A Jövő Mérnöke, 1974 (21. évfolyam, 1-38. szám)

1974-01-19 / 1. szám

­i­­ MIBŐL KÉSZÜLJÜNK? AZ ÖTÖDÉVES ÉPÜLET­GÉPÉSZ hallgatók bánata: a tanszékvezető, dr. Menyhárt József docens a Szellőzés című tárgy vizsgáján beszedi a vizs­gázó hallgatók jegyzeteit­­ — amelyeket az előadásokon készítettek. Vizsgák előtt a docens úr tájékoztatta a hall­gatókat, hogy a vizsgán be kell majd mutatniuk a jegyze­teket, de azt nem tudták előre a hallgatók, hogy ott is kell majd hagyniuk a tanszéken. Miért ez a szokatlan eljá­rás? Miért szedik be a jegyze­teket, amikor az ötödéveseknél nem is bevett gyakorlat az előadások látogatásának el­lenőrzése? — fordultam a kér­déssel a tanszékvezetőhöz. — A gépészkar dékánjának a novemberi tanácsülésen az volt az állásfoglalása, hogy a karon valamennyi évfolyam hallgatóinak kötelező előadás­ra járni, és a szaktanszékeket teszi felelőssé azért, hogy meglegyen a létszám. (A hall­gatókra vonatkozó jogszabá­lyok gyűjteményéből: „18. A hallgatóknak a tantervben előírt kötelező foglalkozáso­kon részt kell vennie. A je­lenlétet a dékán által előírt módon kell ellenőrizni. 19. A kari tanács határozata alap­ján a dékán a nappali tagozat III—V. évfolyamain az előadá­si órákra vonatkozóan elren­delheti a jelenlét ellenőrzésé­nek mellőzését.”) Katalógust nem tartottunk, a létszám olyan kicsi, hogy er­re nincs is szükség. A 42 hall­gatóból egy alkalommal csu­pán 17-en, a többi előadáson átlag 35-en voltak jelen. A Szellőzés című anyaghoz sem hozzáférhető szakirodalom, (a 65-ös években megjelent szak­könyv szinte egyáltalán nem szerezhető meg) sem nyomta­tott jegyzet nincs. Most, ja­nuárban adjuk nyomdába a készülő négykötetes jegyzet kéziratát, talán szeptemberre megjelenik. Addig a hallga­tóknak egyetlen lehetősége van a felkészülésre: az előadá­sok anyaga. Útmutatót csak a levelező tagozatos hallgatók­nak adunk. A vizsgáztatás me­nete egy példa megoldása, eh­hez használhatják a diákok a jegyzetüket, aztán elveszem a jegyzetet, valahol felütöm, és abból az anyagrészből kérde­zek. — Többnyire azok mennek korábban vizsgázni, akiknek jó jegyzetük van. Ha tőlük be­szedték, miből tanuljanak a többiek? Miért nem adják vissza a jegyzeteket? — Két okból: átnézem, hogy mit tudtak a gyerekek az elő­adás anyagából rögzíteni — ez most aktuális, mert, mint már említettem, most készül a nyomtatott jegyzet kézirata, és bővebben tárgyalom majd benne azokat a részeket, ame­lyeknél hiányosságokat ta­pasztalok. A másik okom módszertani: kimutattam, hogy akik járnak előadásra azoknak jobb a jegyzetük és jobb a vizsgajegyük. A jó jegyzet bizonyság, hogy a hall­gató feldolgozta az anyagot. Mert vizsgán nem tudok min­dent megkérdezni. Nekem, mint tanszékvezetőnek alá kell majd írnom a diplomát, amit a diákok kapnak. És mi a hallgatók vélemé­nye: — Talán négy-öt ember volt egy tankörben, aki az összes órákra eljárt. Mindig akadtak hiányzók. S ezeket a hiányzó anyagrészeket egymás segít­ségével kellett pótolnunk. Vá­ratlanul ért, hogy a jegyzete­ket beszedték, és így egyre ne­hezebbé vált a pótlás. Éjsza­kánként kellett fennmarad­nunk, hogy a még meglevők­ből lemásoljuk amire szüksé­günk van. Emiatt a szaladgá­lás miatt jóval