A Jövó Mérnöke, 1963 (10. évfolyam, 1-41. szám)

1963-09-29 / 29. szám

Imakamk (tarádéi» A Magyar Autóklubot érte az a megtisztelő feladat, hogy megren­dezze a túrakocsik gyorsasági 8. Európa-bajnoki futamát. A városligeti pálya teljes mér­tékben megegyezett a júniusi For­ma Junior Grand Prix útvonalá­val. Szeptember 22-én reggel 9 órakor indult el a rajtnál felsora­kozott negyven kocsi. A versenyt az nyerte, aki négy óra alatt 4200 méteres körpályán a legtöbb kört, illetve a legna­gyobb távolságot futotta be. A szabályok értelmében a verseny közben szabad volt vezetőt, kere­ket cserélni és üzemanyagot fel­venni. Erre a célra a rendezőség a Dózsa György úti célnál létre­hozott egy ízléses és egyben szép depósort. A leghosszabb távot Lindner Jaguár kocsijával futotta, 424 ki­lométert. A verseny megrendezése min­den szempontból megfelelt a köve­telményeknek. Reméljük, hogy a jövőre megrendezett túrakocsik egyik Európa bajnoki futamát ugyancsak Budapesten rendezik meg. Szöveg­­­kép: Szökrön László mmint Peter Necker Jaguárja erősen megdőlve veszi a Hősök terei kanyart. verseny abszolút győztese Peter Lindner (NSZK) „CSÚSZTATÓ" ELSŐSOR­ ­Nem is került nagy erőfe­ fe­szítésükbe, hogy a maguk által kialakított egyetemi vi­lágképbe meglepő gyorsaság­gal beilleszkedjenek. Hevenyé­szett statisztikák — melyeket katalógusnak is hívnak — röp­ke tanulmányozása is hű ké­pet ad derék gólyáinkról, akik magasan a sok évi átlag felett tartanak a hiányzások tekinte­tében. E szemlélet kialakításában és elterjesztésében nagy szere­­repet játszanak az idősebb kol­légák széles skálájú előadásai, hogy hogyan, merre, mikor, meddig lehet kihasználni a tanszékek rugalmas műsorpo­­litikáját. Ebből következik, hogy egy elsőéves, aki öldök­lő küzdelemben felvételt nyert, annyit tud a Műszakiról, hogy a Gellért téren terül el, és a Bartók Filmszínházban kilenc óra tájban kezdődik az első matiné , mert ide nyugodtan elmehetünk, csak nem „szőröz­nek" a névsorolvasással, hi­szen még csak szeptember van. Az egyetemi ismeretek ma­gasabb fokát jelentik az orvosi papírdarabkák beszerzése és bemutatása. A gyakorlatveze­tők, akik jámbor embereknek mutatván magukat, hosszas vizsgálódás után elfogadják a dokumentumokat. Ha valakit ez a tény a siker állandó érzé­sével tölt el, forduljon kon­zultációs kérdésekkel T. J. harmadéves gépészhez, akit a papírok miatt prolongáltak egy évre. Az igazolásokkal mindig baj van — éppen, mert hiányzik realitásuk, csakhogy erre már másutt is rájöttek. Egy elsős közlekedési hallgató értékelve a dolgot, helyesen jelentette ki, hogy­­ egyszer lógtam, nem érdemes „flopnit” szerezni, inkább bejárok, bár­milyen bágyasztó is. AZ a két elsőéves gépész, ./, aki kihasználva a kedve­ző szeleket és a kicsit párás, de feltétlenül meleg, cirógató szeptemberi napsütés-dömpin­­get és a Szabadság-híd pesti hídfőjénél a Ponty, a Harcsa Halászati Termelőszövetkezet tanyahajóit figyelve egyértel­mű szavakkal illették az első éven előadásra kerülő ábrázo­ló c. tárgyat, csak arról feled­keztek meg, hogy a kép, mely­ről nyilatkoztak és melyet ma­guk elé vetítettek, eléggé csa­lóka. Csalóka a Négy szerzetes c. olasz film is, annyiban, hogy nem érdemes három teljes sort teletölteni műegyete­mi polgároknak, akik a híradó közepén hosszú tömött sorok­ban hatoltak be a nézőtérre, bizonyítván azt, hogy az első évben oly fontos kollektív szel­lem már kellőképpen kialakult és csoportosan hanyagolták a különben nem hanyagolható dolgokat. Megtudtuk azt is, diszkrét előadásmódjukban, hogy nagy utat tettek meg a Május 1 moziig, mert ahová eredetileg igyekeztek, ott min­den jegy elkelt, mert ezek az anyagbeszerzők sokat csúsz­tatnak. Csúsztatott az a rokonszen­ves fiatal pár is, akik a Császár uszodai testnevelési óra keretében a budai hegyvi­dék legjobb hőfokú vizében megmártózván, gyors öltözkö­dés után nem az előadásra, hanem a Rózsadomb szelíd lankáira vettek irányt. Nem gondoltak arra, hogy ez a zöld­övezet még délután is a he­lyén van. — Szabó — A Központi Könyvtár közleménye A Központi Könyvtár 1963. augusztus 26-án befejezte állomá­nyának teljes revízióját, s újból az olvasók — elsősorban a két budapesti műszaki egyetem okta­tói és hallgatói — rendelkezésére áll. A könyvtár állandó szolgálta­tásai: nagy olvasóterem nyitva mun­kanapokon 8—21 óráig, szombaton 8—­18 óráig; matematika, fizika kémia gépészmérnöki tárgyak technikatörténet E szakirodalmi tájékoztatószol­gálat elsősorban a két egyetem hallgatóinak kíván támogatást nyújtani az évfolyamdolgozatok­hoz, diplomatervekhez szükséges szakirodalom összeállításában, másrészt abban, hogy a hallga­tók megismerkedjenek későbbi szakterületük alapvető könyv- és folyóiratanyagával és bibliográ­fiáival. Ugyanígy támogatni kí­vánja az oktatói és tudományos kutatómunkát bibliográfiák, folyó­iratcikkekről készült referátumok sttb. összeállításával. folyóirat olvasóterem nyitva munkanapokon 12—20 óráig, szom­baton 12—18 óráig; tanári kutatóterem nyitva mun­kanapokon 12—20 óráig, szomba­ton 12—18 óráig; kölcsönzés minden munkanapon 10—18 óráig. A könyvtár az alábbi tudomány­ágakból ad szakirodalmi tájékoz­tatást: kedd, csütörtök 15—17.30-ig hétfő, szerda, péntek 13—17.30 „ naponta 9—12 „ kedd, csütörtök 9—12 „ Mind a hallgatóság, mind az ok­tatók rendelkezésére áll a könyv­tár fotólaboratóriuma, ahol a nem kölcsönözhető folyóiratanyagból mikrofilm-, fotókópia- és xerox­másolatokat lehet készíttetni. A könyvtárközi kölcsönzési szol­gálat keretében a két egyetem ok­tatói számára külföldi könyvtá­rakból is behozhatók azok a könyvek, illetve folyóiratok, ame­lyek Magyarországon nem találha­tók. A Jövő Mérnöke, a Budapesti Műszaki Egyetem és az Építő­ipari és Közlekedési Műszaki Egyetem tanácsainak, MSZMP-, KISZ- és szakszervezeti bizottsá­gainak lapja. — Felelős szerkesz­tő: Földes­ József. — Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat. Budapest, Vm, Blaha Lujza tér 3. — Fele­lős kiadó: Csollány Ferenc. — Szerkesztőség: Budapest, XI., Műegyetem rakpart 3. Telefon: 458—346. _ Terjesztik az egyete­mek KISZ- és szakszervezeti bizottságai. Szikra Lapnyomda, Budapest. .­­líti­s o ha kezdet... Labdarúgó-csapatunk idénykezdeti két mérkőzésén Bagi, Szabó, Puskás, Kovács, Schlach­tovszky, Illés, Fézler, Prosze­­nyák, Tárnok, Domonkos, Tóth, Benczik és Sztojanovits jutott szóhoz. Az első bajnoki mérkőzésen az Április 4. Vasassal kerültünk szembe. Harminc percen át a MAFC rohamozott, de a zuhogó esőben csatáraink nemigen vállalkoztak lövésre, viszont ellenfelünk egy ellentámadása góllal végződött, jól eltalált, 17 méteres szabadrúgás jutott hálónkba. Csapatunk továbbra is rohamozott, s a 31. percben Proszenyák bomba­lövéssel egyenlített (1:1). Ezután ellenfelünk két szerencsés gól­lal eldöntötte a mérkőzés sorsát. Az elsőnél védőink közelről nézték, hogy ugrik ki a jobbösszekötő, a másodiknál pedig az ellenfél csatára négyméteres lesről rúgott gólt. A második félidőben ellentámadásainkat továbbra sem kí­sérte szerencse, előbb Proszenyák csúsztatott fejesét, majd nagy lövését védte bravúrral az ellenfél kapusa. Ezzel el is lőttük puskaporunkat és a sokkal rutinosabb ellenfél ügyesen lelassította rohamainkat és a sáros-csúszós talajon jobban fel­találta magát. A második félidő gólját a 13. percben érte el ellenfelünk: Bagi kiejtett egy lövést és egy berohanó Vasas csatár nem hibázott (4:1). Megérdemelt vereséget szenvedtünk erélytelen játékunk miatt, de a gólarány túlzott. Nem kísérte szerencse csapatunk második mérkőzését sem. Az ellenfél ezúttal a Bp. Helyiipar csapata volt. Hiába roha­moztunk az első félidőben, támadásainkat nem kísérte szeren­cse. A 8. percben Tóth, a 14. percben Proszenyák hibázott ha­talmas helyzetben. Nyolc perccel később Tárnok talált a há­lóba, de a játékvezető les címén nem adta meg, az egyébként szabályos gólt. Ezután a gyengén működő védelmünk a 32. és a 38. percben két gólt szedett össze (2:0). A második félidőben támadott a MAFC, de csatáraink legalább öt holtbiztos hely­zetben hibáztak. Becsületgólunkat a 68. percben Domonkos szerezte. Együttesünk minden tagja teljesen indiszponáltan, lélektelenül játszott. Csatáraink a legnagyobb helyzeteket is kihagyták, védelmünk hajmeresztő dolgokat művelt, s így a második mérkőzés után pont nélkül, 2:6-os gólaránnyal állunk. — Szabó — Aktív hajsza! A kis csapat nagyjai nemrégiben tértek vissza nyári aktív pihenő­jükről. A játékosok a kánikulai napokban sem feledkeztek meg arról, hogy a testmozgásnak még a pihenő időszakban is nagy je­lentősége van, s ezért hajszolták a dolgokat, melyek hajszolása a Balaton-menti üdülőhelyeken éj­jel-nappal megszakítás nélkül fo­lyik. A nyári aktív hajsza után az el­ső edzés előtt, kókadtan üldögél­tek az öltöző padjain és csak az emlékek felelevenítése vitt némi életet fonnyadt tagjaikba. Az em­lékek rajzolásában odáig jutottak, hogy Zamek, a neves jobbössze­kötő Balatonvilágoson egy éjjel harminckét fröccsöt vett magához anélkül, hogy különösképpen el­ájult volna. Zamek arca pirosban­­ játszott, az elbeszélés lázba hozta,­­ csillogó szemekkel gondolt a ka-­ dar-kúrára ... Nem sokáig cseme-­­ gézhetett gondolatain, mert a csa-­­pat Belamija, Nesze­n, a balatoni élet egyéb vonatkozásait tereget­te napirendre, majd a következő felszólaló, Zűrös IV. azt ecsetelte, mit csinált egy 75-ös vitorlásban 37 fok melegben a Balaton köze­pén egy ismerősével, ahol telje­sen egyedül voltak ... Ez felajzot­­ta a kedélyeket és mindenkinek volt mondanivalója. Nem sokáig, mert bejött a mester, közölvén, hogy átmozgató edzés lesz, mert a jövő héten már bajnokira ke­rül sor. Felkászálódtak, mindegyikük egy labdát vett hóna alá, elfoglalták a pályát, mozgni kezdtek, hogy há­rom perc múlva vizesen, rogyadoz­zanak a gyep fölött, mert a nyár kissé nagy hatást tett erőnlétük­re. A rövid, keresztbe-kétkapuzás utáni légszomjuk csak a zuhany és a Kartács utcai kis kocsma meglátogatása után csillapult, ahol ki-ki vérmérsékletének megfele­lően ivott. A szerdai és a pénteki edzés után már vigyáztak maguk­ra, s csak egyfélét kortyoltak. Mi­után szombatjuk szabad volt, nyu­godtan lustálkodtak, és erősek ma­radtak , nem lengtek ki és vasár­nap reggelig ágyban tartózkod­tak. A mérkőzés napján reggel Za­mek, Nesze­n­ és Zűrös IV. együtt indultak a meccs színhelyére. A három marcona legényt az elő­­mérkőzésre igyekvő szurkolók biztatták „nincs kecmec, gyere­kek” felkiáltással. A gyerekek Suhajda bácsi invitálására — hogy lehörpintettek-e egy kis töményt? — igenlően válaszoltak, hiszen a mérkőzés napján vigyáztak a fo­lyadék-felvételre. A derbi nagy melegben kezdő­dött és az első esemény Zamek luftja volt, mely után a neves jobbkötő lábát úgy hozták vissza a B.-tribünről. A közönség nagyon élvezte a játékot, mely az első percekben váltakozó küzdelmet hozott. Ide-oda hullámzott a játék, s ugyanezt tette Nesze­n­ gyomra is. Egy beadásra ment fel, s elté­vedt a levegőben és a labdát a mezőnybe fejelte vissza. Zűrös IV. okosan meghúzódott a lesha­táron és finoman várta, hátha tör­ténik valami. Suhajda bácsi a né­zőtéren értetlenkedve mondta kol­légáinak, hogy furcsák ezek a v. gyerekek, reggel még semmi ba­juk nem volt. Lenn a pályán, köz­ben Zamekék egyre-másra kapták a gólokat, s nekik nem sikerült semmi. Szünet után annyiban változott a helyzet, hogy a többiek is el­készültek erejükkel és Zamekék arca lilából szederjessé változott. Zűrös IV. nyújtotta a félidő ka­binet alakítását. Egy előrevágott labdára rajtolt — a bekkek bent ragadtak — s a fiú kemény 35 méteres vágta után, a lövés pil­lanatában összeesett, mert úgy érezte, nem bírja tovább. Miután megkapták a 12-ik gólt, az edző csak annyit mondott, nem baj gyerekek, az idén úgy sincs ki­eső ... — Sz. F. — WWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWW (Folytatás az 5. oldalról.) keresi a tragédia magvát és megoldását, hanem a belső ^ átélés és átérzés izzó vagy ^ visszafojtott tüzében. S éppen ^ ezért, úgy gondoljuk, az évad ^ egyik legsikeresebb előadá­­­­sává avatja Racine Britanni­­­ casát. ^ A színészi alakítások közül ^ ki kell emelnünk elsősorban a Narcissust játszó Tándor­­ Lajos alakítását, aki aljas és­­ egyéni érdekeit kereső felsza­­­­badított rabszolgaként kétszí­­­­nű játékával indítja el Nérót a gyilkosságokkal szegélyezett útjára. Keres Emil Barrhusa s szépen zengő orgánumával c ércbe faragott római jellem, a Inke László Néró császár szer­e­repében olyan színészi feladat e­tot kapott, mely tökéletes jel­­­­lemábrázolást követel. Vad-­­ nak, szenvedélyesnek, gaznak,­­ álnoknak kell lennie, s ő­­ pontosan érzékelteti a külön-­­ böző jelenetekben e jellemvo­násokat. Dajka Margit, mint­­ Agrippina, Néró anyja remek­­ pátosszal, ösztönös megérzés­­­­sel formálja szerepét, tökélet­­­tesen érzékeltetve a hatalmát s féltő és fiáért aggódó császár-anyát. Mécs László Britanni­­cusa gyenge színfolt az elő­adásban. Sem hangban, sem átérzésben n­em ér fel Racine elképzeléséhez. Nem gyenge és nem elomló, hanem széteső. Sütő Irén Juniája és Temessy Hédi Albinája méltón egészíti ki az egészben véve átlagon felüli előadást. Szóljunk utoljára Kálnoky László remek verselésű fordí­tásáról, mely szép magyar nyelven szólaltatja meg Ra­cine örökéletű tragédiájának sorait. K. P. ­ulcsa is függetts... A színektől vibráló nyugat­német filmben — amelynek elkövetésében egy Gyula Tre­­bitsch nevű, külhonba sza­kadt honfitársunk is részt vett — olyan dolgok szere­pelnek, amelyek mindenki számára kimagasló élményt biztosítanak. A betévedt dol­gozóknak rövid úton bizo­nyítja be a film, hogy Maria Schell (Julcsa) vörös hajjal bír, és Curd Jürgensnek en­ciánkék szeme van. E két fontos momentum maradt meg legtisztábban egy nor­mál néző egyébként letagló­zott lelkivilágában. Jürgens, akit egyébként Sintérnek be­céztek, átlagos gazfickó, aki­nek azonban meglepően fej­lett szociális érzéke van, és a rablások után Róbert bá­csiként osztogat. Ebben is kü­lönbözik a nyár