A Jövő Mérnöke, 1965 (12. évfolyam, 1-39. szám)
1965-01-11 / 1. szám
Dr. Csanádi György KÖZLEKEDÉS- ÉS POSTAÜGYI MINISZTER KÉRDÉS: Mit vár miniszter elvtárs 1965-ben a magyar közlekedés fejlődésétől? VÁLASZ: Az 1965. év, a második ötéves terv utolsó esztendeje és egyúttal a harmadik ötéves tervre való felkészülés éve. Ebben az évben is tovább növekszik a népgazdaság termelése, és növekszenek a szállítási igények is. A termelésben fokozni kell a gazdaságosságot, a termelékenységeit. A közlekedés feladatait ugyancsak a takarékosság és a gazdaságosság szem előtt tartásával kell megoldani. A szállítási feladatok és a közlekedés szállítási kapacitása közötti feszültség miatt nemcsak a közlekedés, de a szállíttatók részéről is a kapacitással való takarékosságra kell törekedni. A fejlesztő beruházások felhasználásánál — a koncentrációra törekedve — elsősorban a vasúti és a közúti közlekedés legnagyobb forgalmú, úgynevezett törzshálózatának fejlesztését helyezzük előtérbe. A vonalvillamosítás folytatása mellett a pályafelújítási és bővítési munkákat, valamint a korszerű biztosítóberendezések szerelését a törzshálózatra koncentráljuk. A vasúti vontatás korszerűsítése során folytatjuk a hazai gyártású egyenirányítós villamosmozdonyok üzembe helyezését és a Szovjetunióból importált fővonali Diesel-mozdonyok első sorozata is megjelenik hálózatunkon. A vasút személy- és teherkocsiparkját új kocsik beszerzésével bővítjük, illetve korszerűsítjük. Az úthálózat korszerűsítésének programja szerint folytatjuk a budapest—székesfehérvári autópálya építését. A teherautók, de főként az autóbuszok korlátozott beszerzése miatt a közúti áru- és személyszállításban az újabb igények közül csak a népgazdaságilag legfontosabbak kielégítését lehet biztosítani. A közúti közlekedés kiszolgáló berendezései, például a forgalmi telepek, a karbantartó- és javítóbázisok közül elsősorban a már megkezdett beruházások gyorsabb befejezésére összpontosítjuk az erőforrásokat. A vízi és légi közlekedés műszaki színvonalának fenntartása mellett uszályok és vontatóhajók beszerzésére, illetve a Ferihegyi repülőtér bővítésére, és az irányítóberendezés kiegészítésére kerül sor. Különösen fontos a közlekedés devizakímélő és devizaszerző tevékenysége. Az elérhető legmagasabb színvonalon kell lebonyolítani mind az egyre növekvő vasúti tranzitszállításokat, mind a várható idegenforgalmat. Fokozottan jó és összehangolt munkát kíván a vasúti és a közúti közlekedés dolgozóitól az idegenforgalom kiszolgálása. A városi közlekedés gondjait — elsősorban a fővárosban — a nagy befogadóképességű (Folytatás a 6. oldalon.) Új év — új tervek. Sokat és sokszor leírtuk ezt a mondatot. De ez természetes is, hiszen ilyenkor, egy új év kezdetekor mindenki igyekszik új célokat, új terveket állítani maga elé. Lapunkban megszólaltatunk politikust, művészt, sportembert, költőt, tudóst, hogy mondja el újévi tervét, s valljon arról, hogyan látja az új évben a világot saját szakmája, saját munkája szerint. Különféle emberek, különféle tervek, de egyben mégis közösek — a szenvedélyességben —, s éppen ez avatja válaszukat érdekessé és értékessé. RÓNA VI, A MAGYAR ÁLLAMI OPERAHÁZ SZÓLÓTÁNCOSA Rómeó, Gires kán, Csodálatos mandarin és még ki tudná felsorolni, hány szerepében táncolt, röpült, forgott, hajolt úgyszólván a világ minden operaszínpadán. Államférfiak, uralkodók, miniszterek és ami mindennél több, a nép kedvence lett mindenütt, ahol szerepelt. Erre az elmúlt esztendő során igen sok alkalom nyílott számára. — Az 1964-es év valóban nagyon mozgalmas volt számomra. Itthon két felújítás