A Jövő Mérnöke, 1969 (16. évfolyam, 1-35. szám)

1969-10-18 / 28. szám

„Egyetemisták a fővárosért ■ főváros az egyetemistákért A mozgalom célja: színvonalas társadalmimunka-lehetőséget biztosítani az egyetemi hallgatók részére Komoly és igen nívós mun­kák szerepelnek a mozgalom 1969—70. tanévi feladattervé­ben — tájékoztatta lapunkat dr. Parti Mihály, egyetemünk KISZ-végr­aha­jtó bizottságának tanulmányi felelőse. A feladatterv azoknak a témáknak jegyzékét tartal­mazza (feltüntetve az érintett felsőoktatási intézmények hall­gatóinak körülbelüli igényelt létszámát is), amelyeket a fő­városi tanács szakigazgatási szervei, illetve a Hazafias Nép­front Budapesti Bizottsága bo­csátott a KISZ Budapesti Bi­zottságának rendelkezésére. Ezekből választhatnak témá­kat a felsőoktatási intézmé­nyek, adottságaiknak, lehető­ségeiknek és igényeiknek meg­felelően. A nem kis munkát végre koordinálták a budapesti egyetemi KISZ-szervezetek, a feladatok megvalósítása e tan­évben elkezdődik, s befejező­dik, de néhány, több munkát és időt igénylő feladat kidol­gozása átnyúlhat a következő tanévre is. A témákat a KISZ Budapesti Bizottsága szak­­igazgatási szervek szerint cso­portosította, külön megjelölve azokat, amelyek diplomaterv­nek is igen alkalmasak. A körülbelül 100—110 fel­adat közül úgy 50—60 érinti a mi egyetemünket (ezen belül leginkább az építészmérnöki, építőmérnöki és közlekedés­mérnöki kart), vagy kizáróla­gosan, vagy úgy, hogy más egyetem, felsőfokú technikum hallgatóival közösen dolgozzuk ki a témát. Ha valamennyi munka fel­sorolására nincs is hely, né­hány érdekes, izgalmas felada­tot azért megemlítünk. Ipari Főosztály: Neonrek­lámok Budapesten. Összeha­sonlítások más fővárosokkal. A megjelenés esztétikája, a la­kosság igénye, a reklámok hatásfoka (villamosmérnöki kar, Iparművészeti Főiskola) .K­- Speciális, célgépek terfelése, im csökkent munkaképességű dolgozók számára (gépészmér­nöki kar). Városrendezési és építészeti Főosztály: Városfejlesztési fel­adatokba való bekapcsolódás. Pl. közintézmény, közműháló­zat, üdülőtelepek stb. fejlesz­tése (építészmérnöki kar). — Egy-egy konkrét épületcso­port, illetve műtárgy megter­vezése, pl. főútvonali portál­kiképzés, díszterek, szökőku­tak tervezése (építészmérnöki kar). Ez egyben diplomaterv­­téma is lehet. Ugyancsak dip­­lomatervtémát jelent legalább 20 építészhallgatónak tanul­mánytervek, vagy­ előtanulmá­nyok készítése műemlékvédel­mi szempontból számításba jövő beépítésekre, területren­dezésekre (pl. vári telkek be­építési javaslata, a sashalmi Gizella-kastély helyreállításá­ra javaslat stb ...) Oktatási Főosztály: Szakkö­zépiskolák fejlesztése érdeké­ben egyedi műszaki tervezési munkák (gépész-villamosmér­nöki kar). Építészhallgatók számára diplomatervként „Mű­szaki tervezési feladatok ke­rületi hetes otthonok, nevelő­­otthonok bővítésére, korszerű­sítésére, tervdokumentáció, költségvetés elkészítése, óvo­dák bővítésének, középiskolák sportudvarának tervezése. Egészségügyi Főosztály: Nyolc egészségügyi szakiskola és 21 szociális otthon épületeinek felmérése építészeti és gépé­szeti szempontból (építész­gépészkar). — Részvétel egész­ségügyi mosodák kémiai és technikai laboratóriumainak ellenőrző méréseiben (vegyész­­mérnöki kar, ELTE TTK, Felsőfokú Könnyűipari Tech­nikum). Diplomatervtéma épí­tészeknek. Körzeti szakrende­lők és szakosított körzeti ren­delők szabványtervének kidol­gozása. Munkaügyi Főosztály: A fluktuáció vizsgálata egyes nagyvállalatoknál a felvett dolgozók „kikérdezése” útján (egyetemünk hallgatói és az ELTE). — A felsőoktatási ta­nulmányaikat befejező fiata­lok munkábalépésének vizsgá­lata (BME, ELTE, BOTE, MKKE). Közlekedési Főigazgatóság: E „címszó” alatt igen sok ér­dekes téma akad a főváros közlekedési gondjaival kap­csolatban, s közülük nem ke­vés diplomatervezésre is kitű­nő anyag. A Margit-híd budai kapcso­latának fejlesztési tanulmánya (útépítési tanszék). — Közúti forgalomszámlálás végzése, ennek keretében a víkendfor­­galom vizsgálata (közlekedési kar). — A Duna-parti utak fejlesztési lehetőségeinek vizs­gálata. — A Nagykörút forga­lomszabályozásának tervezése (utóbbiak az útépítési tanszék hallgatóinak diplomatervtémái lehetnek). Közmű és Mélyépítési Fő­­igazgatóság: Konkrét vízrende­zési, csatornázási és műtárgy­­építési tervek készítése (építő­­mérnöki kar, diplomaterv­­téma). — Hazai műanyag út­burkolatok előállítási techno­lógiájának kidolgozása (egye­temünk és az ELTE termé­szettudományi kara, diploma­­tervtéma). — A tervezett Cse­pel—Budafok közötti híd pil­léreinek kihatása az áramlási viszonyokra; modellvizsgálat; a híd elhelyezésének vizsgá­lata árvízvédelmi szempont­ból (diplomatervtéma). Építési Főigazgatóság: A négy fővárosi építőipari válla­latnál műemlékvédelemmel kapcsolatos munkák. — Építé­szeti és gépészeti tervező­­munka a Felvonójavító Válla­latnál. Ingatlankezelési Főigazgató­ság: Belső kerület lakóépüle­teinek műszaki felmérése és javaslatok az épületek felújí­tására (diplomaterv). — Ta­nulmány gázparapet-konvek­ti ITS’/JS ^*19111 ’ * ^ 1969. júniusában a gépésze mérnöki kar és a központi könyvtár közös tanulmányutat szervezett Romániába és Bul­gáriába. Erről a közös útról a szak­­szervezet vetítéssel egybekö­tött klubestet rendezett az R- épület KISZ-klubjában. Elsőnek Grega Sándorné (központi könyvtár) jól sike­rült kisfilmjét láthattuk. A tapsot jogosan megérdemlő film levetítése utáni szünet­ben — turistákhoz illően — zsíroskenyeret kaptunk zöld­paprikával, utána sört. Ezért a stílusos, kedves vendéglátá­sért a KISZ-s klub vezetőségé­nek és lelkes fiú (!) tagjainak jár köszönet. A szünet után Sass Lászlóné (központi könyvtár) kezdte el saját és Tóth Imre Béláné (központi könyvtár) színes dia­felvételeinek a vetítését, majd dr. Kalászi István (gépészmér­nöki kar) és Bodó Lászlóné (gépészmérnöki kar) vetítették le képeiket. A nyitó diakodka, mint útunk első állomása, Kolozs­vár volt. Tordáról a 400 éves templo­mot láttuk újra, a maros­vásár­helyi félórás pihenő főleg a Kultúrpalota (volt Teleky-ház) képeivel gyarapította a fotósok dia-gyűjteményét. Szová­tán és Tusnádon a gyönyörű tájhoz torok szellőzőnyílásának kiala­kítására (gépész-, építész té­ma). Vegyészhallgatók számára ad feladatot a Vegyészeti és Élelmiszervizsgáló Intézet, pél­dául : élelmiszerek, italok, háztartásvegyipari és kozme­tikai cikkek gyártástechnoló­giájának, anyagnormáinak el­lenőrzése próbagyártás útján. A Fővárosi Idegenforgalmi Igazgatóságnak is van egy-két csemegéje hallgatóink részé­re: a budapesti szállodaépít­kezések helyzete, a fejlesztés feladatai; az idegenforgalom előkészítésében és bonyolítá­sában érdekelt ágazatok hely­zetének felmérése. A Hazafias Népfront a Kerepesi temető rendezésére kiírandó pályázat előkészítésében (építészhall­gatóknak) és a Kerepesi teme­tő geodéziai felmérési munká­lataiban (építőmérnök-hallga­tóknak) való