többi film­­rablólovagjától, akik hitvány módon csak magukra gondol­tak és elhanyagolták a dol­gozó közösség ellátását. A film élénken példázza, hogy adott történelmi körülmények közt a rablók és egy helyi maszek cipész összefogása mennyire gyümölcsöző lehet. Előbukkan a szélesvásznon egy gusztustalan főnemes is, akinek fia messze esik papá­jától és rajongó arckifejezés­sel fosztogatni jelentkezik. Felvételi vizsgája ragyogóan sikerül. Szétugraszt egy ka­tonai konvojt azzal a régi elvvel, hogy cs­ak lőni kell, tölteni nem. A hozzáértő kö­zönség hiányolta a filmből a véresebb megmozdulásokat, bár sokban vigasztalódott a vége felé, mert bemutatásra került egy original frissen festett guillotine, amely ko­moly szerepet játszott a ké­sőbbiek folyamán. Többre nem emlékezett senki. — SZABÓ — rég­i bajnokság megátverése után 1963-ban a MAFC vízilabda-csapata nyerte a Budapest I. osztályú bajnokságot, és így jogot nyert az OB II-ben való részvételre. A szak­osztály 1­962-ben alakult. Egy évi szorgos munkájuk eredménye, hogy a bajnokság során csak egy pontot vesztettek. Nagy fölényükre jel­lemző, a mérkőzésenként átlag hét gólt dobtak. A sokszoros váloga­tott Szívós István edző távollétében Győrffy sporttárssal, a szakosztály vezetőjével beszélgettünk. Jónéhány évvel ezelőtt ő is a MAFC játékos, válogatott kapuvédő volt, így örömmel vett részt az 1949-ben feloszlott csapat újjászervezésében. Miközben Murci bácsival beszélgettünk a medence szélén, a fi­úk szorgalmasan rótták a hosszakat. A bemelegítés után labdavezetési és átadási gyakorlatok következtek, majd 20 percen át taktikai és tech­nikai elemeket gyakoroltak. Feltűnő volt, hogy figyelmeztetés nélkül, nagy lelkesedéssel vettek részt a fárasztó edzésen. Ezek után nem tűnik merésznek a vezetők terve, már az első évben a legjobb négy között végezni. Jelenleg a Komjádi és a Magyar Népköztársaság Ku­pában szerepelnek, és eddig nagy gólarányú győzelmeket arattak. A gyakori mérkőzések sem hátráltatják a csapatot tanulmá­nyaiban. Többségükben jó rendűek, mindössze egy játékosnak volt utóvizsgája. A csapat állandó tagjai: Németh, Ördög, Felkai, Oláh, Borbély, Bánhegyi, Balogh, Pocsai, Bauer, Vértessy, Derzsényi. Az együttes jó fizikumú, kiváló úszástudással rendelkező játékosokból áll. Ezek az erények bizonyára érvényesülnek majd az OB II-ben is, de a feljebb kerüléshez szükségük lenne néhány még le nem igazolt műegyetemista pólósra is (Elsősorban Gyerőre, Gálra és Zeleire gon­doláink.) Egy panaszuk van a játékosoknak, kevés a heti 3x1 óra edzés. A Sportuszoda fedett medencéjét ekkor is kénytelenek megosztani az Agráregyetem csapatával, így a hét többi napjain egyéni edzéseket folytatnak a Császárban, vagy a Szőnyi úton. Később megkezdődött az edzés legkedveltebb része, a kétkapuzás. Nagy lelkesedéssel vetették magukat a küzdelembe. Záporoztak az edző­­partnerek kapujára a lövések. Akiknek nem jutott hely a csapatban, sóvárogva nézték a többiek játékát. Igazán megérdemelnének jobb ed­zéskörülményeket! Lukács Miklós professzor most vállalta el a tanár­­elnök tisztségét, tőle várunk segítséget. Biztosak vagyunk benne, hogy a csapat jól szerepel, majd az OB I-ben, s néhány év múlva talán az első osztályban folytathatja a ré­gi MAFC-gárda szép sikereit. —d­i— Professzor, ön nem tetszik nekem! Thurzó Gábor, Hátsó ajtó című drámája a Vígszínházban Thurzó Gábor, Vígszínház­ban bemutatott új drámája, a Hátsó ajtó, akaratlanul is Jevtusenko egyik híres versé­nek címét