A Jövó Mérnöke, 1963 (10. évfolyam, 1-41. szám)

1963-05-19 / 20. szám

Álláselosztás kis hibával — avagy szükség van-e ágazatosításra — A dékáni hivatal tábláján megjelent az álláskiírás A hír hallatára valóságos hangzavar támadt a laborban. Eddig csak a gőzök sistergése, üveglombikok összekoccanása kísérte az elmélyült munkát. Négyszemközt a diplomaterv­vel, a világiról alig vettek tu­domást, dolgoztak. Most meg­állt a kéz . . . Mindenki­­be­szélt. Egyesek riadtan, mások felháborodva adták jelét elé­­gedetlenségüknek. — Micsoda idétlen helyzet gyógyszervegyészt ércdúsítóba küldeni — háborgott Dékány Judit, akinek az ágazatosítás óta minden vágya a Chinoin volt. — Akár az utcáról is behív­hatnának embereket ezekre az állásokra, ők legalább annyira ■nem értenek a szerintien vegyiparhoz, mint mi, akik eddig csak szerveskémiával foglalkoztunk — zúgolódott Kaczián Erzsi. Az ötödéves gyógyszerve­gyészek kis csoportjában csak a társadalmi ösztöndíjasok dolgoztak tovább hangtalanul. Kispál Júlia már két éve biz­tosította az Egyesült Gyógy­szergyárban ösztöndíját. De ő is jogosnak vélte a többiek elégedetlenségét, ha egyszer olyan állást adnak, ami nem vág a szerves kémia profiljá­ba. A végzős hallgatók panaszkodtak helyzetükről tanáruknak, de felmentek a dékáni hivatalba is. És alig pár napra rá elült a vihar. A táblán módosították az állás­kiírásokat. — Van elég hely — állapí­totta meg di Gloria Mária és a többiekkel együtt most már nyugodtan folytatta a diplo­mamunka kísérleteit. Az eset egy véletlen malőr vagy egy rossz tréfa volt csu­pán? — Szó sincs róla — állapí­totta meg Siklósi­ Gézáné, a dékáni hivatal vezetője. — A probléma gyökere sokkal mé­lyebbre nyúlik. Ugyanis az a helyzet, hogy kérésünkre 1031 szeptemberében az Országos Tervhivatal elnöke közölte a távlati tervek alapján, hogy a Budapesti Műszaki Egyetem vegyészmérnöki karán létesí­tett ágazatokra milyen meg­osztásban célszerű a hallgató­kat elosztani. A közölt adato­kat ezideig nem módosították. A gazdasági­ bizottság a­­ tár­cák közötti elosztásnál nem vette figyelembe az ágazato­­sítás arányát, s így történhe­tett meg, hogy az élelmiszer, illetve mezőgazdasági ipari ágazaton elosztásra kerülő 12 hallgató részére 5 állást, a könnyűipari ágazaton végzett 6 hallgató részére 1 állást biz­tosítottak. A Nehézipari ,Mi-nisztérium által, — aki az ál­ások több mint 60 százalékát kapta, — közzétett állásokból­­ szervezetlen profilú volt. A maggjaitők panasza a kiírt állá­­sokkal szemben jogos volt, mivel természetes, hogy mind­­egyik ágazatának megfelelően vezetett volna elhelyezkedni. A kiírt állások megváltozta­­ásával kapcsolatos megbeszé­­éseink a Nehézipari Minisz­­ériummal eredményesek vol­­nk, és sikerült szerves profilú állásokat biztosítani, így ha nem is száz százalékig, de a probléma megoldást nyert ilyanképpen, hogy a végzős hallgatókat a szerves iparban akerült elhelyezni. A mező­­gazdasági ipari, az élelmiszer­pari, illetve a könnyűipari ágazaton végzetteket ágazati képzésüknek megfelelő üzem­be így sem tudjuk elhelyezni, után­anévvel a Iepty-Spc, a Művelődésügyi Minisztérium felé, szükség van-e egyáltalán ágazatosításra és ha igen, mi­lyen arányban, hogy a hallga­tók végzés után az ágazatok­nak megfelelő iparágban nyerjenek elhelyezést? A kar . az elmúlt évben is kérte az Országos Tervhiva­talt, hogy amennyiben a ter­vek kidolgozása során ponto­sabb adataik lennének a ve­gyészmérnökszükségletre, an­nak ágazati arányára vonat­kozóan, és