részvételre nyújt lehetőséget. Ezek persze csak kiragadott példák s csak olyanok, ame­lyek egyetemünk hallgatóit, az egyes karokat is érintik. De a többi sem érdektelenebb. Jut izgalmas feladat többek között a felsőfokú technikumoknak (gépészeti, építőipari, építő­­anyagipari, vendéglátóipari), az Állatorvosi, Kertészeti, Ag­rártudományi, Orvostudomá­nyi, Közgazdasági, Eötvös Lo­­ránd egyetemeknek, sőt részt vesz a mozgalomban a Test­­nevelési Főiskola és a Tanító­képző Intézet is. Valamennyi téma egyaránt fontos, s kidol­gozása mind a fővárosnak, mind a témán munkálkodó egyetemi hallgatóknak hasznos lesz. — b­e­ méltó felvételek készültek. A brassói képek nagyon kellemes emlékeket idéznek, ahol a Brassói Műszaki Egyetemen a gépészek a Technológiai Fa­kultásra, a könyvtárosok a központi könyvtárba látogat­tak. Szebbnél-szebb felvételekről láthattuk viszont a sinaiai Po­les Múzeum (volt királyi kas­tély) épületét — sajnos, csak az egyik udvaráig juthattunk el ,a termek zárva voltak. Bukarestben a Műszaki Egyetemet, és az Egyetemek Központi Könyvtárát látogat­tuk meg. A Mamaiában töltött idő „eseményeiről” nem is lehetett rossz képet készíteni. Varna-Sumen (Kolarovgrad) — Rusze volt a további útvo­nalunk. Itt is készültek jól si­került felvételek. A ruszei Gé­pészmérnöki Intézet tanszékei­nek, laborjainak és könyvtá­rának meglátogatás után a kétszintes Duna-hídon hagytuk el Bulgáriát. A Vaskapunál folyó monu­mentális építkezés szinte le­nyűgözi az embert­­, sajnos a párás levegő miatt az itt készült felvételek nem sikerül­tek tökéletesen. . Elérkeztünk utolsó állomá­sunkhoz, Temesvárra. Csopor­tunk itt is két részre tagoló­dott, a gépészkariak a Temes­vári Műszaki Egyetem két tanszékét nézték meg, a könyvtárosok pedig az egye­tem könyvtárában végeztek ta­pasztalatcserét. Másnap Arad — Nagyvárad érintése után Romániától is el­búcsúztunk. — Utazásunk vé­gét, és egyben a vetítés végét is — a Szolnok előtti Pettyes­csárdáról készült kép jelezte. A résztvevők ezúton monda­nak köszönetet az Egyetem vezetőségének, hogy lehetővé tették ezt a hasznos, de egyút­tal szép tanulmányutat, és kö­szönetet mondanak azoknak, akik azt sok fáradsággal meg­szervezték, továbbá létrehoz­ták ezt a hangulatos kis klub­estet. Tóth Imre Béláné A gépészmérnöki kar és a központi könyvtár tanulmányútja !::3:LA JÖVŐ MÉRNÖKE OHiülllliiiiii! Rémlátomás ! - 99 Collegium Musicum“ Vasárnap este a vári klub­ban ketten­­ vizsgáztak. Egy­részt a kollégiumi rendezőség, másrészt pedig mi, egyetemis­ták. Az előbbi jelesre, az utób­bi viszont... Csak gratulálni tudunk a váriak legújabb kezdeménye­zésének a „Collegium Musi­cum” megvalósításának. Akik jelen voltak (mintegy 100—120-b­an — jóindulattal) bizonyít­hatják, hogy a Magyar Ka­marazenekar és Antal Imre hangversenye a legkényesebb igényeket is kielégítette. Ahol múlt vasárnap még Illésék ad­tak hangversenyt, most Vival­di, Bach és Stamitz művei csendültek fel, mesteri tolmá­csolásban. Őszintén szólva, féltem az érdektelenségtől. Ahol néha széttépik egymást a beugró­kért, most jóformán senki sem vásárolta őket. Pedig akinél­ volt vári beugrója, az vendég­gel együtt ingyen mehetett volna be. Ha érdekelte volna... Ez a vasárnap este sajnos azt bizonyította, hogy csak nagyon keveseket érdekelt a d-moll Concerto Grosso, vagy az f-moll zongoraverseny. Pe­dig a rendezőség nagyon elő­zékenyen még átfogó ismerte­tést is nyomatott az előadott művek történetéről, keletkezé­séről, témájáról, stb. Úgy látszik, a komoly zene igen „komoly” hátrányban van a beat-zenével szemben, pedig egy mai modern fiatal­nak legalább olyan mértékben kellene szeretnie és főleg is­mernie a komoly zenét, mint a beat-et. A meleg hangulatú est után bőven kijutott a gratulációk­ból Antal Imrének, az est szó­listájának. A gratulálok gyűrű­jéből szakítottam ki pár perc­re, hogy megkérdezzem: ho­gyan tetszett a közönség? — Nagyon boldog vagyok, hogy itt játszhattam, és főként egyetemistáknak. Szeretném, ha ezt nem csupán frázisnak vennéd, de tudod én világ éle­temben kivételesen tiszteltem és nem utolsó sorban szeret­tem az egyetemista közönsé­get, mert józanul gondolkod­nak, amit befogadnak, azt őszintén teszik, s nem utolsó sorban melegen tudják hono­rálni a művészi produkciót. — Ez az első találkozásod a vári kollégiummal? — Nevetni fogsz, de első ta­lálkozásom épp nem a ko­moly zenével kapcsolatos. Il­lés-koncerten jártam itt. Na­gyon szeretem azt, amit csi­nálnak, kitűnően éreztem ma­gam akkor is, és most is „visz­­szatérésem” alkalmával. Sze­rintem itt ragyogóan elfér egy­más mellett a beat és a ko­moly zene. — Nagyon elfoglalt vagy? — Egészen konkrétan ezen a héten ez volt a hetedik fel­lépésem. Ehhez jönnek az ál­landó utazások, a feltétlenül szükséges hosszú próbák soro­zata, a gyakorlás, a tanulás, úgyhogy szabadidőm egyálta­lán nincs. — Mikor hullunk a Zene­akadémián? — December 17-én (szeren­csére szombatra esik) és kará­csony előtt két nappal, 22-én lépek fel. A 17-i önálló kon­cert lesz. Ezúton szeretném a Műegyetem minden kedves hallgatóját nagyon sok szere­tettel meghívni a koncertre. Remélem minél többen ott lesztek. Megköszöntem a riportot, de mielőtt elváltunk volna, még megkért, hogy írjam meg, hogy A Jövő Mérnöke szer­kesztőségét, és minden kedves olvasóját nem kevesebb szere­tettel üdvözli. Kellemes, elegáns este volt. Sajnálhatják a távolmaradot­tak, hogy nem jöttek el. Re­mélem legközelebb a mostani­nál nagyobb létszámú hallga­tóság fog összegyűlni, mivel a rendezvény nívója minden­képp megköveteli a nagyobb érdeklődést. Köszönet a rendezőknek, akik a Műegyetem hírnevének és tekintélyének megfelelően, magas színvonalú kezdemé­nyezést valósítottak meg. Munkájukat és a fellépő mű­vészek lelkesedését ne tegyük tönkre oda nem figyelésünk­kel. Koltay Gábor VÉRADÁS Körözvényekből, felhívá­sokból, plakátokból nyilván mindenki előtt ismeretes, hogy egyetemünkön október 28-án és 29-én lesz a díszteremben a szokásos évi véradás. A mozgalom első felkarolói az üzemek munkásai voltak. Ne­künk is követnünk kell az ő példamutatásukat, ki kell ven­nünk részünket a szocialista együttélésnek, az emberi hu­manizmusnak ebből az ékesen szóló bizonyítékából. Éreznünk kell, hogy ezzel adósságot törlesztünk, hiszen alig van közöttünk olyan, aki ne kö­szönhetné saját, vagy családja, közeli ismerőse életét, egész­ségét a kapott vérnek. Ezt az adósságot leróni minden egészséges embernek köteles­sége. Akinek vérre van szük­sége, elvárja, sőt gyakran megköveteli, hogy azt ingyen, minden mennyiségben rendel­kezésre bocsássák. A véradó­helyek mellett mégis sokan mennek el közönyösen. Pedig az orvostudomány fejlődésé­vel egyre több helyen használ­ják fel a vért, transzfúziók so­rán, gyógyszerek készítéséhez stb. A vért mesterségesen elő­állítani nem lehet, csak élő emberek ajándékozhatják meg azzal szenvedő embertársai­kat. Akik