bemutatójára készültem, a pesti közönségnek a Bahcsiszeráji szökőkút és a Párizs lángjai főszerepében mutatkoztam be. A külföldi vendégszerepléseim múlt évi sorozatát Koppenhágában kezdtem, ahol Orosz Adéllal léptem fel. Ezután az Operaház együttesével Helsinkiben szerepeltünk. A sorozat Londonban folytatódott, hol a Royal Balettal dolgoztam. Innen Hollandiába, majd Párizsba utaztam. Párizsban a vendégszereplések mellett szorgalmasan készültem a balettművészek nagy seregszemléjére, a szeptemberi biaritzi fesztiválra. A következő állomások Monte-Carlo és Verona voltak. Szeptember elején került sor az említett biaritzi fesztiválra, mely számomra, egyben a magyar balettesek számára is nagy sikert jelentett. Az év külföldi programjait a novemberi londoni BBC televíziós fellépés, majd az év végi nagy sikerű kairói út zárta le. — Mi volt a múlt év legnagyobb művészi élménye számodra? — Októberben részt vettem Margot Fontain és Nurajev bécsi ,,Hattyúk tava” eladásán. Élményszerű volt, hogy Nurajev szakított a Hattyúk tava koreográfiájának eddig vallott romantikus felfogásával. Magas tánckultúrája az érthetőség és a cselekmény szolgálatában állt. Ino a személyi élményen túlmenően még egy csodálatos előadás élményét is élvezhettem. — A mozgalmakban bőséges elmúlt esztendőt vajon túlszárnyalhatja-e az 1965? — Nehéz jósolni, de ha szabad megkockáztatnom az az érzésem, hogy a jövő év számomra és a magyar balettművészek számára minden eddiginél izgalmasabbnak és mozgalmasabbnak ígérkezik. Mire alapozom ezt? Mindjárt a közepén kell kezdenem. Az Állami Operaház balettegyüttese júniusban első ízben Moszkvába utazik és a „Bolsoj Színházban” vendégszerepelünk. Ez minden balettművész részére legnagyobb megtiszteltetés, egyben a legnehezebb próbatétel. Ha ott sikerül helytállnunk ... már előre lázban égek, de nemcsak én, hanem valamenynyien, ha a júniusra gondolok. A moszkvai út mellett szinte eltörpülnek az egyéb feladataim, pedig azok sem kicsinyek. Portréfilm a tvben, majd bemutató az Operaházban, A Chopeniana főszerepére készülök. Ez a szerep technikailag óriási felkészültséget kíván. Külföldi vendégszerepléseim fix pontjai a müncheni táncfesztivál, Bukarest, Berlin, London, Dél-Amerika, Párizs. — Hogyan készülsz ezekre a fizikailag is jelentős feladatokra? — Nehéz a balettművész élete. Napi 10—12 óra gyakorlás, utána fellépés. Egyetlen napot sem lehet kihagyni, mert a kar és a láb mozgatása csak akkor lehet tökéletes, ha állandó tréningben van. Bárhová megérkezem, a világ minden pontján már az állomáson balettmester vár. Első dolgom a gyakorlás. Sokszor napokig nem látom az utcákat, a várost, csak a gyakorlótermet és a színpadot. Egyébként a mi munkánk sokban hasonlít a jó mérnökök feladataihoz. A mi munkánk is sok pontosságot, alapozást, precizitást és türelmet igényel. Sok egyéb tényező mellett ezek voltak, a siker alapjai és lesznek a jövőben is. Az interjú ideje lejárt. Mai programja reggel tíztől este hatig próba, este előadás a Seherezádé főszerepét táncolja, éjjel felvétel a televízióban. Boldogan sokszorozza magát, rajongásig szereti, amit csinál. Húsz éve az Operaház tagja. Mindössze huszonnyolc éves... — Abai — KISS SÁNDOR _________SZOBRÁSZMŰVÉSZ ________ A Kmetty utcai műteremben csönd van, a kályha körül langyos áramlatok hadakoznak az éjszaka bennrekedt fagyossággal. Kiss Sándor szobrászművész egy, erre az esztendőre szóló megrendelés vázlatán dolgozgat a langyos csöndben. Az alacsony asztalka felett úgy száll lidérclibegéssel a cigaretta fehér füstje, mint az emlékezet. PILLANTÁS A TÁVOLABBI MÚLTBA 1950-ben végeztem a