A Jövő Mérnöke, 1982 (29. évfolyam, 1-39. szám)

1982-04-02 / 12. szám

Mindenki a maga igazát avagy gondolatok a legeslegelsős félévértékelő összejövetelről Chronologia. 15.00: Megkezdődik a meg­nyitóbeszéd. 15.05: Megérkezik az évfo­lyamvezetőség (pakolászás, csörömpölés). 15.10: Játék a betűkkel, il­letve a tantárgyak és tankö­rök átlagának számadataival (kiderül egy-két hó ... elírás). 15.25: Véleményösszhang: a táblára írt átlagok egy ősrégi állapotot tükröznek, tehát nincs sok értelme a számokba kapaszkodni. 15.30: Az összhang megszű­nik, véleménykülönbségek adódnak. (tanár—hallgató, ta­nári­ tanár és hallgató—hallga­tó!!!) 16.30: A tanárok nagy része megunva a dolgokat, sürgős ügyekre hivatkozva elhagyják a termet. 16.40: Általános szétszóródás, közben a nyári gyakorlat né­hány peremfeltételének meg­beszélése, eredménytelenül. 16.50: Tanár már a környé­ken sincs, a hallgatók megbe­szélik egymás között a tapasz­talatokat. Csoda történt: Ott maradt minden hallgató + Máté La­jos! 17.20: Csapatokba verődve teljes szétszéledés. Leírás a lényeges időszak­ról: 15.30—16.30-ig. A „tábla” szerint a 3. tan­kör átlaga lett a legjobb, ezért felkérnek egy 3. tanköröst, a félév hallgatóság szemszögé­ből való általános, átfogó ér­tékelésére. (Meggondolandó személet: miért az eminens vé­lemény az első, s általában fő­leg a döntő?) A 3. tankörös szóba hozza a tantárgyak kö­zötti lényeges eltéréseket az oktatás terén, (statika-matek, ábris). Utána elmeséli az év­folyamon végzett oktatóvéle­ményezés gondolatmenetét, rendszerét és eredményét. Az oktatók megdöbbenve hallgat­ják, hogy az első évfolyamon van valami KISZ-munka. Be­mutatkozik az ideiglenes év­folyamvezetőség. Az évfolyam­igazgató javaslatára tantár­gyanként vitatjuk meg a vé­leményeket. Matek: Az évfo­lyamon ez a legjobb átlagú tantárgy. Nagy tudáskülönbsé­gek adódtak. Főleg ezen a tan­széken vannak tanári képesíté­sű oktatók. Kár, hogy a stati­ka című tantárgy csak egy ok­tatóval képviseltette magát a gyűlésen, pedig elég sok gon­dolat talált volna gazdára az oktatók között. Az így elhangzott vélemé­nyek egy személy által történő átadása, csak főképp a nega­tívumait hozta ki az elmon­dottaknak. Talán több figyel­met érdemelt volna a dolog a tanszék részéről. Az évanyag kapcsán viszont igen értelmes párbeszéd alakult ki, csak a baj ott van, hogy a felvetett problémák már jó pár félévértékelésen elhang­zottak, de tapasztalataink sze­rint nem sok orvoslást kaptak. Egynéhány ezek közül: A hall­gatók koncepció nélkülinek ta­lálták a három tárgy oktatásá­nak idejét és módját. A geo­lógiát, kémiát nem tudták kap­csolni semmihez, ezért nagyon elhanyagolták. Főleg geológiá­ból jelentett problémát a vizs­ga követelménye, ugyanis egy pozitív és igen értékes újítás folytán a hallgatók nem vették komolyan a tárgyat. Az öt ve­títéses előadás épp csak arra volt elegendő, hogy bevezesse az embereket a kövek világába, az elmélyülést azonban nem segítette elő. Ilyen követel­ményszint esetén több helyet kellene adni a geológiának. A kőzetfelismerési beszámoló re­formálása is szóba kerül. A javaslat: kevesebb követ, a leg­jellemzőbb köveket, és azokat sem néhány köbcentis dara­bokban kiragadva. Ez így csak hazardírozás volt. A rajzi tanszékkel kapcso­latban is vannak javaslatok. A nyári gyakorlat ideje alatt is lehetne rajzi oktatást, gyakor­lást szervezetszerűvé tenni. Félév közben és órák végezte é­vel kapjanak tájékoztatást a hallgatók munkájuk eredmé­nyéről, fejlődésükről. A rajzi tanszék véleménye: a rajzórák csak mint egy útmutatók az otthoni gyakorlásra és önfej­lesztésre. Probléma: minden tanszék így gondolkodik. Realitás: a nap már elég