A Jövő Mérnöke, 1972 (19. évfolyam, 1-38. szám)

1972-01-15 / 1. szám

Megjutalmazott társadalmi munkások Dr­. Petényi Imre rek­tor de­cember végén sok éven át vég­zett kiváló társadalmi mun­káért pénzjutalomban részesí­tette az egyetemi munkásőrö­ket és MHSZ-aktivistákat. A jutalomosztáson jelen volt Thernesz Vilmos elvtárs, egye­temi pártszervezetünk titkára is. A munkásőrök közül jutal­mat kapott: Jekkel Róbert, dr. Krizsán Gyula, dr. Kiss Papp László, Sváb János, dr. Stuber Ervin, Magyarosi József, Hege­dűs László, Palik Pál, Percze József, Nagy Sándor, Rozsnyai Zoltán, dr. Nagy József, Sarbó Andor, Takács Ferenc, Maráz András, Kosztolányi János. Az MHSZ-szervezet aktivis­tái közül megjutalmazták Csák Bélát, Havadi Endrét, Szűcs Ferencet és Mede Zoltánt. Jutalom a pártépítő és agitációs munkáért Egyetemünk pártszervezetei decemberi taggyűlésükön érté­kelték az elmúlt év munkáját. Ennek során könyvjutalomban részesítették azokat, akik a pártépítés és az agitációs mun­ka során legjobb munkát vé­geztek. A pártépítő munkáért meg­jutalmazták a következőket: Hárskúti István (Villamos I.), Kajla Béla (Villamos II.), dr. Bársony András (Villamos III.), Kiss Sándor, Bödök Ká­roly (Gépész I.), Varga László (Gépész II.), Sajgál Józsefné (Közlekedési), dr. Doszlop Sándor (vegyész), Györgyi Jó­zsef, Lévai Jenő (Építő), Tóth Mihályné dr. (Építész), Gelen­csér Ferenc (Gazdasági alap­szervezet). Az agitációs munkáért meg­­jutalmazottak: Pálinszky An­tal (Villamos I.), Csákányi Andrásné (Villamos II), Ár­­vay Zoltán (Gépész I.), dr. Se­bestyén Gyula (Gépész II), Sajgál Józsefné (Közlekedési), dr. Örsi Ferenc, Zobor Vincé­­né dr. (vegyész), dr. Detrekői Ákos (Építő), Saláth Géza (Építész), Medvigy Mihályné (Gazdasági alapszervezet). Rendőrség, csendőrség VHF 2 1971 decemberében jelent meg a Kossuth Könyvkiadó gondozásában dr. Hollós Ervin (a tudományos szocializmus tanszék vezetője) könyve: Rendőrség, csendőrség VKF 2 címmel. A könyv leírja a Horthy­­rendszer erőszakszerveinek fel­építését; elemzi a kor legfon­tosabb politikai intézményei­nek működését, szerepét a fa­siszta Magyarországon. Termé­szetesen a rendőrség, csendőr­ség akkori tevékenysége első­sorban a kommunista mozga­lom ellen irányult, de végső célja az volt, hogy valamennyi demokratikus és antifasiszta szervezetet megsemmisítsen. A könyv részletes ismerteté­sére következő számunkban visszatérünk. Építőmérnöki irodalomkutatás SZERKESZTETTE: DR. HÉBERGER KÁROLY Dr. Héberger Károly szerkesz­tésében megjelent és már kapható a könyvesboltokban az Építő­­mérnöki irodalomkutatás c. egye­temi segédkönyv, mely a Buda­pesti Műszaki Egyetem központi könyvtára szakirodalom-kutatási segédkönyvsorozatának 6. sz. kö­tete. A kötet tartalmazza mindazon tudnivalókat, amelyek a mérnök­­hallgatók és a már gyakorlatban dolgozó mérnökök számára elen­gedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy napjaink rendkívül felduz­zadt információrengetegében el­igazodjanak. Külön jelentősége, hogy elsőként foglalja össze em­­lőmérnöki szakterületen a szak­irodalom-kutatás módszereit ezen­kívül pedig szakcsoportok szerinti bontásban közli a legfontosabb szakmai kiadványokat, kéziköny­veket, enciklopédiákat, lexikono­kat, monográfiákat, folyóiratokat, összesen 1982 bibliográfiai tételt. Az Építőmérnöki irodalomkuta­tás c. könyv összeállításán 16 szerző dolgozott, csaknem vala­mennyien a mérnöki kar oktatói, így a kar, illetve az egyetemi hallgatók igényeit messzemenően figyelembe vették. A kötetet tárgymutató egészíti ki, amely a szerkesztő és a szer­zők közös munkája. Szakszervezeti kirándulás Közmű- és Mélyépítési Főigazga­tóság. I. díj: Földvári Ágnes: A Du­­na-partfal budapesti szakaszának a gépjármű-forgalom és az átázás hatására történő mozgásának vizs­gálata. Sípos Ferenc: A Szilas-patak nagyvízi vízhozamainak hidrológiai számítása és a patak rendezési terve; Lovas Antal: Gyalogos-aluljáró a Boráros téren. II. díj: Tóth Klára: A Roose­velt téri föld alatti autóbusz-pálya­udvar és gépkocsiparkoló; Harsányi Árpád: Közúti és gya­logos-aluljáró a Clark Ádám té­ren; Botond György: Budapest leve­gőszennyeződésének elhárítása; III. díj; Szabó Lívia: A Déli pá­lyaudvar világítása; Ányos Nóra: A budai Várhegy oldalán levő épület műszeres meg­figyelése ; Liska András: Közúti felüljáró a Budaörsi úton; Közlekedési Főigazgatóság I. díj; Kürtös László: Korszerű vegyes üzemű autóbusz-forgalmi te­lep tervezése a főváros részére. A BME szakszervezeti tanács nőbizottsága, agit.-prop. Németh Tamás. Budapesti köz­bizottsága és kulturális bizottsága 1971 decemberében jól úti­ közlekedési baleset-vit­­ára­­sikerült kirándulást szervezett a Mátrán keresztül Egerbe. A n.­ díj: Hrivnák Sándor: a bkv szakszervezeti aktivisták megtekintették a város nevezetes­ M­ix. típusú elővárosi villamos cégeit majd a kollektív kirándulás jó hangulatban, este bor- STASSL?’ kóstolóval zárult. Koppány Attila: Az M­ 2 autó­ Huszonöt év pártmunka December végén egyete­münk pártbizottsága összehív­ta és köszöntötte azokat a párttagokat, akik a közelmúlt­ban kapták meg 25 éves párt­tagságukról szóló emléklapju­kat. A megjelenteket Thernesz Vilmos, a pártbizottság titkára üdvözölte. A negyedszázados jubileumot ünneplő kommu­nisták sokáig elbeszélgettek, felidézve a két és fél évtized munkáját és harcait. (Ladányi Gyuláné felvéte­lei) H KISZ-kongresszus után (Folytatás az 1. oldalról) — Az jellemezte az ülést, amit már a beszámoló, vitain­dító előadás is említett: nem az volt a gondunk, hogy miről beszéljünk, hanem inkább az, hogy időhiány miatt mit hagy­junk el. A szekció vita az egész egyetemi, főiskolai munkát átfogta. Említés történt ott a kétlépcsős oktatási formákról, az egészségügyi szakiskolák kettős jellegéig mindenről. A KISZ-munka javításáról, tag­létszámkérdésről , a fizikai dol­gozók gyermekeit segítő akció kiszélesítésétől egészen az egyetemi tömegsport-lehetősé­gek javításáig rengeteg prob­lémát megbeszéltünk. — Az utóbbi problémával kapcsolatosan az egyetemnek is gondjai vannak. Várható-e, akár a KISZ-kongresszus hatá­rozatainak eredményeként is, valami gyors változás? — Volt már eredmény, a leg­utóbbi egyetemi tanácsülés — nem kismértékben a hallgatói képviselők javaslatára — az 1972-es költségvetésből továb­bi 3 millió forintot szavazott meg sportra. Hangsúlyoznám pálya Váci úti bevezetésének ter­vezése . Fleischer Tamás: Utazási sebes­ség és helyváltoztatási sebesség alakulásának vizsgálata Budapes­ten; Lubowski Péter: Autótaxi-forga­­lom megszervezésének elszámolási rendszere; Ipari Főosztály II. díj; Künszler Béla: Gőz- és gázturbinás kombinált ciklusok távfűtése és csúcsenergia-szolgál­­tatás céljára való alkalmasságának vizsgálata; III. díj; Horváth András: Belső tartályos gázöngyújtó konstrukciós bírálata és gyártástervezése; Városrendezési és Építészeti Főosztály I. díj: Méhes Balázs: Lakótelep (Kőbánya); Szűcs Zsuzsa: MTA- vendégház; Romhányi Gyula: Kül­ső Józsefváros rekonstrukciója; II. díj: Majoros Gábor: Lakóte­lep (Kőbánya); Benyó László: La­kótelep (Kőbánya); Vajda Géza: A Budapest észak—déli metró bu­dafoki állomásának felszíni létesít­ményei; Csanádi Ágnes: Kenyér­gyár; Barta Lajos: Aquincumi Múzeum; III. díj: Polinszky Tibor: Modern művészetek kiállítási épülete; Sza­bó István: Szállodaépület; Bán Anikó: FÜSZÉRT-raktár; Braxato­­ris Andrea: Étterem, presszó (Ka­maraerdő) . Építési Főigazgatóság Jankó László: Kiállítási csarnok, kell, hogy az előre betervezett összegen felül. Az egyetem sa­ját erejének tényleg ez a felső határa, hiszen egy-egy tanszék évi költségvetése néhány száz­ezer forint. Amit tehát tömeg­sportra adtak, elég nagy pénz, de azért csak relatíve az, mert nem mindegy, hogy mire elég. Ez az az összeg, amit minden­képpen színvonalas karbantar­tásra kell szánni. Egy-egy tárgy felújítására, helyiség rendbe hozására, napra megfe­lelő szintre hozására. Arra elég, hogy nem szűkülnek be a tömegsport-lehetőségeink, ha megrongálódik valami, mó­dunkban áll korszerűsíteni, javítani. Így is áldozat a költ­ségvetéstől, amit erre a terü­letre szánt. Az összes problé­mánkat persze így sem lehet megoldani. Kicsit azért opti­misták lehetünk. Talán most már lehet arra számítani, hogy magasabb szintről is, ahol a nagy pénzt osztják, megkap­juk talán a támogatást.­­ Az egyetemi, főiskolai szekció ülésével kapcsolatban több lap is említést tett az ELTE Bölcsészkarának levelé­ről. Mit tartalmazott ez a le­vél? Mi adott okot arra, hogy a szekció küldöttei elítélőleg nyilatkozzanak róla? — Az ELTE KISZ-­bizottsá­­gának titkára, dr. Kiss György felszólalása végén megemlítet­te, van nála egy levél a böl­csészkartól, ha az ülés elnöke úgy gondolja, olvassák fel. Azt a választ kapta, az írást ebéd­szünetben lesokszorosítják és szétosztják, hogy mindenki el­olvashassa. A levél válasz volt a KISZ KB kongresszusi leve­lére. Az kiderült, hogy azok a gyerekek, akik írták, komo­lyan végiggondolják, mitől kell a KISZ-munkában meg­szabadulni, mi az, ami rossz. De válaszukban csak ezt a hi­bakereső jelleget lehetett meg­találni. Véleményem szerint az hiányzott ebből a levélből, hogy mi miért rossz, és a sa­ját, bölcsészkari feladatok megszabása. Ahhoz, hogy a KISZ jobb legyen, ott, náluk mit kell csinálni, ez az, amire nem feleltek. Emellett volt né­hány hibás következtetésük is. Kevéssé volt érthető, miért ilyen módon juttatják el a bölcsészek válaszukat a kong­resszusi levélre. Hiszen, nem ez az egyetlen érkezett el a KB-hoz. És nem is ez az egy­et­len kritizált. De valamennyi megérkezett a kongresszus előtt, és megvolt benne az, ami itt hiányzott, az értelme­sen kritizálás ténye, annak ki­mondása, hogy a levélíróknak mi a feladatuk a jobb munka elérésének érdekében.