A Jövő Mérnöke, 1978 (25. évfolyam, 1-39. szám)
1978-01-21 / 1. szám
Új munkásőrszázad az egyetemen A Munkásőrség Budapesti Parancsnokságának utasítására a Budapesti Műszaki Egyetemen megalakult az 5. sz. karhatalmi munkásőrszázad. Az esemény részleteiről dr. Hárskúti István elvtárs, a BME Pártbizottságának szervező titkára adott tájékoztatást. Az újonnan szervezett alegység felállítására adott parancsot az egyetemünkön folyó eredményes politikai munka elismeréseiként értékeljük. A Munkásőrségben létrejötte, azaz 1957 óta tevékenykednek elvtársaink. Kezdetben a lakóhely, majd a hatvanas évek közepétől a munkahely határozta meg az alegységbe sorolást. 1974-ben egyetemünkön önálló szakasz alakult meg. Ma már az akkori létszám négy és félszeresénél tartunk. A dinamikus fejlődés a jó szervezőmunka eredménye. Munkásőrnek lenni bizonyos áldozatvállalást jelent. Tagjainknak évente mintegy 150 óra elfoglaltsággal kell számolniuk. Ez a szabadidő terhére megy, mivel a kiképzésre, gyakorlatokra túlnyomórészt munkaidőn kívül kerül sor. Ez nem valamiféle öntudat-kérdés, hanem az oktatómunkából fakadó követelmény. Nehéz volna a kiesőket pótolni. A szervezőmunka módszere a régi elvtársak egyéni példamutatása, a baráti meggyőzés. Ilyen feladatra nem lehet hirdetéssel toborozni az embereket. Egyébként is: a politikai munka jelszava nem az, hogy „Menjetek!”, hanem az, hogy „Gyertek!”. A tagfelvételre megállapított irányszámot túlteljesítettük, bár karonként meglehetősen egyenlőtlen volt a fejlesztés. Jelenleg dolgozóink 2,3 százaléka munkásőr. A kezdeti 50 százalékról kiemelkedően magasra, 91 százalékra emelkedett a nártta°ok aránya. A tagság zömét a 36—55 év közötti korosztály teszi ki, de egyre magasabb a fiatalok aránya: tagságunk egyharmada 35 év alatti. Munkásőneinik szolgálati ideje viszonylag alacsony, többségében 2— 5 év között van. Ez éppen a közelmúlt dinamikus fejlődésének következménye. Régi elvtársaink példája bizonyítja, hogy a mozgalmi munka mellett szakmai téren is helyt lehet állni, sőt kiemelkedőt is lehet produkálni. Kari pártszervezeti titkár, intézetvezető egyetemi tanár, osztályvezető docens is van sorainkban. 18-an egyetemi doktori, hárman kandidátusi fokozatot, egy elvtárs pedig a tudományok doktora címet szerzett. 40 tag részesült különböző állami elismerésben, ezen belül: egy állami díjas, 10 kiváló dolgozó van köztünk, négyen Munka Érdemrendet, nyolcan A Haza Szolgálatáért kitüntetést kaptak. A kiképzéseket az üzemi alegységekkel közösen hajtottuk végre. Itt bizonyítanunk kellett a munkások előtt, hogy mi éppolyan párttagok, éppolyan munkásőrök vagyunk, mint ők. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a közös feladatok végzése során elvtársi, baráti légkörben tudtunk együttműködni, közel tudtunk kerülni egymáshoz. Eddig két századba voltunk besorolva. A VB kezdeményezésére a felsőbb pártszervek támogatták az új, önálló alegység létrehozásának gondolatát. A század feltöltésénél a kerületi üzemek munkásőreire számítunk. Úgy tervezzük, hogy két-három év alatt állományunk 80—90 százaléka az egyetem dolgozói közül fog kikerülni. Főleg politikai gyakorlattal rendelkező, vezető beosztású elvtársak csatlakozását várjuk. Az egyetem vezetőségével igen jó a kapcsolatunk. Az átszervezés miatt létszámemelkedés következett be. Az öltözőhelyiségek így szűkössé váltak. Ígéretet kaptunk, hogy január—február folyamán segítséget kapunk ennek a nehézségnek a leküzdéséhez. Az egyetemen folyó politikai munkát Kádár János is nagyra értékelte látogatásakor. Nem is annyira létszámunk, hanem a szervezettség, a mozgalmi aktivitás magas szintje tette lehetővé, hogy hazánk felsőoktatási intézményei közül elsőként nálunk jöjjön létre önálló munkásőrszázad. Akadémiai pályázat A Magyar Tudományos Akadémia pályázatot írt ki a távlati tudományos kutatások körében elért jelentős eredmények jutalmazására. A pályázathoz szükséges űrlapokat és felvilágosítást a tudományos osztályon kaphatnak az érdekeltek (K. I. 8/a.). A nyakoncsípett sárkánykígyó Éveken át hittük, hogy megfoghatatlan. A félév februárban kezdődött, és ösztöndíjat mégiscsak március huszadika után fizettek. A határidők könyörtelenül kapcsolódtak egymásba. Az adminisztráció „sárkánykígyója” minduntalan kicsúszott a kezünkből: ki tudja megítélni, hogy egy-egy részfeladatot mennyi idő alatt lehet elvégezni? Ha pedig elfogadtuk — és milyen jogon ne fogadtuk volna el — a részhatáridők igazságát, akkor kénytelen-kelletlen az ismert másfélhónapos átfutási időt is el kellett ismernünk. Egyesek — némileg jogos — rosszindulattal arra célozgattak, hogy akik a pénzt osztják, nem érdekeltek a gyorsabb munkában. (S egy átlagfizetéshez képest egy átlagösztöndíj nagysága csekély — de a diák zsebe megérzi a hiányát.) Mások célozgatás helyett a kiutat keresték, de egészen mostanáig nem jutottak eredményre. Itt-ott megtakarítottak egy-egy napot, de egy hétnél többet sehogy sem. Végül azért született valami, nem végleges megoldásként és egyelőre kísérleti jelleggel. Lehetővé tették az őszi ösztöndíjosztáshoz hasonlóan , hogy még a félévkezdő hónapban az adható összeg minimumához hozzájussanak a hallgatók. Akiknek január huszonegyedikéig sikerül levizsgázniuk — és erről a megfelelő dékáni hivatal hivatalosan (az indexből, vagy a tanszéki jelentésekből) tudomást szerez — azoknak még februárban kifizetik az előleget. Nem kapnak pénzt azok — és jópáran vannak, —, akiknek az átlaga 3—3,5 között van. Ebben azonban nincs semmi meglepő, hiszen a nekik adható ösztöndíj alsó összegének határa „nulla forint”. Valószínűleg olyanok is lesznek, akik a saját hibájukbólnem viszik be huszonegyedikéig a dékániba) —, vagy a tanszékek hibájából — (nem adják le időben a vizsgajelentést) — maradnak le a februári ösztöndíjfizetésről. Érthető módon ezen csak fegyelmezettebb tanszéki adminisztráció és az időben beadott index segíthet. Idén még sokan hivatkozhatnak arra, hogy nem ismerték meg időben, még a vizsgaidőszak előtt az új rendet, különben a vizsgatervüket is másképp állították volna öszsze. Sajnos, a döntés valóban már a vizsgaidőszakban született meg, de — ezen már sajnos, nem lehet változtatni —, az viszont nagyon jl hogy megszületett, hogy a dékáni hivatal dolgozói vállalták a többletmunkát, s hogy sokaknak már februárban lehet ösztöndíjelőleget adni. A január huszonegyedikei dátum egyébként „elvi határidő”. Lehetséges, hogy lesz olyan kar, évfolyam, vagy akárcsak tankör, ahol még későbbi időpontban jelentkező is felkerül a fizetési listára Ennek több oka is lehet, többek között, hogy a listák öszszeállítása több napos feladat El nem kezdett, vagy még nem lezárt névsorba minden bizonnyal még huszonegyedik után is be lehet kerülni, ezt azonban a dékáni hivatal már nem köteles megtenni. Lezár listát nem fognak megbolygatni. Az új rendszer ösztönözn fogja a hallgatókat a vizsgál huszonegyedike előtt való elvégzésére , ami azért is előnyös, mert az utána következő napokat kihasználva, pihentet kezdhetnek a második félét feladataihoz. Ennek a megvalósulásához azonban az is szükséges, hogy a tanszékei megfelelő számú vizsgaalkalmat biztosítsanak még a határidő előttre. Lehetséges, hogy ez némi többletmunkával jár. A rendszert kísérleti jelleggel vezették be. Megvizsgálják, hogy megéri-e a többletmunkát, elég sok hallgatót érint-e? Az idei eredmények — megfelelő előkészítés hiányában — még nem lehetnek mérvadók, de a változás mindenképpen biztató. Úgy látszik, a sárkánykígyót is nyakon lehet csípni. Tenke Gábor Ember és környezete kezdetben volt a „madarak és fák napja”, amikor pedig a mainál sokkalta kevesebb autó és motorkerékpár pöfögött utainkon, kevesebb vegyszer oldódott vizeinkben, kevesebb olaj szennyezte a levegőt, kisebb robajok rongálták a városlakók idegeit, s a gombaalakú felhő még rémálmainkban sem fenyegette pusztulással az emberiséget... Napjainkban emberi létünk környezetének — földnek, víznek, levegőnek, flórának és faunának — védelme messze túlnőtt lelkes természetbarátok tiszteletet érdemlő buzgalmán: egyenesen fennmaradásunk, egészségünk, nyugodt életünk döntő kérdésévé vált. Nemzetközi szervezetek vitáinak állandó témája, egyre több főiskolai és egyetemi tanrendben szerepel, környezetvédelmi napok, hetek és hónapok, kiállítások rendezésével hívják fel mindannyiunk figyelmét a Föld egészségének védelmére. S természetesen a földön élő emberekére is. A Központi Könyvtár kiállításán, mely „Ember és környezete” összefoglaló címen e rendkívül időszerű kérdés számos összetevőjére hívja fel a figyelmet, három fő témakör köré csoportosítva tájékozódhatnak a könyvtár látogatói a víz- és talajszennyezés, a levegőszennyezés és zajártalmak, valamint a természetvédelem égető kérdéseiről — a szakirodalom tükrében. A környezetvédelemnek ma már hatalmas irodalma van: szak- és tankönyvek, jegyzetek, kézikönyvek, tudományos értekezések jegyzőkönyvei, doktori disszertációk és természetesen számtalan folyóirat, időszaki kiadvány, hogy az alkalmi prospektusokról, tájékoztatókról, sőt bélyegekről ne is beszéljünk. A kiállítás anyaga ebből a kérdésből ad világos elrendezésben jó áttekintést. A tárlókban és szekrényekben bemutatott anyag mind a Központi Könyvtár állományából való — annak tört része —, s minthogy a kiállított dokumentumokon jól olvashatók a raktári számok is, nemcsak informál a gyűjtemény, hanem indítékot is nyújt az olvasáshoz, kölcsönzéshez. Ez annál is fontosabb, mert a Műegyetemen is folyik környezetvédelmi oktatás, több témakörben tudományos kutatómunka is, így a kiállítás, amely elsősorban szemléletes tájékoztatást kíván nyújtani a hallgatóknak, egyben támpontot is szolgáltat a témakör gazdag irodalmának felhasználásához. Az anyag gyűjtője és elrendezője, Rohla Mártonné, nem szűkítette figyelmét csupán a tudományos kiadványokra, hanem azokból a népszerű, tudománynépszerűsítő, ismeretterjesztő hazai és külföldi folyóiratokból is bemutat néhányat, melyeka környezetvédelem hatalmas témakörének kérdéseiről oldottabb stílusban számolnak be. Kívánatos lenne, ha minél több hallgató tekintené meg a kiállítást, s annak tanulságait — legalább saját környezetére nézve — megfontolná... (v) Vezetői megbízások Az oktatási miniszter Török László főiskolai tanárt, a Vízgazdálkodási Főiskolai Kar Mezőgazdasági és Vízgazdálkodási tanszékén betöltött tanszékvezetői tisztségének érvényben tartása mellett az 1977. október 16-tól 1978. június 30-ig terjedő időre megbízta a kar Vízellátási és Csatornázási tanszékének vezetésével. Török László 1978. január 1-től június 30-ig ideiglenes jellegű megbízást kapott a rektortól a kar igazgatóhelyettesi teendőinek ellátására is.