A Jövő Mérnöke, 1974 (21. évfolyam, 1-38. szám)
1974-01-19 / 1. szám
Viczián János: AZ ELŐRÉTŐL A JÖVŐ MÉRNÖKÉIG (21) A MŰEGYETEMI DIÁKLAPOK KRÓNIKÁJA 1953. április 29-én a szerkesztőség pályázatot hirdetett az új címklisé megrajzolására, úgy, hogy a benyújtott rajzoknál új lapcímjavaslatot is vártak. A beérkezett pályázatok alapján a címét megváltoztatták. 1953. június 15-én jelent meg A Jövő Mérnöke. Az első díjat megosztva adták ki: Gazda Géza IV. éves építész és Budai Éva I. éves építészhallgatónak. Gazda rajzát találták kifejezőbbnek (kohók mögött füstölgő kémények) Budai címjavaslatát találták jobbnak. Három pályázó könyvjutalmat kapott. . „Jól vizsgázni — hazafias kötelesség!” hirdette az első szám mottója, s a vizsgaidőszakot megelőző hetekben igazi vizsgapánikot keltettek. A nyári számokat a termelési gyakorlattal, építőipari élettel kapcsolatos hírek töltötték meg. Az első félév után kialakult -t*- a lap arculata. Orosházi Béla párttitkár, felelős szer-.koszton kívül az impresszumban más nevet nem találunk, így a lap tulajdonképpeni szerkesztőire, illetve munkatársaira csak következtetni lehet. Az 1953-as évben a legtöbb aláírt cikket Fónyad Ernő és Károlyi Zsigmond közölték. A következő évben tűnik fel gyakrabban Sebők Ferenc, Precsányi Árpád, Szabó István, Ternai József, Szálkai Sándor, Beretvás Tamás, Sarkadi Sándor neve. Az 1953/54-es tanév kezdetén a két egyetem pártbizottsága megtárgyalta az MDP Központi Vezetőség júniusi határozatát. Ennek eredményeként a következő számokban „Száműzzük mindkét egyetemünkről a fegyelmezetlenséget” jelszóval kampány indult. 1953. október 13-tól új rovatként a humor is helyet kapott A Jövő Mérnökében. Megszületett Logar Gabi, aki építő célzattal mondott el sok olyan fonákságot, amit a hallgatók közt tapasztalt. Prózája kissé nehézkes, lírája bizony döcögő, rajzai a kor jellegzetességeinek kifejezői voltak. Logar Gabit is természetesen a fegyelmet szilárdító kampány szolgálatába állították, melyről hat hét után büszkén jelentette a lap, hogy az elmúlt évekhez képest eredményt értek el. „Mozgósítsanak faliújságjaink a fegyelem megszilárdítására” — hirdették, hangsúlyozva a hajdani hirdetőtáblák pellengér szerepét, melyek nevelő hatását a hallgatók következetesen nem akarták megérteni. Nem jó a faliújság munkája akkor — írták A Jövő Mérnökében —, ha különben szép kivitelű, és bár szakmai kérdésekkel is foglalkozik, ami szintén fontos, csak éppen a fegyelemről feledkezik meg, mint pl. az építész II/A. esetében. Az év végén felvetették a tanár-diák kapcsolatot, s a következő számokban vitát rendeztek arról, az „úr”, vagy az „elvtárs” megszólítás legyen-e az általános. A téli vizsgalat lelohadtával az Agrártudományi Egyetem felhívásához csatlakozva az MDP III. Kongresszusa tiszteletére a tanulmányi, politikai nevelő és szervezeti munka, s a fegyelem megszilárdítása területén kongresszusi félévet tartottak. A kongresszusi verseny ösztönzésére közölték Jobbágy Károly „Műegyetem” c. versét, melynek a kisebbséget dorgáló sorait idézzük: „Persze salak is akad bőven. Naplopók, divatfigurák, csőnadrágban, csattos cipőben fitymálva minden tudományt. Ifjú sikkasztók, ösztöndíjat raknak havonta zsebre mind miért egy ország népe izzad (a mi fiaink, leányaink).” A verseny kezdetén elindult