­­ Hogyan foglalnád össze mind a plenáris, mind a szek­cióüléseken elhangzottak alap­ján az elkövetkező időszak ak­tuális feladatait? — Legcélszerűbbnek látszik a szekció ajánlását és állás­­foglalását ismertetni, amelyet írásban be is nyújtott a kong­resszusnak, két problémakör­rel kapcsolatban: az egyik a KISZ-munka fejlesztése, a másik az egyetemi oktató-, ne­vel­őmunkáé. A kongresszus egészének ajánlotta a szekció: — az alapszervezeti munka javítása feltételeinek meghatá­­rozását, a­­személyhez szóló nevelőmunka módszereinek kidolgozását, — az eszmei-politikai neve­lőmunka eszközeinek és mód­szertanának fejlesztését, — a demokrati­zmus fejlesz­tését, a kezdeményezőkészség, felelősségtudat kialakítását, — a vezetőkiválasztás és -képzés javítását, — az egyes ifjúsági rétegek kapcsolatának erősítését (kü­lönösen fontos kérdés ez azért, mert az egyetemi területen a munka átmeneti, a KISZ-tag­­ságnak, mint folyamatnak ré­sze vagyunk, tudni kell, mi van ott, ahonnan a hallgatókat kapjuk, és ott, ahová kerül­nek, a középiskolákban és a munkahelyeken­, — javasoltuk továbbá a kongresszusnak az érdekvédel­­mi munka fokozását, az ifjú­ságfoglalkoztatási politika ki­dolgozását és érvényesítését. Az egyetemi, főiskolai KISZ- munkával kapcsolatos ajánlá­saink a következők voltak: — tegyük szorosabbá, tartal­masabbá a párt- és a KISZ- szervezetek kapcsolatát, — segítsük a pártépítő mun­kát, — vállaljunk fokozottan részt az oktatási, nevelési fo­lyamatból, — szervezzük magasabb színvonalon az egyetemi hall­gatók társadalmi-közéleti te­vékenységét, — alakítsunk ki reális, a fejlődést biztosító követel­­ményrendszert­ és érvényesít­sük minden szinten, — használjuk ki az indirekt politikai nevelőmunka lehető­ségeit. — korszerűen, optimálisan alakítsuk ki a szervezeti fel­tételeket ,ez azt jelenti, hogy a munka fejlődésével a szer­vezeti felépítés is változzék. De a munkát ne maga a szer­vezeti változás okozza, hanem a munka tartalmi lényege hozza magával a szervezeti változást), — emeljük a felsőoktatási intézményeket irányító KISZ- szervek tevékenységének szín­vonalát, — kérte végül a szekció az ifjúságkutatás fejlesztését, hogy ezzel is segíthessük tu­dományosan megalapozni az ifjúsági mozgalom munkáját. A kongresszusnak benyújtott anyag második lényeges része a felsőoktatás továbbfejleszté­sével kapcsolatos állásfoglalás volt. Ez további két nagy rész­re oszlik: az első rész a felső­­oktatás rendszerével kapcsola­tos fejlesztő munkával foglal­kozik. Szükségesnek látjuk: — a hallgatói létszámará­nyok, keretek felülvizsgálását a népgazdasági szükségletek­nek megfelelően, — az oktatási ráfordítások növelését az ország anyagi le­hetőségeinek megfelelően, — a felvételi rendszer to­vábbfej­lesztését, — a pedagógusképzés kor­szerűsítését, — a tanszékek és hallgatói alapközösségek kapcsolatának továbbfejlesztését, — a kétlépcsős, egymásra épülő, intenzív stb. oktatási formák bevezetése során fel­lépő problémák megoldását, — az elhelyezkedés pályáza­ti rendszerénél nagyobb társa­dalmi kontroll biztosítását, — az egyetemről kimaradt­ fiatalok problémáinak megol­dását. Kérjük az állami szerveket néhány diákszociális intézke­dés megtételére: ösztöndíjren­delet korszerűsítése, • társadal­mi-tanulmányi ösztöndíjak fe­lülvizsgálata, kollégiumi ellá­tottság bővítése, étkezési nor­mák növelése. A második témakörrel, az oktatói-nevelői munka folya­matával kapcsolatos javasla­taink a