Sütő Irén Juniája és Temessy Hédi Albinája méltón egészíti ki az egészben véve átlagon felüli előadást. Szóljunk utoljára Kálnoky László remek verselésű fordításáról, mely szép magyar nyelven szólaltatja meg Racine örökéletű tragédiájának sorait. K. P. ulcsa is függetts... A színektől vibráló nyugatnémet filmben — amelynek elkövetésében egy Gyula Trebitsch nevű, külhonba szakadt honfitársunk is részt vett — olyan dolgok szerepelnek, amelyek mindenki számára kimagasló élményt biztosítanak. A betévedt dolgozóknak rövid úton bizonyítja be a film, hogy Maria Schell (Julcsa) vörös hajjal bír, és Curd Jürgensnek enciánkék szeme van. E két fontos momentum maradt meg legtisztábban egy normál néző egyébként letaglózott lelkivilágában. Jürgens, akit egyébként Sintérnek becéztek, átlagos gazfickó, akinek azonban meglepően fejlett szociális érzéke van, és a rablások után Róbert bácsiként osztogat. Ebben is különbözik a nyár többi filmrablólovagjától, akik hitvány módon csak magukra gondoltak és elhanyagolták a dolgozó közösség ellátását. A film élénken példázza, hogy adott történelmi körülmények közt a rablók és egy helyi maszek cipész összefogása mennyire gyümölcsöző lehet. Előbukkan a szélesvásznon egy gusztustalan főnemes is, akinek fia messze esik papájától és rajongó arckifejezéssel fosztogatni jelentkezik. Felvételi vizsgája ragyogóan sikerül. Szétugraszt egy katonai konvojt azzal a régi elvvel, hogy csak lőni kell, tölteni nem. A hozzáértő közönség hiányolta a filmből a véresebb megmozdulásokat, bár sokban vigasztalódott a vége felé, mert bemutatásra került egy original frissen festett guillotine, amely komoly szerepet játszott a későbbiek folyamán. Többre nem emlékezett senki. — SZABÓ — régi bajnokság megátverése után 1963-ban a MAFC vízilabda-csapata nyerte a Budapest I. osztályú bajnokságot, és így jogot nyert az OB II-ben való részvételre. A szakosztály 1962-ben alakult. Egy évi szorgos munkájuk eredménye, hogy a bajnokság során csak egy pontot vesztettek. Nagy fölényükre jellemző, a mérkőzésenként átlag hét gólt dobtak. A sokszoros válogatott Szívós István edző távollétében Győrffy sporttárssal, a szakosztály vezetőjével beszélgettünk. Jónéhány évvel ezelőtt ő is a MAFC játékos, válogatott kapuvédő volt, így örömmel vett részt az 1949-ben feloszlott csapat újjászervezésében. Miközben Murci bácsival beszélgettünk a medence szélén, a fiúk szorgalmasan rótták a hosszakat. A bemelegítés után labdavezetési és átadási gyakorlatok következtek, majd 20 percen át taktikai és technikai elemeket gyakoroltak. Feltűnő volt, hogy figyelmeztetés nélkül, nagy lelkesedéssel vettek részt a fárasztó edzésen. Ezek után nem tűnik merésznek a vezetők terve, már az első évben a legjobb négy között végezni. Jelenleg a Komjádi és a Magyar Népköztársaság Kupában szerepelnek, és eddig nagy gólarányú győzelmeket arattak. A gyakori mérkőzések sem hátráltatják a csapatot tanulmányaiban. Többségükben jó rendűek, mindössze egy játékosnak volt utóvizsgája. A csapat állandó tagjai: Németh, Ördög, Felkai, Oláh, Borbély, Bánhegyi, Balogh, Pocsai, Bauer, Vértessy, Derzsényi. Az együttes jó fizikumú, kiváló úszástudással rendelkező játékosokból áll. Ezek az erények bizonyára érvényesülnek majd az OB II-ben is, de a feljebb kerüléshez szükségük lenne néhány még le nem igazolt műegyetemista pólósra is (Elsősorban Gyerőre, Gálra és Zeleire gondoláink.) Egy panaszuk van a játékosoknak, kevés a heti 3x1 óra edzés. A Sportuszoda fedett medencéjét ekkor is kénytelenek megosztani az Agráregyetem csapatával, így a hét többi napjain egyéni edzéseket folytatnak a Császárban, vagy a Szőnyi úton. Később megkezdődött az edzés legkedveltebb része, a kétkapuzás. Nagy lelkesedéssel vetették magukat a küzdelembe. Záporoztak az edzőpartnerek kapujára a lövések. Akiknek nem jutott hely a csapatban, sóvárogva nézték a többiek játékát. Igazán megérdemelnének jobb