A Jövő Mérnöke, 1976 (23. évfolyam, 1-38. szám)

1976-01-24 / 1. szám

o VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Szolgálat és ünnepek F Amúgy is nehéz számvetést adni egy olyan harcról, mely­ben az „ellenfelek” céljai egy­beesnek, hát még a küzdelem derekán. Valamelyest könnyí­ti a helyzetet az, hogy ha a nézetek azonosait is, a fontos­sági sorrend már korántsem annyira. Ügy tűnik ugyanis, hogy míg a tanárok elsősorban a tudásra törekednek s csak másodsorban a statisztikára, addig a diákok éppen fordít­va. Ebből adódik azután a fél­évenkénti változatlan hevessé­gű taktikai küzdelem. Melyik tanszék futotta már ki a for­máját bukásokban, melyikből jobb előbb, melyikből később menni. Végtelen a csalhatat- lam, évfolyamról évfolyamra öröklődő diákigazságok száma. Kinél jobb vizsgázni, mikor jobb vizsgázni; sőt, kinél-mi­kor jobb vizsgázni. X-ről pél­dául köztudott, hogy hét végén siet, mert építi a házát a Ba­latonnál. Y meg minden hit elején flegmább és jóindula- túbb. Az sem mindegy, hova van a vizsga kiírva. Ha a prof. szobájába, a szóbeli vagy az írásbeli a legnagyobb előadó­ba, fölösleges és veszélyes vol­na vállalni a maximális szem- eiőttiség, vagy a teljes elszi­geteltség kockázatát. Leghe­lyesebb tehát még idejében be­szerezni a szükséges informá­ciókat és átjelentkezni a leg­közelebbi időpontra. Ha sző- rözőbb a tanszék, erre a célra hasznos már jó előre orvosi igazolásokat tartogatni. No meg aztán a példák előbb utóbb amúgy is lemennek mind, ha tehát kivárjuk egy ciklus véget, máris nagyobb eséllyel indulhatunk. Sok tárgyból bevált már ez. Ki le­het böjtölni azt is, amíg va­laki rászánja magát és teljes, zsebben hordozható tételtárat készít. Ezt azután kölcsön kell kérni... Folytathatnánk vég nélkül a sort. De most egy másik ta­nulságot nézzünk inkább. Aki tapasztalat (sőt uram bocsá tudás) nélkül taktikázik, az könnyen „el-taktikázik” ... Mikor mit: eredményt, hitelt, időt.. gyakran mindent. Igaz, mindannyian arra törekszünk, hpgy mérnökök kerüljenek ki az egyetem padjaiból. Azonban korántsem biztos, hogy ehhez a bármi áron megszerzett pa­pír vezet, nem pedig a mellé (mellesleg?) megszerezhető tu­dás. Ha az egész mezőny még nehezen áttekinthető is ilyenkor, mégis merítsünk. Példaként: hogyan állt két kar matematikából január tizenhatodikán? 313 első éves építőmér­nök közül csak 180 tett eredményes vizsgát, emel­lett 59 az egyszer vagy má­ris többször elégtelent szer­zettek száma. Ugyanitt má­sodéven 252 építőmérnök- jelölt közül 171-en levizs­gáztak már és csak 24-en „vizsgáztak le” a szó kelle­metlenebb értelmében. Az építészmérnöki karon 143 első éves hallgat matemati­kát. Közülük már 103-an eleget tettek vizsgakötele­zettségüknek és csak 12-en buktak meg eddig. Haj, elsős építősök! Pe­dig nektek nemsokára a szervezés is tárgyatok lesz!... Ilyen elképzelések­kel az idő, munkabeosztás­ról aligha mentek majd át belőle... Toldjuk meg mindezt még egy kis hideg zuhany­nyal a mentségkeresők szá- I mára. Igaz, hogy a legtöbb külföldi hallgató az első éves építőmérnökök között van. Az ő százalékuk azon­ban lényegesen jobb, mint magyar kollégáiké!... Rá­adásul ez. a tavalyinál lé­nyegesen elkeserítőbb „ered­mény” az elmúlt tanévhez képest könnyebb körülmé­nyek között született. Nem volt