főiskolán, s így ahhoz a „4 ikszes” generációhoz tartozom, amelyik már az épülő szocialista társadalomban és társadalom számára kezdett alkotni. Akkor is és azóta is állami megrendelésre dolgozom. Munkámat alkalmazott szobrászatnak nevezik, miután kizárólag építészeti alkotással kapcsolatos. Véleményem szerint a képzőművészet korszerű hangja kialakításának egyetlen lehetősége az építészettel való kollaborálás. Ez társadalmi igény is. Mi annak idején sem felkészítve, sem felkészülve nem voltunk ennek az igénynek a kielégítésére és igen keményen kellett megtanulnunk például azt, hogy miképpen lehet egy mérnöki rajzon elindulni, s hogyan lehet hozzáhangolni egy művészi munkát. — Manapság jobb a helyzet? — Nem mondhatnám. Mind a Képzőművészeti Főiskolán, mind a Műszaki Egyetemen hiányos még a képzés ilyen szempontból. A mi korosztályunk, a „négy ikszes", már tisztán látja, hogy a kor művészetének kialakítása nem egyes műtermekben vagy szerkesztői asztaloknál dől el, hanem csak ezeknek szoros együttműködéséből jöhet létre. Azért harcolunk, hogy az együttműködés már az épület embrionális állapotában teljes legyen. Az alkalmazott képzőművészetnek már a kezdet kezdetén együtt kell lélegzenie az épülettel. Ezért fontos, hogy mind a Műegyetem rakparton, mind a Népköztársaság útján több szó essék erről, nemcsak megemlítve a kérdés fontosságát, hanem ismertetve a jó példákat és azok körülményeit. Úgy látom, hogy a főiskoláról és a Műegyetemről kikerülő hallgatók éppen a hiányos képzésből adódó tájékozatlanság miatt szokatlan és nehéz problémák előtt állnak. A két felsőoktatási intézmény növendékei jóformán nem is ismerik egymást, egymás problémáit, holott évekig együtt fognak dolgozni. Régebben voltak kísérletek a közeledésre: a főiskola végzős építészhallgatókat hívott meg, akik megtekintették a főiskolások diplomamunkáit, közös terveket készítettek velük, s ebből igen sok jó dolog született. Fel kellene frissíteni a kapcsolatot, hiszen az építész és a képzőművész hallatlanul termékenyen hathat egymásra. MUNKA, 1964 Pillantsunk a közelebbi múltba is. Kiss Sándor saját művészetében, igazi fejlődésének egyenes vonalán mérheti le a kapcsolat és együttműködés termékenyítő hatását. — Milyen alkotásai születtek tavaly a „kollaborálás" alapján? — A Budakeszi úti Filmlaboratórium bejáratával szemközti belső falra csináltam egy domborművet. Úgy érzem, elég jól sikerült, mégpedig azért, mert megpróbáltam „együtt lélegzeni” az épület formai és tartalmi részével, sajátosságával. Egy másik munkám a miskolci SZOT- székház színházrésze elé került körplasztika. Vass Antal építésszel hosszú hónapokig folytattunk megbeszéléseket, míg létrejött a vázlat, de megérte. Ezzel kapcsolatban elmondanám azt is, hogy egyetlen munkámat sem viszem zsűri elé, anélkül, hogy az építésszel megelőzően többször ne beszéltem volna. ÚTABB FELADATOK Az asztalkán készül a vázlat. A gyermekek játékos gyurmázása jut eszembe, ahogyan nézem, mint alakul, simul és válik el a művész ujjai alatt a vörös plasztik. — Ennek a vázlatnak az alapján készítek majd domborművet a Budán épülő Optikai és Finommechanikai Laboratórium belső terébe. Még bizonytalan, hogy bronz, vagy terrakotta lesz-e. A másik munka, amelynek vázlata már készen van, a kisteleki új gimnázium végfalára kerülő lemezdomborítás. Az ózd-bolyogi lakótelep főterének sarkára ugyancsak ebben az évben készítek majd körplasztikát. Egyelőre még csak a tárgyalások folynak erről. — Körplasztika, dombormű, ezen belül is lemezdomborítás, bronz, terrakotta... a megoldások tehát igen változatosak. Mitől függ, hogy a művész