A Jövő Mérnöke, 1970 (17. évfolyam, 1-40. szám)
1970-09-19 / 28. szám
Vörös Zászló Érdemrend EZT A KITÜNTETÉST csak a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa adományozhatja és viseléséhez a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának engedélye szükséges. Kevesen vannak, akiket erre méltóaknak találtak. E kevesek között szerepel Zalka András tanszékvezető, egyetemi tanár. Ebből az alkalomból kerestem fel őt a tanszéken, aki a kitüntetéssel kapcsolatban a következőket mondotta: — Ezzel a kitüntetéssel a Nagy Honvédő Háborúban szerzett érdemeket is jutalmazták. Régi keletű, 25 évvel ezelőtti időszakra emlékeztet. Akkor mindenki harcolt. Én katonaként, mint repülő és mint repülőmérnök vettem részt a felszabadító hadműveletekben. A felszabadulás után bekapcsolódtam abba a munkába, amely a magyar mérnökképzés újjászervezését és korszerű alapokra helyezését jelentette. A Műszaki Egyetemen hozzákezdtünk az önálló repülőmérnök-képzés kialakításához. Nem sokkal később tanszékvezető egyetemi tanárként folytattam ezt a tevékenységet. A HÁBORÚS ÉVEK élményei bizonyos mértékig meghatározták további munkámat is. A harcok alatt már az ország újjáépítésére gondoltunk és ennek, az akkor tervezett nagy munkának része, egyik területe az új típusú szocialista mérnökképzés, és a legfejlettebb technika — például a gépészeti automatika — elterjesztése az iparban. A gépészeti automatikát először a repülőgépek üzemtana tantárgy keretében oktattam. 1957-ben a kormány külföldre küldött nagyköveti minőségben, Dél-Amerikában, majd Japánban vezettem a Magyar Népköztársaság nagykövetségét. Ekkor alkalmam volt a tudomány területén belül a gépészeti automatikával is foglalkozni, anyagot gyűjteni, és a régebben oktatott tantárgyat még korszerűbb alapokra helyezve — hazatérésem után — folytatni az ifjúság tanítását. Az automatika és a gépészeti automatika is egyre nagyobb teret hódít az iparban. Ma már az iparnak, de a mezőgazdaságnak sincs olyan területe, ahol ne alkalmaznák — ezért is fontos, hogy az oktatásban is megfelelő helyet kapjon. A TUDOMÁNYOS-TECHNIKAI forradalom eredményeinek hatása a jelen korban a mezőgazdaságban is érezhető, amit úgy is megfogalmazhatunk, hogy a mezőgazdaság egyre inkább ipari jellegűvé válik. Akár erre a néhány sorra is gondolhatunk itt, az MSZMP X. kongresszusi irányelveinek „A szocialista gazdasági építő munkáról’’ írott részéből: „A termelékenység és a termelés hatékonyságának jelentős javítása, gazdasági versenyképességünk növelése szükségessé teszi a műszaki haladás meggyorsítását, a termelési szerkezet korszerűsítését, a dolgozók szakmai képzettségének, a vezetés színvonalának emelését.” Mindez a mezőgazdaságra is érvényes. Ezen a téren fontos feladat a mezőgazdaságnak automatikusan működő gépekkel való felszerelése. A hallgatókat is igyekszem olyan ismeretekkel felfegyverezni, amelyek az egyetemről kikerülve lehetővé teszik számukra a legkorszerűbb technikában való eligazodást. MEGKÖSZÖNÖM Zalka András tanszékvezető tanárnak ezt a beszélgetést, kitüntetése alkalmából pedig gratulálunk, további oktató-nevelő munkájához sok sikert kívánunk. — T. K. J._ SELYE JÁNOS: IN VIVO A SZUPERMOLEKULÁRIS BIOLÓGIA VÉDELMÉBEN BP. 1970. AKADÉMIA KIADÓ „Az élet az egész test tulajdonsága” — írja a könyv előszavában Szent-Györgyi Albert professzor. — „Az oszthatatlan egész ezen a szinten hihetetlen nehézségek elé állítja a kutatót... Az élő szervezetet csak úgy érthetjük meg, ha szeretjük is és ha az élet mélységeibe akarunk hatolni, igen nagy szükségünk van két régimódi műszerre: a szemünkre és az eszünkre.” Ez a néhány mondat jól rávilágít a könyv céljának és gondolatmenetének értelmére: az orvostudományi kutatás messzemenően specializálódik, pedig mindig szükség lesz a teljes egész szintetikus vizsgálatra. „Az élet nem egyenlő a részecskék összegével... mennél jobban szétszedjük az élő egységeket, annál messzebbre kerülünk a biológiától.” Selye messzemenően kiáll az egyetemes összefüggések vizsgálata mellett, s úgy véli, hogy a kutatásban két alapvető típus érvényesül: vannak problémamegoldó tudósok. A hagyományos tudományos szemlélet és a specializált tudás gyakran kifejezetten akadályozza az új problémák meglátását A biológiai felfedezésekben nagy szerepet tulajdonít az intuíciónak, s ezt az első előadásban Mendel és Fleming példáján igazolja. A következőkben saját kutatásainak történetéből illusztrálja a probléma-felfedező gondolkodás útját: leírja a stressz, az általános adaptációs szindróma, a több okra visszavezethető (polikauzális) betegségek terén végzett kutatásainak történetét, hipotéziseivel, tévútjaival és véletlen felfedezésével együtt. A zárófejezetben újra a kutatás elvimódszertani kérdéseire tér vissza. A kötetet táblák, glosszárium, név- és tárgymutató egészíti ki. NŐI GONDOK — Ne tessék rossz néven venni, professzor úr... ez lesz a vacsora! Az építés 25. éve Magyarországon Jubileumi kiállítás rendezett a Műcsarnokban az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, a Magyar Építőművészek Szövetségével közösen. A kiállítás alapinstallációját Finta József tervezte. A nagyszabású képanyagot különböző tervező és kivitelező vállalatoktól kérték, amelyet tizenkét tagú zsűri bírált el. A kiállítás nemcsak építészeti alkotásokat mutatott be, hanem megpróbált képet adni az építőipar fejlődéséről, az építésügyi kutatásról, a műszaki fejlesztés és tájékoztatásról, valamint a szakemberképzésről. Kilenc teremben helyezték el a kiállított anyagot. Feltűnően kevés volt a lakóépületek, lakótelepek között az ötventől ötvenhatig kiállított anyag. (Lakóházak, Komló, Dunaújváros, korai házak, lakótelep, Kazincbarcika.) Láttunk pár szép lakóházat, és a sokszor uniformizált lakótelepek is összhatásukban jól mutattak. Az az ugrásszerű fejlődés, ami a klaszszicizálás után következett, legjobban a középületeken volt lemérhető. (Duna Intercontinentál, miskolci egyetem könyvtára, Hotel Annabella, Budapest Szálló.) Érdekességként megemlíthetjük, hogy a kiállított középületek között volt egy nagyon szép és modern tervezésű templom Hollóházán. Legtöbbet időzött a látogató a műemlék-kiállító teremben. Az OMF mintegy kétszázhetven objektumot állított helyre, az egyéb szervek pedis mintegy 400—500 műemlék helyreállítását végezték az OMF irányításával. Sok középkori, gótikus templom fogadja a látogatókat eredeti formájában. (Nagybörzsöny, Nagyvázsony, Felsőőrs, Nyírbátor.) Az építőipari szakemberképzés kiállítóterme képet nyújtott az alap-, közép- és felsőfokú képzésről, valamint a belsőépítész-nevelésről. A budapesti Műszaki Egyetem hallgatóinak munkáiból is láttunk néhányat. (Fiala István, Polinszky Tibor, Ring István.) A kiállítás mellett állandó non-stop vetítés ment Építésügyi filmek bemutatója címen. S. Á. A Zenei Klub programja az első félévben Szept. 