A Jövő Mérnöke, 1974 (21. évfolyam, 1-38. szám)

1974-01-19 / 1. szám

Vicz­iá­n János: AZ ELŐRÉTŐL A JÖVŐ M­ÉR­NÖ­KÉIG (21) A MŰEGYETEMI DIÁKLAPOK KRÓNIKÁJA 1953. április 29-én a szer­kesztőség pályázatot hirdetett az új címklisé megrajzolásá­ra, úgy, hogy a benyújtott rajzoknál új lapcímjavaslatot is vártak. A beérkezett pá­lyázatok alapján a címét meg­változtatták. 1953. június 15-é­n jelent meg A Jövő Mérnöke. Az első díjat megosztva ad­ták ki: Gazda Géza IV. éves építész és Budai Éva I. éves építészhallgatónak. Gazda raj­zát találták kifejezőbbnek (kohók mögött füstölgő ké­mények) Budai címjavaslatát találták jobbnak. Három pá­lyázó könyvjutalmat kapott. . „Jól vizsgázni — hazafias kötelesség!” hirdette az első szám mottója, s a vizsgaidő­­szakot megelőző hetekben igazi vizsgapánikot keltettek. A nyári számokat a termelési gyakorlattal, építőipari élettel kapcsolatos hírek töltötték meg. A­z első félév után kialakult -t*- a lap arculata. Orosházi Béla párttitkár, felelős szer-.­koszton kívül az impresszum­ban más nevet nem találunk, így a lap tulajdonképpeni szerkesztőire, illetve munka­társaira csak következtetni lehet. Az 1953-as évben a legtöbb aláírt cikket Fónyad Ernő és Károlyi Zsigmond kö­zölték. A következő évben­­ tűnik fel gyakrabban Sebők Ferenc, Precsányi Árpád, Sza­bó István, Ternai József, Szálkai Sándor, Beretvás Ta­más, Sarkadi Sándor neve. Az 1953/54-es tanév kezde­tén a két egyetem pártbizott­sága megtárgyalta az MDP Központi Vezetőség júniusi határozatát. Ennek eredmé­nyeként a következő számok­ban „Száműzzük mindkét egyetemünkről a fegyelmezet­lenséget” jelszóval kampány indult. 1953. október 13-tól új ro­vatként a humor is helyet kapott A Jövő Mérnökében. Megszületett Logar Gabi, aki építő célzattal mondott el sok olyan fonákságot, amit a hallgatók közt tapasztalt. Pró­zája kissé nehézkes, lírája bi­zony döcögő, rajzai a kor jel­legzetességeinek kifejezői vol­tak. Logar Gabit is természe­tesen a fegyelmet szilárdító kampány szolgálatába állítot­ták, melyről hat hét után büszkén jelentette a lap, hogy az­­ elmúlt évekhez képest eredményt értek el. „Mozgósítsanak faliújság­jaink a fegyelem megszilár­dítására” — hirdették, hang­súlyozva a hajdani hirdető­­táblák pellengér szerepét, me­lyek nevelő hatását a hallga­tók következetesen nem akar­ták megérteni. Nem jó a fali­újság munkája akkor — írták A Jövő Mérnökében —, ha különben szép kivitelű, és bár szakmai kérdésekkel is fog­lalkozik, ami szintén fontos, csak éppen a fegyelemről fe­ledkezik meg, mint pl. az épí­tész II/A. esetében. Az év végén felvetették a tanár-diák kapcsolatot, s a következő számokban vitát rendeztek arról, az „úr”, vagy az „elvtárs” megszólítás le­gyen-e az általános. A téli vizsgalat lelohadtával az Ag­rártudományi Egyetem fel­hívásához csatlakozva az MDP III. Kongresszusa tiszteletére a tanulmányi, politikai nevelő és szervezeti munka, s a fe­gyelem megszilárdítása terü­letén kongresszusi félévet tartottak. A kongresszusi ver­seny ösztönzésére közölték Jobbágy Károly „Műegyetem” c. versét, melynek a kisebb­séget dorgáló sorait idézzük: „Persze salak is akad bőven. Naplopók, divatfigurák, csőnadrágban, csattos cipőben fitymálva minden tudományt. Ifjú sikkasztók, ösztöndíjat raknak havonta zsebre mind miért egy ország népe izzad (a mi fiaink, leányaink).” A verseny kezdetén