melyik megoldást választja? — A formát, tartalmat, anyagot illetően csakugyan mindig más és más a művész feladata, hiszen az adott épület karaktere is minden esetben más és más. Ennek megfelelően kell mindig újat teremteni. Az új feladat új megoldást követel és ez hozzájárul a művész fejlődéséhez is. Munkámban egymást váltja a terrakotta, a kő, a lemez, a körplasztikától a domborműig. Szép és érdekes munka mindegyik, számomra legalábbis az, s őszintén mondhatom — annyira szeretem, hogy soha nem is kívánnék mást csinálni... Végezetül még anynyit mondanék, hogy például a gótika, a barokk, a reneszánsz korában teljes volt az egység az építészet és képzőművészet között, ezért van e korok alkotásainak mind a mai napig olyan nagy hatásuk. Arra kell törekedni, hogy a mi korunkban is ilyen egységes szellem alakuljon ki. Bíró Teréz LADÁNYI KÁROLY, AKADÉMIAI TUDOMÁNYOS MUNKATÁRS — Milyen eredmények várhatók a dubnai atomkutató intézetben 1965-ben? A kérdést Ladányi Károlynak, a Magyar Tudományos Akadémia elméleti-fizikai kutatócsoport tudományos munkatársának adtuk fel, aki 1964 augusztusában részt vett a dubnai atomkutató intézetben megrendezett nemzetközi konferencián, melyen megvitatták a nagy energiák fizikájának legutóbbi eredményeit. Sok érdekes beszámoló közül két bejelentés emelkedett ki. Az egyik Gell-Mann amerikai és Neeman izraeli kutatók nevéhez fűződik. Az erős kölcsönhatások egy új szimmetriájának feltételezésével lehetővé vált az elemi részecskék osztályozása és különböző elemi részecske folyamatok értelmezése. Az elmélet alapján megjósolták egy elemi rész, az omega-hyperon létezését, tömegét és egyéb tulajdonságait. Ezt a részecskét röviddel ezután felfedezték. A kísérleti eredmények meglepő pontossággal támasztották alá az elméletet. Hasonló jelentőségű lépés ez mint az elemek. Mendelejev féle táblázatának megalkotása volt az atomfizikában. Az elmélet mélyebb megalapozása és továbbfejlesztése jelenleg folyamatban van. A másik érdekes bejelentés a princetowni kísérleti fizikusoktól származik, akik kimutatták a Ko2 mezon 2 -priaezonra való szétbontását. Amennyiben eredményeiket a további kísérletek igazolják, a gyenge kölcsönhatások elméletét valószínűleg új alapokra kell helyezni. PalotaiA JOVO MÉRNÖKÉ '■■■«■•■■■■■■■■■■■■■■■■•I 3 SZEPESI GYÖRGY „A HÚSZ ÉV SPORTOLÓJA" Ha az év sportolójához hasonlóan lenne olyan értékelés, hogy húsz év sportolója —, ezt a címet feltétlen ő érdemelné meg. Részt vett öt olimpián, és vagy ötven világ- és Európabajnokságon. Az öt olimpián 25 aranyérmet „nyert”. „Indult” labdarúgásban, vívásban, atlétikában, úszásban, vízilabdában, birkózásban, súlyemelésben. Kétezer gól szerzője. Felejthetetlen 90 percek részese — a magyar labdarúgó-válogatott négyszáz mérkőzéséből vagy 150-en vett részt. Stílusa színt, lendületet vitt a magyar sportéletbe. Technikájával, játékával új iskolát teremtett. Hogy húsz év alatt melyik volt a legnagyobb teljesítménye, mire emlékszik vissza a legszívesebben? — Nehéz választani. Talán a labdarúgás... a legkedvesebbet és a legkellemetlenebbet ez a sportág adta. A Wembley-i 6:3, a svájci világbajnokság brazil és uruguay-i meccse , és a döntő a nyugatnémetek ellen... De legalább ennyire a szívemhez nőtt a másik labdajáték is, a másik aranycsapat, a vízilabdázók. A szovjetek elleni olimpiai döntőt soha nem lehet elfelejteni. Olyan volt, mint egy dráma. — A tragikus elemek épp úgy „megvoltak”, és ebben a drámában valóban emberfeletti harc kellett ahhoz, hogy ne legyen szomorú játék a vége. Igen, a jugoszlávok elleni mérkőzést sem felejtemi el... Az nagy hiba volt, riporteri hiba. Rossz helyzetfelismerés. Azt kellett volna mondanom, hogy „most érkeztem, előbb tájékozódom, és majd három perc múlva jelentkezem”. Persze alakulhatott volna rosszabbul a dolog, nem ilyen kedélyesen. Itthon azt mondták: ha ez nem lett volna igaz, akkor ki kellett volna találni... Nem még húsz év után sem engedheti meg magának a riporter, húsz év után éppen nem engedheti meg, azért volt ez nagy hiba ... A füttykoncertek mellett koncerteket isközvetített, filmsztárokat, művészeket, politikusokat is megszólaltatott. Egyéniben legnagyobb teljesítményének azt tartja, hogy „ ...olyan két sportember pályafutását kísérhettem végig mint Papp Lacié és Pólyák Imréé. Szinte minden mérkőzésükön ott voltam. Papp Laci három olimpiai bajnokságán, és Pólyák Imre három második helyezésénél, amikor valósággal már megnyert olimpiai bajnoságokat veszített el. A tokiói győzelme nemcsak a régóta várt sikert, hanem egy pálya betetőzését, befejezését és egy új szakasz kezdetét jelentette, számomra pedig még szebbé tette a tavalyi év legnagyobb élményét, az olimpiát. A húsz esztendő alatt mindig az olimpiák jelentették a legmaradandóbb emlékeket. Már maga az is nagy élmény, hogy öt olimpián vettem részt — és 25 magyar olimpiai bajnokságot közvetíthettem —, és húsz május elsejei felvonulást, és díszszemlét. Az elsőt 1946-ban közvetítette a Szabadság térről, amikor a felvonuló alakulat állt vagy száz katonából — de legalább tízféle mundérba voltak öltöztetve —, és a díszszemlét Veres Péter hadügyminiszter fogadta — csizmában, kucsmában. Azóta ... „azóta még mindig nem tudom megmondani, milyen egy géppisztoly”. — Az olimpia idején eljutottam Hirosimába, itt találkoztam egy Los Angeles-i tanítóval, aki a látottaktól teljesen megtört. Azt mondta, hihetetlen, hogy erre legyen képes az ember, aki ezt mégegyszer megtenné, az csak őrült lehet. A hirosimai diák, aki a tokiói olimpia lángját fellobbantotta, azóta ismét egyetemi hallgató lett, és ma már nem is annyira a szimbolikus szerepére gondol, mint az új tanév vizsgáira. Az olimpiai eredmények csak az új világ- és Európa-bajnokságokig, az új vizsgákig érvényesek. ■ — 1965 az erőgyűjtés, a nagy felkészülés éve. Ezen múlik majd, hogyan állunk helyt 1966 legnagyobb világversenyein: Angliában és Budapesten. Sorsdöntő mérkőzések várnak, a labdarúgó-csapatunkra. A tokiói eredmény most már kötelez, a vb- selejtezők nemcsak előbbre vihetik a magyar labdarúgást , de vissza is vethetik. És majd kötöttfogású birkózásban is igazolni kell, hogy a tokiói siker nem volt véletlen. A súlyemelőink pedig kiköszörülhetik a csorbát az olimpiai megingás után. Úszásban még fiatalabb tehetségek nőjenek fel — még jobb eredményekkel. Jelentős esemény lesz az Universiade — azt lehetne mondani, fő próbája az 1966-os atlétikai Európa-bajnokságnak. Itt most kiderül hogyan tud Budapesti ilyen nagy világversenyt megrendezni. Joggal nevezik a főiskolai világbajnokságot kis olimpiának, hiszen a főiskolás sport az utóbbi időbennagyot fejlődött. Atlétikában és úszásban magas színvonalú „olimpiai” versenyeket láthat majd a közönség — és ebben feltehetően a magyar főiskolás sportolóknak is részük lesz. A versenyzők teljesítményét, energiafelhasználását a legalaposabban ki lehet számítani, értékelni. A sportriporterét esetleg csak magnóméterrel mérik. Azt szoktákerre mondani, hogy a riporter a verseny közben személytelenné válik. Szepesi Györgyöt jubileuma alkalmából mivel lehetne megajándékozni. . . esetleg egy új Wembley-i 6:3-mal. Igazán megérdemelné, hogy teljesüljön a kívánsága. Igazán megérdemelnénk, amit kíván.