A Jövő Mérnöke, 1970 (17. évfolyam, 1-40. szám)

1970-03-14 / 10. szám

JVAJPIHEI­JtEJV Az oktatók továbbképzése, az egyetemi dolgozók anyagi és erkölcsi megbecsülése A Rektori Tanács és a Szak­szervezeti Tanács Intéző Bi­zottsága az elmúlt hónapban együttes ülést tartott. Az ülés részvevői az egyete­mi oktatók szakmai, pedagó­giai, ideológiai és nyelvi t­o­­vábbképzésének, valamint az egyetemi dolgozók anyagi és erkölcsi megbecsülésének kér­déseit vita­tták meg. Legalább egy éves szakm­ai gyakorlat Az első napirendi pontot dr. Benke István, dr. Kádas Kál­mán rektorhelyettesek és dr. Fodor György docens terjesz­tették elő. A tervezet megálla­pítja: a mérnökképzés színvo­nalának emelése megköveteli, hogy az oktatók felkészültségi színvonala lépést tartson a kö­vetelményekkel, szem előtt tartva az oktatás-nevelés-ku­tatás hármas egységét. A to­vábbképzés egyes területei alapelveinek, követelményei­nek megállapítása után az előadók gyakorlati javaslato­kat tettek a továbblépésre. Többek között: el kellene érni, hogy minden oktató rendel­kezzék legalább egyéves szak­mai gyakorlattal; kívánatos cserefoglalkoz­tatási megálla­podásokat kötni a kutatóinté­zetekkel; az ideológiai tovább­képzés területén célszerű len­ne egy központi elvi irányító szervet létrehozni; hasznos lenne a nyelvi továbbképzés szempontjából nagyobb szám­ban külföldi ösztöndíjak léte­sítése. Az együttes ülés a javasla­tokat a további munka alap­jául elfogadta. Egységes jutalm­azás A továbbiakban az egyetemi dolgozók anyagi és erkölcsi megbecsülésének kérdéseiről (bérezés, premizálás, lakás, üdülés stb.) esett szó. Dr. Orosz Zoltán gazd. műsz. fő­igazgató és Simányi Gyula ad­junktus előadásában. A bére­zéssel előző számunkban részletesen foglalkoztunk. Az új jutalmazási rendszer utasí­tás tervezetének lényege az volt, a jövőben az egyetemen egységesen jutalmazzák az oktatók és nem-oktatók tevé­kenységét aszerint, hogy mi­lyen oktató, nevelő, tudomá­nyos, vagy gazdasági munkát végeztek. Az új rendszer célja a jutalmazási összegek eddigi­nél céltudatosabb felhaszná­lása. Hogy a jutalmazási keret­összeg ne aprózódjék szét, a keret 65 százalékát a pedagó­gusnap alkalmával, 20 száza­lékát pedig november 7-én kell felhasználni. A fennmara­dó összegek szétosztása nincs időhöz kötve (KK tevékeny­ség, célfeladatok...) És bölcsőde és óvoda épül Az egyetem szociális létesít­ményeiről szólva többször el­hangzott, hogy a BME-nek, mint az ország legnagyobb felsőoktatási intézményének szociális és jóléti intézmé­nyekkel való ellátottsága nem kielégítő, korszerűtlen. A helyzet javítása érdekében a következő intézkedésekre ke­rül sor: a jelenlegi 30 férőhe­lyes bölcsőde és 60 férőhelyes óvoda helyett egy új, minden igényt kielégítő 40 férőhelyes bölcsőde és 75 férőhelyes óvo­da létesítése a Mányoki úton, előreláthatólag 7 millió forin­tos költséggel. A kiviteli ter­vek már elkészültek, az intéz­mény építése a tervek szerint 1971-ben kezdődik és 1973-ban fejeződik be. A tervek között szerepel egy korszerű, 8 millió forintos beruházást igénylő üdülőtelep építése Balatonfüreden. A fü­redi telepen vízisport telep, idényjellegű sportszálló (vitor­lás klubházzal, hajótárolóval), 120 főt befogadó üdülő, önálló­­üzemi konyha és étterem lesz. A tervezett kezdés időpontja 1970, a befejezésé 1972. (A foa­­latomboglári üdülő továbbfej­lesztése az 1973 és 1975 közöt­ti időben, a nagymarosi üdü­lőé későbbi időpontban várha­tó). Az egyetem foglalkozik 4 lakásos társasház építésének lehetőségével, valamint tető­térbeépítési lehetőségek feltá­rásával. Saját erőből épít 17 lakásos épületet szolgálati la­kások céljára. A lakások elő­reláthatólag 1970. szeptembe­rében beköltözhetőek lesznek. Az előterjesztett anyagot a vitában elhangzott észrevéte­lekkel kiegészítve az együttes ülés, mint koncepciót, elfogad­ta; a Rektori Tanács és a Szakszervezeti Tanács Intéző Bizottsága egyetért a tervezett intézkedésekkel, s tovább ke­resi a lehetőségeket, melyek az egyetem dolgozóinak szo­ciális ellátását tovább javít­hatják. O. J. Tájékoztató A folyó évben másodszor történik egyetemünkön törzs­­gárdatagok felvétele. A jelentkezéseket február hó 28-ig kel­lett a szakszervezeti bizalmiakhoz eljuttatni. A felvételekről történt döntés után június hó folyamán adják át az illetékes vezetők a törzsgárdajelvényeket és a vele járó jutalmakat. A dolgozók köréből a jogosultság időpontjának megálla­pítására vonatkozóan néhány észrevételt kaptunk. Erre vonat­kozóan az alábbiakról tájékoztatjuk az érdekelteket. A szakszervezettel egyetértésben 1969. július 17-én kiadott 22/1969/70. sz. Egyetemi Körlevél szerint csak az tarthat igényt törzsgárdafelvételre, aki 1970. április hó 30-ig az egyetemen 15—20, illetve 25 éves munkaidőt már eltöltött. Sz. T. Bér- és Munkaügyi Bizottság KIVÁLÓ KISZ-MUNKÁÉRT ÉS KIVÁLÓ SZAKMAI-TANULMÁNYI MUNKÁÉRT EMLÉKÉREM A „KIVÁLÓ KISZ-MUNKÁÉRT“ EMLÉKÉREM ADOMÁNYOZÁSÁNAK SZEMPONTJAI I. A KIMSZ megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére a Budapesti Műszaki Egyetem KISZ-szervezete „Kiváló KISZ- munkáért” emlékérmet alapított. A kitüntetés 1970. április 4-én kerül első ízben kiosztásra, majd minden év március 21-e tiszteletére. II. Az emlékérem adományozható az egyetemi KISZ-szer­­vezet azon tagjainak, akik — több éven keresztül kiemelkedően láttak el KISZ-meg­­bízatást­ — tartósan értek el jó tanulmányi eredményt (3,51 felett),­­ példamutató emberi-politikai magatartást tanúsítottak. III. Az emlékérem adományozható azoknak, akik hosszú időn keresztül magas színvonalú segítséget nyújtottak az egye­temi KISZ-szervezet feladatainak megoldásában. IV. Az adományozásról a BME KISZ-bizottsága dönt. A kitüntetésre javaslatot tehetnek a KISZ-alapszerveze­­tek, kari KISZ-vb-k és az egyetemi KISZ-vb tagjak A „KIVÁLÓ SZAKMAI-TANULMÁNYI MUNKÁÉRT"« EMLÉKÉREM ADOMÁNYOZÁSÁNAK ALAPSZABÁLYAI 1. A KIMSZ megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére a Budapesti Műszaki Egyetem rektora, és a KISZ-bizottság, a több éves kiemelkedő szakmai-tanulmányi munka jutalmazá­sára „Kiváló Szakmai-Tanulmányi Munkáért” emlékérmet alapított. 2. Az adományozás évente egy alkalommal történik. Az emlékérem első ízben hazánk felszabadulásának 25. évfordu­lója, majd évenként március 21-e tiszteletére rendezett ün­nepségen kerül kiosztásra. A kitüntetésre a kari KISZ végrehajtó bizottságok és a dé­­kánok tegyenek javaslatot évenként március 1-ig. Az adomá­nyozásról a BME rektora és a KISZ-bizottság dönt. 3. Követelményrendszer: A „Kiváló Szakmai-Tanulmányi Munkáért” emlékérmet az a hallgató kaphatja meg: — akinek tanulmányi átlaga legalább 5 féléven keresztül 4,50 felett van. Ilyen értékűnek tekintendő két díjazott TDK-dolgozat: — aki a szakma valamely területén kimagasló eredményt ért el; — aki tevékeny mozgalmi munkát végez az egyetemi KISZ-szervezetben; — akinek példamutató az emberi-politikai magatartása. 4. A „Kiváló Szakmai-Tanulmányi Munkáért” emlékérem leírása: kb. 12 cm átmérőjű bronzlap, ábrával, „Kiváló Szak­mai-Tanulmányi Munkáért” felirattal, tokban elhelyezve. Török Imre, Dr. Perényi Imre,­­ a KISZ-bizottság titkára rektor FELHÍVÁS Hazánk felszabadulásának 25. és Lenin születésének 100. évfordulója tiszteletére fali­újság, illetve vitrinversenyt hirdetünk, a szakszervezeti bi­zalmi csoportok között. Az ünnepi faliújság, illet­ve vitrin cikkei, képei, de­monstrációs eszközei doku­mentálják a csoport politikai, szakszervezeti, szakmai mun­kájában elért fejlődést az el­múlt 25 év alatt. Mutassák meg milyen nagy segítséget adtak a lenini esz­mék a bemutatott eredmények eléréséhez. A legjobb faliújságokat, vit­rineket díjazzuk. A díjakat a szakszervezeti alapszervezeti zsűri ítéli oda. A verseny díjazására a szak­­szervezeti tanács összesen 17 000 forintot biztosított. Szakszervezeti Tanács ágit. prop.-bizottság Mon Mariage UM FAlBE.pACV B& WON W&BlAGE.­­,«J Méhes Balázs rajza Katonai politika Ezzel a címmel új jellegű politikai tájékoztató indul egyetemünkön. Ebben a fél­évben előreláthatólag 3 elő­adásra kerül sor. Az előadókat a Zrínyi Miklós Katonai Aka­démiáról kérték fel. Az elő­adássorozat témái: a fegyveres küzdelem törvényszerűségei; az USA globális stratégiája, helyi háborúk. Az előadásokat filmek bemutatásával teszik színesebbé. Helye: valamelyik egyetemi klub. (A pontos idő­pont a hirdetőtáblákon jelenik meg.) — mZk — ' .W.'* ‡'• ifJj&í"-». Sri*. ■ .•v.-.iirvv­­v • ‹«»‡i­íjs ’A Dr. Erdey László (1910—1970) Tragikus hirtelenséggel hunyt el február 21-én, 60 éves korában. Tanítványai úgy em­lékeznek rá, mint aranyos ke­délyű, de szigorú és feddhetet­len professzorra, aki rendkívül komolyan fogta fel pedagógiai munkásságát, az új tudós- és mérnöknemzedék nevelését. Erre is jutott — nem is kevés — ideje. Pedig tudósként is korán hírnevet szerzett. 1919- ben egyetemi tanár, majd a műegyetem általános kémiai tanszékének vezetője. Az Aka­démia 1951-ben választotta levelező, 1955-ben rendes tag­jává. Analitikai, kémiai kuta­tásaival világszerte ismert ne­vet szerzett magának. Tudo­mányos munkásságáról csak­nem 500 közlemény tanúsko­dik. A kémiai analízis súly szerinti módszerei című mun­kája három kötetben német és angol nyelven is megjelent. Munkásságával egyaránt gaz­dagította a termikus, a térfo­­gatos és a súly szerinti analí­zis, a spektroanalízis, a radio­analitika, a kromatográfia és az analitikai kémia elméletét. Tudományos munkájáról 12 országban tartott előadásokat. Több ízben járt a Szovjetunió­ban és az Egyesült Államok­ban is. Mint az Akadémia ké­miai tudományok osztályának hat éven át volt osztálytitkára szűkebb szakterületén kívül nagy szerepet játszott az egész magyarországi kémiai kutatás korszerű megszervezésében is. Kétszer kapott Kossuth-díjat, és halála előtt, 60-ik születés­napján tüntette ki az Elnöki Tanács a Munka Érdemrend arany fokozatával. Számos külföldi kémiai egyesületnek volt tagja, nemzetközi tekinté­lyű tudományos folyóiratok szerkesztő bizottságában töl­tött be fontos szerepet. Egye­temünk, a Budapesti Műszaki Egyetem általános és analitikai kémiai tanszékének tanszékve­zető egyetemi tanára volt. Ta­nítványai és egész egyetemünk mély megrendüléssel gyászol­ja. Hevesi Gyula (1890-1970) Hevesi Gyula elvtárs, a Magyar Tanácsköztársaság egykori népbiztosa, akadémikus, a magyar és a nemzetközi forra­dalmi munkásmozgalom kiemelkedő harcosa, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, az MTESZ tiszteletbeli elnöke feb­ruár 25-én, 80 éves korában elhunyt. Gazdag, tartalmas élet állt mögötte. A mérnök, a tudós, a forradalmár egész életében kiegészítették benne egymást. Sok­színű érdeklődésével, képzelőerejének szárnyalásával, szerve­ző- és cselekvőképességének mindenkori készenlétével több mint fél évszázadon át a magyar és a nemzetközi munkásmoz­galom élvonalában küzdött. Fiatalságában két nagy névvel jegyezte el magát, pályá­ját. Petőfi Sándor sugárzó költészete, forradalmisága az em­berek, a népek sorsára terelte figyelmét, életreszólóan össze­kötötte a világforradalom eszméivel. Camille Flammarion, a csillagok világának tudós kutatója — a műszaki, technikai ér­deklődésű fiatalember tekintetét a természettudományok szé­les körére irányította. Hevesi Gyula Ungváron született, Bu­dapesten járt középiskolába, majd a Műszaki Egyetem ve­gyészmérnöki karán diplomázott 1912-ben. Ezután az Egyesült Izzóban dolgozott egészen a forradalomig. 1917-ben megszer­vezte a Alkalmazott Mérnökök Országos Szövetségét, amelyet a világ első szocialista mérnök szakszervezeteként tartanak számon. Részt vett a Kommunisták Magyarországi Pártjának meg­alapításában, 1919-ben a KMP Központi Bizottságának tagja lett. 1918—1919-ben ő szerkesztette Komját Aladárral együtt az Internacionálé című lapot. Az ebben közölt cikkeinek eredmé­nyeként is fontos iparpolitikai intézkedések történtek. Nagy szerepet játszott a Magyar Tanácsköztársaságban, mint szo­ciális termelési népbiztos, a különböző iparágak szocialista át­szervezésének egyik operatív irányítója. Egy mérnök a forradalomban című önéletrajzi művében ír­ja: belépett egy magasabb iskolába, „ahol nem könyvek­ből tanítanak, hanem a körülöttünk zajló élet felszíni jelen­ségei alatt magunknak kell a rejtett és bonyolult lényeget megtalálnunk.”. A forradalom vérbefojtása után Ausztriába és Nyugat- Európán át a Szovjetunióba ment, és átfogó műszaki tudásá­nak hasznosítása közben tovább folytatta forradalmi tevékeny­ségét. 1921 végétől 1948-ig a Szovjetunióban dolgozott, külön­böző felelős iparszervezési beosztásokban. 1948-ban, hazaérése után, az Országos Találmányi Hivatal vezetője lett. Számos, nagy hatású cikket és tanulmányt írt a lapokba és folyóiratokba a hazai újítómozgalom fellendíté­se érdekében. Szervezője és szerkesztője volt az első magyar— orosz és orosz—magyar műszaki nagyszótárnak. Osztálytitkár­ként tevékenykedett az Akadémián, a műszaki tudományok osztályán. 1960-tól az MTA alelnökeként dolgozott nyugdíjazá­sáig. Kiváló tudományos eredményeiért Kossuth-díjjal tüntették ki. A Munka Vörös Zászló Érdemrendjével háromszor tüntették ki. A párt nagyra értékelte munkásságát. Az MSZMP VII. Kongresszusán a Központi Bizottság tagjává választották. Ez év végén töltötte volna be 80. életévét, de sok nehéz küz­delemben elfáradt szíve megszűnt dobogni. Ő nem nyilatkozik többé, de mi elmondhatjuk róla: ter­vét véghez vitte, életművét megalkotta. Elérte embertársai osztatlan megbecsülését, s az utókor azok közt őrzi majd nevét, akik a legtöbbet tettek szocialista jövőnkért. SÍREMLÉK MÉHES BALÁZS RAJZA

Next