kevesebb időnk jutott tanulásra, mintha nyu­godtan használhattuk volna egymás jegyzetét. — Nekem minden előadás­anyagom megvolt, gondoltam, majd a többiek is tanulnak belőle. Hogy beszedik, azt csak a vizsgán tudtam meg. Fogal­mam sincs, hogy ez az eljárás szabályos-e, de mindenképp elítélem. — Én nem a docens úrnál vizsgáztam, az én jegyzetem nem kérték (vagy nem akar­ták elkérni), és én elhoztam. Szerintem, azért szedik be a jegyzeteket, hogy ne legyen miről másolni. — Meglepődtem a vizsgán. A jegyzetem még használták is vizsgaidőszak előtt. Mégis benntartották. Nem tudom miért. Kár lenne tovább sorolni a hallgatók eléggé egybehangzó véleményét. Mindenesetre a további beszélgetések során is kitűnt: nemigen van az elő­adásokon készült jegyzet és a jó vizsgajegy között szoros kapcsolat. DR. PARTI MIHÁLY az egyetem oktatási osztályának vezetője a következőképpen foglalt állást: — Véleményem szerint nem ez a probléma megoldása. Kétségtelen, hogy nincs min­den rendben a hallgatók ta­nulmányi fegyelmével, mun­kához való viszonyával. De ez összefügg avval, hogy a gé­pészkaron az épületgépészek évközi terhelése a legnagyobb. Másrészt valamely tantárgy anyagának elsajátítási mérté­ke nem csak a hallgató szor­galmától, vagy az előadáson való részvételétől függ, hanem nagy szerepet játszik az egyén képessége is. A hallgatók egy része könnyebben tanul szó­ban elhangzott előadásból, míg más része inkább a köny­vekből, vagy más írott jegyze­teiből. Előadásra nem szabad — az előadó szempontjából sem — bekényszeríteni az utóbbi réteget. Inkább évközi folyamatos munkára kell ösz­tönözni. Tehát, szerintem ak­tív, évközi „ösztönző” szá­monkérési formákat kell kidolgozni. Az előadáson pe­dig elsősorban a tananyag megértését segítő részeket kell elmondani. Mivel dr. Béda Gyula a gé­pészkar dékánja szabadságon volt, dr. Farkas János dékán­helyettest kérdeztem meg az üggyel kapcsolatban. Azt ta­nácsolta, forduljak dr. Perlaki Lászlóhoz, a dékáni hivatal vezetőjéhez, s nézzük meg a novemberi kari tanácsülés anyagát. E szerint: „Az érvényben levő rendel­kezések az előadások és gya­korlatok látogatását előírják, I­V. évig bezárólag azzal, hogy harmadik évtől nem kö­telező az ellenőrzés. Az év­­közbeni számonkérés is köte­lező. Az aláírás elég keret ar­ra, hogy megnyugtató módon ellenőrizhessük a hallgatók előrehaladását.” A fentieket a Perlaki elv­­társ által rendelkezésemre bocsátott 1973. november 23-i kari tanácsülés jegyzőköny­véből szó szerint idéztem. MENYHÁRT DOCENS úr­ral január első napjaiban be­szélgettünk. A január 8-i vizs­gán nem szedte be a jegyzete­ket. Összegezve: a tanulmányi és vizsgaszabályzat nem teszi kö­telezővé az előadásokon való jelenlét ellenőrzését, de nem is tiltja meg. Nem vonom két­ségbe a tanszékvezető jó szán­dékát: nyilván az a célja, hogy a hallgatók minél jobban el­sajátítsák az anyagot. De: a füzetek beszedése nem köny­­nyítette, hanem nehezítette a hallgatók felkészülését. Fölös­legesen sokat kellett szalad­gálniuk és éjszakázniuk, csak azért, hogy legyen miből ta­nulni. Ilyen kis létszámnál ne­hezen mutatható ki bármilyen statisztikai törvényszerűség az előadások látogatottsága és a vizsgaeredmények között. A