A Jövő Mérnöke, 1982 (29. évfolyam, 1-39. szám)

1982-01-16 / 1. szám

1 \ A nyelvi közöny Részletek Jóleső megelégedettséggel olvastam kedves barátom, Wolfram Ervin professzor cik­két a Magyar Nyelv című fo­lyóiratban. Cikkének címe: Az anyanyelv viszonya a ter­mészettudományokhoz. Ebben a rövid értekezésben fölveti a műszaki és természettudomá­nyok kutatóinak felelősségét a magyar nyelv megóvásáért, és találóan használja a „nyelvi közöny” kifejezést. Az általá­nos műveltség növekedése és a gondolatközlési módok ki­terjedése hozta magával, hogy egyre többen vesznek tollat a kezükbe és kapnak szót a nyilvánosság előtt, ami ter­mészetesen a szakmai életre is érvényes. Ugyanakkor távolról sem törődnek ennyien nyelvi kul­túrájukkal, kivált annak fej­lesztésével. A nyelvi közöny azonban nemcsak rájuk jel­lemző. Vannak természettudo­mányokkal foglalkozó kuta­tók, akik megőrizték nyelvi kultúrájukat, ez írásaikban meg is nyilvánul, mégis kö­zönyösek a szakmai irodalom „Szaknyelv”: Az acilezést racém savklori- dofckal végeztük. Elvégezték a színképek ér­telmezését. A színképeken kisebb vál­tozások történtek. A bizonytalanságok meg­adása zárójelben történik. Szándékosan szerkesztettem a fenti mondatokat két ha­sábba. Így jobban kitűnik, hogy a helyesen fogalmazott mondatok mindig rövidebbek. Hasonló közkedvelt szóhasz­nálat a hibákat megbecsülni helyett „a hibákra becslést adni”. A történik ige használata más alakban is igen elterjedt. A Magyar nyelv értelmező szótára alapján: „történik — esemény, változása folyamat­ban van, akaratunktól függet­lenül végbemegy, személy, do­log valamilyen helyzetbe ke­rül”. Az olyan szerkezetű mondatok tömegében, mint például: „a savas közegben történő meghatározás”, hal­mozzuk az igékből képzett fő­neveket, miközben a történik igét nem is értelmének meg­felelően használjuk. „A savas közegen történő meghatározás előnye” magyarul: „A savas közeg előnye a meghatározás­ban”. „A savas közegben tör­tént meghatározás után” he­feltűnő nyelvrontásai iránt. Sokan látták, hallották, még­sem tette senki szóvá, hogy az egyik tv-adásban egy vezető állású műszaki szakember, aki efféle fordulattal szerette vol­na folytatni mondanivalóját: „...de jó, hogy ezt kérdezi!”, a következő választékos mon­datot engedte ki a száján: „Jó, hogy ilyen felvetés tör­ténik!” Az érdekes az, hogy a mű­szaki és természettudományos nyelv rontásának nincs is na­gyon sokféle tünete. Ez báto­rított fel arra, hogy a követ­kezőkben néhány példát so­roljak fel, mint jellegzetessé­geket, amelyek egyben út­mutatásul is szolgálhatnak e hibák kiküszöbölésére. A szép magyar stílus egyik ékessége az állítmányként használt igék sokasága. Már­pedig egy rutinos szakmabeli nagyjából megél a „végez” és „történik” igékből is, egyiket cselekvő, másaikat szenvedő ér­telem,ben használva. Nézzünk néhány példát: Ugyanaz magyarul: Racém savkloridokkal aci- leztünk. Értelmezték a színképeket. A színképek kissé megvál­toztak. A bizonytalanságokat záró­jelben adjuk meg. lyesen: „Savas közegben meg­határozva”. Nemrég elhunyt kiváló hu­moristánk említette, hogy a körülményes fogalmazás oka a „sumákolás”. Furcsa, de ez a megállapítás néha szakmai szövegekre is érvényes. Ha azt olvassuk; hogy: „...vizsgála­tokat végeztek a szilícium d- pályáinak szerepét illetően”, két dologra gondolhatunk. Az egyik az, hogy a szerző így akarja burkoltan kifejezni a vizsgálatok eredménytelensé­gét, a másik az, hogy a szerző nem tud helyesen fogalmazni. Ha tudna, azt írná, hogy „megvizsgálták a szilícium d- pályáinak szerepét”. Wolfram Ervin véleménye is az, hogy a stílust nem el­sősorban az idegen eredetű szavak elkerülésével lehet ma­gyarosabbá tenni. A magyar kifejezések idegenes használa­ta sokkal többet árt. Mutat (zeigt): „Elektromos alifás hexánizomerekben mu­tatott energiája” (elektronok energiája hexánizomerekben), a „két első .kötéstávolság olyan eltérést mutat” (a két első kö­téstávolság annyira eltér).