elin­dult útjára Sebők Ferenc Fá­cán Benedekje, a lógós, jam­­pecekkel rokonszenvező, az előadásokról elkéső fegyelme­zetlen diák, ki hétről hétre elkövetett valamit a jóízlés ellen. Május elején a Gellért tanszéken látták utoljára, hir­telen tűnt el, hogy ne zavar­ja az éjt napallá téve rajzoló­tanuló hallgatókat 1954 őszén a kohók füstöl­gő kéményeit lobogó zászlók váltották fel a fejlécen, a címből azonban eltűnt a név­elő, melyet csak hat évvel később rehabilitáltak. Logar Gabi felhívása mellett — melyben a hallgatók szeminá­riumi és vizsgafeleleteinek az előadók elszólásainak gyűjté­sére hívta fel az olvasókat — indították meg a kissé visszafojtott hangú „Gulliver utazás a Technikonban” c. szatirikus sorozatot. Néhány számban a múltat idézve a magyar történelem nagy alak­jaira és híres professzorokra emlékeztek, a diákélet szép­ségeiről és gondjairól ebben az évben is keveset olvashat­tunk. 1954 novemberében időszerű közérdekű és a diákélettel foglalkozó cikket közöltek: vitaindító szándékkal részle­teket jelentettek meg Pándi Pálnak, az ELTE tanárának „Nyílt levél az egyetemi hall­gatókhoz” címmel az Irodalmi Újságban megjelent cikkéből. Megállapította, hogy a felsza­badulást közvetlenül követő évek egyetemi ifjúsága élén­­kebb, hatékonyabb szellemi és mozgalmi életet élt, mint az utánuk következő diáknemze­dékek. Hibái ellenére elisme­réssel írt a NÉKOSZ-ról és az Eötvös Kollégium ifjúságá­ról, akikben „erősebben élt a felelősség a nemzet szellemi életéért, mint a maiban.” A NÉKOSZ ifjúságánál a köz­­életiség, az Eötvös kollégisták­nál a szakmai és világnézeti érdeklődést emelte ki, való­­ságszomjuk, országjáró kedvük „olyan eleven mozgatóerői voltak az ifjúsági életnek, amihez hasonlóval ma nem találkozhatunk.” Az okokat a megváltozott körülményekben látja, az ifjúsági élet parti­zánromantikája leáldozott, de nem értett egyet azzal, hogy a diákmozgalom egyetlen haj­tóereje az ellenzékiség. Az ifjúsági mozgalom visszaesé­sének okait az 1954 októbe­rében az MDP Központi Ve­zetősége feltárta: „A DISZ kiskorúsította az egyetemi if­júságot, nem kezelte úgy, mint számottevő tényezőt az ország politikai életében.” Az oktatás színvonala nem volt megfelelő, a marxizmus oktatásában az „egykönyvű­­ség” volt a divat, számos egyetemen hiányzott a filozó­fiatörténeti oktatás, így a diák csak a cáfolatokat ismer­te, az eredeti műveket nem. A fiatalok elkényelmesedését a kialakult helytelen, gyakor­lat okozta, hiszen éveken át sem az ösztöndíjrendszer, sem a vizsgarend, sem a kö­vetelmények , színvonala nem volt serkentő hatású. „Az egyetemi oktatás egész rendszere egy langyos közép­­szerűségnek kedvezett. Hiá­nyoztak azok a módszerek és törekvések, amelyekkel egy igényes élgárdát lehetne fel­nevelni” ... ráadásul a hall­gatóság körében terjedő pol­gári-kispolgári befolyás ellen a meggyőzés helyett admi­nisztratív eszközökkel léptek fel. „Az egyetem szellemi­ éle­tének merevsége is oka volt annak, hogy számos nézet és hangulat szinte „illegalitásba” húzódott, s hatóerejüket nö­velte az illegalitás romanti­kája.” A vitacikkhez elsőként hoz­­­­zászóló Holló János do­cens az ifjúság elkényelmese­déséért a hibás oktatáspoli­tikát okolta. A vitában nem­csak a DISZ­­munkáját bí­rálták, javaslatokat adtak an­nak megváltoztatására. A beszéd, a külföldi utazások (legalább építőtábori