füzetek beszedése akarva­­akaratlan retorziós jellegűnek tűnik. Ez semmiképp sem használ a hallgatók és az épü­letgépész tanszék amúgy sem túl jó kapcsolatának. Pedig egy éven belül az épületgépé­szek itt fognak diplomázni. Erdész Gabriella AZ EGYETEM HIVATALOS KÖZLEMÉNYEI Tájékoztató az Egyetemi Tanács 1973/74. tanévi harmadik üléséről Az Egyetem Tanácsa de­cember 17-én tartotta harma­dik ülését e tanévben. A na­pirend első pontjaként az Egyetem 1974. évi költségve­tésére, valamint beruházási és korszerűsítési munkáinak ter­vére vonatkozó javaslatot tár­gyalta meg a Tanács és azt a következő határozatokkal ki­egészítve fogadta el.­­ A Tanács felkérte a rek­tort, hogy a Művelődésügyi Minisztérium által engedélye­zendő új szakok beindítá­sával kapcsolatos költségeket, amennyiben erre a költségve­tésben nincs fedezet, vala­mint a központi intézkedés alapján indítandó szervezési szak költségeit a MM-tól kér­je 1974-re.­­ A Tanács felhatalmazta a rektort, hogy a központi fej­lesztési alapból álló eszközbe­szerzésre biztosított 3,4 millió forintot, a szükségletek szerint az intézetek és a tanszékcso­portok részére engedélyezze. Felhatalmazást kapott a rek­tor továbbá arra is, hogy az oktatáskorszerűsítésre, új sza­kokon folyó képzésre, szak­­mérnökképzésre rendelkezésre álló előirányzatok karok kö­zötti elosztását az általános rektorhelyettes előterjesztése alapján meghatározza. A Ta­nács egyidejűleg felkérte a rektort arra, hogy az említett keretek felosztásáról tájékoz­tassa az Egyetemi Tanácsot.­­ A nagy­ műszerek kezelé­séhez szakképzett kezelősze­mélyzet biztosítására a létszá­mot és a béralapot —­ a szük­ségletek szerint — elsősorban az intézetek részére engedé­lyezze a rektor. — A beruházásokból beszer­zett gépek, műszerek üzembe­­helyezésének költségeit a köz­ponti fejlesztési alapbóll az Egyetem nem tudja fedezni, s ezért a karok vezetőinek kell e költségeiknek a kari gép- és műszerpótlási díjból történő biztosításáról­­gondos­­kodniuk.­­ Évek óta problémát je­lent a folyóiratok előfizetési árának növekedése. Az ellá­tottsági szint tartása érdeké­ben az eddiginél is jobban kell törekedni a folyóiratbe­szerzés egyetemi szintű koope­rációjának megvalósítására, a párhuzamos rendelések csök­kentésére és egyidejűleg in­tézkedést kell tenni a Könyv­tár szolgáltatásainak bővíté­sére.­­ A szervezés alatt levő Fizikai Intézet 1974. évi költ­ségvetését a karoktól elhatá­roltan kell kidolgozni és a Fizika Tanszékcsoport rendel­kezésére kell bocsátani.­­ A Tanács felhívja a gaz­dálkodó egységek vezetőinek figyelmét arra, hogy a bér­szintfejlesztési kereteket a célnak megfelelően használják fel és ne szervezzenek új ál­láshelyeket e keretek terhére. Ettől eltérni csak az illetékes szb hozzájárulásával lehet. Kü­lön figyelmet kell fordítani az alacsony jövedelmű dolgo­zók bérének emelésére.