A Jövő Mérnöke, 1974 (21. évfolyam, 1-38. szám)
1974-01-19 / 1. szám
i MIBŐL KÉSZÜLJÜNK? AZ ÖTÖDÉVES ÉPÜLETGÉPÉSZ hallgatók bánata: a tanszékvezető, dr. Menyhárt József docens a Szellőzés című tárgy vizsgáján beszedi a vizsgázó hallgatók jegyzeteit — amelyeket az előadásokon készítettek. Vizsgák előtt a docens úr tájékoztatta a hallgatókat, hogy a vizsgán be kell majd mutatniuk a jegyzeteket, de azt nem tudták előre a hallgatók, hogy ott is kell majd hagyniuk a tanszéken. Miért ez a szokatlan eljárás? Miért szedik be a jegyzeteket, amikor az ötödéveseknél nem is bevett gyakorlat az előadások látogatásának ellenőrzése? — fordultam a kérdéssel a tanszékvezetőhöz. — A gépészkar dékánjának a novemberi tanácsülésen az volt az állásfoglalása, hogy a karon valamennyi évfolyam hallgatóinak kötelező előadásra járni, és a szaktanszékeket teszi felelőssé azért, hogy meglegyen a létszám. (A hallgatókra vonatkozó jogszabályok gyűjteményéből: „18. A hallgatóknak a tantervben előírt kötelező foglalkozásokon részt kell vennie. A jelenlétet a dékán által előírt módon kell ellenőrizni. 19. A kari tanács határozata alapján a dékán a nappali tagozat III—V. évfolyamain az előadási órákra vonatkozóan elrendelheti a jelenlét ellenőrzésének mellőzését.”) Katalógust nem tartottunk, a létszám olyan kicsi, hogy erre nincs is szükség. A 42 hallgatóból egy alkalommal csupán 17-en, a többi előadáson átlag 35-en voltak jelen. A Szellőzés című anyaghoz sem hozzáférhető szakirodalom, (a 65-ös években megjelent szakkönyv szinte egyáltalán nem szerezhető meg) sem nyomtatott jegyzet nincs. Most, januárban adjuk nyomdába a készülő négykötetes jegyzet kéziratát, talán szeptemberre megjelenik. Addig a hallgatóknak egyetlen lehetősége van a felkészülésre: az előadások anyaga. Útmutatót csak a levelező tagozatos hallgatóknak adunk. A vizsgáztatás menete egy példa megoldása, ehhez használhatják a diákok a jegyzetüket, aztán elveszem a jegyzetet, valahol felütöm, és abból az anyagrészből kérdezek. — Többnyire azok mennek korábban vizsgázni, akiknek jó jegyzetük van. Ha tőlük beszedték, miből tanuljanak a többiek? Miért nem adják vissza a jegyzeteket? — Két okból: átnézem, hogy mit tudtak a gyerekek az előadás anyagából rögzíteni — ez most aktuális, mert, mint már említettem, most készül a nyomtatott jegyzet kézirata, és bővebben tárgyalom majd benne azokat a részeket, amelyeknél hiányosságokat tapasztalok. A másik okom módszertani: kimutattam, hogy akik járnak előadásra azoknak jobb a jegyzetük és jobb a vizsgajegyük. A jó jegyzet bizonyság, hogy a hallgató feldolgozta az anyagot. Mert vizsgán nem tudok mindent megkérdezni. Nekem, mint tanszékvezetőnek alá kell majd írnom a diplomát, amit a diákok kapnak. És mi a hallgatók véleménye: — Talán négy-öt ember volt egy tankörben, aki az összes órákra eljárt. Mindig akadtak hiányzók. S ezeket a hiányzó anyagrészeket egymás segítségével kellett pótolnunk. Váratlanul ért, hogy a jegyzeteket beszedték, és így egyre nehezebbé vált a pótlás. Éjszakánként kellett fennmaradnunk, hogy a még meglevőkből lemásoljuk amire szükségünk van. Emiatt a szaladgálás miatt jóval kevesebb időnk jutott tanulásra, mintha nyugodtan használhattuk volna egymás jegyzetét. — Nekem minden előadásanyagom megvolt, gondoltam, majd a többiek is tanulnak belőle. Hogy beszedik, azt csak a vizsgán tudtam meg. Fogalmam sincs, hogy ez az eljárás szabályos-e, de mindenképp elítélem. — Én nem a docens úrnál vizsgáztam, az én jegyzetem nem kérték (vagy nem akarták elkérni), és én elhoztam. Szerintem, azért szedik be a jegyzeteket, hogy ne legyen miről másolni. — Meglepődtem a vizsgán. A jegyzetem még használták is vizsgaidőszak előtt. Mégis benntartották. Nem tudom miért. Kár lenne tovább sorolni a hallgatók