A Jövő Mérnöke, 1982 (29. évfolyam, 1-39. szám)
1982-04-02 / 12. szám
Mindenki a maga igazát avagy gondolatok a legeslegelsős félévértékelő összejövetelről Chronologia. 15.00: Megkezdődik a megnyitóbeszéd. 15.05: Megérkezik az évfolyamvezetőség (pakolászás, csörömpölés). 15.10: Játék a betűkkel, illetve a tantárgyak és tankörök átlagának számadataival (kiderül egy-két hó ... elírás). 15.25: Véleményösszhang: a táblára írt átlagok egy ősrégi állapotot tükröznek, tehát nincs sok értelme a számokba kapaszkodni. 15.30: Az összhang megszűnik, véleménykülönbségek adódnak. (tanár—hallgató, tanári tanár és hallgató—hallgató!!!) 16.30: A tanárok nagy része megunva a dolgokat, sürgős ügyekre hivatkozva elhagyják a termet. 16.40: Általános szétszóródás, közben a nyári gyakorlat néhány peremfeltételének megbeszélése, eredménytelenül. 16.50: Tanár már a környéken sincs, a hallgatók megbeszélik egymás között a tapasztalatokat. Csoda történt: Ott maradt minden hallgató + Máté Lajos! 17.20: Csapatokba verődve teljes szétszéledés. Leírás a lényeges időszakról: 15.30—16.30-ig. A „tábla” szerint a 3. tankör átlaga lett a legjobb, ezért felkérnek egy 3. tanköröst, a félév hallgatóság szemszögéből való általános, átfogó értékelésére. (Meggondolandó személet: miért az eminens vélemény az első, s általában főleg a döntő?) A 3. tankörös szóba hozza a tantárgyak közötti lényeges eltéréseket az oktatás terén, (statika-matek, ábris). Utána elmeséli az évfolyamon végzett oktatóvéleményezés gondolatmenetét, rendszerét és eredményét. Az oktatók megdöbbenve hallgatják, hogy az első évfolyamon van valami KISZ-munka. Bemutatkozik az ideiglenes évfolyamvezetőség. Az évfolyamigazgató javaslatára tantárgyanként vitatjuk meg a véleményeket. Matek: Az évfolyamon ez a legjobb átlagú tantárgy. Nagy tudáskülönbségek adódtak. Főleg ezen a tanszéken vannak tanári képesítésű oktatók. Kár, hogy a statika című tantárgy csak egy oktatóval képviseltette magát a gyűlésen, pedig elég sok gondolat talált volna gazdára az oktatók között. Az így elhangzott vélemények egy személy által történő átadása, csak főképp a negatívumait hozta ki az elmondottaknak. Talán több figyelmet érdemelt volna a dolog a tanszék részéről. Az évanyag kapcsán viszont igen értelmes párbeszéd alakult ki, csak a baj ott van, hogy a felvetett problémák már jó pár félévértékelésen elhangzottak, de tapasztalataink szerint nem sok orvoslást kaptak. Egynéhány ezek közül: A hallgatók koncepció nélkülinek találták a három tárgy oktatásának idejét és módját. A geológiát, kémiát nem tudták kapcsolni semmihez, ezért nagyon elhanyagolták. Főleg geológiából jelentett problémát a vizsga követelménye, ugyanis egy pozitív és igen értékes újítás folytán a hallgatók nem vették komolyan a tárgyat. Az öt vetítéses előadás épp csak arra volt elegendő, hogy bevezesse az embereket a kövek világába, az elmélyülést azonban nem segítette elő. Ilyen követelményszint esetén több helyet kellene adni a geológiának. A kőzetfelismerési beszámoló reformálása is szóba kerül. A javaslat: kevesebb követ, a legjellemzőbb köveket, és azokat sem néhány köbcentis darabokban kiragadva. Ez így csak hazardírozás volt. A rajzi tanszékkel kapcsolatban is vannak javaslatok. A nyári gyakorlat ideje alatt is lehetne rajzi oktatást, gyakorlást szervezetszerűvé tenni. Félév közben és órák végezte ével kapjanak tájékoztatást a hallgatók munkájuk eredményéről, fejlődésükről. A rajzi tanszék véleménye: a rajzórák csak mint egy útmutatók az otthoni gyakorlásra és önfejlesztésre. Probléma: minden tanszék így gondolkodik. Realitás: a nap már elég régóta csak 24 órából áll, de harcolunk a napi 30 óráért. Hátha meghallgatja valaki. Következmény: mindenki döntse el, hogy mely tárgyakban akar tevékenyebben elmerülni, és próbálja így beosztani az idejét. Remény: egy pár embernek ez már sikerült. Ezek voltak a lényegesebb dolgok tényszerűen. Hogy hol maradnak a gondolatok? Csak egyet most ide a végére. Kissé hangulatromboló volt egy megjegyzés: „Nem jegyzeteltem, mert tudtam, hogy ez is olyan lesz, mint az elmúlt húsz évben a többi. A jelentésemet is aszerint fogom megírni.” A többi gondolat fogalmazódjon meg az egyénekben, és jó lenne, ha a következő félévértékelésre már sokkal nagyobb lelkesedéssel, kedvvel és főleg tenniakarással jönne el mindenki! Az ideiglenes kis évf. vezetőség Kari Papír Fotó: Lovas Jubileumi nyelvi verseny Az egyetem fennállásának 200. évfordulója alkalmából összegyetemi nyelvi versenyt rendez a BME Nyelvi Intézete és KISZ-bizottsága. A jubileumi verseny tavaszi fordulóján részt vehet az egyetem bármely hallgatója, kivéve azokat, akiknek anyanyelvük a verseny tárgyát képező nyelv, valamint azokat, akik az illető nyelvet beszélő országban folytattak tanulmányokat. A verseny — a hagyományostól eltérően — két különböző feladatból áll: 1. Fordítás Idegen nyelvről magyarra, a fordítandó szöveg 20 sor. 2. A versenyzőnek megll értenie egy idegen nyelvű szöveget. A kétszer hallott szöveg megértését írásban kell bizonyítania, az elhangzottak idegen nyelvű rögzítésével. Szótárt lehet használni. A verseny 1982. április 6-án (kedden) 15-18 óráig lesz. A négy nyelvi verseny színhelye: orosz: A. I. 33; angol: V2 530; német: K. mf. 65; francia: E. VIII. 7. Kérjük a hallgatókat, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt a versenyen. A LAMIZSNA „Megállapodás a BME és a Pest—Budai Vendéglátó Vállalat között diákéttermek és tálalók, valamint büfék üzemeltetése, illetőleg az egyetem hallgatóinak és dolgozóinak étkeztetése, továbbá büfécikkekkel történő ellátása tárgyában.” A diák-érdekképviselet egyik parlagon heverő területe a menzák hallgatói ellenőrzése. Az előbbi idézet a menzabizottságok jog- és hatáskörének leírását vezeti be. Ezen jog- és hatáskörök áttekintése után győződhetünk meg, hogy a jogaink adottak, de kihasználatlanok. „Az egyes éttermekben étkezők éttermenként külön menzabizottságot választhatnak, amelyet az egyetemi KISZ- szervezet megbízólevéllel lát el.” Ellenőrzést két menzabizottsági tag, vagy pedig egy tag két tanú jelenlétében végezhet. Az észrevételeket a menzabizottság által vezetett naplóba jegyzik be, amelyeket az üzletvezető aláírásával vesz tudomásul. Az ellenőrzésről készült jegyzőkönyvet eljuttatják a Pest—Budai Vendéglátó Vállalat illetékeseinek. Végső esetben fegyelmi eljárás megindítását is kérheti a menzabizottság. — Milyen hiányosságokat, bosszantó apróságokat tapasztaltál a Stoczek menzán az utóbbi időben? — Mindegyiket nem sorolom fel, mert az túl hosszú lenne. A lényegesebbeket talán. Az A LA CARTE-ot gyakran A LA MIZSNA-nak hívják, nem ok nélkül, az adagok nagysága (kicsisége) miatt. Sokszor megakad a sor, mert nincs tálca vagy evőeszköz. Egyébként ezek tisztasága gyakran nem kielégítő. Az asztalokra kitett szalvéta fél óra alatt elfogy és ezt nem pótolják. A poharaikat sem. Nem ritkán az étlap is meglepetéseket rejt, például megdöbbentő párosítású „ételkülönlegességek” készülnek, mint legutóbb a paprikáskrumpli sült csirkecombbal. Nem folytatom tovább, mert nem érnék soha a végére, hiszen a repeta hiányáról vagy a hétvégi vacsoraadagok nagyságáról még nem is beszéltem. A hiányosságok felmérése és folyamatos figyelemmel kísérésére talán egy „Véleményem” láda elhelyezése lenne alkalmas. Közvetlenül a bejárat mellé a lépcsőforduló alá kellene tenni. A ládán lennének kis papírok és madzagon ceruza, hogy bárki helyben és frissen leírhassa véleményét. Persze ez a rendszer csak egy létező menzabizottság mellett működhetne. Egy létező menzabizottság jogköre, a higiénés előírások betartásának ellenőrzése és a fogyasztói érdekvédelem. Ide tartozik az étlap kialakításába való beleszólás is. Egy „Véleményem” ládán keresztül figyelembe lehetne venni a menzán étkezők ízlését, ami valószínűleg változatosabbá tenné az étlapot. Egy létező menzabizottság elérhetné azt is, hogy fél három után legyen repetaosztás. A lehetőségek talán meglepőek a mostani állapothoz képest, de nem elérhetetlenek, amit egy építő, vegyész és gépész kari diákokból megalakítandó menzabizottság bizonyíthatna. Talpraesett, határozott emberekre van szükség (a „régi szép” időkben voltak ilyenek). Mindannyiunk érdekében jelentkezzenek a mai KISZ-en azok, akik kellő hajlamot és adottságot sejtenek magukban a hallgatói érdekképviselet e parlagon heverő területének betöltésére. Káté, március 10. A MI OLDALUNK Sportfelhívások! Az egyetemi KISZ sportbizottság április 10-től 5 foglalkozásból álló evezőstanfolyamot hirdet. A tanfolyamot elvégző és sikeres házi vízijártassági vizsgával lezáró hallgatók a későbbiekben csekély térítési díj ellenében használhatják az egyetem Római-parti csónakparkját. A csónakkölcsönzés részleteiről a KISZ-bizottság sportszobájában adnak felvilágosítást. Jelentkezni ugyancsak itt lehet Kőibe Juditnál, a 100 forintos tanfolyamdíj befizetésével. A házi vízijártassági igazolványt megszerzők a Műegyetemi ötpróba evezős próbáira (május 9. és 16.) kölcsönözhetnek hajókat.★ Az egyetemi KISZ Sportbizottság április 15.—június 15. között villanyfényes labdarúgó tornát hirdet az ősszel indítandó nagyszabású bajnokság főpróbájaként. Nevezhetnek a BME hallgatói és dolgozói. Nevezési határidő: 1982. április 2. (KISZ-bizottság , I. 50. sportszoba.) A nevezési lapon a csapattagok nevét, a kart és évfolyamot, valamint a személyi igazolványszámokat kell feltüntetni. A sorsolást a KISZ-bizottság hirdetőtábláján teszik közzé. Az egyetemi KISZ sportbizottság és a MAFC tömegsport-bizottsága III. osztályú labdarúgó-játékvezető tanfolyamot szervez az egyetemen. A tanfolyamot április 1. és június 30. között szervezzük. A tanfolyamot sikeresen elvégző egyetemi hallgatóknak játékvezetési lehetőséget is ajánlunk az ősszel indítandó villanyfényes egyetemi labdarúgó-bajnokságban, ahol hivatalos játékvezetőként közreműködnek és játékvezetői díjat is kapnak. A vásárhelyi napokról... legközelebb A síelés margójára Egy fiú meghalt a vratnai „fekete" pályán, egy lány nekiment a mátrai „libalegelőn” a fának — koponyacsonttörés; a hegyi mentők mindennap lehoznak valakit a hegyről; barátom felhívta a figyelmet arra, hogy a Chopok teteje jeges és sokan összetörték magukat, vigyázzak magamra. Lehet-e vigyázni magunkra síelés közben? Vallom, hogy lehet és kell is! Ezzel azonban még nincs kizárva a baleset lehetősége, de a veszély nagymértékben csökkenthető. Kevés embernek adatik meg Magyarországon, hogy síléccel a talpán születik. Sokan például az egyetemen ismerkednek meg e sport szépségeivel. Ezért fokozott felelősség hárul a síelni jól tudókra, hogy ne csak a pályán kerülgessék a bukdácsolókat, hanem jó tanácsokkal segítsék őket. Javaslom, hogy aki teheti, oktatóval vagy tanítani tudó síelővel kezdje a tanulást. A síelés mozgásrendszere sajátos, szinte kizárólag tanulással elsajátítható rendszer. Akinek a táncparketten legjobb a csípőmozgása, nem biztos, hogy síelésben is ő lesz a legjobb. Ezért a síelés alapelemeit alaposan, kitartó gyakorlással, tanulásra alkalmas pályán el kell sajátítani. A másik legfontosabb a szerelés jó megválasztása. A síléc kötéseinek elöl és hátul is oldhatónak kell lenni. Beállítását a síelő tudásához és a pálya adottságaihoz kell igazítani. Ha a léc bukás közben beakad valamibe, vagy csavarja a lábat és nem old le, biztos a lábtörés. Ha gyenge a kötés beállítása, siklás közben ki lehet lépni a lécből. Az eredmény sebességtől függő látványos bukás. Bármilyen furcsa, meredek pályán kis sebességgel lemenni nehezebb, mint a pályához és hóviszonyokhoz tartozó nagyobb sebességgel. A szétesett mozgást azonnal rendezni kell, mert a léc gyorsul és az erő fogy. Ezeket a buktatókat látványos hófelhőkkel kísért bukások nélkül megúszni csak átgondolt kockázatvállalással, képességeink alapos ismereteivel, és a lesiklás megszervezésével lehet. Ha mégis elesik valaki, minél nagyobb felülettel fékezze magát, cipővel és léccel segítse ezt, még akkor is, ha ehhez egy újabb bukfenc szükséges. Láttam olyat, aki összegömbölyödött és a lejtő alján állt meg, két-háromszáz métert csúszva. Néha a hóviszonyok olyanok, hogy csak laposkúszásban, nagyon óvatosan lehet összegyűjteni a léceket. Nem kell megijedni, de jó tudni, hogy a hóréteg vastagsága alattunk két-három méter is lehet. Törekedni kell arra, hogy minél előbb felcsatoljuk a léceket. Minden más variációs legyaloglás, fenéken lecsúszás veszélyesebb. Nem tértem ki minden részletre, csak a leglényegesebb gondolatokat igyekeztem megfogalmazni a biztonságos síelésről. Bízom abban, hogy aki elgondolkozik rajta, nem fog hasonlítani arra a síelőre, aki nyusziként viselkedik a pályán és oroszlánként meséli otthon élményeit, hanem segítőkész sírajongó, igaz sportbarát lesz. Zsigovics István Karima, március 17. Az ötödévesek mellett... (Folytatás a 3. oldalról.) levélben —, hogy a kari vezetőség durván megsértette a demokráciát, amikor nem szervezte meg, hogy intézményesen mondhassák el véleményüket. ..?! — Végezetül talán egyetlen kérdésre érdemes még kitérni. Szóba jött-e menet közben, hogy igazságos dolog-e egy jobb rendszer bevezetésével járó esetleges pillanatnyi hátrányos következményeket egy adott társaság, történetesen a jelenlegi ötödévesek nyakába zúdítani? Hiszen amikor a vizsgajegyeiket szerezték, még elvileg sem tudhattak a bekövetkezett háromtizedes csökkentésről. Természetesen szóba került ez a probléma, de más karokkal ellentétben az építész karon nem volt lehetséges egy átmeneti félévet beiktatni. Erre a célra felhasználható tartalékpénzkeret nem állt rendelkezésre, ha pedig ebben a félévben az egész rendszert átmeneti formában vezetik be, akkor a következő félévben érintené hátrányosan a mostani alsóbb éveseket. Ezért volt célszerű a mostani bevezetés mellett dönteni. Március 18-án este nyolc órára ösztöndíjfórumot hirdettek a Bercsényiben. A hivatalból jelenlevőkön kívül 6—8 ötödéves hallgató jelent meg, a levelet írók, aláírók távolmaradtak. Miért? „Dacból”, „sértettségből”, azért mert utólag minek, amikor már úgyis minden mindegy? Vagy azért mert személyesen már nem merték vállalni az elhamarkodottan megírt levélben foglaltakat...? Csík Ágnes A JÖVŐ MÉRNÖKE A Budapesti Műszaki Egyetem lapja Felclőss szerkesztő: SALOO RÓZSA Szerkesztőség: Budapest, Műegyetem rkp. S. 110 Telefon: 152 563 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Budapest, Blaha Lujza tér 3. 1956 Felelős kiadó: TILL IMRF igazgató 82—1437. Szikra Lapnyomda, Budapest Felelős vezető: CSÖNDES ZOLTÁN vezérigazgató