útjára Sebők Ferenc Fácán Benedekje, a lógós, jampecekkel rokonszenvező, az előadásokról elkéső fegyelmezetlen diák, ki hétről hétre elkövetett valamit a jóízlés ellen. Május elején a Gellért tanszéken látták utoljára, hirtelen tűnt el, hogy ne zavarja az éjt napallá téve rajzolótanuló hallgatókat 1954 őszén a kohók füstölgő kéményeit lobogó zászlók váltották fel a fejlécen, a címből azonban eltűnt a névelő, melyet csak hat évvel később rehabilitáltak. Logar Gabi felhívása mellett — melyben a hallgatók szemináriumi és vizsgafeleleteinek az előadók elszólásainak gyűjtésére hívta fel az olvasókat — indították meg a kissé visszafojtott hangú „Gulliver utazás a Technikonban” c. szatirikus sorozatot. Néhány számban a múltat idézve a magyar történelem nagy alakjaira és híres professzorokra emlékeztek, a diákélet szépségeiről és gondjairól ebben az évben is keveset olvashattunk. 1954 novemberében időszerű közérdekű és a diákélettel foglalkozó cikket közöltek: vitaindító szándékkal részleteket jelentettek meg Pándi Pálnak, az ELTE tanárának „Nyílt levél az egyetemi hallgatókhoz” címmel az Irodalmi Újságban megjelent cikkéből. Megállapította, hogy a felszabadulást közvetlenül követő évek egyetemi ifjúsága élénkebb, hatékonyabb szellemi és mozgalmi életet élt, mint az utánuk következő diáknemzedékek. Hibái ellenére elismeréssel írt a NÉKOSZ-ról és az Eötvös Kollégium ifjúságáról, akikben „erősebben élt a felelősség a nemzet szellemi életéért, mint a maiban.” A NÉKOSZ ifjúságánál a közéletiség, az Eötvös kollégistáknál a szakmai és világnézeti érdeklődést emelte ki, valóságszomjuk, országjáró kedvük „olyan eleven mozgatóerői voltak az ifjúsági életnek, amihez hasonlóval ma nem találkozhatunk.” Az okokat a megváltozott körülményekben látja, az ifjúsági élet partizánromantikája leáldozott, de nem értett egyet azzal, hogy a diákmozgalom egyetlen hajtóereje az ellenzékiség. Az ifjúsági mozgalom visszaesésének okait az 1954 októberében az MDP Központi Vezetősége feltárta: „A DISZ kiskorúsította az egyetemi ifjúságot, nem kezelte úgy, mint számottevő tényezőt az ország politikai életében.” Az oktatás színvonala nem volt megfelelő, a marxizmus oktatásában az „egykönyvűség” volt a divat, számos egyetemen hiányzott a filozófiatörténeti oktatás, így a diák csak a cáfolatokat ismerte, az eredeti műveket nem. A fiatalok elkényelmesedését a kialakult helytelen, gyakorlat okozta, hiszen éveken át sem az ösztöndíjrendszer, sem a vizsgarend, sem a követelmények , színvonala nem volt serkentő hatású. „Az egyetemi oktatás egész rendszere egy langyos középszerűségnek kedvezett. Hiányoztak azok a módszerek és törekvések, amelyekkel egy igényes élgárdát lehetne felnevelni” ... ráadásul a hallgatóság körében terjedő polgári-kispolgári befolyás ellen a meggyőzés helyett adminisztratív eszközökkel léptek fel. „Az egyetem szellemi életének merevsége is oka volt annak, hogy számos nézet és hangulat szinte „illegalitásba” húzódott, s hatóerejüket növelte az illegalitás romantikája.” A vitacikkhez elsőként hozzászóló Holló János docens az ifjúság elkényelmesedéséért a hibás oktatáspolitikát okolta. A vitában nemcsak a DISZmunkáját bírálták, javaslatokat adtak annak megváltoztatására. A beszéd, a külföldi utazások (legalább építőtábori keretekben), DISZ-klubok