25. Bartók-est. Emlékezés a Concerto, a III. Zongoraverseny és a Brácsaverseny szerzőjére halálának 25. évfordulóján. Október 9. Bartók: „Makrokozmosz”. A zeneszerző vallomása zeneszerzés-technikájáról. A hat füzet legjellemzőbb darabjai a kezdet kezdetétől. Október 23. Magyarjárás — tatárföldön. Vendégünk dr. Vikár László népzenekutató, aki nemrég tért vissza nyári gyűjtőútjáról a Szovjetunió Tatár Autonóm Köztársaságából. November 6. „A felkelő nap országából jöttünk ...” A japán népzene, a japán műzene és kapcsolatuk az európai zenével. A klub vendégei lesznek Budapesten tanuló japán zeneakadémisták. November 20. Beethoven Magyarországon. A 200 éve született zeneköltő életműve hazánk zeneéletében. Személyes kapcsolatai, magyaros művei, az utókor megbecsülése. December 4. „A jó ember dallama”. Hogyan jutott el Beethoven a IX. Szimfónia Örömódájához? Három évtized vívódása alkotások tükrében. A klub vezetője: Lukin László. Az előadásokat élő zenével, hanglemez- és magnófelvételekkel, dia- és filmvetítéssel illusztrálják. Minden évben újra ••• Évadnyitás a Modulban A menza már unalmas téma, évek óta találkozunk vele, s ha van valakinek lelkiismerete, akkor unalmasan, de végigállja a lassan körré formálódó „U” alakú sort. (Mert nem a lelkiismerete éhes!) Egyszerűen csak fel szeretnék tenni egy kérdést: Meddig nyúlik még a sor? Hogy miért nyúlik, azt sokan látják. Késik a szállítás, később kezdik osztani az ebédet. Gyakorlatlan a kiszolgáló személyzet, az új porcelán tányérokra úgy kell vigyázni, mint a hímes tojásra, s egyre többen vagyunk a Modulra utalva, ami pedig már tavaly sem volt képes megfelelően ellátni feladatát. Az órarendi beosztás is növeli a sort, de ezen már nem lehet változtatni. S aki nem akar a szerda 15 órai mérésről elkésni, választhat, hogy jár jobban, ha különeljárási díjat fizet, s vállalja az egyéb megtorló szankciókat, de állja a Modul hosszú sorát, vagy ha nyer egy nagyot (de mit?), s megjelenik pontosan. ÜRMÖSSY KÁROLY vili. III/M 3. Képzőművészeti naptár 1970 I. félév A Képzőművészeti Klub célja ebben a tanévben a XX. század jelentős, elsősorban hazai alkotóinak bemutatása, munkásságuk értékelése, helyük és szerepük az egyetemes kultúrában; a képzőművészeti formanyelv mélyebb ismertetése, analógiák keresése más művészeti ágakkal. A klub emellett más izgalmas témákkal is foglalkozik (pl. építészeti), lehetőséget ad neves művészekkel való találkozásra, beszélgetésre. A foglalkozásokat kéthetente, csütörtökön tartják, este 7 órai kezdettel az R Klubban. Havonta egy tárlatlátogatást szervez a klub Máriász Iván festőművész vezetésével, s ugyancsak havonta hallgatók munkáiból rendeznek kiállításokat. Az év során még további két kiállítás is lesz: egyiket az Iparművészeti Főiskola mutatkozik be, a másikon az egyetemünkön oktató művész-tanárok alkotásait láthatják az érdeklődők. Miss Menza Vásárhelyi tündöklése és bukása Az egész úgy kezdődött, hogy rettentően boldogok voltunk. Az illetékesek levonták a tavalyi szomorú tapasztalatokat és 1, azaz egy darab teljes asztalnyi pohárral látták el az ebédlőt. Az első napokban használtuk is becsületesen őket. Jólesett a hideg víz egy-egy ízletes ebéd után. Aztán lassan rájöttünk, hogy az egész csak szemfényvesztés. Ma ugyanis ott tartunk, hogy 1, azaz egyetlenegy pohár sincs az ebédlőben (néhány kollégiumi szobában fogmosópoharakra lettem figyelmes), s ráadásul a folyosón — a kijárattól balra terpeszkedő — vízvezetéket is leszerelték, így aztán víz nélkül maradtunk. Persze a mosogatóban készségesen rendelkezésemre álltak hideg víz tekintetében, de kinek van kedve azért nap mint nap a mosogatóba menni. Mindenesetre üres vizeskancsók szép számmal találhatók egy kijárat előtti asztalon. Ezúton hívom fel minden kedves hallgatótársam figyelmét az előbb említett üres vizeskancsók szomjúságébresztő látványára. Legalább tennék el őket! Oda, ahol nem látják! Úgy kettő óra felé a leghoszszabb a sor. Aki belép a Vásárhelyi kapuján — és nem idevalósi —, azt hiszi, hogy a Beatles látogatott Magyarországra. Kanyarog a folyosón végestelen végig, mármint a sor. Ez még mind nem lenne baj, hisz sokan vagyunk, nagy az egyetem. Az már viszont baj, sőt némileg bosszantó, hogy aki a sor végére