keretek­ben), DISZ-klubok létrehozá­sa, stb .,egyik sem tartozott a megvalósíthatatlan ábrándok közé. (Folytatjuk.) i . AZ EGYETEM TŰZVÉDELME 1973-BAN Az Egyetem Tűzrendészeti Tanácsa évzáró értekezletén behatóan foglalkozott az egye­tem 1973. évi tűzvédelmi hely­zetével. Ezen az értekezleten részt vett a XI. ker. tűzoltópa­rancsnoka Nagy László alezre­des, valamint Torma Zoltán hadnagy elvtárs is. Az egyetem tűzvédelmét ér­tékelve a tanács többek között megállapította, hogy a tűzvé­delmi bizottságok az előző évekhez viszonyítva eredmé­nyesebb munkát végeztek. A karok és a gondnoki osz­tály tűzvédelmi bizottságainak szervezését az 580/1970. sz. egyetemi Tűzrendészeti Sza­bályzat írja elő, mely rövid három éves múltra tekint visz­­sza. Elsőnek a gépészmérnöki kar tűzvédelmi bizottsága dr. Kis András adjunktus vezeté­sével kezdett munkához, ezt követte a többi kar és a gond­noki osztály bizottsága is. A kezdeti nehézségek, melyek a tapasztalatok hiányából adód­tak, rövid idő alatt megszűn­tek. A bizottságok tűzvédelem­hez való hozzáállása, különö­sen az elmúlt évi munkán ke­resztül mérhető le. A nyolc önálló bizottság közül az 1972. évben három, az 1973. évben pedig öt bizottság fejtett ki in­tenzív tevékenységet. Ezek voltak többek között a területi ellenőrzések, nappali tagozatú hallgatók tanterven felüli tűz­védelmi oktatása, a helyi tűz­védelmi problémák megoldása stb. A bizottságok aktív műkö­dése nagyban elősegítette dol­gozóink jobb megértését a tűz­védelemhez. Ez érthető is, mi­vel a bizottságok tagjai a ka­rokon belül a tanszékeken fej­tik ki tevékenységüket­ és így közvetlenebb kapcsolat alakul ki a dolgozókkal. Az egyetem területi nagyságát figyelembe véve az elmúlt három esztendő tapasztalatai igazolják, hogy erre a szervezetre, mint társa­dalmi segítő erőre szükség van. Az elért eredményeinkhez Szabó György műszaki főigaz­gató-helyettes vezetésével mű­ködő Tűzvédelmi Tanács, mint irányító és kiértékelő testület nagyban hozzájárult. Ehhez, az anyagi és erkölcsi feltételeket az Egyetem vezető­sége nevében dr. Orosz Zoltán főigazgató minden esetben biztosította. A Tűzvédelmi Tanács ez­úton is felhívja azon bizottsá­gok figyelmét, akik még a tűz­védelmi munkába nem kap­csolódtak be, illetve tevékeny­séget nem fejtettek ki, hogy munkájukat kezdjék el. Eb­ben a felelősségteljes munká­ban az egyetem tűzvédelmi szervezete minden segítséget megad, azonban a munkát tel­jes egészében átvenni nem tudja. Nagy László alezredes, a ke­rület tűzoltóparancsnoka a tűzvédelem terén kifejtett jó munka elismeréseképpen Sza­bó György műszaki főigazga­tó-helyettesnek, a Budapesti Tűzoltóság parancsnokának, Ficsor Sándor ezredes dicsérő oklevelét, dr. Bangó Dezsőné csoportvezetőnek, Olasz Tibor gépészmérnöknek, Bese Pálné raktárvezetőnek pedig a kerü­leti paranacsnokok dicsérő ok­levelét adta át. Szabó György műszaki fő­igazgató-helyettes a tanács el­nöke, az 1973. évben a tűz el­leni védekezésben élenjáró dolgozóknak az egyetem veze­tősége nevében pénzjutalmat osztott ki. Köszönetet mond Nagy László alezredes és Tor­ma Zoltán hadnagy elvtársak­nak, a megelőző és mentő tűz­védelem terén nyújtott szak­mai segítségért. Kéri a Pa­rancsnokságot, hogy ezt a jó­indulatú segítséget a jövőben is biztosítsák részünkre. Ugyancsak köszönetét fejezi ki az ellenőrzési osztály vala­mennyi dolgozójának