kukoricatörés, . sem semmi más; s a reform is felszabadított heti néhány órát ... A halogatás a legrosszabb taktika. Ugyan minden fel­adathoz felkészülten kell hozzálátni, mégis inkább menjen el valaki, félig fel- készülten idejében, mint nem teljesen felkészülten az utolsó pillanatban. Ma­radjon idő a javításra, s a vizsgán is lehet tanulni. Mikor e sorok íródtak, már jó kétharmada letelt az idei első vizsgaidőszaknak, mire megjelenik már letelt csaknem az egész. Mégis, még mindent helyre lehet hozni! Csakhogy ehhez alaposan változtatni kell a szemléletünkön... — P — Alkotó Ifjúság A hazánk felszabadulásá­nak harmincadik évfordulója és az MSZMP XI. kongresszu­sa tiszteletére indított szocia­lista munkaverseny záróak­kordjaként a KISZ Központi Bizottsága kezdeményezésére az állami szervezetek a KISZ- szel, a szakszervezettel és a tudományos egyesületekkel együtt hirdették és rendezték meg az „Alkotó ifjúság” pá­lyázatot. Az egyes ágazatok közül a Közlekedési és Postaügyi Mi­nisztérium az Állami Ifjúsági Bizottsággal, az érdekelt szak- szervezetekkel és a Közleke­déstudományi Egyesülettel egyetértésben szervezte meg és bonyolította le a maga pá­lyázatát. E szekcióban közel 5000 fiatal szerepelt 730 pá­lyamunkával. E jelentős ter­més legjaváról nyilvános ki­állításon adtak számot a ren­dezők. E kiállításnak adott otthont a Budapesti Műszaki Egyetem központi épületének aulája 1975. december 15.—január 15-ig. Bulgáriából Decemberben, az Oktatási Minisztérium vendégeiként, magyar felsőoktatási intézmé­nyekkel ismerkedett két bol­gár műszaki főiskola vezetője, SOTOV VASZIL SZTANEV, a Várnai Műszaki Főiskola dékánbelyettese és Penko Csantov, a Gabrovói Műszaki Főiskola rektorhelyettese a BME-re is ellátogatott. Talál­koztak az egyetem vezetőivel, felkeresték a Tudományos Szocializmus Tanszéket és tá­jékozódtak az egyetemi lap munkájáról. Acélszürke ruhás munkás­őrök gyülekeztek, töltötték meg a Kertészeti Egyetem dísztermének széksorait, a kar. zatot január 17-én. Ünnepi egységgyűlést tartott gz MSZMP XI. kerületi végre­hajtó bizottsága és a 11. zász­lóalj parancsnoksága. Néhány széksornyi meghí­vott vendég, valamint a jelen­levő munkásőrök előtt számolt be az 1975-ös kiképzési évről Kiss József, a Szanyi Nagy István munkásőr-zászlóalj pa­rancsnoka. A mindennapi munka akkor megy jól, ha a munkásőr ' munkahelyén, a szolgálatban, környezete esz­mei-politikai arculatának ki­alakításában a .lehető legtöbbet nyújtja. A jutalmak, kitünte­tések az átlagosnál kiemelke­dőbb teljesítményt jelzik, még­is átszínezik a napi teljesít­mények értékét. A Szanyi Nagy István zászlóaljból 253- an bizonyultak kitüntetésre, jutalomra jogosultnak az el­múlt esztendőben. A zászlóalj-parancsnok be­számolója után, dobpergésre menetelve, egyenruhás, piros nyakkendős gyerekek, az Egry József utcai általános iskola úttörői köszöntötték rövid be­széddel, virággal a munkás­őröket és az egységgyűlés szov­jet vendégét, Vlagyimir Szer- gejevícs Zotovot. Ezután került sor a kitünte­tések átadására. A legjobb század, a legjobb szakasz, a kiváló parancsnok, kiváló, munkásőr kitüntetések tulaj­donosainak tapsolhattak mun- kásőr-meghívottak, hozzátarto­zók, vendégek. A BME alegy­ség kiváló parancsnoka: Gál Attila, kiváló munkásőr: dr. Hárskúti István. Dr. Bozsó