létrehozása, stb .,egyik sem tartozott a megvalósíthatatlan ábrándok közé. (Folytatjuk.) i . AZ EGYETEM TŰZVÉDELME 1973-BAN Az Egyetem Tűzrendészeti Tanácsa évzáró értekezletén behatóan foglalkozott az egyetem 1973. évi tűzvédelmi helyzetével. Ezen az értekezleten részt vett a XI. ker. tűzoltóparancsnoka Nagy László alezredes, valamint Torma Zoltán hadnagy elvtárs is. Az egyetem tűzvédelmét értékelve a tanács többek között megállapította, hogy a tűzvédelmi bizottságok az előző évekhez viszonyítva eredményesebb munkát végeztek. A karok és a gondnoki osztály tűzvédelmi bizottságainak szervezését az 580/1970. sz. egyetemi Tűzrendészeti Szabályzat írja elő, mely rövid három éves múltra tekint viszsza. Elsőnek a gépészmérnöki kar tűzvédelmi bizottsága dr. Kis András adjunktus vezetésével kezdett munkához, ezt követte a többi kar és a gondnoki osztály bizottsága is. A kezdeti nehézségek, melyek a tapasztalatok hiányából adódtak, rövid idő alatt megszűntek. A bizottságok tűzvédelemhez való hozzáállása, különösen az elmúlt évi munkán keresztül mérhető le. A nyolc önálló bizottság közül az 1972. évben három, az 1973. évben pedig öt bizottság fejtett ki intenzív tevékenységet. Ezek voltak többek között a területi ellenőrzések, nappali tagozatú hallgatók tanterven felüli tűzvédelmi oktatása, a helyi tűzvédelmi problémák megoldása stb. A bizottságok aktív működése nagyban elősegítette dolgozóink jobb megértését a tűzvédelemhez. Ez érthető is, mivel a bizottságok tagjai a karokon belül a tanszékeken fejtik ki tevékenységüket és így közvetlenebb kapcsolat alakul ki a dolgozókkal. Az egyetem területi nagyságát figyelembe véve az elmúlt három esztendő tapasztalatai igazolják, hogy erre a szervezetre, mint társadalmi segítő erőre szükség van. Az elért eredményeinkhez Szabó György műszaki főigazgató-helyettes vezetésével működő Tűzvédelmi Tanács, mint irányító és kiértékelő testület nagyban hozzájárult. Ehhez, az anyagi és erkölcsi feltételeket az Egyetem vezetősége nevében dr. Orosz Zoltán főigazgató minden esetben biztosította. A Tűzvédelmi Tanács ezúton is felhívja azon bizottságok figyelmét, akik még a tűzvédelmi munkába nem kapcsolódtak be, illetve tevékenységet nem fejtettek ki, hogy munkájukat kezdjék el. Ebben a felelősségteljes munkában az egyetem tűzvédelmi szervezete minden segítséget megad, azonban a munkát teljes egészében átvenni nem tudja. Nagy László alezredes, a kerület tűzoltóparancsnoka a tűzvédelem terén kifejtett jó munka elismeréseképpen Szabó György műszaki főigazgató-helyettesnek, a Budapesti Tűzoltóság parancsnokának, Ficsor Sándor ezredes dicsérő oklevelét, dr. Bangó Dezsőné csoportvezetőnek, Olasz Tibor gépészmérnöknek, Bese Pálné raktárvezetőnek pedig a kerületi paranacsnokok dicsérő oklevelét adta át. Szabó György műszaki főigazgató-helyettes a tanács elnöke, az 1973. évben a tűz elleni védekezésben élenjáró dolgozóknak az egyetem vezetősége nevében pénzjutalmat osztott ki. Köszönetet mond Nagy László alezredes és Torma Zoltán hadnagy elvtársaknak, a megelőző és mentő tűzvédelem terén nyújtott szakmai segítségért. Kéri a Parancsnokságot, hogy ezt a jóindulatú segítséget a jövőben is biztosítsák részünkre. Ugyancsak köszönetét fejezi ki az ellenőrzési osztály valamennyi dolgozójának az ellenőrzések során nyújtott segítségért. A Tűzvédelmi Tanács ezúton mond köszönetet a bizottság tagjainak, a tűzvédelmi megbízottaknak, az intézményi tűzoltóknak, akik elősegítették egyetemünk tűzvédelmi fejlődését. Továbbá köszönetet mond mindazon dolgozóknak és hallgatóknak, akik a tűzvédelmi szabályok betartásával hozzájárultak ahhoz, hogy az 1973. évben az egyetem egész területén tűzeset nem fordult elő. . Bajzáth Gyula vezető tűzrendész Bajzáth Gyula vezető tűzrendész beszámol az 1973. évi munkáról. Mellette Szabó György főigazgató-helyettes, és Nagy László alezredes, a XI. kerület tűzoltóparancsnoka. Együttműködési megállapodás a Budapesti Műszaki Egyetem Vásárhelyi Pál Szakmai Klub Földmérő Köre és a Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalat KISZ-szervezete között. A munkakapcsolat kialakítása, a gyakorlati tevékenységbe való bekapcsolódás elősegítése, a tájékoztatási lehetőségek kiszélesítése érdekében a Budapesti Műszaki Egyetem Vásárhelyi Pál Szakmai Klub Földmérő Köre (FK) és a Pécsi Geodéziai- és Térképészeti Vállalat KISZ-szervezete (PGTV) a következőkben rögzítette az együttműködés feltételeit: Közös, illetve kölcsönös programok : 1. Az FK és a PGTV kicseréli tapasztalatait és folyamatosan tájékoztatja egymást a szakmai és szervezeti életről. 2. Az FK, illetve a PGTV által szervezett szakmai kirándulásokon, országjárásokon biztosítják egymás tagjainak részvételét. 3. A lehetőségekhez mérten részt veszünk egymás rendezvényein, illetve közös sport- és kulturális programokat szervezünk. 4. Tapasztalatcseréket szervezünk a közös problémákról. A tanulást és a termelő munkát elősegítő tevékenység: a) a PGTV részéről: 1. Megjelenésének idejében rendszeresen megküldi a PGTV- tájékoztatót. 2. Segítséget nyújt a végzett mérnököknek az elhelyezkedésben, a hallgatók kötelező üzemi gyakorlatának megszervezésében, illetve az alsóbb éves hallgatók nyári szabad munkavállalási lehetőségeinek kihasználásában a PGTV-nél. 3. Lehetővé teszi (a vállalat gazdasági vezetőjével egyetértésben) a PGTV-nél az üzemlátogatást. b) Az FK részéről: 1. Folyamatosan és rendszeresen megküldi az egyetemi kiadványokat (Földmérő Fórum, Jövő Mérnöke, Vicinális Dugóhúzó , • • stb.). 2. Segítséget nyújt a BME meglátogatásához. 3. A lehetőségekhez mérten részt vesz a szakmai továbbképzés elősegítésében. A rendszeres kapcsolat tartásával egy-egy összekötőt bízunk meg, a szerződésben foglaltak végrehajtásáért a mindenkori KISZ-vezetőség a felelős. A megállapodás az aláírás napjától érvényes. Budapest, 1973. december 11. A szerződést a PGVT részéről: Zsankó László KISZ-titkár, Nagy Pál Jenő igazgató, a Földmérő Kör részéről: Ádám József, az EK vezetője és Mélykúti Gábor kari KISZ-titkár írták alá. Figyelem A Központi Könyvtár 1974-től az egyetemi oktatók és az egyetem nem oktató dolgozója részére — a kölcsönzés gyorsabb lebonyolítása céljából — a kölcsönzésnél új ablakot nyitott, ahol fentiek kérelmét külön intézi. A második ablaknál történő kölcsönzés időpontja: 10 órától 14 óráig. Kérjük az egyetem összes dolgozóját, hogy a megjelölt időpontot szíveskedjen betartani, mert csak így tudjuk célkitűzéseinket elérni és a hallgatók kölcsönzését gyorsabbá tenni. •"is !* Majd Majk eljut-e oda, amit a műemlékeink helyzetét szívügyüknek tekintő építészek és az ilyen jellegű közügyeket magukénak tekintő egyéb foglalkozásúak a Magyar Építőművészek fórumán szerettek volna. A címben szereplő név egy Oroszlány környéki volt kolostoregyüttest takar, szakértők szerint hazánk legbecsesebb barokk együttese. Igaz, hogy jelenleg tűrhetetlen állapotban. Akik november 16-án este összegyűltek, nagyrészt konkrét elképzelésekkel rendelkeztek az épületek sorsára vonatkozóan. Az OMF helyreállítási tervei azonban csillagászati összegeket igényeltek: 35, illetve a környezetrendezéssel 50 millióra lenne szükség. E költség előteremtése nagy probléma, s úgy látszik, pont az képtelen, rá, akitől leginkább elvárhatnánk. A Belkereskedelmi Minisztériumnak egyelőre nincs arra pénze, hogy itt egy reprezentatív szállodát rendezzen be, mondván, hogy az ilyen jellegű beruházás soha nem amortizálódik. A Fórumon már ez a bejelentés is meghökkenést, illetve elégedetlenséget váltott ki. A Komárom Megyei Tanács vezetői minden eddigi és további jóindulatú támogatásuk ellenére sem képesek segíteniönerejükből, de érezve a felelősség súlyát, minden áron biztosítani szeretnék Majk sorsát. Beszámolójuk szerint az MHSZ volt idáig a legkomolyabb tárgyalópartner, egyrészt rendelkeznek a kívánt összeggel, másrészt céljuk egy vezetőképző iskola berendezése. A résztvevőkből ez még nagyobb elégedetlenséget váltott ki. Ez a megoldás ugyanis csak az épület szempontjából megoldás, ilyen felhasználás mellett ugyanis az idegenforgalom, a turisták, de talán még a művészet kedvelői is ki lennének rekesztve, és nem tudhatjuk, nem bánnák-e meg később, hogy mégis nem szállodát csináltunk? Ez persze csak rövid váza a viták lényegének. Javaslatok voltak ugyanis: alkotóház, építész alkotóház, üdülő és tanácsi továbbképző, esetleg olcsó belföldi turistákat is fogadó szálló, önálló vagy társított elhelyezésére. Egyelőre megoldás nem született, mivel minden javaslattal szemben komoly cáfolatok is elhangzottak. Mégis reménykedhetünk, hiszen az OMF és a Megyei Tanács foglalkozik az üggyel, s láthatjuk, hogy nem szabad halogatni, mert arra is mi fizethetünk rá, minden évvel nőnének a helyreállítási költségek. A TV Hét című műsorában ígéret szerint még karácsony előtt képernyőre kerül Majk problémája. Befejezésül annyit, amit az utolsó hozzászóló is kihangsúlyozott: „Majk esete csak egy a sok közül hazánkban. Körül kellene néznünk pusztuló műemlékeink közül, melyek történelmünk és nemzeti kultúránk talán legnagyobb „még” meglevő értékei. Ha nem vigyázunk ma rájuk, holnap nem lesz mire vigyáznunk. Ezek az értékek sokszor eldugott helyeken, falvakban vagy településen kívül is lehetnek. Felkutatásukban, és megóvásukban az egyetemisták is segíthetnének, például szakértők irányításával építőtáborok működhetnének ilyen céllal. Állítólag Gorsium bevált, pedig ott elsősorban régészeti, és nem is építészeti feladatot kaptak a jövő építészmérnökei.. Az alább közölt cikk szerzőjét nem ismerjük. Szerkesztőségünkbe érkezett levél, és írója nem szándékozta megnevezni magát. Névtelen levelek közlése nem feladatunk, ebben az esetben azonban ettől eltekintettünk. Mivel a levél témájában egy olyan közérdekű üggyel foglalkozik, ami mindannyiunkat kell, hogy érdekeljen — történetesen a magyar műemlékek — sokszor nem éppen megnyugtató helyzete — így helyet