A Jövó mérnöke, 1964 (11. évfolyam, 1-39. szám)

1964-03-16 / 8. szám

Az 1963-as év űrkutatási eseményei (Folytatás a 6. oldalról.) gál. Kilövésére azonban nem került akkor még sor. A West —Ford terv keretében új „tűs” műholdat lőttek ki az USA-ból, a tűk kiszórása állítólag sikerült. Hírátviteli kísérletekről nem tudunk. Meteorológiai kutatás: az év folyamán igen sokat fejlődött a meteorológiai rakétákkal történő kutatás. Tovább fejlődtek a mesterséges holdak is. Júniusban vezérelték pályára a Tiros—7 műholdat, amely pontosan megegyezett hat elődjével. Decemberben bocsátották fel az új típusú Tiros—8-at, amelyet automatikus képtovábbító rendszerrel szereltek fel. Jelenleg is mindkettő üzemel. Űrrepülés és előkészítése: május 15—16-án került sor az amerikai Mercury Űrrepülési program utolsó kísérletére. L. G. Cooper „Faith—7” nevű űrhajóján 22-szer kerülte meg a Földet. A repülés során az automata és félautomata visszatérő rendszer meghibásodott. Cooper a kézivezérléssel nagy pontossággal tért vissza a megadott körzetben, a kijelölt célponttól egy kilométerre, közvetlenül az űrhajót fedélzetre vevő repülőgép-anyahajó mellett. Szenzációs páros űrrepülést hajtottak végre júniusban V. Bikovszkij és V. Tyereskova szovjet űrhajósok. A Vosztok—5 fedélzetén Bikovszkij öt (1963. VI. 14—19), a Vosztok—6 fedélzetén Tyereskova, a világ első női hűrhajósa, három napot (1963. VI. 16—19.) töltött a világűrben. Az űrhajósokkal rendszeres tvkapcsolat is volt. Mindketten többször kioldozták magukat az ülésből. A kijelölt térségben sikeresen földet értek. Az év folyamán több esetben túlrepülték a 100 kmes magasságot az amerikai pilóták az X—15-ös rakétarepülőgéppel. A 110 km körüli csúcsot J. Walker tartja. A Gemini-program (kétszemélyes űrhajó) előkészítése során több Titán—2 rakétát lőttek ki ballisztikus pályán, s két Agena—D rakétát műhold pályára. Az űrhajó kilövését azonban 1964-re kellett halasztani. Szeptemberben az ASSET nevű delta szárnyú űrhajó modellt lőtték ki Cape Canaveralból a melegedési és áramlástechnikai problémák vizsgálatára, ballisztikus pályán. Októberben Franciaországban Veronique rakétával macskát lőttek fel ballisztikus pályán. A macska szerencsésen földet ért. Novemberben XI.1-én a Szovjetunióban manőverező űrhajót bocsátottak fel, „Poljot—1” néven. Az űrhajó pályája magasságát és hajlásszögét megváltoztatta. A döntő út a pályahajlássszög nagy energiát igénylő változtatása volt. Egyéb kutatási programok: A Szovjetunióban a Kozmoszsorozatot tovább folytatták, és újabb 12 darabot lőttek ki. (Kozmosz—13, Kozmosz—24). Az Egyesült Államok is folytatta az Explorer-programot, s felbocsátotta az Explorer—17, 18 (IMP) és 19 műholdat. Nagy számban bocsátottak fel titkos rendeltetésű berendezéseket. Szeptemberben és decemberben egy-egy SNAP—9A jelzésű izotóp rakétával felszerelt, mesterséges holdat lőttek ki. Ezek a műholdak energiaellátását a hírek szerint öt éven át biztosítják. 1963. október hó 6-án lőttékki a Vela Hotel iker műholdakat egyetlen rakétával, amelyek a nukleáris robbantások ellenőrzésére és sugárzásmérésre alkalmasak. A műholdakat úgy állították pályára, hogy közel kör alakú pályán, a Földtől nagy távolságra, éppen egymással szemben (egy átmérő két végén) keringjenek s így állandóan az egész Földet ügyeljék. Novemberben lőtték ki Cape Kennedyből az IMP—A (Explorer—18) elnevezésű, igen elnyújtott, több 100 ezer kilométer apogeumú pályán keringő, a Föld és Hold közötti területet vizsgáló mesterséges holdat. Meg kell említeni még a Tokiói Műszaki Egyetem jelentős tudományos eredményeket adó, magaslégkör-kutató rakétakísérleteit. Az argentin tudósok fellőtték első kutató rakétájukat, a