az ellen­őrzések során nyújtott segítsé­gért. A Tűzvédelmi Tanács ez­úton mond köszönetet a bizott­ság tagjainak, a tűzvédelmi megbízottaknak, az intézményi tűzoltóknak, akik elősegítették egyetemünk tűzvédelmi fejlő­dését. Továbbá köszönetet mond mindazon dolgozóknak és hallgatóknak, akik a tűz­védelmi szabályok betartásá­val hozzájárultak ahhoz, hogy az 1973. évben az egyetem egész területén tűzeset nem fordult elő. . Bajzáth Gyula vezető tűzrendész Bajzáth Gyula vezető tűzrendész beszámol az 1973. évi mun­káról. Mellette Szabó György főigazgató-helyettes, és Nagy László alezredes, a XI. kerület tűzoltóparancsnoka. Együttműködési megállapodás a Budapesti Műszaki Egyetem Vásárhelyi Pál Szakmai Klub Földmérő Köre és a Pécsi Geo­­déziai és Térképészeti Vállalat KISZ-szervezete között. A munkakapcsolat kialakítása, a gyakorlati tevékenységbe való be­kapcsolódás elősegítése, a tájé­koztatási lehetőségek kiszélesítése érdekében a Budapesti Műszaki Egyetem Vásárhelyi Pál Szakmai Klub Földmérő Köre (FK) és a Pécsi Geodéziai- és Térképészeti Vállalat KISZ-szervezete (PGTV) a következőkben rögzítette az együttműködés feltételeit: Közös, illetve kölcsönös prog­ramok : 1. Az FK és a PGTV kicseréli tapasztalatait és folyamatosan tá­jékoztatja egymást a szakmai és szervezeti életről. 2. Az FK­, illetve a PGTV által szervezett szakmai kiránduláso­kon, országjárásokon biztosítják egymás tagjainak részvételét. 3. A lehetőségekhez mérten részt veszünk egymás rendezvé­nyein, illetve közös sport- és kulturális programokat szerve­zünk. 4. Tapasztalatcseréket szerve­zünk a közös problémákról. A tanulást és a termelő munkát elősegítő tevékenység: a) a PGTV részéről: 1. Megjelenésének idejében rendszeresen megküldi a PGTV- tájékoztatót. 2. Segítséget nyújt a végzett mérnököknek az elhelyezkedés­ben, a hallgatók kötelező üzemi gyakorlatának megszervezésében, illetve az alsóbb éves hallgatók nyári szabad munkavállalási le­hetőségeinek kihasználásában a PGTV-nél. 3. Lehetővé teszi (a vállalat gaz­dasági vezetőjével egyetértésben) a PGTV-nél az üzemlátogatást. b) Az FK részéről: 1. Folyamatosan és rendszeresen megküldi az egyetemi kiadvá­nyokat (Földmérő Fórum, Jövő Mérnöke, Vicinális Dugóhúzó , • • stb.). 2. Segítséget nyújt a BME meg­látogatásához. 3. A lehetőségekhez mérten részt vesz a szakmai továbbkép­zés elősegítésében. A rendszeres kapcsolat tartá­sával egy-egy összekötőt bízunk meg, a szerződésben foglaltak végrehajtásáért a mindenkori KISZ-vezetőség a felelős. A megállapodás az aláírás nap­jától érvényes. Budapest, 1973. december 11. A szerződést a PGVT részéről: Zsankó László KISZ-titkár, Nagy Pál Jenő igazgató, a Földmérő Kör részéről: Ádám József, az EK vezetője és Mélykúti Gábor kari KISZ-titkár írták alá. Figyelem A Központi Könyvtár 1974-től az egyetemi okta­tók és az egyetem nem ok­tató dolgozója részére — a kölcsönzés gyorsabb lebo­nyolítása céljából — a köl­csönzésnél új ablakot nyi­tott, ahol fentiek kérelmét külön intézi. A második ablaknál tör­ténő kölcsönzés időpontja: 10 órától 14 óráig. Kérjük az egyetem összes dolgozóját, hogy a megje­lölt időpontot szíveskedjen betartani, mert csak így tudjuk célkitűzéseinket el­érni és a hallgatók kölcsön­zését gyorsabbá tenni. ­•"is !* Majd Majk eljut-e oda, amit a műemlé­keink helyzetét szívügyüknek tekintő építészek és az ilyen jellegű közügyeket magukénak tekintő egyéb foglalkozásúak a Magyar Építőművészek fó­rumán szerettek volna. A címben szereplő név egy Oroszlány környéki volt ko­lostoregyüttest takar, szakér­tők szerint hazánk legbecse­sebb barokk együttese. Igaz, hogy jelenleg tűrhetetlen ál­lapotban. Akik november 16-án este összegyűltek, nagyrészt konk­rét elképzelésekkel rendelkez­tek az épületek sorsára vonat­kozóan. Az OMF helyreállítási tervei azonban csillagászati összegeket igényeltek: 35, il­letve a környezetrendezéssel 50 millióra lenne szükség. E költség előteremtése nagy probléma, s úgy látszik, pont az képtelen, rá, akitől legin­kább elvárhatnánk. A Belke­reskedelmi Minisztériumnak egyelőre nincs arra pénze, hogy itt egy reprezentatív szállodát rendezzen be, mond­ván, hogy az ilyen jellegű be­ruházás soha nem amortizáló­dik. A Fórumon már ez a be­jelentés is meghökkenést, il­letve elégedetlenséget váltott ki. A Komárom Megyei Ta­nács vezetői minden eddigi és további jóindulatú támogatá­suk ellenére sem képesek segí­teni­­önerejükből, de érezve a felelősség súlyát, minden áron biztosítani szeretnék Majk sorsát. Beszámolójuk szerint az MHSZ volt idáig a legkomo­lyabb tárgyalópartner, egy­részt rendelkeznek a kívánt összeggel, másrészt céljuk egy vezetőképző iskola berende­zése. A résztvevőkből ez még na­gyobb elégedetlenséget váltott ki. Ez a megoldás ugyanis csak az épület szempontjából megoldás, ilyen felhasználás mellett ugyanis az idegenfor­galom, a turisták, de talán még a művészet kedvelői is ki lennének rekesztve, és nem tudhatjuk, nem bánnák-e meg később, hogy mégis nem szál­lodát csináltunk? Ez persze csak rövid váza a viták lé­nyegének.­­ Javaslatok voltak ugyanis: alkotóház,­­ építész alkotóház, üdülő és tanácsi továbbképző, esetleg olcsó belföldi turistá­kat is fogadó szálló, önálló vagy társított elhelyezésére. Egyelőre megoldás nem szü­letett, mivel minden javaslat­tal szemben komoly cáfolatok is elhangzottak. Mégis re­ménykedhetünk, hiszen az OMF és a Megyei Tanács fog­lalkozik az üggyel, s láthat­juk, hogy nem szabad halo­gatni, mert arra is mi fizet­hetünk rá, minden évvel nő­nének a helyreállítási költsé­gek. A TV Hét című műso­rában ígéret szerint még ka­rácsony előtt képernyőre kerül Majk problémája. Befejezésül annyit, amit az utolsó hozzászóló is kihang­súlyozott: „Majk esete csak egy a sok közül hazánkban. Körül kellene néznünk pusz­tuló műemlékeink közül, melyek történelmünk és nemzeti kultúránk talán leg­nagyobb „még” meglevő érté­kei. Ha nem vigyázunk ma rájuk, holnap nem lesz mire vigyáznunk. Ezek az értékek sokszor eldugott helyeken, falvakban vagy településen kívül is lehetnek. Felkutatá­sukban, és megóvásukban az egyetemisták is segíthetnének, például szakértők irányításá­val építőtáborok működhetné­nek ilyen céllal. Állítólag Gor­­sium bevált, pedig ott első­sorban régészeti, és nem is építészeti feladatot kaptak a jövő építészmérnökei.. Az alább közölt cikk szer­zőjét nem ismerjük. Szerkesz­tőségünkbe érkezett levél, és írója nem szándékozta meg­nevezni magát. Névtelen leve­lek közlése nem feladatunk, ebben az esetben azonban et­től eltekintettünk. Mivel a levél témájában egy olyan közérdekű üggyel foglalkozik, ami mindannyiunkat kell, hogy érdekeljen — története­sen a magyar műemlékek — sokszor nem éppen megnyug­tató helyzete — így helyet