ezáltal az érvény­ben levő arányszámok módo­sítása válna szükségessé, tájé­koztassa a kart, hogy a hall­gatókat ennek alapján oszt­hassuk szét ágazatokban. Az Orszgos Tervhivatal köz­lése alapján az oktatásban megkívánt részletesebb szakmára bontott tervek kidolgozása az oktatási intéz­ményeket fenntartó hatóságok feladata, így levelünket a Mű­velődésügyi Minisztériumba továbbította, ahonnan ezideig választ nem kaptunk, annak ellenére, hogy egyre sürge­tőbb a helyzet. A IV. éves ve­gyészmérnök hallgatók már az ágazatosításnak megfelelő munkaterületeken töltik hat­hónapos termelési gyakorlatu­kat, őszre megkapják az ága­zati oktatást is. És félő, hogy az állás­elosztásnál az idei eset jövőre újra kísérteni fog a vegyészkaron. Pedig­ jövőre is teljes joggal kérhetik majd a végzősök, hogy a miniszté­rium által kiírt és végrehaj­tott ágazatosításnak megfele­lően helyezzék őket el. Kispál Júlia két évvel ezelőtt biztosította munkahelyét Dékány Judit minden vágya a Chinoin A nagy probléma megoldást nyert, de Gloria Mária nyu­godtan folytatja a munkát Gondolatok Győzd le önmagad, s akkor győzhetsz másokon' + Nagyon kicsi önmagának az, aki valóban nagy. * Bámulom az Embert, és úgy fáj, hogy még olyan sok a kis, hangos, senki.+ Tanulj, hogy nagy legyél, s ha­ elérted, ne hagyd, hogy másra rátapossanak. .. Csodálom a Társadalmat, ön­magát érleli.★ Az igazi boldogságért élni és halni is szép. A szerelem halál lehet köny­­nyelmű kezekben. * Szeretek szeretni, mert ak­kor nincs semmi más, csak melegség. * Mindenkit el lehet érni, csak nem mindenkinek. Bognár Győzd SZUBJEKTÍV BEVEZETŐ, AVAGY MESE AZ EGYETEMI TANANYAGON TÚLI VILÁGRÓL ! M­indannyian emlék­szünk még — Itt több vagy kevesebb élénkséggel — gyermekkorunk azon éveire, mikor gondolkodásra ébredésünk hajnalát éltük. S ezt az esetlen kis hajnalt a környező Nagy Világ, melybe valami igazán nagy csoda révén pottyantunk, sok-sok fura­ ismeretlensége iránti hal­vány csodálkozásunk derengte át. Ak­kor persze még azt sem tudtuk, hogy csodálkozunk. Pedig ez volt életünk legtöbb újat adó, leghasznosabban eltöltött korszaka. Ha nem is kérdezősködtünk túl sokat, de a mindenre­ kíváncsiság­­tól elálló fülünk s tágranyilt nagy szemünk mindent befoga­dott, s ma is irigyeljük f­z akkori fogékonyságot. S ez a fi­nom, mohó gyermekagy mondta ki az ítéletet arra a Nagy Világra, ami számára egyszeresak kimerült, nem tudott igazi csodálati xilót nyújtani. Valami szebb kellett, valami nagyobb, gazdagabb, egy olyan világ, amiben jobban otthon van, a több lehetőség, sok lehetőség, a végtelen lehetőségek világa,­ ahol minden csodálatosan megfelel nekem: a Mesék Világa. Ekkor hagytuk el először a Földet. Másodszor pedig — kicsit később — mint lázadó, világot megváltani akaró kamasztitánok. Ekkor már mindenről volt külön, saját, meggyőző véleményünk, volt egy vagy több diák­szerelmünk, okosnak, férfinak, önállónak tudtuk magunkat. Tágra nyílt szemünk összébb húzódott, s néha vérben forogni látszott. E­lső éves egyetemista koromban kitűnt, hogy lényegében itt nem tudok semmit. Két és fél évig összevissza tanultam mindent, amihez kedvet kaptam, minden könyvtárba beirat­koztam, kapkodtam az ínyenc témák között — közben vizsga­­időszakban és utóvizsgaidőszakban éltem egyetemi honpolgári jogaimmal és kötelességeimmel —, zavaros fejű lettem. Tudni akartam, határtalan vágyat éreztem a világ titkainak megis­merése után. Tüzelt a fejem. Sok tudományág van — mond­tam. Szerelmemet