következők voltak: — az alapozó tárgyak szín­vonalának­­erősítése (ezt előse­gítheti az optimális szervezeti egységek kialakítása, az integ­rált oktatás bevezetése), — a társadalomtudományi tárgyak anyagának korszerűsí­tése, — a nyelvoktatás fejlesztése, — a jegyzet-, tankönyv-, tanszerellátás színvonalának emelése, — a felesleges terhelés meg­szüntetése. Állásfoglalásunkat a kong­resszuson is megjelent minisz­tériumi képviselők és maga Ilku elvtárs is elfogadta. Nyil­vánvaló, hogy az egyetemi, főiskolai munka területén, így a mi egyetemünkön is ezek lesznek a KISZ-munka leg­fontosabb feladatai. A jövő­ben ezt kell majd jól csinál­nunk. Tóth Ildikó Egyetemisták a fővárosért főváros az egyetemistákért tervpályázat díjazott munkái DECEMBER VÉGÉN került sor az Egyetemisták a főváro­sért, főváros az egyetemistá­kért mozgalom tervpályázata díjkiosztó ünnepségére. A dí­jakat Kőműves István elvtárs, a Fővárosi Tanács vb-elnök­­helyettese adta át. A tervpá­lyázaton díjakat adott ki: a Közmű- és Mélyépítési Fő­­igazgatóság, a Közlekedési Főigazgatóság, a Városrende­zési és Építészeti Főosztály és az Építési Főigazgatóság. A mozgalom elérte célját, sok olyan hasznosítható terv került a bíráló bizottságok elé, amely elősegíti fővárosunk korszerűsödését. A pályázato­kat jövőre is meghirdetik az akkor ötödéves hallgatóknak. A Fővárosi Tanács bemuta­tótermében nagyon ízléses ki­állítás nyílt az építészhallgatók terveiből. A tervek mind­egyike Budapest valamelyik pontjára létesítendő épületet, lakóegyüttest, kerületközpontot tartalmaz. Majd mindegyikhez tartozik makett vagy távlati terv. A pesti járókelő, aki be­téved és végignézi a kiállítást, örülhet. Friss, eleven, tehetsé­ges együttes kerül ki az épí-4-a­q 7'It' nw rd­ MINDEZEK a gondolatok megfordultak a fejemben, mi­közben számba vettem, miket, is láttam: akadémiai vendéghá­zat, modern művészetek k­ábí­­tási évületét, osztrák kulturá­lis intézetet, kőbányai utca­házat, éttermet, presszót Ka­maraerdőre ... És még nem is soroltam végig. A vendég­könyvtől dicséretet, megértést vártam. Ehelyett? Mindig tudtam, hogy az emberi elme rosszindulata az végtelen, de ahogy ezt a kiállítást fogad­ták, az egyenesen hihetetlen. Az semmi, hogy valaki a köz­lekedési kiállítást kéri számon: „... Helyette mi van? Ez?” De amikor dilettánsan és rosszhi­szeműen okoskodnak. Kis or­szág vagyunk, de esküszöm, mindenki mindenhez kiválóan ért. Legalábbis szeret minden­be beleszólni: „Micsoda ízléstelen tematika! (Ezt ugyan nem értem, sze­rintem az sem, aki írta!) És micsoda összekapkodott kivi­tel.” Aztán van a nagyokos, aki pontokba szedi magát: „Még egy kiállítást sem tudnak rendesen megszervezni (!) Hányszor mondtuk már (ő a nép, mint a jobbdrámákban), hogy ne irtsák ki a zöldöveze­tet és tervezzenek gyepet. De ezek?” Gyönyörű. A világtalan láto­gató figyelmen kívül hagyta, hogy a tervek egy része foghíj­beépítés, ahol a zöld gyepnek esetleg legelő funkciója lehet­ne. AZ EPÉS IRIGYKEDŐ: „És hová lesz ez a sok tehetséges fiatal a végzés után?” Kérdez­ze meg Vedrest, Fintát, esetleg Schleier Katit. Kevesen dicsér­tek, de azok is rosszul, mert még a tervkészítők nevét nem olvasták le a tablókról helye­sen. Javaslatom: használják a vendégkönyvet valami egyéb hasznos dologra. Seszták Ágnes

Next