­­ A minimális fejlesztés következtében az 1974. évi előirányzatok felhasználásánál szigorúan érvényesíteni kell a gazdálkodási alapelveket, így­ a költségvetést a tervszerűség követelményei szerint kell végrehajtani; a karok és a gazdálkodó egységek a ren­delkezésükre bocsátott anya­gi eszközöket a már elhatáro­zott oktatás-fejlesztési célki­tűzések érdekében használják fel; növelni kell a gazdálkodás hatékonyságát; ennek érdeké­ben csökkenteni kell az indo­kolatlan beszerzéseket, a túl­méretezett raktárkészleteket és tartózkodni kell a nem feltét­lenül szükséges, vagy luxus jellegű kiadásoktól. Az Egyetem Tanácsa meg­köszönte az Egyetemfejlesz­tési és Gazdasági Bizottság, valamint a Gazdasági és Mű­szaki Főigazgatóság munkáját, amelynek eredményeképpen jól előkészített, koordinált ja­vaslat került a testület elé. A napirend második pontja­ként a gazdasági-vezetési­­szervezési ismeretek oktatásá­nak fejlesztése a Budapesti Műszaki Egyetemen című elő­terjesztés került tárgyalásra. Ezzel kapcsolatban a Tanács —tudomásul véve a fejlesztés érdekében tett eddigi intéz­kedéseket — megállapította, hogy a párt, a kormány és az MM-határozatok következetes végrehajtása érdekében gyor­sabb fejlesztési ütemre van szükség. Ennek érdekében a Tanács a következő határoza­tokat hozta: — Egyetértve az 1973. októ­ber 8-i rektori tanácsülésen hozott rektori határozatokkal, az Egyetem Tanácsa is szük­ségesnek tartja, hogy olyan egységes egyetemi hosszabb távú fejlesztési terv készüljön a gazdasági-vezetési-szervezé­­si oktatás fejlesztésére, amely magába foglalja a graduális képzésen belül az általános és a specialista képzést, továb­bá a postgraduális képzést, meghatározva a végrehajtás ütemezését, továbbá a szemé­lyi és tárgyi feltételek bizto­sításának tervét éves üteme­zésben. — Létre kell hozni a Gé­pész, Építész- és Közlekedés­mérnöki Karon a jelenlegi tanszéki bázisra támaszkodva az ágazati gazdaság- és szer­vezéstudományi jellegű egy­ségeket. — A központi oktatási egy­ségek rektorhelyettesének ve­zetésével az oktató és tudo­mányos kutatómunka kordiná­­lására tanácsot kell alakítani, amelynek az előbbi feladat el­látása mellett javaslatot kell kidolgoznia a szakmai okta­tók gazdasági-vezetési-szer­­vezési tárgyú szervezeti to­vábbképzésére. A harmadik napirendi pont keretében tanterveket tárgyalt a Tanács. Elsőként a gépész­­mérnöki kar géptervező sza­kának és termelési rendszer szakának tantervtervezete ke­rült megtárgyalásra. Az el­hangzott hozzászólások figye­lembevételével a Tanács úgy határozott, hogy az említett szakok tanterveit kísérleti jel­leggel, 3 évre jóváhagyja. Egyidejűleg felkérte a Tanács a Kar dékánját, valamint a Tanács Oktatási-Nevelési Bi­zottságának elnökét és az ál­talános rektorhelyettest, hogy a kari KISZ-szervezetnek a tárgyalt tantervekkel kapcso­latos észrevételeit vizsgálják ■meg abból a szempontból, hogy mit lehet már most, és mit a végleges tanterveknél realizálni. A napirendi pont második részeként került tárgyalásra a Villamosmérnöki Kar „C” képzési formájának komplex rendszerére, valamint az „A­­C” képzési forma tanterveire vonatkozó javaslat. A Tanács hozzájárult ahhoz, hogy kí­sérletként, 2 évi időtartamra, kb. 20 fővel meginduljon az „A-C” képzési forma. Tekint­ve, hogy az ülésen több, a Művelődésügyi Minisztérium hatáskörében elbírálandó kér­dés merült fel az új képzési formával kapcsolatban, a Ta­nács úgy foglalt állást, hogy a kísérleti jelleggel engedélye­zett „A-C” képzés csak abban az esetben kezdődhet meg 1974. szeptemberében, ha a rendezendő kérésekre a Mi­nisztérium folyó év március 31-ig választ ad. Kimondta továbbá a Tanács azt is, hogy amennyiben az „A-C” képzés­sel kapcsolatban új problémák merülnének fel, arról a rek­tornak tájékoztatnia kell a Tanácsot. A harmadik napirendi pont utolsó részeként az 1974. feb­ruárjában induló új szakmér­nöki szakok tanterveit hagyta jóvá a Tanács. Ezzel kapcso­latos határozatában kimondta, hogy új szakmérnöki szakokat csak abban az esetben szabad indítani, ha erre a költség­­vetésben fedezet van. A különfélék címet viselő negyedik napirendi pont is három részből állt. Elsőként a műszaki pedagógiai doktori cselekmények elvégzésének szabályozására vonatkozó ja­vaslat került tárgyalásra. Ez­zel kapcsolatban a Tanács úgy határozott, hogy az Egyetem az érdekelt karok javaslatára „műszaki egyetemi doktor” (dr. techn.) címet adományoz­hat a műszaki egyetemeken oktatott tudományágakkal kapcsolatos oktatás-módszer­tani tárgyú doktori cselekmé­nyekért. Határozatában a Ta­nács a továbbiakban meg­szabta ennek feltételeit, illet­ve azt, hogy milyen módosí­tásokat kell eszközölni az Egyetem Doktori Szabályzatá­ban és annak Végrehajtási Utasításában. A Doktori Sza­bályzat módosításához kérni kell a művelődésügyi minisz­ter hozzájárulását. A különfélék című napiren­di pont második témájaként doktori disszertáció és szigor­lat kandidátusi disszertáció­ként és szakmai vizsgaként való elfogadására vonatkozó előterjesztést tárgyalt a Ta­nács és helyt adva a Villa­mosmérnöki Kar Tanácsa ja­vaslatának úgy határozott, hogy javasolja a Tudományos Minősítő Bizottságnak az elő­terjesztésben szereplő okleve­les villamosmérnökök számá­ra a kért kedvezmény meg­adását. Végezetül a Tanács a Budapesti Műszaki Egyetem Emlékérméről tárgyalt és a rektor javaslatára úgy hatá­rozott, hogy azt a jövőben ezüstből kell készíteni. Ezzel az ülés véget ért. ­­I A SZOVJET IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI ÉLET Bretnyikov elvtárs beszámolója­­ DECEMBER FOLYAMÁN egyetemünk pártbizottságának vendége volt. Bretnyikov elv­társ, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizott­sága mellett működő kulturá­lis osztály vezetője. Bretnyikov elvtárs beszámo­lót tartott az SZKP XXIV. kongresszusán elhangzott iro­dalmi és művészeti kérdések­ről. Beszámolójában elmondotta, hogy a XXIV. kongresszus amellett, hogy értékelte az előző tervidőszak munkáját, felvázolta az elkövetkező öt­éves tervek gazdasági prog­ramját, világos politikai irány­vonalat adott, nem feledkezett meg az oly fontos irodalmi és művészeti élet kérdéseiről sem. A kongresszus igen rész­letesen értékelte a Szovjet­unióban alkotó művészek eredményeit. A kiindulási alap a marxis­ta-leninista esztétikáé: a tár­sadalomtól szabadon és füg­getlenül semmiféle művészet nem lehet igaz. Az úgyneve­zett minden kötöttségtől,men­tes szabad művészet nem jel­­lemzője a szocialista művész­nek. A szocialista művészet is­mertető jegyei a szocialista realizmus a pártossággal és a népiességgel együtt. A pártos irodalom lényege: az irodalom szerves összefo­nódása az élettel az élet ál­landó jelenléte a művészet­ben, a művészi alkotásokban. Hogyan valósul ez meg a kommunizmus építésének ide­jén? A XXIV. kongresszus megállapította, hogy a gazda­sági és politikai célkitűzések mellett a kommunizmus építé­sének jelenlegi szakaszában hallatlanul nagy szerep jut a művészeteknek az emberek tu­datának, jellemének formálá­sában. Bretnyikov a kongresszusi beszédében leszögezte: SOK KIVÁLÓ FILM szü­letett az elmúlt években: A Felszabadítás, a Csendesek a hajnalok, a Sztálingrádi csa­ta. Persze nemcsak az ered­ményekről kell beszélni, a hiányosságok megszüntetése is fontos feladatot ró a mű­vészekre. Először is nem fej­lődött elég bátran a művészeti kritika: a kritikusok közül sokan nem látják tisztán a párt politikáját, így aztán nem alkotó módon bírálnak, hanem megrekednek a felszí­nen, pusztán formai bírála­toknál. A kongresszus segít­séget adott: ideológiai bázist, ami máris hasznosnak bizo­nyult. A szovjet művészeti élet­ben, de különösen az iroda­lomban az utóbbi években bizonyos torzulások jöttek létre: egyesek arra töreked­tek, hogy valamiképpen tisz­tára mossák a személyi kul­tusz éveit, mások épp az el­lenkezőjét: egyoldalúan csak a negatív jelenségeket re­gisztrálták: ennek az irány­zatnak nevet is adtak „tény­­igazság”-nak hívták. Van az­tán egy rétege az íróknak — kevesek, akik kifejezetten tá­madják a párt politikáját, és szembe helyezkednek a szov­jet társadalom rendjével. Ide­ológiai harc indult ellenük és magatartásuk az egész szovjet nép ellenérzésével találkozott. Támogatójuk, bázisuk nincs, elszigetelődtek az egész tár­sadalomtól. A XXIV. KONGRESSZUS nemcsak ideológiai segítséget adott a művészeknek. Bizto­sították az alkotóközösségeket arról, hogy minden támoga­tást megkapnak a munkájuk­hoz. Állandóan informálódhat­nak az országban folyó bár­milyen munkáról. Találkozhat­nak tudósokkal, mérnökökkel, elmehetnek építkezésekre, kol­hozokba, beszélhetnek munká­sokkal, kollektívákkal, hétköz­napjaiban élhetik át a kom­munizmus építésének gyakor­latát. AZ ALKOTÓK természete­sen anyagilag is megkapnak minden támogatást, ösztöndí­jak és irodalmi díjak is ser­kentik őket jobb munkára. A Szovjetunió mintegy százhúsz országgal tart fenn olyan kul­turális kapcsolatokat, amelyek lehetővé teszik a csere tanul­­mányutakat. A szovjet művé­szek alkotó vitában fejthetik ki ellenvéleményüket vagy nézetazonosságaikat külföldi kollégáikkal. A XXIV. kong­resszus célkitűzéseit az alko­tó közösségek elégedetten fo­gadták, és magukévá tették a nagy célkitűzést: a tömegek tudatának formálását a meg­valósult kommunizmusig. Bretnyikov elvtárs beszá­molója után a megjelent elv­társak kérdéseket tehettek fel a szovjet művészeti élettel kapcsolatosan. 8/73-74. számú Egyetemi Körlevél Tárgy: Törzsgárdaszabályzat módosítása. A Szakszervezeti Tanács Szakszervezti Bizottságának elő­terjesztése alapján — az egyetemen hosszú idő óta munkavi­szonyban álló dolgozók fokozottabb megbecsülése végett — a 14/1972—73. számú egyetemi körlevél 5/4 pontját az alábbiak szerint módosítom: A törzsgárda tagok a jelvény átadása alkalmával 1974. ja­nuár 1-től kezdődő hatállyal az alábbi összegű pénzjutalomban részesüljenek: 15 éves tagság után 20 éves tagság után 25 éves tagság után 2000,— 2500,— 3000,— Dr. Perényi Imre rektor

Next