adunk közlésére. A levél mel­lett közöljük dr. Gerő László professzor hozzászólását, aki az Országos Műemléki Felü­gyelőség­­képviseletében szól Majk ügyében. A szerkesztőség megjegyzé­se annyi: El kellene gondol­kodni azon, hogy az UNESCO nagy műemlékek megmentésé­re sok esetben indít gyűjtést, hogy Velence megmentéséhez is hozzá lehetett járulni , miért nincs lehetőség arra, hogy önkéntesen felajánlott kisebb-nagyobb összegekből gyűjtsék össze a valóban nagy­nak tűnő harminc-ötvenmillió forintot? A Fóti gyermekvá­ros építésére annak idején téglajegyeket bocsátottak ki. Nem lehetne valami hasonló­val megpróbálkozni Majk esetében is? A levél tartalmáról beszámol­tunk dr. Gerő László építész — műemlékes profeszor úrnak, aki a majki problémával kapcsolatban lapunknak a következőket mon­dotta el: — A MÉSZ tartott egy Fóru­mot, ahol Sedlmayr János Ybl­­díjas építész vázolta a majki ba­rokk kolostoregyüttes jelenlegi állapotát, és elmondta, hogy az OMF a helyreállítás költségeit mintegy ötvenmillió forintra be­csüli. Ez az ötvenmillió valóban na­gyon nagy összeg. De ebben nem­csak a teljes környezetrendezés, parkfelújítás, a teraszos kertek rendbehozása, az épület teljes restaurálása értendő, hanem kor­szerű önálló vízműhálózat, szállo­dai feltételek is benne lennének. Egy reprezentatív szálloda funkcióját Majk tökéletesen ellát­ná. Sajnos, az Idegenforgalmi Ta­nács képtelen felfogni azt, hogy mit szeretne nálunk egy külföldi. Majkon például lehetne­ úszni, fü­rödni, mert van tó, lehetne hor­gászni, nagyszerű lovasiskolát fönntartani, télen szánkót hajtani, van erdő, lehetne vadászni. Nem utolsó sorban egy csodálatos mű­emlék, távol nagyobb lakott tele­püléstől, ugyanakkor könnyen megközelíthető Budapestről. A szállómegoldás mellett szól az is, hogy tizenhét kis épület csatla­kozik a főépülethez, tehát a ki­szolgáló személyzet elhelyezése máris megoldódna. Az Idegenforgalmi Tanács azt is képtelen megérteni, hogy a kül­földi nem a Hilton szállóba vá­gyik. Hogy nem lecsutakolt, le­ápolt lovon szeretne két kört fut­tatni. Nem értik meg azt, hogy Angliában azok a szállodák a zsú­foltak, ahol régi harisnyafejes lámpákkal világítanak, nem a belvárosban, hanem a szélfújta dombokon elhagyatott erdőkben álló szellemjárta kastélyok a népszerűek. És ezek a méregdrá­gák is, Hilton és összkomfort ott­hon is van a külföldinek. A fen­tebb említettekhez minden adott­sága megvan a majki együttes­nek. A Belkereskedelmi Minisztérium azzal érvel, hogy nyolcszáz ágyon alul neki egy szálloda nem kifi­zetődő. Erre csak annyit tudok mondani, hogy Párizsban hogyan él meg az a több száz hoteles, akinek tíz vagy tizenöt ágya van? Nagyszerűen megél, mert nem adminisztrál mindent agyon. Ami a Komárom megyei taná­csot illeti, nem viseli ezt a dol­got igazán a szívén, különben megsejtette volna a nagy lehető­séget. Úgy ahogy megsejtették mások: Bozsok, Nagycenk, Eger­vára esetében. Az OMF abba nem egyezik be­le, hogy ott az MHSZ vezetőkép­zőt hozzon létre. Nem egyezhetünk bele, mert így zárva lenne a műemlék a látogatók elől, nem szólva arról, hogy az MHSZ nem is hozná tökéletesen helyre, csak oly mértékig, amennyire nekik szükséges. Mi az álláspontunk addig is, amíg Marknak gazdája akad? A magunk évi másfélmillió forint­jával óvjuk jelenlegi állagát, vár­va, hogy valaki meglássa benne a fantáziát.

Next