★ A rektor ideiglenes jelleggel megbízta: dr. Sárközi József egyetemi docenst 1977. december 1-től 1978. június 30-ig a Fizikai Intézet igazgatóhelyettesi teendőinek ellátásával; Dr. Fodor Lajos egyetemi docenst további hat hónapra a Mezőgazdasági Kémia Technológia tanszék vezetésével; Dr. Tuschák Róbert egyetemi tanárt 1978. január 1-től június 30-ig az Automatizálási tanszék vezetésével. A rektor megbízta: Szabó Gyula tanársegédet, kollégiumi igazgatóhelyettest a Vásárhelyi Pál kollégium igazgatói teendőinek ellátásával 1978. január 1-től 1980. június 30-ig. Dr. Doszlop Sándor egyetemi docensnek a Martos Flóra kollégium igazgatójának megbízását egy évvel (1978. december 31-ig) meghosszabbította. Az egyetem hivatalos közleményei Az Egyetemi Tanács december 19-én tartotta harmadik ülését e tanévben. A napirend első pontját az egyetem 1978. évi költségvetési, beruházási és korszerűsítési tervére, valamint a KK-alapok felosztási tervére vonatkozó javaslat képezte. Az Egyetemi Tanács az előterjesztésben foglaltak alapján megállapította, hogy biztosítottnak látja az intézményre háruló feladatok ellátásához szükséges pénzügyi eszközöket. Határozatilag felkérte a gazdálkodó egységek vezetőit, hogy a terveknek és az egyetem fejlesztési koncepciójának megfelelő szellemben használják fel a kereteket. A tanács a feladatokat a következőkben szabta meg. Törekedni kell a kiadások ésszerű csökkentésére. A gazdálkodó egységek vezetői mérlegeljék, rangsorolják a szervezeti egységek igényeit és akadályozzák meg az olyan tanszéki átépítésekre, bútorok, berendezések cseréjére vonatkozó túlzott igények teljesítését, amelyek nem befolyásolják a korszerű oktatást. Az előirányzatok tanszéki bontásánál messzemenően figyelembe kell venni a tanszékek készletellátottságát. Arra kell törekedni, hogy az anyag- és fogyóeszközkészletek mennyisége és értéke 1978- ban ne emelkedjék. A 05/1 tételt, valamint a KK-alapokat terhelő gép- műszermegrendeléseket olyan időpontban kell feladni, hogy teljesítésükre még a tárgyévben sor kerülhessen. Különösen vonatkozik ez a tanszéki kutatások előirányzatára. Az egyetemi területhiány további növekedésének megakadályozása érdekében biztosítani kell, hogy gépek, műszerek rendelése csak az esetben történjék, ha az üzembehelyezés feltételei adottak, új dolgozó csak akkor alkalmazható, ha munkahelyi elhelyezése biztosított. A gazdasági és műszaki főigazgatóság törekedjék arra, hogy az egyetem már megindult beruházásai rövidebb átfutással bonyolódjanak le, illetve fejeződjenek be. Ehhez az 1978. évi gazdasági forrásokból nagyobb összegek felhasználását kell szorgalmazni. Az egyre égetőbb felújítási problémák megoldása, a felújítások ütemének és hatékonyságának növelése érdekében a tanács szükségesnek látja a korábbi felújítási elképzelések felülvizsgálatát és egy korrigált, részletesen kimunkált középtávú felújítási koncepció kialakítását. A tanács a főigazgatóság feladatává tette a koncepció elkészítését azzal, hogy a főigazgató terjeszsze azt ez év június 30-ig a rektori tanács elé. A tanács szükségesnek tartja a központi, illetve a külön kormánytámogatáson