-Nál, -néi (bei): Számos szakmai szövegben a -nál, -nél-en kívül más raggal gya­korlatilag egyáltalán nem ta­lálkozunk. Pedig az értelem­tőt függően válogatni lehet a --ban, -ben, az -on, -en, -ön, a -kor vagy a -hoz,- hez, -hoz ragok között, melyek általá­ban sokkal pontosabban feje­zik ki a lényeget. Még bán- tóbb azonban, ha a -nál, -nél- lel a mondat egész szerkezete idegenné válik: „Troponnál a molekulát a konjugációs ef­fektusok sík konformációba kényszerítik.” (A troppon mo­lekulát a konjugációs effektu­sok ...) „Többatomos moleku­láknál a spektrum bonyolul­tabb.” (Többatomos moleku­lák spektruma bonyolultabb.) Egyébként sem mindig ügyelünk arra, milyen ragot vonzanak az egyes kifejezé­sek. Igen elterjedt a szakmai szövegekben, hogy „valamire” és -nem „valamiről” kapjunk információt. Magas-alacsony: A nagy és kicsiny helyett a magast és alacsonyt általában akkor használhatjuk, ha az amiről szó van, valóban magas vagy alacsony. A hőmérséklet az egyetlen olyan fogalom, mely a mindennapi szóhasználatban összefér a magas és alacsony jelzőkkel. Ennek alighanem az az oka, hogy a mindennapi életben a hőmérséklet általá­ban függőleges helyzetű hő­mérőkön olvasható le. Min­denképpen ■ kerülnünk kell azonban a magas nyomás, ala­csony térerő, magas kvantum­szám, alacsony érték, magas energia satöbbi kifejezéseket. Nem lehet az idegenszerű­ség rovására írni, de egyhan­gúvá. szürkévé teszi a stílust az „érték” szó fölösleges hasz­nálata. Például: „Az energia értéke kb. 0.01 eV nagyságú.” (Az energia kíb. 0.01 eV.) Gya­kori a ..szög értéke”, „inten­zitásérték”, „paraméterek”. Hasonló jellegzetesség, rá­adásul tautológia is valamely mennyiség nagyságáról beszél­ni. néldául .atomtávnlsáeok ha­sonló nagyságáról, hasonló atomtávolsáeok helyett. Wolfram Ervin cikkében fel­veti egy kötelező tárgy beve­zetését az egyetemi oktatás-ba, melv a m-agyar nyelv ápolását, az anyanyelvi kulturáltság szintjének emelését célozná. Ebben az egyben nem értek egyet Wolfram professzorral. Tapasztalat szerint a társadal­mi szükségből beiktatott kis óraszámú tárgyak hatásfoka si­ralmas. Többre mennénk, ha az oktatószemélyzetet bimók rá a helyes magyar beszédre és stí­lusra, sőt a hallgatók magyar stílusának csiszolgatására. El­hibázott dolog volna külön tan­tárgyban nyelvi kultúrát taní­tani és ugyanakkor szemet hunvni szakmai ismeretek szá­monkérése közben a nyelvi kui- turálatl-anság előtt. Ezt a fel­adatot azonban, nehogy egy­mást járassák le, valamennyi oktatónak komolyan kell ven­ni. Egyszóval szűrnék meg a nyelvi közöny, melv szakmai nyelvünket elsekélyesedéssel, sőt elsorvadással fenyegeti. Varsányi György (Magyar Kémikusok Lapja) Pályázati felhívás A Művelődési Minisztérium egyetemi és főiskolai főosztálya és a Nemzetközi Előkészítő Intézet (Budapest, Budaörsi út 73—75. 1118) a külföldiek szervezett magyarországi oktatása kezdetének 30. évfor­dulójára pályázatot hirdet a külföldieket tanító egyetemi, főiskolai oktatók számára. A pályázat célja a külföldi hallgatók oktatása, nevelése során szerzett tapasztalatok összegyűjtése. javasolt témák: l. A hallgatók ideológiai, politikai nevelésének kérdései. 2. Az előképzettségben mutatkozó hátrányok leküzdésének kérdései. 