rég­óta csak 24 órából áll, de har­colunk a napi 30 óráért. Hátha meghallgatja valaki. Következmény: mindenki döntse el, hogy mely tár­gyakban akar tevékenyebben elmerülni, és próbálja így be­osztani az idejét. Remény: egy pár embernek ez már sikerült. Ezek voltak a lényegesebb dolgok tényszerűen. Hogy hol maradnak a gon­dolatok? Csak egyet most ide a végé­re. Kissé hangulatromboló volt egy megjegyzés: „Nem jegyzeteltem, mert tudtam, hogy ez is olyan lesz, mint az elmúlt húsz évben a többi. A jelentésemet is asze­rint fogom megírni.” A többi gondolat fogalma­zódjon meg az egyénekben, és jó lenne, ha a következő fél­évértékelésre már sokkal na­gyobb lelkesedéssel, kedvvel és főleg tenniakarással jönne el mindenki! Az ideiglenes kis évf. vezetőség Kari Papír Fotó: Lovas Jubileumi nyelvi verseny Az egyetem fennállásának 200. évfordulója alkalmából összegyetemi nyelvi versenyt rendez a BME Nyelvi Intézete és KISZ-bizottsága. A jubileumi verseny tavaszi fordulóján részt vehet az egye­tem bármely hallgatója, kivé­ve azokat, akiknek anyanyel­vük a verseny tárgyát képező nyelv, valamint azokat, akik az illető nyelvet beszélő or­­szágban folytattak tanulmá­nyokat. A verseny — a hagyomá­nyostól eltérően — két külön­böző feladatból áll: 1. Fordítás Idegen nyelvről magyarra, a fordítandó szöveg 20 sor. 2. A versenyzőnek meg­ll értenie egy idegen nyelvű szöveget. A kétszer hallott szöveg meg­értését írásban kell bizonyíta­nia, az elhangzottak idegen nyelvű rögzítésével. Szótárt le­het használni. A verseny 1982. április 6-án (kedden) 15-18 óráig lesz. A négy nyelvi verseny szín­helye: orosz: A. I. 33; angol: V2 530; német: K. mf. 65; fran­cia: E. VIII. 7. Kérjük a hallgatókat, hogy minél nagyobb számban ve­gyenek részt a versenyen. A LA­MIZSNA „Megállapodás a BME és a Pest—Budai Vendéglátó Vál­lalat között diákéttermek és tálalók, valamint büfék üze­meltetése, illetőleg az egyetem hallgatóinak és dolgozóinak étkeztetése, továbbá büfécik­­kekkel történő ellátása tárgyá­ban.” A diák-érdekképviselet egyik parlagon heverő területe a menzák hallgatói ellenőrzése. Az előbbi idézet a menzabi­­­zottságok jog- és hatáskörének leírását vezeti be. Ezen jog- és hatáskörök áttekintése után győződhetünk meg, hogy a jo­gaink adottak, de kihasználat­lanok. „Az egyes éttermekben étke­zők éttermenként külön men­­­zabizottságot választhatnak, amelyet az egyetemi KISZ- szervezet megbízólevéllel lát el.” Ellenőrzést két menzabizott­sági tag, vagy pedig egy tag két tanú jelenlétében végezhet. Az észrevételeket a menzabi­zottság által vezetett naplóba jegyzik be, amelyeket az üz­letvezető aláírásával vesz tu­domásul. Az ellenőrzésről ké­szült jegyzőkönyvet eljuttatják a Pest—Budai Vendéglátó Vál­lalat illetékeseinek. Végső eset­ben fegyelmi eljárás megindí­tását is kérheti a menzabizott­­ság. — Milyen hiányosságokat, bosszantó apróságokat tapasz­taltál a Stoczek menzán az utóbbi időben? — Mindegyiket nem sorolom fel, mert az túl hosszú lenne. A lényegesebbeket talán. Az A LA CARTE-ot gyakran A LA MIZSNA-nak hívják, nem ok nélkül, az adagok nagysága (kicsisége) miatt. Sokszor meg­akad a sor, mert nincs tálca vagy evőeszköz. Egyébként ezek tisztasága gyakran nem kielégítő. Az asztalokra kitett szalvéta fél óra alatt elfogy és ezt nem pótolják. A poharaikat sem. Nem ritkán az étlap is meglepetéseket rejt, például megdöbbentő párosítású „étel­­különlegességek” készülnek, mint legutóbb a paprikás­­krumpli sült csirkecombbal. Nem folytatom tovább, mert nem érnék soha a végére, hi­szen a repeta hiányáról vagy a hétvégi vacsoraadagok nagysá­gáról még nem is beszéltem. A hiányosságok felmérése és fo­lyamatos figyelemmel kíséré­sére talán egy „Véleményem” láda elhelyezése lenne alkal­mas. Közvetlenül a bejárat mellé a lépcsőforduló alá kel­lene tenni. A ládán lennének kis papírok és madzagon ce­ruza, hogy bárki helyben és frissen leírhassa véleményét. Persze ez a rendszer csak egy létező menzabizottság mellett működhetne. Egy létező menzabizottság jogköre, a higiénés előírások betartásának ellenőrzése és a fogyasztói érdekvédelem. Ide tartozik az étlap kialakításába való beleszólás is. Egy „Véle­ményem” ládán keresztül fi­gyelembe lehetne venni a menzán étkezők ízlését, ami valószínűleg változatosabbá tenné az étlapot. Egy létező menzabizottság elérhetné azt is, hogy fél három után legyen repetaosztás. A lehetőségek talán megle­pőek a mostani állapothoz képest, de nem elérhetetlenek, amit egy építő, vegyész és gé­pész kari diákokból megalakí­tandó menzabizottság bizonyít­hatna. Talpraesett, határozott emberekre van szükség (a „régi szép” időkben voltak ilyenek). Mindannyiunk érde­kében jelentkezzenek a ma­i KISZ-en azok, akik kellő haj­lamot és adottságot sejtenek magukban a hallgatói érdek­­képviselet e parlagon heverő területének betöltésére. Káté, március 10. A MI OLDALUNK Sportfelhívások! Az egyetemi KISZ sportbi­zottság április 10-től 5 foglal­kozásból álló evezőstanfolya­­mot hirdet. A tanfolyamot el­végző és sikeres házi vízijár­tassági vizsgával lezáró hall­gatók a későbbiekben csekély térítési díj ellenében használ­hatják az egyetem Római-parti csónakparkját. A csónakköl­csönzés részleteiről a KISZ-bi­­zottság sportszobájában adnak felvilágosítást. Jelentkezni ugyancsak itt lehet Kőibe Ju­ditnál, a 100 forintos tanfo­lyamdíj befizetésével. A házi vízijártassági igazol­ványt megszerzők a Műegyete­mi ötpróba evezős próbáira (május 9. és 16.) kölcsönözhet­nek hajókat.★ Az egyetemi KISZ Sportbi­zottság április 15.—június 15. között villanyfényes labdarúgó tornát hirdet az ősszel indí­tandó nagyszabású bajnokság főpróbájaként. Nevezhetnek a BME hallga­tói és dolgozói. Nevezési határidő: 1982. áp­rilis 2. (KISZ-bizottság , I. 50. sportszoba.) A nevezési lapon a csapat­tagok nevét, a kart és évfolya­mot, valamint a személyi iga­zolványszámokat kell feltün­tetni. A sorsolást a KISZ-bizottság hirdetőtábláján teszik közzé. Az egyetemi KISZ sportbi­zottság és a MAFC tömeg­sport-bizottsága III. osztályú labdarúgó-játékvezető tanfo­lyamot szervez az egyetemen. A tanfolyamot április 1. és június 30. között szervezzük. A tanfolyamot sikeresen el­végző egyetemi hallgatóknak játékvezetési lehetőséget is ajánlunk az ősszel indítandó villanyfényes egyetemi labda­rúgó-bajnokságban, ahol hiva­talos játékvezetőként közre­működnek és játékvezetői dí­jat is kapnak. A vásárhelyi napokról... legközelebb A síelés margójára Egy fiú meghalt a vratnai „fekete" pályán, egy lány neki­ment a mátrai „libalegelőn” a fának — koponyacsonttörés; a hegyi mentők mindennap lehoznak valakit a hegyről; barátom felhívta a figyelmet arra, hogy a Chopok teteje jeges és sokan összetörték magukat, vigyázzak magamra. Lehet-e vigyázni magunkra síelés közben? Vallom, hogy lehet és kell is! Ezzel azonban még nincs kizárva a baleset lehetősége, de a veszély nagymértékben csökkenthető. Kevés embernek adatik meg Magyarországon, hogy síléccel a talpán születik. Sokan például az egyetemen ismerkednek meg e sport szépségeivel. Ezért fokozott felelősség hárul a síelni jól tudókra, hogy ne csak a pályán kerülgessék a bukdácsoló­kat, hanem jó tanácsokkal segítsék őket. Javaslom, hogy aki teheti, oktatóval vagy tanítani tudó síelővel kezdje a tanulást. A síelés mozgásrendszere sajátos, szinte kizárólag tanulással elsajátítható rendszer. Akinek a táncparketten legjobb a csípőmozgása, nem biztos, hogy síelés­ben is ő lesz a legjobb. Ezért a síelés alapelemeit alaposan, kitartó gyakorlással, tanulásra alkalmas pályán el kell sajátí­tani. A másik legfontosabb a szerelés jó megválasztása. A síléc kötéseinek elöl és hátul is oldhatónak kell lenni. Beállítását a síelő tudásához és a pálya adottságaihoz kell igazítani. Ha a léc bukás közben beakad valamibe, vagy csavarja a lábat és nem old le, biztos a lábtörés. Ha gyenge a kötés beállítása, sik­lás közben ki lehet lépni a lécből. Az eredmény sebességtől függő látványos bukás. Bármilyen furcsa, meredek pályán kis sebességgel lemenni nehezebb, mint a pályához és hóviszonyok­hoz tartozó nagyobb sebességgel. A szétesett mozgást azonnal rendezni kell, mert a léc gyorsul és az erő fogy. Ezeket a buk­tatókat látványos hófelhőkkel kísért bukások nélkül megúszni csak átgondolt kockázatvállalással, képességeink alapos isme­reteivel, és a lesiklás megszervezésével lehet. Ha mégis elesik valaki, minél nagyobb felülettel fékezze magát, cipővel és léccel segítse ezt, még akkor is, ha ehhez egy újabb bukfenc szükséges. Láttam olyat, aki összegömbölyödött és a lejtő alján állt meg, két-háromszáz métert csúszva. Néha a hóviszonyok olyanok, hogy csak laposkúszásban, nagyon óva­tosan lehet összegyűjteni a léceket. Nem kell megijedni, de jó tudni, hogy a hóréteg vastagsága alattunk két-három méter is lehet. Törekedni kell arra, hogy minél előbb felcsatoljuk a léceket. Minden más variáció­s legyaloglás, fenéken lecsúszás veszélyesebb. Nem tértem ki minden részletre, csak a leglényegesebb gondolatokat igyekeztem megfogalmazni a biztonságos síelésről. Bízom abban, hogy aki elgondolkozik rajta, nem fog hasonlítani arra a síelőre, aki nyusziként viselkedik a pályán és oroszlán­ként meséli otthon élményeit, hanem segítőkész sírajongó, igaz sportbarát lesz. Zsigovics István Karima, március 17. Az ötödévesek mellett... (Folytatás a 3. oldalról.) levélben —, hogy a kari veze­tőség durván megsértette a demokráciát, amikor nem szervezte meg, hogy intézmé­nyesen mondhassák el vélemé­nyüket. ..?! — Végezetül talán egyetlen kérdésre érdemes még kitérni. Szóba jött-e menet közben, hogy igazságos dolog-e egy jobb rendszer bevezetésével járó esetleges pillanatnyi hát­rányos következményeket egy adott társaság, történetesen a jelenlegi ötödévesek nyakába zúdítani? Hiszen amikor a vizsgajegyeiket szerezték, még elvileg sem tudhattak a bekö­vetkezett háromtizedes csök­kentésről.­­ Természetesen szóba ke­rült ez a probléma, de más karokkal ellentétben az épí­tész karon nem volt lehetséges egy átmeneti félévet beiktatni. Erre a célra felhasználható tartalékpénzkeret nem állt rendelkezésre, ha pedig ebben a félévben az egész rendszert átmeneti formában vezetik be, akkor a következő félévben érintené hátrányosan a mosta­ni alsóbb éveseket. Ezért volt célszerű a mostani bevezetés mellett dönteni. Március 18-án este nyolc órára ösztöndíjfórumot hirdet­tek a Bercsényiben. A hivatal­ból jelenlevőkön kívül 6—8 ötödéves hallgató jelent meg, a levelet írók, aláírók távol­maradtak. Miért? „Dacból”, „sértettségből”, azért mert utó­lag minek, amikor már úgyis minden mindegy? Vagy azért mert személyesen már nem merték vállalni az elhamarko­dottan megírt levélben foglal­takat...? Csík Ágnes A JÖVŐ MÉRNÖKE A Budapesti Műszaki Egyetem lapja Felclőss szerkesztő: SALOO RÓZSA Szerkesztőség: Budapest, Műegyetem rkp. S. 110 Telefon: 152 563 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Budapest, Blaha Lujza tér 3. 1956 Felelős kiadó: TILL IMRF igazgató 82—1437. Szikra Lapnyomda, Budapest Felelős vezető: CSÖNDES ZOLTÁN vezérigazgató

Next