Prosom–1-et. Kanada és az NSZK is folytatta kutatórakéták felbocsátását. A Szovjetunió új típusú rakétákat próbált ki májusban és decemberben. Sikeres álló vizsgálatokat végeztek az angolok a közös európai hordozórakéta általuk épített első fokozatán (Blue Streak). Márciusban bocsátották fel az USA-ban negyedszer, s most is teljes sikerrel a Saturnn I óriásrakéta első fokozatát, amely 180 kilométer magasba emelt 97 tonna vizet. Novemberben kilőtték Cape Kennedyből az első folyékony oxigén, folyékony hidrogénnel működő rakétát, az Atlas Centaurt. A kísérlet sikerült. 1963. július 14-én Agen típusú műholdat lőttek fel Vandenbergről, amely a 100. Vandenbergből felbocsátott mesterséges égitest volt. 1963. november 28-án néhai J. F. Kennedy emlékére a NASA 1. sz. űrkutatási telepét.— Cape Canaveral „Cape Kennedy*’ névre keresztelték át. Ferencz Csaba műegjetemi bttkon. Nagy sikerrel rendezték meg a MŰEGYETEMI BÁLT március 7-én este a Gellért szálló összes termeiben. Az igen jól sikerült hangulatos összejövetel a Budapesti Műszaki Egyetem szakszervezeti- és KISZ-bizottságának lelkes, áldozatkész közreműködését dicséri. Tetőfokán a hangulat... Mindenki koccint, mindenkivel, balszélen ülő hallgató már a palackot üdvözli ... Fotó: Nobel Péter A márciusi események színhelyén „MAGYAR TÖRTÉNET MÚZSAJA, VÉSŐD SOKÁ NYUGODOTT, VEDD FEL AZT S ÖRÖK TÁBLÁDRA VÉSD FEL EZT A NAGY NAPOT!” Petőfi sorai jutnak eszembe, amikor útnak indulok, hogy felkeressem a márciusi események színhelyét. Egykorú térképet böngészek és csupa ismerős utcanévvel találkozom: Magyar, Bástya, Képíró, Régiposta, Kígyó utca. A történelmi események színhelye a mai Belváros volt. A legelső hely, ahol1848. március 15-e nagyszerű eseménysorozata kezdődött, a Kígyó és Úri utca volt. A pesti ifjúság vezérei közé tartozó Litkey már virradatkor az Úri utca sarkán (a mai Pilvax köz), a tizenként pontból álló programot „a kíváncsi népnek” magyarázta. „A nagylelkű nép részvéttel fogadd a programmot... s lelkesedéssel helyessé és magáévá téve a tizenkét pontot” — mondja a korabeli tudósítás. De majdnem bajba hozta Lütkeyt kora reggeli szereplése. „Csak egy hajszálon függött szabadsága, mert alig hogy a pontoknak kellő magyarázgatása után eltávozott, máris egy kém úr őt bolondnak vélvén, rendőrökért akart küldeni, hogy őt a Rochus-kórház második emeletére expediáltassa.” Az 1796-ban alapított Rókus-kórház nagyon a város szélén volt, a Kerepesi úton. A kórház második emeletén volt az elmebetegek osztálya, ahová Sütkeyt „expediálni” akarta a „kém úr”. Hangos és élénk volt az élet az Úri utcai Pilvax-kávéházban. Itt, a mai Pilvax közben, a Pilvax-kávéház „közvélemény-asztalánál” olvasták fel a tizenkét pontot. Itt szavalja el Petőfi először a Nemzeti Dalt. A jogász- és bölcsész ifjúság találkozó helye élénk politikai viták, termékeny irodalmi polémiák helye volt. Innen vonultak a Hatvani utcába (ma Kossuth Lajos utca), a Länderer és Heckenast nyomdába. A mai Kossuth Lajos és Szép utca sarkán áll az a ház, amelyben a híres nyomda működött. A házon elhelyezett emléktábláról jegyeztem papírra: „Ebben a házban nyomtatták ki Petőfi Sándor vezetése alatt 1848. március 15-én a szabad sajtó első termékét, a Nemzeti Dalt és a tizenkét pontot.” A krónikás így mondja el az eseményeket: „A Hatvani utcába özönlött az ár, s egyenesen a Landerer nyomdájához. A tizenkét pont s Petőfi Nemzeti Dalának kinyomatása határoztatik el. .. Jókai, Petőfi, Vasvári, Vidács valának a nép képviselője. — Éljen a sajtószabadság! — hallatszott kívülről a nép ajkán, az intézetben dolgozók mennydörgő éljenekkel üdvözölték a belépő képviselőket. Vidács a legelső sajtóra tevén kezét. Ezen gépet — mondá —, a nép nevében lefoglalom. E pillanatban azon korlátok, amelyek a nemzet és a sajtó között emelvék, többé nem léteznek. — Tudják-e, uraim, — szól a küldöttek elé lépő nyomdatulajdonos, mily nagy felelősséget vállaltak önök magukra? ... Igen, uram —, válaszolt Vasvári határozott hangon. — A szilárd akaratnak hódolni fogok —, szólt Landerer, s a munka elkezdődök.” Most, először működött szabadon a sajtó, amelynek első termékét, a Nemzeti Dalt és a tizenkét pontot magyar és német nyelven ezrével osztották szét a nép között. Ez történt 1/212-től 1 óráig, itt a Landerer-nyomdában. De három órakor már a Múzeumnál van a lelkes nép. Két emléktábla örökíti meg itt a nagy idők eseményeit. Petőfiről beszél az egyik, a másik emléktáblán pedig Vasvári Pál dombormű arcképét látjuk és ezt olvashatjuk: „Vasvári Pál a márciusi ifjúság szónoka, a szabadságharc vértanúja, e helyről hirdette 1848. március 15-én a magyar feltámadást". A Múzeumtól a nép Budára vonult, fel a Várba, hogy Táncsics Mihályt börtönéből kiszabadítsa. A mai Táncsics Mihály utca 9. számú ház domborművű emléktábláján olvashatjuk: „Ebben a házban szenvedett rabságot Táncsics Mihály 1847. március 4-től 1848. március 15-ig és 1860. március 15-től 1867. március 13-ig”. Március hozta számára a rabságot és a szabadulást... Ezen a két emeletes házon még egy bronzreliefes emléktáblát találunk: „Ebben az épületben szenvedett rabságot a hazáért Kossuth Lajos 1837. V. hó 5— 1840. V. hó 10-ig”. A mai Táncsics utca 1848-ban Kossuth utca volt. „Börtönöm ajtaja feltárult — mondja Táncsics és beléptek Nyári Pál, Klauzál Gábor és mások többen, de ezek élén kedves feleségem, ki e szavakat hangoztatva borult keblemre: „Nincs többé censura!” Kiszabadításomat főképp az ifjúság kezdeményezte, hozzá kiválóan a munkás nép csatlakozott; az ifjúság önzetlenül, a honszeretet tiszta lángjától hevítve; a munkás nép inkább hálából, mert minden iratomban különösen az ő érdekeit védtem, jogaiért küzdöttem”. Budáról Pestre, a Nemzeti Színházhoz vonult a lelkes tömeg. A régi Nemzeti Színház a mai Múzeum körút, és Rákóczi út sarkán állt. A Nemzeti Színházban a cenzúra által eltemetett Bánk bánt adták elő. Ingyen előadásban így emlékezik meg erről egy régi feljegyzés: „Ingyen előadás, szabadságtól idvezült, örömtől ittas nép, a színház minden zuga tömve: szép hölgyek és kufárnők, elegáns úrfiak és mesterlegények összekeveredve és valamennyien oly sárosak, mint akik egész nap barikádokat ostromoltak.” Jókai így beszél a színházi estről: „Megrendült a Rákóczi-induló. Még csak ez hiányzott! Az embernek kedve támadt az egész publikumot sorba csókolni. Aztán felhúzták a függönyt, a Nemzeti Színház egész személyzete teljes díszben állt a színen, s rákezdé: Hazádnak rendületlenül... Utoljára a publikum is együtt énekelt velük. Dehogy lehetett szó a Bánk bánról .. ” Egressy Gábor elszavalja a Talpra magyart. Petőfi egyik zártszék tetejéről szónokol. És Vasvári is beszél... Senki sem tudja lecsendesíteni a lelkes, boldog népet. 1848. március 15 — utcák, házak, emléktáblák, régi írások beszélnek róla ... DR. FONTAD ERNŐ * DIÁKKÖRI MUNKA A geotechnikai tanszék diákkörei a talajfelderítés és a laboratóriumi talajvizsgálat újszerű módszereit tanulmányozzák. Többek között az izotópos víztartalom és a tömörség meghatározását — szondázással, vizsgálják. Ez a módszer lehetőséget ad, gyors, helyszíni talajminősítésre, az eddigi időt rabló, laboratóriumi munka kiküszöbölésére. A diákkör témái között szerepel a hazánk nagy területét borító, és építési szempontból sok érdekességet magába rejtő lösztalajok vizsgálata, az ún. triaxiális törőberendezéssel FŐISKOLÁS KISFILMEK Kellemes találkozást nyújtott a Budapesti Műszaki Egyetem filmkörének vetítése az újjáépített KISZ-klubban. A filmművészeti főiskolások filmjeit tekintettük meg, és ez a különös zamatú találkozás, húszévesek vallomása magukról, a húszévesekről, érdekes élményt jelentett. Ami ezekben a filmekben művészi ihletettségű, ami több mint ujjgyakorlat, az számunkra rendkívül érdekes, az nem a megszokott formák és érzések ismétlése, hanem a mi problémáinknak, a mi érzéseinknek konvenciókkal meg nem fogalmazható vallomása. Az ilyen találkozások iránti felcsigázott érdeklődést bizonyítja, hogy a KISZ-klub vetítőterme zsúfolásig megtelt. Elsőnek Fazekas Lajos Békalencse c. etűdjét láttuk. Magas ihletettségű, lírai alkotás, mely egy fiatal párt együttlétének néhány óráját mutatja be. Apró mozzanatokra, finom rezgésekre épít. Simó Sándor Akkor este c. filmjének témája a megszokottság veszélyét rejti magában; egy fiatal értelmiségi házaspár összeszólalkozásának történetét dolgozza fel. Mindketten fáradtak, mert dolgoztak, és mindkettő ingerült. Ilyenkor mindenben lehet hibát találni, és az ember csak később szégyelli magát. Simó a mindennapok emberi kapcsolatainak konfliktusát ragadja meg, s finom pszichológiai érzékkel építi fel filmjét. Őszintén tetszett. A ház c. film Oláh Gábor alkotása. Dokumentumfilm, mondhatnánk azt is, hogy cinema verité. Egy öreg ház lebontása a téma és ebben Oláh tehetséggel „kapta el”, ami emberi, ami új. Vujisics Tihamér zenéje nagyon találó volt. A Terasz, mínusz tíz fok c. film (rendezte Sándor Pál), már korántsem aratott sikert. A film azt sugallja, hogy az emberek egymás számára megközelíthetetlenek. Technikailag sok érdekeset hoz, de gondolatilag nem egyértelmű. A Névnapi zsúron és a Nyugtalanság c. film nem adott semmi különöset. Az előző alkotások sokkal finomabb regiszteren mozogtak, míg ezek csak felületi ujjgyakorlatnak foghatók fel. Reisenbüchler Sándor Mosolygunk és rettegünk c. rajzfilmje zárta a sorozatot. A vetítés közben többször a Monsieur Tati c. francia filmre gondoltunk, amiből Reisenbüchler sok formajegyet vett át. Filmképei között azonban nincs meg a megfelelő kapcsolat, így a mosolygás is előbbutóbb csendes szemlélődésbe ment át. Pedig az alapötlet — a háborús figurák, mint elrettentő és mosolyogtató figurák — sok lehetőséget kínált. A hibák természetesen nem csökkentették a vetítés értékét, kellemmes délutánt töltöttünk el. Várjuk a folytatást, a lengyel kisfilmeket, s mindazt, amit a filmkör programja erre az évre beígért. Erdélyi L. Attila Minél műveltebb, annál többet iszik? * Az amerikai Rutgers Egyetem alkoholizmussal foglalkozó tudományos intézete tanulmányt közölt, amelyből kiderül, hogy minél iskolázottabbak az amerikaiak, annál több alkoholt fogyasztanak. Robert W. Jones, az intézet aligazgatója szerint az elemi iskolai végzettségű amerikaiaknak több mint a fele iszik, a középiskolai végzettségűeknek mintegy 70 százaléka, a főiskolai végzettségűeknek pedig még ennél is nagyobb hányada. Azt is megállapították, hogy az amerikai fiatalok általában 16—17 éves korukban nyúlnak először szeszesitalhoz és magatartásukat az alkohollal kapcsolatban nagymértékben befolyásolja a szülők példája. »* Bízzák csak a A híres anglai vonatrablással kapcsolatban egy londoni lap pályázatot hirdetett olvasói között: hogyan rejtenék el az ellopott 2,6 millió fontsterlinget, hogy a rendőrség ne akadjon a nyomára. Az első díjat a következő válasz kapta: feleségemre! „Az egész összeget átadnám a feleségemnek és biztos vagyok benne, hogy soha többé senki színét se látná. Húsz esztendei házasságom alatt minden fillért olyan sikeresen eldugott, hogy egy pár millió font elrejtése bizonyára meg sem kottyanna neki