juttatta eszembe: „Professzor, ön nem tetszik nekem!... De hát ki is ez a profesz­­szor és miért nem tetszik? „Zeyk Tamás, az ötven felé közeledő egyetemi tanár, egy esős éjszakán megismerkedik Annival, a züllött társaságban élő fiatal lánnyal, aki egy szenvedélyes, megalázó és pusztító szerelembe taszítja Zeyket. A köztiszteletben álló és eddig feddhetetlen erkölcsű professzor odáig süllyed, hogy Anni kívánságára elmegy a Csárdáskirálynő presszóba, mely Anninak és „haverjai­nak” törzshelye és fizeti a ko­nyakot Sulkovits úriszabónak, Joe-nak, a vagánynak és a többieknek. Ráadásul véletle­nül összetalálkozik kamasz­fiával, és ez a szégyenteljes pillanat, a fia megdöbbenése tudatosítja benne, hogy hová süllyedt. Egyik megalázó helyzetből a másikba kerül, míg végül odajut, hogy a rendőrségre idézik be, mint Anni és társai ügyének koro­natanúját.” — így ismerteti a darabot a színház plakátja, s ezek után már kissé közelebb kerülünk a válaszhoz. Professzorunk tehát bele­szeret egy tizenhét esztendős lányba. De micsoda szerelem ez! Egy öregedő férfi és egy ti­zenhét éves lányka, aki rövid három óra alatt csak azzal nem fekszik le, akivel nem találkozik (pedig nagyon sok emberrel összeakad). Micsoda szerelem is ez? Szenvedélyes! — írja a szín­házi ismertető. A szenvedélye­ket a professzor részéről csu­pán csak az állandó szakítási kísérletek jellemzik, a lány oldaláról pedig valami tel­jességgel érthetetlen vonza­lom. Am­i, látszatra szereti a professzort, sűrűn kér tőle pénzt, de ezenkívül egy pil­lanatra sem hagyja abba „üz­leti ügyeit”. A professzor szokatlan von­zódása íróilag teljesen kidol­gozatlan, nem értjük, miért éppen őt választja. Az érzé­keire hat? Lélektanilag még ez a hatás sem meggyőző. Bevallom, a lányalak sem tetszik nekem. Története szabványtörténet: szegény család, gonosz mostoha, szere­tet nélküli élet. Sorsa legfel­jebb csak azt indokolja, hogy prostituált legyen. De hogy ezenkívül még különleges is és helyenként intellektuel — erre semmi alapot sem talá­lunk. Ami a professzor von­zódásában homályos, a lány érzelmeiben is homályos ma­rad. Szerepel még a darabban a professzor felesége, aki a re­cept szerint természetesen sznob; szerepel a fia, aki vi­szont modern; a barátja, aki kommunista, de ezt nem igyekszik bizonyítani; szerepel még egy züllött társaság is, melynek tagjai, Joe alakját kivéve, szintén csak papír­figurák. Kissé meglepőnek hangoz­nék ezek után, ha azt monda­nám, hogy a darab leköti a nézőt még szórakoztat is, hi­­­szen dramatikai felépítése jó. Ha a professzor alakjában si­került volna leküzdenie a leg­lényegesebb ellentmondásokat, minden bizonnyal hű képet festene egy valóságos társa­dalmi és erkölcsi konfliktus­ról. Ez azért nem sikerülhetett, mert Thurzó irodalmi példák­ra támaszkodó hősöket alko­tott. Azt pedig nagyon jól tudjuk, ha egy modellről ké­szült festményt ismét modell­nek tekintünk, akkor a vala­­hányadik kép már csak hal­vány másolat, nem hasonlít­hat már az eredetire. Hát ezért nem tetszik ne­kem e­z a professzor. A darab folyamán többször is felcsattanó tapsot is csak azért értem meg, mert tudom, hogy a nagyközönség előtt mindig sikert arat egy darab, melyben sok a hálószoba­jelenet, s amelyben ráadásul még prostituáltak és huligá­nok is eljátsszák a maguk rö­vid, színpadi életét. A darab elnagyoltsága nem ad alkalmat a színészeknek arra, hogy tökéletesebben ki­bontakozhassanak, emiatt nem is térünk ki játékuk ismerte­tésére. Benedek István //

Next