3. A külföldiek beilleszkedése a kollégiumi közösségbe. A pályamunkák terjedelme maximálisan 2 ív. A pályamunkák mu­tassák be az adott felsőoktatási intézményben a külföldi ösztöndíja­tok oktatásának, segítésének, velük való foglalkozásnak sajátosságait, módszereit, tapasztalatait. Célszerű a téma történeti megközelítése is (mióta, s a különböző tanévekben hány külföldi és milyen eredmény­nyel tanult az egyetemeken, karon, főiskolán). Abban az esetben, ha ftz intézményben sok külföldi tanult, feldolgozható a téma összehason­lító módszerrel vagy egy-egy ország, egy-egy földrész diákjaira vo­natkozóan is. Pályadíjak: 1 darab I. díj: 5 ezer forint, i darab II. díj: 4 ezer forint, 2 darab III. díj: 3 ezer forint. A jeligés pályázatokat három példányban a Nemzetközi Előkészítő Intézet címére szíveskedjenek eljuttatni. A pályázatok beérkezésének határideje 1982. március 31. Eredménvhirdetés: 1982. június 7-én. A nályáratokat bíráló bizottság értékeli. A díjazott és egyéb érté­kes pályaműveket az intézet folyóiratában jelentetjük meg. Minden másképpen van Néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna egy kutyaközönséges újsághirdetés, melyben különböző szakmák képvi­selőinek külföldön végzen­dő munkára állást kínál­nak. Ismert volt néhány lehetőség, de kiválasztot­taknak tűntek mégis azok a szakemberek, akik való­ban hozzá is jutottak a le­hetőséghez. Mostanában azonban napilapok apró­hirdetés-rovataiban is meg­jelentek ezek a hirdetések, sőt. szép lassan szaporod­nak. Azt hihetnénk, eloszlik lassan a kiválasztottság glóriája azok feje felől, akik belföldön megszerzett tudásukat dollárban fize­tett bérért hasznosítják (törvényszegés nélkül). Ez a glória azonban csak rész­ben oszlik, részben pedig átalakul. Ma már nem ügyes embereknek tekint­hetők. Csupán egy apróság különbözteti meg őket azoktól, akik szeretnének menni, mégsem mehetnek: a nyelvtudás. Felhívtam egy céget, egy hirdető céget, amely mér­nököket keres angol vagy francia nyelvtudással. Je­lentkezőkben nincs hiány, mondták, de a végered­mény mégis siralmas. A je­lentkezők többsége mini­mális önkritikával sem rendelkezik saját nyelvtu­dását illetően. 100 önjelölt­ből körülbelül 30 akad, aki­nek tudásáért a cég a kül­földi partner előtt hajlandó vállalni a felelősséget. A 30-ból tovább morzsolódik a létszám — ez nem a je­lentkezők hibája —, mert az igényelt gárda szakmai összetétele nem egyezik meg a kívántakkal. Végül a jelentkezők egy része ön­ként mond le az utazásról, mert ahová küldeni tudnák őket, oda nem mennek. Te­hát 100 jelentkezőből vé­gül is csak 3-5 mérnök ke­rül külföldre. Holott csak ez a cég évente több tucat szakembert szeretne kül­földre diszponálni egyéb szolgáltatásai mellett, mint­egy azoknak feltételeként. De nem tud, így egyéb üz­leteiről is le kell monda­nia. Mindezt azért, mert a mai mérnökgenerációnak csupán nevetséges töredéke képes egy nyelvet megta­nulni. h Marsóy Lujza 1916-1981 jgixinMUj 11 ятям »:ия„ t с л n'i умггыаяыт?,*. тгтата Marsóy Lujza nyelvtanár, а Nyelvi Intézet nyugdíjasa, 1981. november 27-én, életé­nek 65. évében váratlanul el­hunyt. 1951-től 1978. december 31- ig, nyugdíjba vonulásáig a BME-n dolgozott, évtizedekig építészkari vezető nyelvtanár, a Nyelvi Intézet megalakulá­sától, 1969-től igazgatóhelyet­tes és a német szakcsoport vezetője volt. Mint oktatásmódszertani szakember, irányította a jegy­zetek és tankönyvek írását, számos előadást tartott itthon és külföldön. Az OM Idegennyelvi Szak- bizottságának tagja, a TIT Nyelvoktatási Szakbizottságá­nak vezetőségi tagja volt. Munkájának elismerését jel­zi, hogy kétszer kapta meg az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést, továbbá a Szocia­lista Kultúráért kitüntetést és a TIT 25 éves aranykoszo­rús jelvényét. Nagy lelkesedéssel és kime- ríthetetlennek tűnő energiával végezte munkáját, ezért min­denkit, aki ismerte, mélyen megrendítette váratlan halála. Koszorúzás Varga József sírjánál Varga József akadémikus, két­szeres