A Jövő Mérnöke, 1969 (16. évfolyam, 1-35. szám)
1969-10-18 / 28. szám
Est® cakpleszban trámis Munkában a stúdió . POLITIKAI TÁJÉKOZTATÓ Az egyetemi KISZ-vb. agit.prop. bizottságának politikai tájékoztató csoportja ebben a félévben is az alapszervezetek rendelkezésére áll politikai tájékoztató előadásaival. A körülbelül egyórás, színvonalas, igen sokrétű előadásokon többek között olyan kérdések szerepelnek, mint a kínai helyzet, diákmozgalmak, Románia kül- és belpolitikája, Magyarország helyzete a KGST-ben, Magyarország külkereskedelme, az arab-izraeli háború, vagy Izrael kialakulása és fejlődése napjainkig. POLITIKAI TÁJÉKOZTATÓ t ie©««! $ '■ % ■*r ' . XVI. ÉVFOLYAM, 28. SZÁM VILÁGI PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A BUDAPESTI MŰSZAKI EGYETEM LAPJAIRA: 40 FILLÉR 1969. OKTÓBER 18. s A FÓRUM HOLNAP IS ÁLLNI FOG!? A régi rómaiak sezzel a felkiáltással ajkukon vonulhattak az arénába egy-egy jó gladiátormeccsre. Miután pediglen ily cseles módon kijátszották volt a közügyek megvitatásának még a lehetőségét is, nagy hangon elkezdték vala szidni a demokráciát. A rómaiak. No persze, eme cikk alig vérmes írója nem akar senkinek sem szemrehányást tenni. Nagy általánosságban beszél, mint ahogy az illik ilyen alkalmakkor. El kell ismerni, hogy a plakátok az utolsó pillanatban jelentek meg a hirdetőtáblákon, az újság nem közölte az időpontot, és ha közölte volna, ki olvassa el (nono!). Mindezek ellenére is szomorú, hogy csak hat fő érdeklődőt tudtam összeszámolni, magamat is beleértve. Ilyen mutatók után az első nem hivatalos napirendi pont nem is lehetett más, mint miért nem jöttek a többiek. Török Imre szerint ez léptékhiba. Tudniillik az ifjúsági szervezet vezetői legalább olyan elfoglalt emberek, mint a hallgatók. Igaz, az időpont megválasztása nem volt a legszerencsésebb, hiszen akkor játszották a Világ Kupáért a meccset, amit aztán a Milan szerencsésen meg is nyert. Idézőjelben felvetődött az a kérdés is, miszerint: „nincsen probléma?” De ez nem igaz. Csak körül kell nézni, időnként hallgatózni, és máris megfájdul a fejed, olyan kakofónia vesz körül. Inkább az emberek nincsenek hozzászokva, hogy hangosan és illetékes helyen elmondják ügyes-bajos dolgaikat, s ne adj’ isten, még a véleményüket is. Pedig abban mindannyian egyetérthetünk, hogy az ún. „pezsgő egyetemi élethez” ez is hozzátartozik. Sőt legfőbb része. Egyelőre viszont ott tartunk, hogy mindenki a bizonyos sültgalamb röptéről álmodik, bár pályaelemeinek kiszámításából nem óhajt részt vállalni. A szervezeti munka, mint az sokaknál úgy van, nem merülhet ki a tagbélyeg megvételében és beragasztásában. Nem akarom elbagatellizálni a dolgot azzal, hogy ujjongva felordítok: Üt a lehetőség! Mindenkinek éreznie kellene, ez is mód arra, hogy a maga voksát letegye, azt a bizonyos kövecskéjét odategye a demokrácia építményéhez. A szervezet vezetői keresik a közvetlen kapcsolatok kialakításának módozatait a tagsággal. Nem szabad, hogy ez az igyekezet egyoldalú maradjon, hiszen mind a két félnek (képletesen értve a mind a két felet) érdeke a kontaktus megteremtése. E cikk szerény írója, mielőtt még egy-két cinikus főben is megfogalmazódhatna, feltette azt az enyhén ostoba kérdést, miszerint: — A felvetett problémákra csak feleletet kaphatnak a hallgatók, vagy reményük van arra is, hogy elintéződik, ha olyan az a bibi? Néhány elnéző mosoly és magyarázkodások után meg is kapta a feleletet: — Az egésznek nem lenne értelme, ha nem volna eredmény. Viszont vannak olyan kérdések, amelyek egyszerű információkkal is megoldhatók. A több szem többet lát el, sem lebecsülendő perspektíva. Nemcsak hogy szükség van a véleményformálásra, hanem muszáj is élni vele a grandiózusabb jövő érdekében. (Ez utóbbi kifejezés nemcsak szóvirág.) A Fórumok körülbelül háromhetenként követik majd Egyetemünk legkisebb, egyben talán legcsaládiasabb diákkollégiuma a Mária utcai Landler Jenő Kollégium. Szerényen húzódik meg a régi VIII. kerület házai között, az Üllői út, Körút, Rákóczi út és Múzeum körút határolta négyszögben, távol az egyetemtől. A közlekedésmérnökkariak kollégiuma. Talán az említett földrajzi egymást. Az időpont mindig hirdetve lesz a különböző kommunikációs csatornákon keresztül. Ki lesz tűzve valamilyen érdeklődésre számot tartó fő irányvonal az egyes alkalmakra. Ez természetesen nem jelenti, hogy más kérdéseket nem lehet felvetni, megtárgyalni. A megadott témák csupán a gerincét képeznék a Fórumoknak. (Ilyen lehetne például, hogy hazabeszéljek, a Jövő mérnökének tartalmi, olvasottsági és terjesztési problémája?) Az időpontok is jobban koordináltak lesznek, elkerülendő a különböző kupákkal és folytatásos krimikkel való összekoccanásokat. Ámbár meg lehet kockáztatni: Meccs vagy Fórum? Az eset roppantul hasonlít az Egyszeri Ember történetére. Az Egyszeri Ember nagyon szerette volna, ha őt is meghallgatják és egyszer végre előterjesztheti biztosan ésszerű (ám, de még meg sem gondolt?!) javaslatait. Emiatt úton-útfélen a demokráciáról példálódzott és elégedetlenségét minden komájának falhánytorgatta. Odáig jutott, miszerint ez lett a mániája. Történt egyszer, hogy a városka vezetőinek is a fülébe jutott az eset, s nagy bölcsen (ha Mohamed nem megy stb.) tudtára adták az Egyszeri Embernek, létesítenek egy ún. Fórumot, ahol odaállhat a közösség színe elé, és elmondhatja, ami nyomja a szívét. Az Egyszeri Ember meg volt lőve. Most már teljesen kifosztották. A mániáját is elrabolták tőle. Ezért inkább el sem ment, hanem megnézte, no, nem a meccset, hanem mondjuk a Déryné Színház ippen aktuális hakni-műsorát. Utána pediglen sértetten nyugovóra tért. De a városka vezetői nem hagyták annyiban a dolgot. Még az újságban is szóvá tették az esetet, bízván abban, hogy ezzel kiengesztelik az Egyszerit s a kedvezményezésnek meglesz a foganatja. Eddig a történet. Tudom, hogy a hasonlat egy kissé sánta, de az Egyszeri Ember meg egy kicsit béna, és így minden rendben van. Egyik holló nem várja ki... stb. Próbáljuk meg talán ki, ki alapon. A vezetőség jön, akkor mi is jövünk. Aztán meséljük el a megmozdíthatatlanoknak, milyen nagyszerű volt. Mert az minden propagandánál többet ér. Maradjunk ebben. Én ott leszek. És Te? ö? ? ! ! —pépé— meghatározottság is indokolja azt, az első pillantásra meghökkentő képet, amely a kapuban fogadja a látogatót. A bejáraton csak hosszas vizsgálódás után fedezhetők fel az ajtó körvonalai. Kilincs utáni tapogatódzás teljesen hiábavaló; a zárat ravasz kis elektromos szerkezet nyitjacsukja, amely az üvegfallal elválasztott portásfülkéből hozható működésbe. Belül már az otthonosan berendezett igazgatói szobában — Sajgdi Józsefné igazgatónő, a diákok népszerű „Joli néni”je beszél egy nagy család, a kollégiumi közösség folyton változó gondjairól és örömeiről. A kora délutáni órákban még néptelen kollégium megtelik az elmúlt 5 év emlékeivel, eseményeivel. „Éppen jókor érkeztek — mondja — olyan boldog vagyok, hogy madarat lehetne fogatni velem.” Az ok: egyhónapi, szorgos társadalmi munka eredményeképpen szombaton végre megnyithatták a saját kezűleg újjáépített, bebútorozott, összkomfortos pinceklubjukat, így tehát mindjárt a legfrissebb és legégetőbb problémákat tekinthettük át. Ilyen a fürdők felújítása, amely miatt a fűtés is csak a kar Kinizsi utcai szakembereinek segítségével indulhatott meg néhány napja. Kisebb, de zavaró gond az is, hogy munkaerőhiány miatt a kollégium egy részét rendszeresen a gyerekek takarítják. Ami mindezek ellenére megnyugtató: a kollégium gazdasági ellátottsága az utóbbi években jelentősen megjavult, sok új berendezési tárgy került a szobákba, és a jelenlegi gondok sem pénzhiányból erednek. Ma már normális kerékvágásban gördül a kollégium élete. Megoldódott a III. évfolyam problémája is, akiknek az évnyitó napjaiban váratlanul át kellett költözniük az Ezresből a Mária utcai kollégiumba. Nagy Sándor és Váradi Imre, a III. évfolyam vezetői elmondották, hogy az átköltözés szükségességéről kezdetben nem voltak meggyőződve. Végül is kiderült, hogy helyüket azért kellett átadniuk az elsősök egy részének, hogy az I. évfolyam egy helyütt, egy blokkban élhessen, tanulhasson. A másik probléma, ami rendezésre várt, épp az esti órákban került a DB elé. Idén szeptembertől rendelet kötelezi azokat a hallgatókat, akiknek általános tanulmányi eredménye a 20 51 alatt maradt, a kollégium elhagyására. Az eddigi szokás szerint, hogy a rossz félévet kifogott diákok helyzetét ne súlyosbítsák szükségtelenül, a DB és az igazgató az arra érdemeseknek féléves türelmi időt adott, amely alatt javíthattak, és kiköltözniük sem kellett. Mivel hely van, a ma esti DB-ülés most is ilyen határozatot készül hozni az idén kiköltözésre esélyes hét hallgató ügyében. A fegyelmi bizottság mindnyájukkal külön-külön beszélt, tisztázták az okokat és a tennivalókat egyaránt. Pozitív döntésük végrehajtásához, azonban most már dr. Turányi István dékán engedélye is szükséges. A karral, az oktatókkal különben igen jó a kapcsolatuk. Sok oktató, osztályfőnök látogatja a kollégiumot a szombat estéken. Előfordul, hogy családostul ülnek le a gyerekek közé, közvetlen beszélgetések útján segítenek, tanácsokat adnak, tájékozódnak. Az elsősök különösen hálásak professzoraiknak, amikor azok — mint például legutóbb Petrich professzor — fáradságot nem kímélve konzultációkat tartanak számukra a kollégiumban. Érdekes színfoltját adják a kollégiumi életnek a visszajárók is. Alig múlik el hét, hogy valamelyik végzett, már kint dolgozó „öregkollégista” be ne férne egy kis beszélgetésre, így járt itt nemrég Szilháti Sándor és Bálla Tibi; mindketten tavaly diplomáztak. Érdekes tanulságokkal szolgál a távolabbi múlt is, öt évvel ezelőtt csak lányok laktak itt. Négy éve bevezették a koedukációt, a megfelelő házirend keretében. Két éve lett kollégium az addigi diákotthon, teljesen új, a réginél sokkal szabadabb házirenddel. A kezdeti időben egymást érték a fegyelmik, a „kilakoltatások” — felelőssége tudatában maga az igazgatónő kérte a kollégiumi cím visszaminősítését. Azután — minden csoda három napig tart! — megszokták az új rendet. Egy évvel ezelőtt pedig kari kollégium lettek. A koedukáció mellett és melynek nyugodt mederbe terelődése után békésen éltek és tanultak egy kollégiumban fiúk és lányok (minden évben akad köztük egy-egy házasvagy jegyespár) egyéb tényezők is színesítik a közösségi, életet. Ilyen a Stúdió, amely péntekenként vegyes, kulturális és politikai műsort ad, zennét és híreket pedig a hét minden napján. Az új klub, a társalgó, a tv-szoba, a fotoszakkör, a saját zenekar, kitűnő felszereléssel és még sorolhatnánk. AZ egyetem új párttag hallgatói közül is jó néhányan a kollégiumban laknak. Az elmúlt két év alatt szép számmal, tizenketten lettek párttagok. Az idén még csak kétúj párttagjuk, illetve tagjelöltjük van: Aradi Tibor ötödéves, illetve Tóth Andor negyedéves hallgatók személyében. De tanév végéig joggal remélhetjük e szám növekedését is. Az írásunk elején említett „földrajzi helyzet” az oka részben annak is, hogy kevés a kollégisták mozgási, sportolási lehetősége. A diákbizottság — áfírínt Vezetője, Pintér László elmondotta — azt reméli, hogy azzal az alkotó lendülettel, amellyel rekordidő, egy hónap alatt a klubot létrehozták, módjuk lesz majd sporthelyiségeket is kialakítani a ház pincéiben. Ehhez azonban ki kell várniuk, hogy a modern olajfűtés bevezetésével, amelyről már szó volt — a széntároló pincehelyiségek felszabaduljanak, áttekintve a Mária utcai közlekedéskori kollégium életét, végül azzal a benyomással zárhatjuk írásunkat, hogy szépen fejlődött ez a kollégium az elmúlt években; színképében több a vidám, élénk, világos szín, mint a sötétebb tónusú. Nem kétséges, sok még a tennivaló, sok új lehetőséget lehet teremteni a még tökéletesebb otthon kialakításához, de ezt is csak a vezetők és a diákközösség együttes, jó munkája, magas kollektív fegyelme, vidám céltudatossága, további jó együttműködése hozhatja létre az elkövetkező időkben. Csanády János ÚJ SZÍNEK a közlekedéskornak OTTHONÁBAN . . . . v ‘ : ■ • ' ■ - ' i Üí: «' . ... ' -■ / : - ' , •/ ! ■' 1; : * - • Beszélgetés a kollégium problémáiról. (Fotó: Urban)