áll, az jobban teszi, ha táskarádióval és folyóiratokkal felszerelve érkezik. Egyik nap rég látott kedves ismerősömet fedeztem fel a sor közepén. Néhány szót váltotmégiscsak szólt a tálcák ügyében. A „Semmit sem elsietni” elv alapján úgy öt-hat perc múlva néhány tálca máris megérkezett. Az eset lehet, hogy egyedi. Lehet, hogy éppen mindez akkor történt, amikor én ott jártam. Az esetek sorozata azonban már egyáltalán nem egyedi jelenség. Ha ugyanaz a momentum napról napra ismétlődik, akkor csakis a hanyagság, a nem eléggé törődés következménye. És most törekedtem a finom fogalmazásra. Kérdezzék meg az illetékesek azokat, akik nap mint nap sorba állnak. Nálamnál magyarabbak lesznek. Önszántamból nem írtam volna egy sort sem. Talán azért, mert már feladtam a harcot. Egyik előadás szünetében évfolyamtársaim társaságában került mindez szóba. Ők, mint hivatalos fórumot, az újságot említették — elégedetlenségünk közzétételére. Mit válaszolhattam volna? Hirtelen eszembe jutott e hasábokon a menzával kapcsolatosan megjelent pro és kontra vélemények sorozata. Persze azt sem felejtettem el, hogy — habár jó néhány illetékes is elolvassa lapunkat — érdemleges intézkedés nemigen következett be. Tudom, hogy egy menza fő megszervezése nem kis feladat. Azt is tudom, hogy manapság munkára bírni valakit sokkal nehezebb, mint megmászni a Himaláját. Ennek ellenére valamit tenni kell! Furcsa dolog, hogy több száz hallgató idejét és türelmét kijátszva és kihasználva, a konyha nem képes folyamatosan és gyorsan adagolni. Nem a kapacitás megoldatlansága a kiváltó ok, hiszen az osztáshoz többen úgysem férnek hozzá. Egy kicsivel több lelkiismeretesség a megoldás kulcsa. A címben tündöklésről és bukásról volt szó. A cikk csak a bukásról beszélt. A tündöklés egy kicsit a jövővel szembeni tunk, aztán magára hagytam. Másodéveshez illő előrelátással jegyemet egy órával korábban végző évfolyamtársamnak adtam, aki, mire megérkeztem, ebédemet már ki is váltotta. Igaz, hogy kissé kihűlt, de nem kellett sorba állnom! Jóízűen megebédeltünk, beszélgettünk egy sort, majd a mosogató felé indultunk. Kedves ismerősöm feje épp akkor bukkant fel az ajtóban! Beavatottak tudják, hogy az ebédig innen számítva még legalább negyedóra! Azt mondják egyesek, hogy az éhes ember sok mindenre képes! Röhög is rajtuk a négy gombafejű, egy elfuserált transzparensről a bejárattal szemben. Egyik nap véletlen szerencsém folytán mintegy tizen voltak csak előttem. Megkönnyebbülten kotortam elő ebédjegyemet, gyors kiszolgálásra számítva. Két emberrel előttem aztán elfogyott a tálca. Az ebédosztás leállt, a sor egyre gyarapodott újabb érkezettekkel. A konyha személyzete ahelyett, hogy beszólt volna a mosogatóba, munka híján zavartalanul beszélgetett. Nem sokkal később egy-két epés megjegyzést tettünk. Aztán valaki optimizmus kifejezője. Készségesen hírt adunk erről is. Pontosan abban a minutumban, amikor a menza erre rászolgál. Koltay A tajga üdvözlete Rendkívül érdekes ajándéktárgy kerül bemutatásra a szovjet pavilonban Osakában. Az EXPO ’70 látogatói megtekinthetik a nyenyecek, csukcsok, evenik és más északi és északkeleti népek nyelvén írt — Leninről szóló — művek gyűjtemények, miniatűr kiadását. A könyv címe — A tajga üdvözlete — szimbolikus. A messze északon és Távol- Keleten élő népek mély tiszteletüket fejezik ki benne a nagy forradalmár iránt. A nyenyec falu hajdani halásza — az OSZSZK Írószövetsége vezetőségének tagja — G. Hadzser így ír az előszóban: ,Az ősközösségi társadalomból közevetlenül átlépni a szocializmusba, ilyet még nem ismert a történelem. Ezt az utat mutatta meg nekünk Lenin. Senki és semmiféle erő nem téríthet le bennünket a lenini útról.”