Kossuth-díjas egyetemi ta­nár, a kémiai technológia, a pet­rolkémia nemzetközileg elismert, kiemelkedő egyénisége, a szén- cseppfolyósítás, a műbenzingyár- tás egyik úttörője, mémökgenerá- ciók nevelője halálának 25. évfor­dulója alkalmából a Magyar Tu­dományos Akadémia, a Budapesti Műszaki Egyetem, a Veszprémi Vegyipari Egyetem és a Magyar Szénhidrogénipari Kutató-Fejlesztő Intézet december 23-án koszorú­zást rendezett sírjánál a Farkasré­ti temetőben, amelyen számos ta­nítványa, munkatársa és tisztelője vett részt. Megjelent a koszorúzá­son Korcsog András művelődési államtitkár. A Magyar Tudományos Akadé­mia koszorúját Polinszky Károly, az MTA alelnöke és Hardy Gyula, a kémiai tudományok osztályának elnökhelyettese, a Budapesti Mű­szaki Egyetem tanácsának koszo­rúját Fodor Lajos dékán és Ka- laus György docens, az egyetemi tanács tagja, a Veszprémi Vegy­ipari Egyetem tanácsának koszo­rúját Heil Bálint rektor és Papp Sándor rektorhelyettes, a Magyar Szénhidrogénipari Kutató Fejlesz­tő Intézet koszorúját Doleschal Sándor igazgató és Jakob Károly főosztályvezető helyezte el a sí­ron. Egyetemünk Kémiai Technológia Tanszéke nevében Szebényi Imre egyetemi tanár és Siklós Pál do­cens, a VVE Kőolaj és Széntech­nológia Tanszéke nevében Péchy Lászlő egyetemi tanár és Gárdos Cívörgv docens, a Magyar Ásvány­olaj és Földgáz Kísérleti Intézet nevében Csikós Rezső igazgató és Báthory József főosztályvezető, a SZKFI néti dolgozóinak npvében Péter István főosztályvezető ko­szorúzott. Megtisztelő megbízatást kaptam nemrég a kari pártve­zetőségtől. Abban kellett segí­tenem, hogy a párttagság in­tenzívebben tanulmányozza a sajtót, elsősorban a politikai, társadalmi, gazdasági kérdé­sekkel foglalkozó hazai folyó­iratokat. Hogyan lehet ezt el­érni? Például úgy — vélte a kari pártvezetőség, és én ebben egyetértek velük —, hogy va­laki, aki rendszeresen olvassa e folyóiratokat, havonta össze­állít egy (később szétosztandó) listát, mondjuk az 5-6 legfon­tosabb folyóiratban olvasható, általa legérdekesebbnek ítélt 10-15 cikkről. Eddig rendben is lenne a dolog. Az egész problematiká­nak az az egy apró mozzanata ütött szöget a fejembe, hogy Élére a garast? valahány fórumon az ügy szó­ba került, az illetékesek' hosz- szasan latolgatták, hogyan, mi­lyen anyagi forrásokból lehet­ne beszerezni — még a mosta­ni szigorú takarékosság körül­ményei közepette is — a szó- banforgó folyóiratokat (Társa­dalmi Szemle. Valóság, Vilá­gosság, Pártélet stb.) tanszéki, illetve intézeti könyvtárak számára. Nem elég. hogy e sajtóorgá­numok a központi könyvtár­ban, továbbá a marxizmus— leninizmus tanszékcsoport könyvtárában mindenki számá­ra (hallgatókat is beleértve) hozzáférhetőek ... Az meg, ugyebár, el sem képzelhető, hogy valaki (akinek az érdek­lődését a szerény listával sike­rült felkelteni) meg is vásárol­ja azt az őt érdeklő folyóira­tot, havonta egyszer 8-10-12 forintért? Éppen ezt szeretném kérdez­ni: miért nem képzelhető el? Molnár László Gábor A szerb, megjegyzése: a kritikát, a magam részéről részben jogosnak tartom, de van egy jogos ellenérv... A folyóiratok egyes példányai, véletlenül éppen azok, ame­lyekben érdekes cikkek vannak, két héttel megje­lenésük után már csak Kis­pesten hajthatók fel. A könyvtárban pedig sehogy- se találják... Egyszer volt Budán... Balsejtelmünk azonnal igazoló­dott, amint körül­néztünk: az élel­mesebbek minden valamire való da­rabot elhalásztak előlünk az első napon. Kedd dél­előttre, az akció második napjára csak morzsák ma­radtak — rozzant székek, szétesett, koszlott fotelek, lepusztult reka- mié, rajzasztalok, néhány fém lábú, kerek lapu rajz­termi ülőke... Bár ezek az ülő­kék például kony­hába, víkendház- ba még kiválóan megteszik, csak