otthagytam, majd visszatértem hozzá, aztán ő hagyott ott, majd ő tért vissza. Ekkor már hétpróbás sem­­­mittudó voltam. Harmadév végén a háborgó vizek fölött meg­jelentek mentőangyalaim kvantumfizika, relativitáselmélet és filozófia képében. Kikötöttem. Komolyan elkezdte­m tanulni. Cserében egy új világ kez­dett meghódítani: a tudatunktól független természet buján termő titok­ vadonja hozott ellenállhatatlan, csoda­ígérő száz­­erővel. Az atomhéj szabályos életén túl az atommag és a sokarcú, sokéletű, vagy kérészéletű elemi részek szabadelvű, bohém világán át, ahol a kvantumfizika hűvös szemüvegén kristálytörvényű rendet tudunk látni, a vákuum háborgó tengerszínáig, hol a lét és nemlét harca zajlik, s az anyag, legrejtettebb titkai szökkennek, ahol a megszokott fogalmaink­ helyett új, elvontabb, de mélyebb tartalmúakat használunk: a finomabb törvények igényes világa ez. Amott pedig a mikrovilág édestestvéreinek, az óriás csil­­ i tagoknak, üstökösöknek, ködhalmazoknak megközelíthetetle­n '­ méltóságú társadalma, ami minden embert megragadott már.­­ látván a tiszta ég távoli mélységű tűzeit, melyek közül talán 's hozzánk hasonló lények melegszenek és gondolkodnak. És a­ Kozmosz rendjét a leggyengébb erő, a gravitáció törvényei­ teremtik, ők kényszerítik a fenséges galaktikákat életpályaf­a lukra, s megszabják az anyagi világ térbeni és időbeni hatá­á rait.Igen. Korunkban érkezett el az ideje az Univerzum,­­mint­ egész iránti kérdéseink értelmességének. S ahová látcsöveink-­k­­kel már nem hatolhatunk, oda számításaink vezetnek igazig­y kalandozásra, mint gyermekkorunkban a világ végére fant­at­­í­ziánk.­­ Az emberi tudat ma új csodákat keres, egy gazdagabb, s szebb világot, a végtelen lehetőségek világát, ahol mindent lehet és semmi sem, ami kimeríthetetlen, s azrűiben egyre in- '­ kább otthon van: a Valóság mesés világa ez. | Most hagyja el először az ember a Földet. | GUBA ISTVÁN | (Folytatása következik.) 17 PÁLYADÍJAK KIOSZTÁSA az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen Az ÉK­ME rektora a tan­székvezetők és a KISZ tudo­mányos diákköri tanácsa ja­vaslata alapján a múlt év őszén 1963. március 20-i ha­táridővel pályázatot hirdetett hallgatók részére ideológiai és szakmai tudományos pálya­munkák kidolgozására. A pá­lyázatra 98 pályamunka érke­zett be, a dolgozatokat az ille­tékes tanszékek oktatói és kül­ső ipari­ szakemberek bírálták el. A dolgozatok zöme színvo­nalas, jó kiállítású és értékes volt, egy részük az őszi VI. országo­s diákköri konferen­cián — melyet az ÉKME ren­dez meg — előadásként is el­hangzik majd. Más részük az ÉKME tudományos diákköri közleményeiben lát napvilá­got. 1963. április 2-án a ka­rok dékánjai, dr. Igazay Ist­ván, dr. Széll László és dr. Kádas Kálmán egyetemi ta­nárok adtak át rövid ünnep­ség keretében az elnyert 42 pályadíjat, 16 könyvet és 19 írásbeli dicséretet. I. Építészmérnöki Karon I. díjat, 800—800 Ft-ot nyertek. Müller Ferenc V. évf. építész­­mérnökhallgató beadott 3 épí­tészeti tárgyú tanulmányáért; Nyárády Géza III. éves mér­nökhallgató „A nyereségrésze­sedés, mint az anyagi ösztön­zés egyik módja’ és Főző Já­nos és Locsmándi Gábor III. évf. építészmérnökhallgatók. ..Az utcabútorok kialakításá­nak és elhelyezésének elvei és mai gyakorlata” c. tanulmá­nyukért. II. díjat, 600—600 Ft-ot nyertek: Paál József IV. évf. épít­észmér­­nö­khallga­t­ó ,,A so­roksári (dunadombi) temető sírkövei”; Török László IV évf. építészmérnökhallgató , építészettörténeti; Hajdú Eri­ka IV. évf. építészmérnök­­hallgató „Sgraffito időállósá­ga”; Vörös Ferenc V. évf. épí­tészmérnökhallgató ,,A repülő­tér tervezési építészeti szem­pontjai"; Sim­urda László IV. évf. mérnökhallgató „Ideáli­san rugalmas, képlékeny anya­gú, statikailag határozott két­támaszú tartó” c. dolgozatáért. III. díjat, 400—400 Ft-ot nyertek: Halácsy Kálmán IV évf. épí­tészmérnökhallga­t­ó .„Budapest társművészeti al­kotásai”; Takács Attila IV. évf. építés­zmérnökhallgató „A szintetikus és poliészter gyan­ták alkalmazhatósága a társ­művészetekben”; Kiss Géza IV. évf. közlekedés-üzemmér­­nökhallgató „A mezőgazdaság szocialista átszervezésének né­hány közlekedés-üzemmérnöki problémája”; Papp István III. évf. mérnökhallgató „Az MSZMP VIII. kongresszusa célkitűzéseinek minél gazda­ságosabb megvalósítása az építőiparban”; Kiss Papp László IV. évf. mérnökhall­gató „A bérstruktúra alaku­lása a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalatnál” c. dolgozatáért. Megosztott HI. díjat (200— 200 Ft-ot) nyertek: Font Erzsé­bet I. évf. építészmérnökhall­­gató „Adalékok a római épí­téstechnikához”; Ványi Ba­lázs III. évf. mérnökhallgató „Az építőipari és a közlekedési ipari feladatai a szocializmus építésében”; Vizy László I. évf. építészmérnökhallgató „Egyensúlyozási feladatok”; Sárvári István V. évf. építész­­mérnökhallgató „Öntöt­tbeton­­szerkezetű lakóépületek sta­tikai méretezése” c. dolgoza­táért. Könyvjutalomban részesül­tek: Vámosi Sándor III. évf. mérnökhallgató ..Az építőipar feladatai a szocializmus fel­építésében”; Votin József IV. évf. építészmérnökhallgató „A pesti Szt. Rókus-kápolna tör­ténete”; Varga János IV. évf. építészmérnökhall­gató „Hazai ásvány alapanyagú vakolat­­festékek”; Klausz Csaba épí­­tészmérnökhallgató „Az em­ber, a szín és az építészet”; Pataki Etelka IV. évf. mér­nökhallgató ,.A­z utcabútorza­tok elhelyezésének és kialakí­tásának elvei és mai gyakor­lata”; Bitó János és Sárvári István V. évf. építészmérnök­hallgató ,.Az öntöttbeton épí­tésmód elterjedése” c. dolgoza­táért. Dicséretben részesültek: Jedlovszky Erzsébet és ,Ki­­kovszky Mária IV. évf. építész­­mérnökhallgatók „Az óbudai Donát-kápolna”; Perényi Lász­ló V. évf. építészmérnök­­hallgató „Az építőipar fel­adatai a Vili. kongresszus ha­tározatai alapján”; Orosz Jó­zsef IV. évf. építészmérnök­­hallgató „Felülvilágítók össze­hasonlítása”; Klujber Ferenc IV. évf. építészmérnökhallgató „Műa­nyagfelül­világítók al­kalmazása az ipari építészet­ben”; Doroszlai Katalin V. évf. építészmérnökhalgató és Erőss Tamás IV. évf. építész­­mérnökhallgató „Gondolatok a Dunai Vasmű freskójával kapcsolatban”; Szebeni And­rás V. évf. építészmérnök­­hallgató „Diagramok kül­pontosan nyomott és húzott vasbetonlemezek méretezésé­hez a III. feszültség állapot alapján”; Kotányi Zoltán III. évf. építészmérnökhallgató „Rugalmas­ képlékeny anya­gú kéttámaszú, négy­szögszel­vényű tartó vizsgálata” c. pá­lyázatukért. II. A mérnöki karon I. di­jat, 800—800 Ft-ot nyertek: Kovács Béla III. évf. mérnök­­hallgató két mechanikai pálya­munkáért, Detrekői Ákos V. évf. földmérő mérnökhallgató „Teodolitok körosztásvizsgála­­tának néhány gyors módszere” c. műnkért. II. díjat és 600—600 Ft-ot nyertek: Kiss Antal V. évf. fm mérnökhallgató „Foto­2 1 grammetriai pontsűrítés”; Bál­ványos Csaba V. évf. mérnök­­hallgató .