edzéskörülményeket! Lukács Miklós professzor most vállalta el a tanárelnök tisztségét, tőle várunk segítséget. Biztosak vagyunk benne, hogy a csapat jól szerepel, majd az OB I-ben, s néhány év múlva talán az első osztályban folytathatja a régi MAFC-gárda szép sikereit. —di— Professzor, ön nem tetszik nekem! Thurzó Gábor, Hátsó ajtó című drámája a Vígszínházban Thurzó Gábor, Vígszínházban bemutatott új drámája, a Hátsó ajtó, akaratlanul is Jevtusenko egyik híres versének címét juttatta eszembe: „Professzor, ön nem tetszik nekem!... De hát ki is ez a profeszszor és miért nem tetszik? „Zeyk Tamás, az ötven felé közeledő egyetemi tanár, egy esős éjszakán megismerkedik Annival, a züllött társaságban élő fiatal lánnyal, aki egy szenvedélyes, megalázó és pusztító szerelembe taszítja Zeyket. A köztiszteletben álló és eddig feddhetetlen erkölcsű professzor odáig süllyed, hogy Anni kívánságára elmegy a Csárdáskirálynő presszóba, mely Anninak és „haverjainak” törzshelye és fizeti a konyakot Sulkovits úriszabónak, Joe-nak, a vagánynak és a többieknek. Ráadásul véletlenül összetalálkozik kamaszfiával, és ez a szégyenteljes pillanat, a fia megdöbbenése tudatosítja benne, hogy hová süllyedt. Egyik megalázó helyzetből a másikba kerül, míg végül odajut, hogy a rendőrségre idézik be, mint Anni és társai ügyének koronatanúját.” — így ismerteti a darabot a színház plakátja, s ezek után már kissé közelebb kerülünk a válaszhoz. Professzorunk tehát beleszeret egy tizenhét esztendős lányba. De micsoda szerelem ez! Egy öregedő férfi és egy tizenhét éves lányka, aki rövid három óra alatt csak azzal nem fekszik le, akivel nem találkozik (pedig nagyon sok emberrel összeakad). Micsoda szerelem is ez? Szenvedélyes! — írja a színházi ismertető. A szenvedélyeket a professzor részéről csupán csak az állandó szakítási kísérletek jellemzik, a lány oldaláról pedig valami teljességgel érthetetlen vonzalom. Ami, látszatra szereti a professzort, sűrűn kér tőle pénzt, de ezenkívül egy pillanatra sem hagyja abba „üzleti ügyeit”. A professzor szokatlan vonzódása íróilag teljesen kidolgozatlan, nem értjük, miért éppen őt választja. Az érzékeire hat? Lélektanilag még ez a hatás sem meggyőző. Bevallom, a lányalak sem tetszik nekem. Története szabványtörténet: szegény család, gonosz mostoha, szeretet nélküli élet. Sorsa legfeljebb csak azt indokolja, hogy prostituált legyen. De hogy ezenkívül még különleges is és helyenként intellektuel — erre semmi alapot sem találunk. Ami a professzor vonzódásában homályos, a lány érzelmeiben is homályos marad. Szerepel még a darabban a professzor felesége, aki a recept szerint természetesen sznob; szerepel a fia, aki viszont modern; a barátja, aki kommunista, de ezt nem igyekszik bizonyítani; szerepel még egy züllött társaság is, melynek tagjai, Joe alakját kivéve, szintén csak papírfigurák. Kissé meglepőnek hangoznék ezek után, ha azt mondanám, hogy a darab leköti a nézőt még szórakoztat is, hiszen dramatikai felépítése jó. Ha a professzor alakjában sikerült volna leküzdenie a leglényegesebb ellentmondásokat, minden bizonnyal hű képet festene egy valóságos társadalmi és erkölcsi konfliktusról. Ez azért nem sikerülhetett, mert Thurzó irodalmi példákra támaszkodó hősöket alkotott. Azt pedig nagyon jól tudjuk, ha egy modellről készült festményt ismét modellnek tekintünk, akkor a valahányadik kép már csak halvány másolat, nem hasonlíthat már az eredetire. Hát ezért nem tetszik nekem ez a professzor. A darab folyamán többször is felcsattanó tapsot is csak azért értem meg, mert tudom, hogy a nagyközönség előtt mindig sikert arat egy darab, melyben sok a hálószobajelenet, s amelyben ráadásul még prostituáltak és huligánok is eljátsszák a maguk rövid, színpadi életét. A darab elnagyoltsága nem ad alkalmat a színészeknek arra, hogy tökéletesebben kibontakozhassanak, emiatt nem is térünk ki játékuk ismertetésére. Benedek István //