adunk közlésére. A levél mellett közöljük dr. Gerő László professzor hozzászólását, aki az Országos Műemléki Felügyelőségképviseletében szól Majk ügyében. A szerkesztőség megjegyzése annyi: El kellene gondolkodni azon, hogy az UNESCO nagy műemlékek megmentésére sok esetben indít gyűjtést, hogy Velence megmentéséhez is hozzá lehetett járulni , miért nincs lehetőség arra, hogy önkéntesen felajánlott kisebb-nagyobb összegekből gyűjtsék össze a valóban nagynak tűnő harminc-ötvenmillió forintot? A Fóti gyermekváros építésére annak idején téglajegyeket bocsátottak ki. Nem lehetne valami hasonlóval megpróbálkozni Majk esetében is? A levél tartalmáról beszámoltunk dr. Gerő László építész — műemlékes profeszor úrnak, aki a majki problémával kapcsolatban lapunknak a következőket mondotta el: — A MÉSZ tartott egy Fórumot, ahol Sedlmayr János Ybldíjas építész vázolta a majki barokk kolostoregyüttes jelenlegi állapotát, és elmondta, hogy az OMF a helyreállítás költségeit mintegy ötvenmillió forintra becsüli. Ez az ötvenmillió valóban nagyon nagy összeg. De ebben nemcsak a teljes környezetrendezés, parkfelújítás, a teraszos kertek rendbehozása, az épület teljes restaurálása értendő, hanem korszerű önálló vízműhálózat, szállodai feltételek is benne lennének. Egy reprezentatív szálloda funkcióját Majk tökéletesen ellátná. Sajnos, az Idegenforgalmi Tanács képtelen felfogni azt, hogy mit szeretne nálunk egy külföldi. Majkon például lehetne úszni, fürödni, mert van tó, lehetne horgászni, nagyszerű lovasiskolát fönntartani, télen szánkót hajtani, van erdő, lehetne vadászni. Nem utolsó sorban egy csodálatos műemlék, távol nagyobb lakott településtől, ugyanakkor könnyen megközelíthető Budapestről. A szállómegoldás mellett szól az is, hogy tizenhét kis épület csatlakozik a főépülethez, tehát a kiszolgáló személyzet elhelyezése máris megoldódna. Az Idegenforgalmi Tanács azt is képtelen megérteni, hogy a külföldi nem a Hilton szállóba vágyik. Hogy nem lecsutakolt, leápolt lovon szeretne két kört futtatni. Nem értik meg azt, hogy Angliában azok a szállodák a zsúfoltak, ahol régi harisnyafejes lámpákkal világítanak, nem a belvárosban, hanem a szélfújta dombokon elhagyatott erdőkben álló szellemjárta kastélyok a népszerűek. És ezek a méregdrágák is, Hilton és összkomfort otthon is van a külföldinek. A fentebb említettekhez minden adottsága megvan a majki együttesnek. A Belkereskedelmi Minisztérium azzal érvel, hogy nyolcszáz ágyon alul neki egy szálloda nem kifizetődő. Erre csak annyit tudok mondani, hogy Párizsban hogyan él meg az a több száz hoteles, akinek tíz vagy tizenöt ágya van? Nagyszerűen megél, mert nem adminisztrál mindent agyon. Ami a Komárom megyei tanácsot illeti, nem viseli ezt a dolgot igazán a szívén, különben megsejtette volna a nagy lehetőséget. Úgy ahogy megsejtették mások: Bozsok, Nagycenk, Egervára esetében. Az OMF abba nem egyezik bele, hogy ott az MHSZ vezetőképzőt hozzon létre. Nem egyezhetünk bele, mert így zárva lenne a műemlék a látogatók elől, nem szólva arról, hogy az MHSZ nem is hozná tökéletesen helyre, csak oly mértékig, amennyire nekik szükséges. Mi az álláspontunk addig is, amíg Marknak gazdája akad? A magunk évi másfélmillió forintjával óvjuk jelenlegi állagát, várva, hogy valaki meglássa benne a fantáziát.