„Ponthegesztett és ragasztott kapcsolat, előjáté­kának vizsgálata kísérleti úton”; Hegedűs István és Windisch Andor III. évf. mér­nökhallgatók „A magyar mód­szer alkalmazása speciális hoz­­zárendelési problémák meg­oldásánál”; Almási József IV. évf. mérnökhallgató „Vasbe­ton tartók nyírásvizsgálatának összehasonlítása”; Cserhalmi Imre IV. évf. mérnökhallgató „Ellenállásváltozáson alapuló elektromos nyúlásmérések szi­lárdságtani értékelése”. Noéth Ferenc IV. évf. mérnökhallga­tó ..A Wolf-módszer alkalma­zásának kiterjesztése” c. mun­kájukért, III. díjat nyertek: Szőts Mik­lós II. évf. mérnökhallgató két mechanikai pályázata, Pong­­rácz István, Tóth Zsuzsanna, Kohut László IV. évf. mér­nökhallgató „„Ágyazat nélküli vasbeton-lemezhíd,­­ erőjátéká­nak meghatározása, modellkí­sérlet”. Endrédi János, Jaczó Győző, Seharle Péter V. évf. mérnökhallgató „Forgalmi áramlatok zavartságának meg­állapítása követési időközök mérése alapján”; Horváth At­tila, Nagy János és Székely János IV. évf. mh. „Izotópok felhasználása a mérnöki gya­korlatban”; Kádár Lehel ill. évf. közlekedés-üzem­mérnök­­hallgató „Az izotópok felhasz­nálása a mérnöki gyakorlat­ban”; Tárnai Tibor II. évf. mh. „Vektoralgebra egy önálló részletének alkalmazása a li­neáris programozásban”; Pal­lós Gábor és Papp Ferenc IV. évf. mh. „Vasbetonszerkezetek biztonságának vizsgálata a betonminőség szórásának függvényében” c. dolgozatu­kért­. Köny­vjutalom­ban részesül­tek: Simurda László IV. évf. mh. két. mechanikai dolgoza­táért. Bajzik László II. évf. mh. két mechanikai feladata­­táért. Hell Lajos V. évf. mh. „Közúti csomópontok gazda­ságossági vizsgálata”. Szabó Anna és Kovács Béla II. évf. mh. „Felületek felülettartó és konform leképzése”. Berényi Miklós és Czóbel Lajos IV. évf. mh. „Vasbetontartók nyí­­rásvizsgálata” c. dolgozatu­kért. Dicséretet kaptak: Lazaro­­vits Klára II. évf. mh. két mechanikai pályázatára; Ba­lázs Julianna V. évf. mh. „Op­tikai radiális háromszögelés”; Horváth György V. évf. föld­mérő mérnökhallgató „Foto­grammetriai pontsűrítés”; Reigler Péter és Enyingi Lász­ló III. évf. földmérő mh. „Au­tomatikus, szintező műszerek”; Kis Papp László IV. évf. mh. hallgató „A lécleolvasás és a léckomparálás hatása a felső­rendű szintezésre”; Balogh Barnabás V. évf. mh. „Sok­­szögelési csomópontok számí­tása fiktív metszésekkel”; Soha Gábor V. évf. mh. ..Hosszúoldalú sokszögelés”; Olgyai Bálint V. évf. mh. „Az utak térbeli ábrázolásának rö­vid ismertetése”; Almási Jó­zsef IV. évf. mérnökhallgató vízépítési tárgyú dolgozatáért. Közlekedés-üzemmérnöki ka­ron T. díjat 800 forintot nyert: Gersei Ferenc V. évf. II. díjat, nyert, 600—600 fo­rint; Soós Ferenc, Tóth Béla V. évf., Németh Károly V. évf., Tarnai Géza V. évf., Zol­ler József V. évf., Sipos Péter II. évf., Ihrig K. Péter II. évf. III. díjat, 400—100 forintot nyertek: Simon László II. évf., Haragos Pál II. évf., Molnár Imre, Kiss Ferenc II. évf., Lenkei Ernő III. évf., Ujházy Imre V. évf., Hargittai Béla IV. évf., Deutsch Pál V., Stré­­da András III., Vigh Miklós V. évf., megosztva. Könyvjutalomban részesül­tek: Párdányi Géza IV. évf.,­ Hérai Tibor I. évf., Tóth Lász­ló IX. évf., Jankovits Katalin III. évf., Sipkovits Lajos III. évf. ■Dicséretben részesültek: Szé­nt­ek Sándor IV. évf., Balogh István, Nádas Kornél III. évf.,­ Póczek Mihály, Péterfia Péter IV. évf., Tasnády Dé­nes, Kéki Zsuzsa II. évf., Ke­lemen György IV. évf., Czifra Zoltán IV. évf.. Várnai Jó­zsef III. évf­., Boross István IV. évf.. Tárnai Géza: Jenőfi Tábor. II-—IV. évf.. Lukács Károly II. évf.. Gámán Gábor IV. évf. Dr. Karsay Ferenc a TDT elnöke V. 2.

Next