laticelt kell vágni rájuk. Negyven forintért kettőt el lehet vinni. De az elkésett tanár úr alacsonynak talál­ja őket, pedig ilyesmit keresne, csak hát jó volna róluk felérni a konyha- asztalt ! A selejtraktárban ugyan még feltornyozva állnak a bútorok, de sajnos majd’ mindegyiken krétával írt ne­vek, és „eladva”, „eladva” minden. Formás íróasz­talok, telefonasztalkák, vi­rágállványok, kisebb irat­szekrények, fotelek, jobb álla­potú székek, faragott állófo­gas, könyvszekrénynek való nagyobb polcos szekrény, csak üveget kell vágatni bele, sa­tupad, igaz, satu nélkül, komplett rajzgép, gyönyörű karosszék, amit csak át kell húzatni, fényeztetni. És az árak: 50 és 300 forint között! — Tegnap reggel kellett vol­na jönni! Még nyolc óra sem volt, amikor itt már végig álltak az autók — mondják. Rengetegen érdeklődtek, és csaknem mindenki talál is va­lamit. Sokan el is vitték a kisebb bútorokat, ezért leve- gősebb már valamivel a rak­tár. De tizenötödikéig min­denkinek el kell szállítania a holmiját. Közben azért még ma Is szállingóznak az érdeklődők. Valaki a tegnap lefoglalt rajz­gépre kéri a befizetési csek­ket, s egyúttal éles szemmel még egy tiszta tölgyfaasztalt sikerül kiszúrnia az egyik ku­pacban — száz forintért vi­heti is. Egy hallgató rajzgépet szeretne, de mostanra mind­össze egy árva állvány ma­radt — negyvenért. Táblának megvesz ugyanennyiért egy asztallapot, s már csak az a gond, hogyan vigye el. és ho­va tegye, hiszen a kollégium­ban aligha tudja felállítani. Átmenetileg valószínűleg ro­konokhoz kerül, de vétek lett volna nem megvenni. A hall­gatók egyébkét nemigen jöttek, ez a fiatalember volt a har­madik. Az egyik sarokban időköz­ben régimódi, de szép kis do­hányzóasztalokat fedezünk fe! Nincsen rajtuk név, az ember már-már reménykedne, ám kiderül, nem minden bútort árusítottak ki. A legjobbakat még őrzik, hiszen alkalomad­tán visszakerülhetnek tanszé­kekre, irodákba; vagy Ha nem, hát iskolák veszik át könyv­jóváírással. Egy halom tanter­mi pad például már elszállí­tásra vár — egy általános is­kolának van szüksége rájuk, akárcsak a csodás formájú to- netszékekre. Odébb egy hatalmas szek­rény — háromszáz forintért vár még gazdára. A polcokkal együtt rengetek faanyag, egy előszobát lehetne vele kilam- bériázni. Csakhogy, amíg a ki­sebb darabokat kézben, tető- csomagtartón el lehet vinni, ehhez legalább tehertaxi kel­lene. De egészen biztos, hogy elkel majd, hiszen még így is rendkívül olcsó. Sok törött bútort vittek el barkácsolás­hoz, építkezéshez. A tűzifa­ként értékesített faanyag 44 forintba került mázsánként. A bútorok nagy része sze­rintem eredeti rendeltetésének megfelelően hasznosítható. Az eddigi tapasztalatok sze­rint a selejtezés előírt rendje igen bonyolult és hosszadal­mas adminisztrációval jár. A bútorokat fel kell ajánlani is­koláknak — amit most elad­tak, már senkinek sem kellett —, s általában nagvon keve­set visznek el belőlük. Bár véletlenül éppen befut a ka­puvári gimnázium teherautó^ ja: tizenhét tétel műszert szál­lítanak el. Az íróasztalon napokban érkezett ie^nvlés: egy szakközépiskola műszere­ket vinne. Ezenkívül a MA­GÉV például ugyancsak nem­régiben utalt át az egyetem­nek 61 ezer 780 forintot. Fnv- nyiért vásároltak tőlünk lese­lettezett műszereket. Sajnos, ez a mostani ma­gánvásárlási lehetőség állító­lag egyszeri akció volt. Bár. a műegyetemen a selejtezés rendjéről a közeljövőben mó­dosított új szabályzat ielenik meg, nem tudni, bízhatunk-e benne, hogy rendszeressé te­szi ezt. a lehetőséget. Érről és a selejtezés egyéb gondjai­ról következő számunkban beszélgetést közltirk dr. Vin- cze Ernő gazdasági műszaki főigazgató- helyettessel. Cs. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék