A Jövő Mérnöke, 1972 (19. évfolyam, 1-38. szám)
1972-01-15 / 1. szám
Megjutalmazott társadalmi munkások Dr. Petényi Imre rektor december végén sok éven át végzett kiváló társadalmi munkáért pénzjutalomban részesítette az egyetemi munkásőröket és MHSZ-aktivistákat. A jutalomosztáson jelen volt Thernesz Vilmos elvtárs, egyetemi pártszervezetünk titkára is. A munkásőrök közül jutalmat kapott: Jekkel Róbert, dr. Krizsán Gyula, dr. Kiss Papp László, Sváb János, dr. Stuber Ervin, Magyarosi József, Hegedűs László, Palik Pál, Percze József, Nagy Sándor, Rozsnyai Zoltán, dr. Nagy József, Sarbó Andor, Takács Ferenc, Maráz András, Kosztolányi János. Az MHSZ-szervezet aktivistái közül megjutalmazták Csák Bélát, Havadi Endrét, Szűcs Ferencet és Mede Zoltánt. Jutalom a pártépítő és agitációs munkáért Egyetemünk pártszervezetei decemberi taggyűlésükön értékelték az elmúlt év munkáját. Ennek során könyvjutalomban részesítették azokat, akik a pártépítés és az agitációs munka során legjobb munkát végeztek. A pártépítő munkáért megjutalmazták a következőket: Hárskúti István (Villamos I.), Kajla Béla (Villamos II.), dr. Bársony András (Villamos III.), Kiss Sándor, Bödök Károly (Gépész I.), Varga László (Gépész II.), Sajgál Józsefné (Közlekedési), dr. Doszlop Sándor (vegyész), Györgyi József, Lévai Jenő (Építő), Tóth Mihályné dr. (Építész), Gelencsér Ferenc (Gazdasági alapszervezet). Az agitációs munkáért megjutalmazottak: Pálinszky Antal (Villamos I.), Csákányi Andrásné (Villamos II), Árvay Zoltán (Gépész I.), dr. Sebestyén Gyula (Gépész II), Sajgál Józsefné (Közlekedési), dr. Örsi Ferenc, Zobor Vincéné dr. (vegyész), dr. Detrekői Ákos (Építő), Saláth Géza (Építész), Medvigy Mihályné (Gazdasági alapszervezet). Rendőrség, csendőrség VHF 2 1971 decemberében jelent meg a Kossuth Könyvkiadó gondozásában dr. Hollós Ervin (a tudományos szocializmus tanszék vezetője) könyve: Rendőrség, csendőrség VKF 2 címmel. A könyv leírja a Horthyrendszer erőszakszerveinek felépítését; elemzi a kor legfontosabb politikai intézményeinek működését, szerepét a fasiszta Magyarországon. Természetesen a rendőrség, csendőrség akkori tevékenysége elsősorban a kommunista mozgalom ellen irányult, de végső célja az volt, hogy valamennyi demokratikus és antifasiszta szervezetet megsemmisítsen. A könyv részletes ismertetésére következő számunkban visszatérünk. Építőmérnöki irodalomkutatás SZERKESZTETTE: DR. HÉBERGER KÁROLY Dr. Héberger Károly szerkesztésében megjelent és már kapható a könyvesboltokban az Építőmérnöki irodalomkutatás c. egyetemi segédkönyv, mely a Budapesti Műszaki Egyetem központi könyvtára szakirodalom-kutatási segédkönyvsorozatának 6. sz. kötete. A kötet tartalmazza mindazon tudnivalókat, amelyek a mérnökhallgatók és a már gyakorlatban dolgozó mérnökök számára elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy napjaink rendkívül felduzzadt információrengetegében eligazodjanak. Külön jelentősége, hogy elsőként foglalja össze emlőmérnöki szakterületen a szakirodalom-kutatás módszereit ezenkívül pedig szakcsoportok szerinti bontásban közli a legfontosabb szakmai kiadványokat, kézikönyveket, enciklopédiákat, lexikonokat, monográfiákat, folyóiratokat, összesen 1982 bibliográfiai tételt. Az Építőmérnöki irodalomkutatás c. könyv összeállításán 16 szerző dolgozott, csaknem valamennyien a mérnöki kar oktatói, így a kar, illetve az egyetemi hallgatók igényeit messzemenően figyelembe vették. A kötetet tárgymutató egészíti ki, amely a szerkesztő és a szerzők közös munkája. Szakszervezeti kirándulás Közmű- és Mélyépítési Főigazgatóság. I. díj: Földvári Ágnes: A Duna-partfal budapesti szakaszának a gépjármű-forgalom és az átázás hatására történő mozgásának vizsgálata. Sípos Ferenc: A Szilas-patak nagyvízi vízhozamainak hidrológiai számítása és a patak rendezési terve; Lovas Antal: Gyalogos-aluljáró a Boráros téren. II. díj: Tóth Klára: A Roosevelt téri föld alatti autóbusz-pályaudvar és gépkocsiparkoló; Harsányi Árpád: Közúti és gyalogos-aluljáró a Clark Ádám téren; Botond György: Budapest levegőszennyeződésének elhárítása; III. díj; Szabó Lívia: A Déli pályaudvar világítása; Ányos Nóra: A budai Várhegy oldalán levő épület műszeres megfigyelése ; Liska András: Közúti felüljáró a Budaörsi úton; Közlekedési Főigazgatóság I. díj; Kürtös László: Korszerű vegyes üzemű autóbusz-forgalmi telep tervezése a főváros részére. A BME szakszervezeti tanács nőbizottsága, agit.-prop. Németh Tamás. Budapesti közbizottsága és kulturális bizottsága 1971 decemberében jól úti közlekedési baleset-vitárasikerült kirándulást szervezett a Mátrán keresztül Egerbe. A n. díj: Hrivnák Sándor: a bkv szakszervezeti aktivisták megtekintették a város nevezetes Mix. típusú elővárosi villamos cégeit majd a kollektív kirándulás jó hangulatban, este bor- STASSL?’ kóstolóval zárult. Koppány Attila: Az M 2 autó Huszonöt év pártmunka December végén egyetemünk pártbizottsága összehívta és köszöntötte azokat a párttagokat, akik a közelmúltban kapták meg 25 éves párttagságukról szóló emléklapjukat. A megjelenteket Thernesz Vilmos, a pártbizottság titkára üdvözölte. A negyedszázados jubileumot ünneplő kommunisták sokáig elbeszélgettek, felidézve a két és fél évtized munkáját és harcait. (Ladányi Gyuláné felvételei) H KISZ-kongresszus után (Folytatás az 1. oldalról) — Az jellemezte az ülést, amit már a beszámoló, vitaindító előadás is említett: nem az volt a gondunk, hogy miről beszéljünk, hanem inkább az, hogy időhiány miatt mit hagyjunk el. A szekció vita az egész egyetemi, főiskolai munkát átfogta. Említés történt ott a kétlépcsős oktatási formákról, az egészségügyi szakiskolák kettős jellegéig mindenről. A KISZ-munka javításáról, taglétszámkérdésről , a fizikai dolgozók gyermekeit segítő akció kiszélesítésétől egészen az egyetemi tömegsport-lehetőségek javításáig rengeteg problémát megbeszéltünk. — Az utóbbi problémával kapcsolatosan az egyetemnek is gondjai vannak. Várható-e, akár a KISZ-kongresszus határozatainak eredményeként is, valami gyors változás? — Volt már eredmény, a legutóbbi egyetemi tanácsülés — nem kismértékben a hallgatói képviselők javaslatára — az 1972-es költségvetésből további 3 millió forintot szavazott meg sportra. Hangsúlyoznám pálya Váci úti bevezetésének tervezése . Fleischer Tamás: Utazási sebesség és helyváltoztatási sebesség alakulásának vizsgálata Budapesten; Lubowski Péter: Autótaxi-forgalom megszervezésének elszámolási rendszere; Ipari Főosztály II. díj; Künszler Béla: Gőz- és gázturbinás kombinált ciklusok távfűtése és csúcsenergia-szolgáltatás céljára való alkalmasságának vizsgálata; III. díj; Horváth András: Belső tartályos gázöngyújtó konstrukciós bírálata és gyártástervezése; Városrendezési és Építészeti Főosztály I. díj: Méhes Balázs: Lakótelep (Kőbánya); Szűcs Zsuzsa: MTA- vendégház; Romhányi Gyula: Külső Józsefváros rekonstrukciója; II. díj: Majoros Gábor: Lakótelep (Kőbánya); Benyó László: Lakótelep (Kőbánya); Vajda Géza: A Budapest észak—déli metró budafoki állomásának felszíni létesítményei; Csanádi Ágnes: Kenyérgyár; Barta Lajos: Aquincumi Múzeum; III. díj: Polinszky Tibor: Modern művészetek kiállítási épülete; Szabó István: Szállodaépület; Bán Anikó: FÜSZÉRT-raktár; Braxatoris Andrea: Étterem, presszó (Kamaraerdő) . Építési Főigazgatóság Jankó László: Kiállítási csarnok, kell, hogy az előre betervezett összegen felül. Az egyetem saját erejének tényleg ez a felső határa, hiszen egy-egy tanszék évi költségvetése néhány százezer forint. Amit tehát tömegsportra adtak, elég nagy pénz, de azért csak relatíve az, mert nem mindegy, hogy mire elég. Ez az az összeg, amit mindenképpen színvonalas karbantartásra kell szánni. Egy-egy tárgy felújítására, helyiség rendbe hozására, napra megfelelő szintre hozására. Arra elég, hogy nem szűkülnek be a tömegsport-lehetőségeink, ha megrongálódik valami, módunkban áll korszerűsíteni, javítani. Így is áldozat a költségvetéstől, amit erre a területre szánt. Az összes problémánkat persze így sem lehet megoldani. Kicsit azért optimisták lehetünk. Talán most már lehet arra számítani, hogy magasabb szintről is, ahol a nagy pénzt osztják, megkapjuk talán a támogatást. Az egyetemi, főiskolai szekció ülésével kapcsolatban több lap is említést tett az ELTE Bölcsészkarának leveléről. Mit tartalmazott ez a levél? Mi adott okot arra, hogy a szekció küldöttei elítélőleg nyilatkozzanak róla? — Az ELTE KISZ-bizottságának titkára, dr. Kiss György felszólalása végén megemlítette, van nála egy levél a bölcsészkartól, ha az ülés elnöke úgy gondolja, olvassák fel. Azt a választ kapta, az írást ebédszünetben lesokszorosítják és szétosztják, hogy mindenki elolvashassa. A levél válasz volt a KISZ KB kongresszusi levelére. Az kiderült, hogy azok a gyerekek, akik írták, komolyan végiggondolják, mitől kell a KISZ-munkában megszabadulni, mi az, ami rossz. De válaszukban csak ezt a hibakereső jelleget lehetett megtalálni. Véleményem szerint az hiányzott ebből a levélből, hogy mi miért rossz, és a saját, bölcsészkari feladatok megszabása. Ahhoz, hogy a KISZ jobb legyen, ott, náluk mit kell csinálni, ez az, amire nem feleltek. Emellett volt néhány hibás következtetésük is. Kevéssé volt érthető, miért ilyen módon juttatják el a bölcsészek válaszukat a kongresszusi levélre. Hiszen, nem ez az egyetlen érkezett el a KB-hoz. És nem is ez az egyetlen kritizált. De valamennyi megérkezett a kongresszus előtt, és megvolt benne az, ami itt hiányzott, az értelmesen kritizálás ténye, annak kimondása, hogy a levélíróknak mi a feladatuk a jobb munka elérésének érdekében. Hogyan foglalnád össze mind a plenáris, mind a szekcióüléseken elhangzottak alapján az elkövetkező időszak aktuális feladatait? — Legcélszerűbbnek látszik a szekció ajánlását és állásfoglalását ismertetni, amelyet írásban be is nyújtott a kongresszusnak, két problémakörrel kapcsolatban: az egyik a KISZ-munka fejlesztése, a másik az egyetemi oktató-, nevelőmunkáé. A kongresszus egészének ajánlotta a szekció: — az alapszervezeti munka javítása feltételeinek meghatározását, aszemélyhez szóló nevelőmunka módszereinek kidolgozását, — az eszmei-politikai nevelőmunka eszközeinek és módszertanának fejlesztését, — a demokratizmus fejlesztését, a kezdeményezőkészség, felelősségtudat kialakítását, — a vezetőkiválasztás és -képzés javítását, — az egyes ifjúsági rétegek kapcsolatának erősítését (különösen fontos kérdés ez azért, mert az egyetemi területen a munka átmeneti, a KISZ-tagságnak, mint folyamatnak része vagyunk, tudni kell, mi van ott, ahonnan a hallgatókat kapjuk, és ott, ahová kerülnek, a középiskolákban és a munkahelyeken, — javasoltuk továbbá a kongresszusnak az érdekvédelmi munka fokozását, az ifjúságfoglalkoztatási politika kidolgozását és érvényesítését. Az egyetemi, főiskolai KISZ- munkával kapcsolatos ajánlásaink a következők voltak: — tegyük szorosabbá, tartalmasabbá a párt- és a KISZ- szervezetek kapcsolatát, — segítsük a pártépítő munkát, — vállaljunk fokozottan részt az oktatási, nevelési folyamatból, — szervezzük magasabb színvonalon az egyetemi hallgatók társadalmi-közéleti tevékenységét, — alakítsunk ki reális, a fejlődést biztosító követelményrendszert és érvényesítsük minden szinten, — használjuk ki az indirekt politikai nevelőmunka lehetőségeit. — korszerűen, optimálisan alakítsuk ki a szervezeti feltételeket ,ez azt jelenti, hogy a munka fejlődésével a szervezeti felépítés is változzék. De a munkát ne maga a szervezeti változás okozza, hanem a munka tartalmi lényege hozza magával a szervezeti változást), — emeljük a felsőoktatási intézményeket irányító KISZ- szervek tevékenységének színvonalát, — kérte végül a szekció az ifjúságkutatás fejlesztését, hogy ezzel is segíthessük tudományosan megalapozni az ifjúsági mozgalom munkáját. A kongresszusnak benyújtott anyag második lényeges része a felsőoktatás továbbfejlesztésével kapcsolatos állásfoglalás volt. Ez további két nagy részre oszlik: az első rész a felsőoktatás rendszerével kapcsolatos fejlesztő munkával foglalkozik. Szükségesnek látjuk: — a hallgatói létszámarányok, keretek felülvizsgálását a népgazdasági szükségleteknek megfelelően, — az oktatási ráfordítások növelését az ország anyagi lehetőségeinek megfelelően, — a felvételi rendszer továbbfejlesztését, — a pedagógusképzés korszerűsítését, — a tanszékek és hallgatói alapközösségek kapcsolatának továbbfejlesztését, — a kétlépcsős, egymásra épülő, intenzív stb. oktatási formák bevezetése során fellépő problémák megoldását, — az elhelyezkedés pályázati rendszerénél nagyobb társadalmi kontroll biztosítását, — az egyetemről kimaradt fiatalok problémáinak megoldását. Kérjük az állami szerveket néhány diákszociális intézkedés megtételére: ösztöndíjrendelet korszerűsítése, • társadalmi-tanulmányi ösztöndíjak felülvizsgálata, kollégiumi ellátottság bővítése, étkezési normák növelése. A második témakörrel, az oktatói-nevelői munka folyamatával kapcsolatos javaslataink a következők voltak: — az alapozó tárgyak színvonalánakerősítése (ezt elősegítheti az optimális szervezeti egységek kialakítása, az integrált oktatás bevezetése), — a társadalomtudományi tárgyak anyagának korszerűsítése, — a nyelvoktatás fejlesztése, — a jegyzet-, tankönyv-, tanszerellátás színvonalának emelése, — a felesleges terhelés megszüntetése. Állásfoglalásunkat a kongresszuson is megjelent minisztériumi képviselők és maga Ilku elvtárs is elfogadta. Nyilvánvaló, hogy az egyetemi, főiskolai munka területén, így a mi egyetemünkön is ezek lesznek a KISZ-munka legfontosabb feladatai. A jövőben ezt kell majd jól csinálnunk. Tóth Ildikó Egyetemisták a fővárosért főváros az egyetemistákért tervpályázat díjazott munkái DECEMBER VÉGÉN került sor az Egyetemisták a fővárosért, főváros az egyetemistákért mozgalom tervpályázata díjkiosztó ünnepségére. A díjakat Kőműves István elvtárs, a Fővárosi Tanács vb-elnökhelyettese adta át. A tervpályázaton díjakat adott ki: a Közmű- és Mélyépítési Főigazgatóság, a Közlekedési Főigazgatóság, a Városrendezési és Építészeti Főosztály és az Építési Főigazgatóság. A mozgalom elérte célját, sok olyan hasznosítható terv került a bíráló bizottságok elé, amely elősegíti fővárosunk korszerűsödését. A pályázatokat jövőre is meghirdetik az akkor ötödéves hallgatóknak. A Fővárosi Tanács bemutatótermében nagyon ízléses kiállítás nyílt az építészhallgatók terveiből. A tervek mindegyike Budapest valamelyik pontjára létesítendő épületet, lakóegyüttest, kerületközpontot tartalmaz. Majd mindegyikhez tartozik makett vagy távlati terv. A pesti járókelő, aki betéved és végignézi a kiállítást, örülhet. Friss, eleven, tehetséges együttes kerül ki az épí-4-aq 7'It' nw rd MINDEZEK a gondolatok megfordultak a fejemben, miközben számba vettem, miket, is láttam: akadémiai vendégházat, modern művészetek kábítási évületét, osztrák kulturális intézetet, kőbányai utcaházat, éttermet, presszót Kamaraerdőre ... És még nem is soroltam végig. A vendégkönyvtől dicséretet, megértést vártam. Ehelyett? Mindig tudtam, hogy az emberi elme rosszindulata az végtelen, de ahogy ezt a kiállítást fogadták, az egyenesen hihetetlen. Az semmi, hogy valaki a közlekedési kiállítást kéri számon: „... Helyette mi van? Ez?” De amikor dilettánsan és rosszhiszeműen okoskodnak. Kis ország vagyunk, de esküszöm, mindenki mindenhez kiválóan ért. Legalábbis szeret mindenbe beleszólni: „Micsoda ízléstelen tematika! (Ezt ugyan nem értem, szerintem az sem, aki írta!) És micsoda összekapkodott kivitel.” Aztán van a nagyokos, aki pontokba szedi magát: „Még egy kiállítást sem tudnak rendesen megszervezni (!) Hányszor mondtuk már (ő a nép, mint a jobbdrámákban), hogy ne irtsák ki a zöldövezetet és tervezzenek gyepet. De ezek?” Gyönyörű. A világtalan látogató figyelmen kívül hagyta, hogy a tervek egy része foghíjbeépítés, ahol a zöld gyepnek esetleg legelő funkciója lehetne. AZ EPÉS IRIGYKEDŐ: „És hová lesz ez a sok tehetséges fiatal a végzés után?” Kérdezze meg Vedrest, Fintát, esetleg Schleier Katit. Kevesen dicsértek, de azok is rosszul, mert még a tervkészítők nevét nem olvasták le a tablókról helyesen. Javaslatom: használják a vendégkönyvet valami egyéb hasznos dologra. Seszták Ágnes