eléggé egybehangzó véleményét. Mindenesetre a további beszélgetések során is kitűnt: nemigen van az előadásokon készült jegyzet és a jó vizsgajegy között szoros kapcsolat. DR. PARTI MIHÁLY az egyetem oktatási osztályának vezetője a következőképpen foglalt állást: — Véleményem szerint nem ez a probléma megoldása. Kétségtelen, hogy nincs minden rendben a hallgatók tanulmányi fegyelmével, munkához való viszonyával. De ez összefügg avval, hogy a gépészkaron az épületgépészek évközi terhelése a legnagyobb. Másrészt valamely tantárgy anyagának elsajátítási mértéke nem csak a hallgató szorgalmától, vagy az előadáson való részvételétől függ, hanem nagy szerepet játszik az egyén képessége is. A hallgatók egy része könnyebben tanul szóban elhangzott előadásból, míg más része inkább a könyvekből, vagy más írott jegyzeteiből. Előadásra nem szabad — az előadó szempontjából sem — bekényszeríteni az utóbbi réteget. Inkább évközi folyamatos munkára kell ösztönözni. Tehát, szerintem aktív, évközi „ösztönző” számonkérési formákat kell kidolgozni. Az előadáson pedig elsősorban a tananyag megértését segítő részeket kell elmondani. Mivel dr. Béda Gyula a gépészkar dékánja szabadságon volt, dr. Farkas János dékánhelyettest kérdeztem meg az üggyel kapcsolatban. Azt tanácsolta, forduljak dr. Perlaki Lászlóhoz, a dékáni hivatal vezetőjéhez, s nézzük meg a novemberi kari tanácsülés anyagát. E szerint: „Az érvényben levő rendelkezések az előadások és gyakorlatok látogatását előírják, IV. évig bezárólag azzal, hogy harmadik évtől nem kötelező az ellenőrzés. Az évközbeni számonkérés is kötelező. Az aláírás elég keret arra, hogy megnyugtató módon ellenőrizhessük a hallgatók előrehaladását.” A fentieket a Perlaki elvtárs által rendelkezésemre bocsátott 1973. november 23-i kari tanácsülés jegyzőkönyvéből szó szerint idéztem. MENYHÁRT DOCENS úrral január első napjaiban beszélgettünk. A január 8-i vizsgán nem szedte be a jegyzeteket. Összegezve: a tanulmányi és vizsgaszabályzat nem teszi kötelezővé az előadásokon való jelenlét ellenőrzését, de nem is tiltja meg. Nem vonom kétségbe a tanszékvezető jó szándékát: nyilván az a célja, hogy a hallgatók minél jobban elsajátítsák az anyagot. De: a füzetek beszedése nem könynyítette, hanem nehezítette a hallgatók felkészülését. Fölöslegesen sokat kellett szaladgálniuk és éjszakázniuk, csak azért, hogy legyen miből tanulni. Ilyen kis létszámnál nehezen mutatható ki bármilyen statisztikai törvényszerűség az előadások látogatottsága és a vizsgaeredmények között. A füzetek beszedése akarvaakaratlan retorziós jellegűnek tűnik. Ez semmiképp sem használ a hallgatók és az épületgépész tanszék amúgy sem túl jó kapcsolatának. Pedig egy éven belül az épületgépészek itt fognak diplomázni. Erdész Gabriella AZ EGYETEM HIVATALOS KÖZLEMÉNYEI Tájékoztató az Egyetemi Tanács 1973/74. tanévi harmadik üléséről Az Egyetem Tanácsa december 17-én tartotta harmadik ülését e tanévben. A napirend első pontjaként az Egyetem 1974. évi költségvetésére, valamint beruházási és korszerűsítési munkáinak tervére vonatkozó javaslatot tárgyalta meg a Tanács és azt a következő határozatokkal kiegészítve fogadta el. A Tanács felkérte a rektort, hogy a Művelődésügyi Minisztérium által engedélyezendő új szakok beindításával kapcsolatos költségeket, amennyiben erre a költségvetésben nincs fedezet, valamint a központi intézkedés alapján indítandó szervezési szak költségeit a MM-tól kérje 1974-re. A Tanács felhatalmazta a rektort, hogy a központi fejlesztési alapból álló eszközbeszerzésre biztosított 3,4 millió forintot, a szükségletek szerint az intézetek és a tanszékcsoportok részére engedélyezze. Felhatalmazást kapott a rektor továbbá arra is, hogy az oktatáskorszerűsítésre, új szakokon folyó képzésre, szakmérnökképzésre rendelkezésre álló előirányzatok karok közötti elosztását az általános rektorhelyettes előterjesztése alapján meghatározza. A Tanács egyidejűleg felkérte a rektort arra, hogy az említett keretek felosztásáról tájékoztassa az Egyetemi Tanácsot. A nagy műszerek kezeléséhez szakképzett kezelőszemélyzet biztosítására a létszámot és a béralapot — a szükségletek szerint — elsősorban az intézetek részére engedélyezze a rektor. — A beruházásokból beszerzett gépek, műszerek üzembehelyezésének költségeit a központi fejlesztési alapbóll az Egyetem nem tudja fedezni, s ezért a karok vezetőinek kell e költségeiknek a kari gép- és műszerpótlási díjból történő biztosításárólgondoskodniuk. Évek óta problémát jelent a folyóiratok előfizetési árának növekedése. Az ellátottsági szint tartása érdekében az eddiginél is jobban kell törekedni a folyóiratbeszerzés egyetemi szintű kooperációjának megvalósítására, a párhuzamos rendelések csökkentésére és egyidejűleg intézkedést kell tenni a Könyvtár szolgáltatásainak bővítésére. A szervezés alatt levő Fizikai Intézet 1974. évi költségvetését a karoktól elhatároltan kell kidolgozni és a Fizika Tanszékcsoport rendelkezésére kell bocsátani. A Tanács felhívja a gazdálkodó egységek vezetőinek figyelmét arra, hogy a bérszintfejlesztési kereteket a célnak megfelelően használják fel és ne szervezzenek új álláshelyeket e keretek terhére. Ettől eltérni csak az illetékes szb hozzájárulásával lehet. Külön figyelmet kell fordítani az alacsony jövedelmű dolgozók bérének emelésére. A minimális fejlesztés következtében az 1974. évi előirányzatok felhasználásánál szigorúan érvényesíteni kell a gazdálkodási alapelveket, így a költségvetést a tervszerűség követelményei szerint kell végrehajtani; a karok és a gazdálkodó egységek a rendelkezésükre bocsátott anyagi eszközöket a már elhatározott oktatás-fejlesztési célkitűzések érdekében használják fel; növelni kell a gazdálkodás hatékonyságát; ennek érdekében csökkenteni kell az indokolatlan beszerzéseket, a túlméretezett raktárkészleteket és tartózkodni kell a nem feltétlenül szükséges, vagy luxus jellegű kiadásoktól. Az Egyetem Tanácsa megköszönte az Egyetemfejlesztési és Gazdasági Bizottság, valamint a Gazdasági és Műszaki Főigazgatóság munkáját, amelynek eredményeképpen jól előkészített, koordinált javaslat került a testület elé. A napirend második pontjaként a gazdasági-vezetésiszervezési ismeretek oktatásának fejlesztése a Budapesti Műszaki Egyetemen című előterjesztés került tárgyalásra. Ezzel kapcsolatban a Tanács —tudomásul véve a fejlesztés érdekében tett eddigi intézkedéseket — megállapította, hogy a párt, a kormány és az MM-határozatok következetes végrehajtása érdekében gyorsabb fejlesztési ütemre van szükség. Ennek érdekében a Tanács a következő határozatokat hozta: — Egyetértve az 1973. október 8-i rektori tanácsülésen hozott rektori határozatokkal, az Egyetem Tanácsa is szükségesnek tartja, hogy olyan egységes egyetemi hosszabb távú fejlesztési terv készüljön a gazdasági-vezetési-szervezési oktatás fejlesztésére, amely magába foglalja a graduális képzésen belül az általános és a specialista képzést, továbbá a postgraduális képzést, meghatározva a végrehajtás ütemezését, továbbá a személyi és tárgyi feltételek biztosításának tervét éves ütemezésben. — Létre kell hozni a Gépész, Építész- és Közlekedésmérnöki Karon a jelenlegi tanszéki bázisra támaszkodva az ágazati gazdaság- és szervezéstudományi jellegű egységeket. — A központi oktatási egységek rektorhelyettesének vezetésével az oktató és tudományos kutatómunka kordinálására tanácsot kell alakítani, amelynek az előbbi feladat ellátása mellett javaslatot kell kidolgoznia a szakmai oktatók gazdasági-vezetési-szervezési tárgyú szervezeti továbbképzésére. A harmadik napirendi pont keretében tanterveket tárgyalt a Tanács. Elsőként a gépészmérnöki kar géptervező szakának és termelési rendszer szakának tantervtervezete került megtárgyalásra. Az elhangzott hozzászólások figyelembevételével a Tanács úgy határozott, hogy az említett szakok tanterveit kísérleti jelleggel, 3 évre jóváhagyja. Egyidejűleg felkérte a Tanács a Kar dékánját, valamint a Tanács Oktatási-Nevelési Bizottságának elnökét és az általános rektorhelyettest, hogy a kari KISZ-szervezetnek a tárgyalt tantervekkel kapcsolatos észrevételeit vizsgálják ■meg abból a szempontból, hogy mit lehet már most, és mit a végleges tanterveknél realizálni. A napirendi pont második részeként került tárgyalásra a Villamosmérnöki Kar „C” képzési formájának komplex rendszerére, valamint az „AC” képzési forma tanterveire vonatkozó javaslat. A Tanács hozzájárult ahhoz, hogy kísérletként, 2 évi időtartamra, kb. 20 fővel meginduljon az „A-C” képzési forma. Tekintve, hogy az ülésen több, a Művelődésügyi Minisztérium hatáskörében elbírálandó kérdés merült fel az új képzési formával kapcsolatban, a Tanács úgy foglalt állást, hogy a kísérleti jelleggel engedélyezett „A-C” képzés csak abban az esetben kezdődhet meg 1974. szeptemberében, ha a rendezendő kérésekre a Minisztérium folyó év március 31-ig választ ad. Kimondta továbbá a Tanács azt is, hogy amennyiben az „A-C” képzéssel kapcsolatban új problémák merülnének fel, arról a rektornak tájékoztatnia kell a Tanácsot. A harmadik napirendi pont utolsó részeként az 1974. februárjában induló új szakmérnöki szakok tanterveit hagyta jóvá a Tanács. Ezzel kapcsolatos határozatában kimondta, hogy új szakmérnöki szakokat csak abban az esetben szabad indítani, ha erre a költségvetésben fedezet van. A különfélék címet viselő negyedik napirendi pont is három részből állt. Elsőként a műszaki pedagógiai doktori cselekmények elvégzésének szabályozására vonatkozó javaslat került tárgyalásra. Ezzel kapcsolatban a Tanács úgy határozott, hogy az Egyetem az érdekelt karok javaslatára „műszaki egyetemi doktor” (dr. techn.) címet adományozhat a műszaki egyetemeken oktatott tudományágakkal kapcsolatos oktatás-módszertani tárgyú doktori cselekményekért. Határozatában a Tanács a továbbiakban megszabta ennek feltételeit, illetve azt, hogy milyen módosításokat kell eszközölni az Egyetem Doktori Szabályzatában és annak Végrehajtási Utasításában. A Doktori Szabályzat módosításához kérni kell a művelődésügyi miniszter hozzájárulását. A különfélék című napirendi pont második témájaként doktori disszertáció és szigorlat kandidátusi disszertációként és szakmai vizsgaként való elfogadására vonatkozó előterjesztést tárgyalt a Tanács és helyt adva a Villamosmérnöki Kar Tanácsa javaslatának úgy határozott, hogy javasolja a Tudományos Minősítő Bizottságnak az előterjesztésben szereplő okleveles villamosmérnökök számára a kért kedvezmény megadását. Végezetül a Tanács a Budapesti Műszaki Egyetem Emlékérméről tárgyalt és a rektor javaslatára úgy határozott, hogy azt a jövőben ezüstből kell készíteni. Ezzel az ülés véget ért. I A SZOVJET IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI ÉLET Bretnyikov elvtárs beszámolója DECEMBER FOLYAMÁN egyetemünk pártbizottságának vendége volt. Bretnyikov elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága mellett működő kulturális osztály vezetője. Bretnyikov elvtárs beszámolót tartott az SZKP XXIV. kongresszusán elhangzott irodalmi és művészeti kérdésekről. Beszámolójában elmondotta, hogy a XXIV. kongresszus amellett, hogy értékelte az előző tervidőszak munkáját, felvázolta az elkövetkező ötéves tervek gazdasági programját, világos politikai irányvonalat adott, nem feledkezett meg az oly fontos irodalmi és művészeti élet kérdéseiről sem. A kongresszus igen részletesen értékelte a Szovjetunióban alkotó művészek eredményeit. A kiindulási alap a marxista-leninista esztétikáé: a társadalomtól szabadon és függetlenül semmiféle művészet nem lehet igaz. Az úgynevezett minden kötöttségtől,mentes szabad művészet nem jellemzője a szocialista művésznek. A szocialista művészet ismertető jegyei a szocialista realizmus a pártossággal és a népiességgel együtt. A pártos irodalom lényege: az irodalom szerves összefonódása az élettel az élet állandó jelenléte a művészetben, a művészi alkotásokban. Hogyan valósul ez meg a kommunizmus építésének idején? A XXIV. kongresszus megállapította, hogy a gazdasági és politikai célkitűzések mellett a kommunizmus építésének jelenlegi szakaszában hallatlanul nagy szerep jut a művészeteknek az emberek tudatának, jellemének formálásában. Bretnyikov a kongresszusi beszédében leszögezte: SOK KIVÁLÓ FILM született az elmúlt években: A Felszabadítás, a Csendesek a hajnalok, a Sztálingrádi csata. Persze nemcsak az eredményekről kell beszélni, a hiányosságok megszüntetése is fontos feladatot ró a művészekre. Először is nem fejlődött elég bátran a művészeti kritika: a kritikusok közül sokan nem látják tisztán a párt politikáját, így aztán nem alkotó módon bírálnak, hanem megrekednek a felszínen, pusztán formai bírálatoknál. A kongresszus segítséget adott: ideológiai bázist, ami máris hasznosnak bizonyult. A szovjet művészeti életben, de különösen az irodalomban az utóbbi években bizonyos torzulások jöttek létre: egyesek arra törekedtek, hogy valamiképpen tisztára mossák a személyi kultusz éveit, mások épp az ellenkezőjét: egyoldalúan csak a negatív jelenségeket regisztrálták: ennek az irányzatnak nevet is adtak „tényigazság”-nak hívták. Van aztán egy rétege az íróknak — kevesek, akik kifejezetten támadják a párt politikáját, és szembe helyezkednek a szovjet társadalom rendjével. Ideológiai harc indult ellenük és magatartásuk az egész szovjet nép ellenérzésével találkozott. Támogatójuk, bázisuk nincs, elszigetelődtek az egész társadalomtól. A XXIV. KONGRESSZUS nemcsak ideológiai segítséget adott a művészeknek. Biztosították az alkotóközösségeket arról, hogy minden támogatást megkapnak a munkájukhoz. Állandóan informálódhatnak az országban folyó bármilyen munkáról. Találkozhatnak tudósokkal, mérnökökkel, elmehetnek építkezésekre, kolhozokba, beszélhetnek munkásokkal, kollektívákkal, hétköznapjaiban élhetik át a kommunizmus építésének gyakorlatát. AZ ALKOTÓK természetesen anyagilag is megkapnak minden támogatást, ösztöndíjak és irodalmi díjak is serkentik őket jobb munkára. A Szovjetunió mintegy százhúsz országgal tart fenn olyan kulturális kapcsolatokat, amelyek lehetővé teszik a csere tanulmányutakat. A szovjet művészek alkotó vitában fejthetik ki ellenvéleményüket vagy nézetazonosságaikat külföldi kollégáikkal. A XXIV. kongresszus célkitűzéseit az alkotó közösségek elégedetten fogadták, és magukévá tették a nagy célkitűzést: a tömegek tudatának formálását a megvalósult kommunizmusig. Bretnyikov elvtárs beszámolója után a megjelent elvtársak kérdéseket tehettek fel a szovjet művészeti élettel kapcsolatosan. 8/73-74. számú Egyetemi Körlevél Tárgy: Törzsgárdaszabályzat módosítása. A Szakszervezeti Tanács Szakszervezti Bizottságának előterjesztése alapján — az egyetemen hosszú idő óta munkaviszonyban álló dolgozók fokozottabb megbecsülése végett — a 14/1972—73. számú egyetemi körlevél 5/4 pontját az alábbiak szerint módosítom: A törzsgárda tagok a jelvény átadása alkalmával 1974. január 1-től kezdődő hatállyal az alábbi összegű pénzjutalomban részesüljenek: 15 éves tagság után 20 éves tagság után 25 éves tagság után 2000,— 2500,— 3000,— Dr. Perényi Imre rektor