alapuló műszerbeszerzési, fejlesztési intézkedések ellenőrző áttekintését. Ezért felkérte a főigazgatót és a tudományos rektorhelyettest arra, hogy ez év októberéig adjon tájékoztatást az elmúlt időszak ilyen tárgyú lépéseiről és a további felhasználási tervről. A tanács a közelmúltban hozott intézkedések ellenére sem tartja kielégítőnek az oktatási egységek sokszorosítási lehetőségeit, szükségesnek tartja ezek feltételeinek további javítását. Az egyetem tanácsa végezetül kimondta, hogy az előbbiekben ismertetett határozatokkal elfogadta az 1978. évi tervjavaslatot, majd felkérte a főigazgatót arra, hogy a végleges tárcakeret közlése után, de legkésőbb január 31-ig tájékoztassa a karok és az egyéb gazdálkodó egységek vezetőit a rendelkezésre álló előirányzatokról, illetőleg keretekről. Az említett határidőig gondoskodni kell annak megvizsgálásáról is, hogy mekkora összegek szükségesek az R 32 számítógép teljes kiegészítéséhez, továbbá, hogy azok honnan gazdálkodhatók ki. A napirend második pontjaként a tanács ada- és rendszertechnikai intézet, valamint azok szervezeti és működési szabályzatára vonatkozó gépészmérnökkari javaslatot tárgyalta meg. A tanács kimondta, örömmel nyugtázza a gépészmérnöki karnak integrált szervezeti egységek létrehozására irányuló törekvéseit és úgy határozott, hogy elfogadja a hő- és rendszertechnikai intézet, valamint a gépszerkezettani intézet létrehozására, szervezeti és működési szabályzatára vonatkozó javaslatokat és azokat jóváhagyásra felterjeszti az Oktatási Minisztériumba. A rektor felhatalmazást kapott ara, hogy a szervezeti és működési szabályzatokban szükséges kisebb korrekciókat az Oktatási Minisztériumba történő felterjesztés előtt hajtsa végre. A napirend harmadik pontját az 1978. februárjában induló szakmérnöki szakok új és módosított tanterveire vonatkozó javaslat, valamint a tanfolyam pénzügyi helyzetéről tájékoztató jelentés képezte. A tanács tudomásul vette az előterjesztésben felsorolt szakmérnöki szakok 1978. februárjában történő indítását, valamint a tanfolyamok pénzügyi helyzetéről szóló tájékoztatást. Egyben felhatalmazta a rektort arra, hogy a még jóvá nem hagyott szakmérnöki tanterveket az oktatási-nevelési bizottság észrevételei, valamint a tanácsülésen elhangzott észrevételeit figyelembevételével hagyja jóvá. Negyedik napirendi pontként doktori szigorlat kandidátusi szakmai vizsgaként történő elfogadásáról tárgyalt a tanács. A vegyészmérnöki kar tanácsának javaslatára olyan határozat született, hogy az egyetem tanácsa javaslatot tesz a TMB-nek, fogadja el az előterjesztésben felsoroltak summa cum laude minősítésű doktori szigorlatát kandidátusi szakmai vizsgaként. Kitüntetések Nyugállományba vonulásuk alkalmából, eredményes munkájuk eredményeképpen a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Tettamanti Károly egyetemi tanárt a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki, az oktatási miniszter Gyulai László osztályvezetőnek és dr. Wintsche Olga csoportvezetőnek az Oktatásügy Kiváló Dolgozója. Mester János laboránsnak a Kiváló Dolgozó kitüntetést adományozta. 129 rektori dicséret Az egyetem érdekében végzett eredményes munkájuknak elismeréseképpen 1977 decemberében 129-en részesültek rektori dicséretben. Dr. Lajos Tamás osztályvezető és dr. Nótári Sándorné osztályvezető-helyettes a hallgatók őszi mezőgazdasági munkájának sikeres megszervezéséért kapta az elismerést. Kölykök Fotó: Papp Gábor