László, a XI. MSZMP Bizottságának első titkára üdvözölte az egység­gyűlést. Értékelte az eredmé­nyeket, beszélt az aktuális fel­adatokról, majd átadta a 10 és 15 éves szolgálatért járó mun­kásőr emléklapokat és emlék­érmeket. Hosszú éveket, jó né- hányan 19, 18, 16 évet végig­szolgálva vonultak tartalékba, szereltek le. Márkus László búcsúzott a leszerelők nevé­ben. Vlagyimir Szergejevics Zo­tov méltatta a munkásőrség je­lentőségét, időszerű feladatait megalakulásakor és a mai po­litikai események közepette. Kitüntetések átadása, ünne­pi, beszédek elhangzása; után, a katonazenekar indulójára vo­nult be 79 egyenruhás fiatal — mindazok, akik előképzésként .kiérdemelték az elmúlt év so­rán, hogy,lotehessék a mun. kásőr-esküt. Felemelt kézzel ismételték a .zászlóaljparancs­nok szavait. Leszerelő mun­kásőrtől vették át a fegyvert. Rajtuk acélszürke egyenruha, amelyet az 'évek során nyilván ugyanannyi kitüntetés fog bo­rítani, mint a lö-v-18 évet le- szólgált, veterán munkásőrö­két. Az Internacionálé hangjai­val ért véget az egységgyűlés hivatalos része, kezdődött a filmvetítés. A behavazott ut­cán munkásőrök beszélgettek / kisebb csoportokban. Te már mész? szóltak oda valakinek. Sietek haza, holnap szolgálat­ban leszek, válaszolta. Az ün­nepnapok kivételesek. Min­dennapi munkából, szolgálat­ból, feladatok magas színvona­lú teljesítéséből áll össze, egy- egy hosszabb időszak, egy esztendő, amelyet lezár, újat indít az ünnep. Hogyan függ össze a kitiltott zsebszámoló a műegyetemi „áldemokráciával"? A munkásöreskiit tevő fiatalok egy csoportja Január 6-án a Magyar Hírlapban Benedek István Gábor: i,A kitiltott zsebszámológép” címen terjedelmes publicisztikát közöl. Az írás forrása a Gépipar című lap: amelyben arról adnak hírt, hogy a BME egyik karának KISZ-bizottsága azt a döntést hozta, hogy nem engedi meg a hallgatóknak vizs­gákon és zárthelyiken a számológépek használatát. A szerző ebből a nem egészen igaz információból aztán messzemenő következtetéseket von le és rosszízűén meditál a Műszaki Egyetemen — szerinte — eluralkodó formális de­mokrácia felett. Arra buzdít, hogy a hallgatók eleinkhez ha­sonlóan menjenek el vagont kirakni, hogy megkereshessék a számológép árát. Ameddig ugyanis nincs mindenkinek (márka, memória­mellékes sie.), addig a KISZ intézkedése az álegyenlőség ve­szélyes talaján áll. Ilyen erővel fel lehet lépni a telektulaj­donosok ellen vagy azok ellen, akiknek nem egyforma a ko­csimárkájuk. Hovatovább meg kell tiltani a jó üzem és munkaszerve­zést, hisz nem minden üzem adottsága egyforma, gátat eléjük, éljen az egyenlőség. Így a szerző. Majd merészen befejezi: „A magyar műszaki élet felleg­várában az élenjáró technika felsőfokú központjában, ahol a korszerűség igénye tanárt és tanítványt azonos tűzzel lelke­sít ........ kötelezővé lett a középszer, mércévé a tegnap meg­ha ladott színvonal.” Végül néhány tanácsot ad a szerző, hogyan kellene kü­lön kezelni azokat, akiknek van zsebszámológépük, és ho­gyan kellene külön feladatot adni azoknak, akiknek nincs számológépük. Mert ez aztán az igazi demokrácia. Nem, amit a Műegyetemen csinálnak. A cikk visszhangjára egyébként mi sem jellemzőbb, mint az, hogy a Magyar Ifjúságban egy igen higgadt és nagyon okosan megírt, de igen kemény ellenvéleményt közöltek egy