most fognak először vért adni, azok számára nem érdektelen, hogyan történik a vérvétel. A díszterembe belé­pő az adminisztrációnál fel­diktálja adatait, majd a labo­ratóriumi helyiségben vér- és vizeletvétel, a belgyógyászati helyiségben hőmérőzés és vizsgálat következik. A bel­gyógyászati vizsgálat végére már rendelkezésre állnak a laboratóriumi leletek, és amennyiben a jelentkezőt vér­adásra alkalmasnak találták, tovább mehet az öltözőbe. Egy csésze citromos tea megivása után steril öltözékbe öltözte­tik, majd a műtőnek berende­zett helyiségben történik a véradás. A 2,5—3 dl vért igen ügyesen és fájdalommentesen, fekvő állapotban veszik, és a teljesen új tűt csak egy ízben, egy emberhez használják fel, utána eldobják. A véradás után bőséges uzsonna követ­kezik. A legkisebb mértékben alkalmatlannak talált jelent­kezőtől nem vesznek vért. Az egész véradás maximum 60 percet vesz igénybe. A véradás az egész társa­dalom ügye. Minden egészsé­ges és véradásra alkalmas em­ber küzdje le félelmét, előíté­letét és közönyét, ne álljon meg az együttérzésnél. Lépjen eggyel előbbre, hogy jószándé­ka életet mentsen. Dr. Tóthfalussy Ödönné Vöröskereszt-titkár Svejk, mint szimuláns, avagy... elsősök sportorvosnál — Reumával ne is gyere kö­zénk — figyelmeztette Svejket komolyan egy testes alak. —■ A reuma annyit ér itt, mint egy tyúkszem; én vérszegény va­gyok, hiányzik a fél gyomrom és öt bordám, és nem hisz nekem senki.★ ... volt itt egy süket­néma, két héten át minden félórában hidegvizes lepedőbe csoma­golták, naponta kapott egy be­öntésit és egy gyomorpumpá­­lást... „Nem bírom már to­vább adni a süketnémát” azt mondja, „visszatért a beszélő­­képességem és a hallásom” ... mind megpróbálták rábeszélni, ho­gy ne rohanjon a vesztébe, de ő nem, folyton csak azt haj­togatta, hogy éppúgy hall és beszél, mint a többiek. ★ írja: Svejk, abszolút diéta, naponta kétszer gyomormosás, egyszer beöntés, aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz to­vább. — Kérem szépen, tessék engem felmenteni, öt hónapja operáltak, kivették a fél vesémet! — Teremgyakorlat, édes fiam, ennyi mozgás nem árthat. Hát magának, gyermekem, mi baja van? Szívbillentyű elégtelenség, na, nem komoly, a legjobb mester­sportolónál is előfordul. Elküldöm magát úszni. Nem tud? Majd meg­tanul !★ — Nekem carditisem van. — És ezt maga állapította meg? — Nem, doktornő kérem, egy­szer egy üdülőorvos vette észre, aztán kórházban is voltam miatta. — Észrevette, milyen kár, hogy észrevette, maga azóta abban a hitben él, hogy beteg ember, pedig semmi baja . . . Lelet!? Azt mond­ja, hogy . . . középjelű szívizom­­bántalom .. . — Jó, hát akkor teremgyakorlat, rendben?★ — Doktornő kérem, tessék in­kább úszni engedni, nagyon sze­retek úszni, kifejezetten szeretek. — Hogy, te jó ég, úszni, hogy aztán még meg is fázzon nekem! — De tessék elhinni, én külön­ben is járok uszodába és sohasem fázom meg. — Teremgyakorlat! Majd ott le­szek én is, aztán meglátjuk, mit lehet magával kezdeni. Egy kis bordásfal-gyakorlat rendbehozza és pár perc súlyozás sem árt. Ne higgyék, hogy valami ökör áll maguk előtt, akinek mindent be le­het dumálni. Engem a maguk viselke­dése egyáltalán nem zökkent ki az egyensúlyomból. (Termetére gondolva nem csodáljuk — a cikkíró.) Én tudom, hogy maguk mind szimulánsok, és de­zertálni (lógni) akarnak a hadseregből (tornaóráról). És ennek megfelelően bánok magukkal. — rr — I. évfolyam

Next