középiskolai tanár (!) tollából. Ezúttal mi közöljük a Műegyetemi KISZ-bizottság hoz­zászólását: 1976. január 6-án kedden már délelőtt elfogyott a Ma­gyar Hírlap a Műszaki Egye­tem Környékén. A jelen és a jövő mónökei a Reggeli Króni­ka lapszemléjének tájékoztatá­sa alapján azt akarták tudni, hogy mit is ír róluk Benedek István Gábor „A kitiltott zseb- számológép” című cikkében. Megtudták. S megrökönyöd­tek. Mit akart ezzel a cikkel a szerző? Mert ha csak taná­csot akart adni, akkor arra elég lett volna háromhasábos cik­kének utolsó három bekezdé­se. De lehet, hogy arra akarta felhívni a közvélemény (és az illetékesek) figyelmét, hogy szerinte olcsóbbá kéne tenni (akár importtal is) a számoló­gépeket, mint a műszaki mun­ka mindenki számára hasznos kisegítőjét? Akkor meg miért nem erről írt? Az elektronikus számológép, mivel biztosabb, pontosabb, gyorsabb számolásra ad lehető­séget birtokosának, megjelené­sével problémát okozott az egyetemen. No nem a tervezé­si, termelési feladatok ellátá­sánál, ahol egyértelműen hasz­nos segédeszköznek bizonyult, hanem az ellenőrző dolgoza­toknál. Ugyanis néhány tan­tárgy jellege olyan, hogy ott sokat kell ténylegesen számol­ni, összeadni, szorozni, oszta­ni. És ezeknél a tantárgyaknál a számológép megosztotta a hallgatóságot: dolgozatoknál, tehát ellenőrzési folyamatok során a számítógéppel nem rendelkezők esélyei megrom­lottak — függetlenül attól a ta­nulási munkától, amit az eredmény, a sikeres zárthelyi, a tudás elérésébe fektettek. Mit lehetett tenni? Többfé­lét. Az egyik tanszéken kétfelé vágták a csoportokat, és így a dolgozatíráskor mindenkinek jutott egy-egy — tanszéki — gép. Más tanszéken, kisebb számolási igényű feladatok­nál — ahol idő volt rá — ma­guk a hallgatók adták kölcsön egymásnak a gépeket —, a fő cél, az esélyek egyenlőségének megvalósítása érdekében. S ahol minderre nem volt mód (vagy mert a tantárgy­ból írt dolgozat pedagógiai okokból kézi számolást kíván, vagy a logarléc használatát is gyakoroltatni kell, vagy túl sok gép kéne, és annyi nincs), ott a tanszék a helyi KISZ-szel együtt azt mondta: Ezekhez a példákhoz, részben, mert nem szükséges, részben, mert egyenlőtlenek lesznek a dolgo­zatírási esélyek, ne használja­nak a hallgatók számológépet. S ez az, ami szemet szúrt a Gépipar című lap cikke nyo­mán Benedek István Gábor­nak. S ez a — az adott helyi körülményeket figyelembe ve­vő — tanszéki határozat, amely alapján feljogosítva érezte magát, hogy ilyeneket írjon: „az egyenlőség fenntar­tása érdekében kitiltatott az Alma Mater falak közül a kor­szerűség”, vagy: „...akár egyetlen karon is, kötelezővé lett a középszer, mércévé a tegnap meghaladott színvonal.” S ami a legfurcsább: külö­nösen az nem tetszik a szer­zőnek, hogy a számológép ki­tiltásakor az az érv is elhang­zott, hogy főként a tehetősebb, több kapcsolattal rendelkező, külföldre járó szülők hallgató gyerekeinek van ilyen eszköze, ugyanis a gép itthon — egyelő­re drága. Erre a szerző, anél­kül, hogy kijött volna az egye­temre, és meggyőződhetett vol­na arról, hogy a hallgatók 60 —70%-a tényleg nem tudja (Folytatás a 3. oldalon.) Az ünnepi egységgyűlés képei a karzatról (Fotók: Ladányi Gyuláné) ■ Hadijelentés Vizsgaidőszak - menet közben 9

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék