A Jövő Mérnöke, 1984 (31. évfolyam, 1-39. szám)
1984-02-17 / 5. szám
Az alsóbb évfolyamokat közismerten jellemző kielégíthetetlen tudásvágytól vezérelve nyugat-magyarországi autóbuszkirándulásra ragadtatták magukat az első és másodéves vegyészek február első hétvégén. Az útvonal: Budapest—Győr—Fertőd—Sopron—Fertőd—Budapest, két fertődi szállással. Általános benyomás: a hangulat és a Sopron felé vezető út emelkedett, a fertődi kastély jobban néz ki, mint egy átlagos józsefvárosi szükséglakás. A Rába-parti hattyúk hosszas próbálkozás ellenére is meglehetősen gyatrán énekelnek, ezért aztán nehezen válhatna belőlük elfogadható vegyész, viszont Sopron bájosabb, mint az újpalotai lakótelep. Egyéb tanulságok levonására kevés volt ez a három nap, így az út megismétlése várható. Kérdés , hogy mit szólnak ehhez a hattyúk?!! Újabb híradás a Münnichből Hetente csak három alkalommal sugároz adást a Münnich Stúdió, akkor viszont három csatornán, három-három órán keresztül. Az egyiken riportokat, szerkesztett, vágott műsorokat, tehát nemcsak zenét. A másik két csatornán a rádió műsorai vehetők. Természetesen a szobákban lévő hangszórókat ennek megfelelően ellátták egy három állású kapcsológombbal. A kollégiumi stúdiók közül a Münnich az első, amelyik — két évvel ezelőtt — bevezette a választható műsorkínálatot. Hogy ezt meg lehessen valósítani, ahhoz nemcsak megfelelő technika, hanem lelkes és stabil stúdiós gárda is kellett. Úgy látszik, ez utóbbit még könnyebb is volt összehozni. A technikai feltételek — bár két év alatt sokat javultak — még mindig nem elégségesek. (Mindannyian tudjuk, hogy ez a pénzszűke miatt van így.) Többnyire csak saját erejükre támaszkodhatnak. Ők építették a 24 csatornás keverőpultot, s alakították ki a háromcsatornás műsoradó- és -vevőrendszert. Ebbe a stúdió tagjai körülbelül 4500 óra társadalmi munkát fektettek bele. A hálózat kiépítésekor már a jövőre is gondoltak: megteremtették a feltételeit annak, hogy később ne csak a portáról, hanem a stúdióból is értesíteni lehessen az egész épület lakóit, sőt annak is, hogy a hangszórókat egy-egy emeletnek csak a harmadrészén lehessen hallani. Ott, ahol például keresnek valakit. (A szoba lakóinak akaratától függetenül megszólal majd a hangszóró, illetve a beállított műsor helyett alkalmanként közérdekű bejelentés hallható.) Ezt a részrendszert fel lehet majd használni arra is, hogy a telefonhívások miatt ne a folyosóra, hanem a megfelelő szobába szóljanak be. Szükséges lenne hozzá a hálózat továbbfejlesztése, amelyre azonban jelenleg nincs pénz. Elkészültek viszont a stúdió belső átalakításával. A falak új borítást kaptak, a jobb akusztika és a megfelelő hangszigetelés céljából. Az eddigi „nagy szobát” elválasztó fallal két részre osztották, hogy a párhuzamosan dolgozó műsorkészítő, illetve technikai stáb minél kevésbé zavarja egymást. A szükséges anyagok iiát saját pénzükből hiteleztek, míg aztán a kollégiumtól, illetve az Állami Ifjúsági Bíróságtól kaptak annyit, hogy nagyjából mindenki visszakaphatta a beinvesztált összeget. A stúdió egyéb tekintetben önfenntartó, a napi munkához alig kapnak anyagi támogatást. A technikai berendezéseket saját maguk tartják karban, áldozatos, s jórészt keserves munkával. A hangosító berendezés alkalmankénti kikölcsönzésével is sikerül időnként kisebb-nagyobb összegekre szert tenni. Ez utóbbinak sajnos nagy hátránya, hogy így a szóban forgó berendezések sokkal több karbantartást igényelnek. A technika korszerűsítésének jegyében vásároltak egy STM 200 B típusú magnetofont — felújítva, viszonylag olcsón. A további tervekben ennek a magnónak sztereó felvételekre való alkalmassá tétele (kiegészítő berendezések beszerzése) és egy nagyobb — 32 csatornás — keverőpult megépítése szerepel, valamint a 3 csatornán különböző időben való ébresztés (rádió bekapcsolásával). — Hogyan csöppentetek bele a Ki mit tud?-ba? — szerettem volna megkérdezni Zrupkó János III. éves gépészhalgatótól, a jelenlegi stúdióvezetőtől. Ő azonban éppen a MAFC-bál hangosítására felügyelt, így Farkas Imre keverőtechnikus, vágó adott készségesen felvilágosítást a stúdió dolgairól. — Körülbelül két éve szerettük volna felvenni a kapcsolatot a Rádióval. Ambrus Sanyi pedig, a Népszabadság munkatársa, aki a Rádiónak is sokat dolgozik, stúdiót keresett. Olyat, ahol el lehet készíteni az adásra kerülő szalagokat, s ahol ehhez lelkes emberek segítséget is nyújtanak, így találkozott a Münnich Stúdió gárdájával. Szerencsés találkozás volt, mert azóta minden szombat délután intenzív munka folyik a stúdióban. Olyan alkotóműhely van kialakulóban, amelyet sok helyütt irigyelni fognak. Először csak rádiójátékok hangfelvételeit csinálták meg, közülük, a münnichesek közül kerültek ki a szereplők és a technikai stáb is. Az egyik rádiójátékkal — a Zabszem cíművel — pályázatot is nyertek. De a többi is szerepelt a Rádió műsorában. Volt, amelyik dicséretet kapott, de — szégyenszemre — a rádió nyilvánossága előtt hozzáfűzték a kritikát: a műegyetem stúdióját! jobb minőségű felvételeket várt volna a közönség ... Amikor elvállalták a Ki mit tud?-kazetták elkészítését, még nem tudták, hogy az erkölcsi elismerésen kívül más hasznuk is származik majd belőlle. Nevezetesen, hogy az akkor szerzett személyes kapcsolatok segítségével a stúdiósok riportjaikkal is „betörhetnek” a Rádióba. A Jó reggelt és az Esti magazin iktatta műsorába 3-5 perces riportjaikat, interjúikat. A stúdióban olyan nevezetes emberek fordultak meg, mint dr. Szórádi Sándor, a KISZ KB titkára, Barabás Miklós, a DÍVSZ főtitkára, államtitkár, Loska Szilárd, az Állami Ifjúsági Bizottság titkárhelyettese, Laczkó József feltaláló, az Edda és a Hobo Blues Band tagjai, Csikós Zsuzsa, a nagy port felvert Fenevad című koncert producermanagere és így tovább. Itt készült a fiatal művészek országos találkozójának reklámja. Az Ambrus Sanyival való termékeny együttműködés következtében egyre komolyabb feladatokat kaptak, úgyhogy már nemigen jut idejük rövid rádióriportok, interjúk készítésére. A KISZ Központi Bizottságától kazetta- és könyvkiadási jogot nyertek, ami azt jelenti hogy az általuk készített műsoros kazettákat a szakboltokban árusítani fogják. Az első, amelynek címe SOS a dossziékon, már a sokszorosításra vár. Megrázó riportokat tartalmaz veszélyeztetett fiatalokkal, illetve veszélyeztetett fiatalokról. Hivatalos döntésre, engedélyre és adásidőre vár az a három mintakazetta, amely egy leendő új magazinműsor elindítója lenne a Rádióban. Az új sorozat egyetemistáknak, főiskolásoknak szólna, átmeneti címe: Átló. Ezt a munkát természetesen nem lehet félkézzel, félszívvel csinálni. Aminek sokszor az a szomorú következménye, hogy bizony a stúdiósok tanulmányi átlaga elmarad a többi kollégiumi szak átlagától. Ez természetesen nem törvényszerű. Mutatja az is, hogy soraikban népköztársasági ösztöndíjast is találunk, sőt olyan elfoglalt embereket is, mint Szekér Tamás, a kollégiumi bizottság tagja. Csak követni kellene a jó példát, kilesni, nekik hogy sikerül?... Csernovics Mária — Micsoda?! Hogy én ezt a zászlórudat nem tudom áthajítani Ausztriába?! — mit háborodik fel a hálás nagyközönség kedvéért „Vasalka” Ildikó, akit az arc- és egyéb memóriával nem rendelkező oktatók Weszelynek hívnak. De nem tudta. Oroszlánok. Annak ellenére, hogy a középsőnek befelé nő a szakálla, ez a legveszélyesebb, mert Európában bárhol belebotolhatunk. A golyó nem fogja, de szerves kémiával például hatásosan ki lehet zavarni a világból. Vagy legalábbis a vizsgáról. — Segítség...!!! Rablók, latrok, gyilkosok! Nem akarok többszoksort inni! Segít... De hülyék vagytok, hát miért nem Mondtátok, hogy soproni kékfrankosról van szó?! Utószezon című rádiójátékot Próbálják a süketszobában az Talán a magyarokkal nincs baj? Ja vagy A-tól Z-ig (Folytatás az 5. oldalról) egy-egy szervezettel szorosabb együttműködést alakítsanak ki, arra már nem jut a KISZ- nek ereje. Vannak persze apró, nem annyira hivatalos feladatok is. Van aki elmarad a levélírással, s a szülei már nyugtalankodnak, erre megkeresik a követséget, az meg minket. Ilyenkor behívják a gyereket, a lelkére beszélünk. Ezek az apró dolgok, amelyek talán leginkább megmaradnak bennünk. — Éppen talán ezeket az apróságokat vállalják kevesen. A kollégiumok, ahol tehetik, igyekeznek szabadulni az aránylag problémásabb külföldiektől. — Voltam olyan kollégiumi tanácson, ahol mindenki panaszkodott: mennyi baj van a külföldiekkel. Miért? — Kérdem én, talán a magyarokkal nincsen? — Azok, akik idejönnek borzasztó gondokkal küzdenek, sokan eleve felkészültségi hátránnyal indulnak; a környezetük sok olyan dolgot nem tűr, ami otthon természetes volt; a család szinte elérhetetlenül messze van; sokaknál otthon dúl a háború és nem tudják mi van az otthonmaradottakkal. Magam is tanultam idegenben a Komszomol iskolán, és azóta is húsz éven át azt tapasztaltam, hogy ezeknél a srácoknál egy jó szó rengeteget jelent. Sokszor elég megkérdezni, hogy mi van otthon, s már jobban érzi magát, mert beszélhet az övéiről. Kompromisszum Az együttélés időnként furcsa dolgokat hoz. Ott volt például a jamaicai évfolyamtársam esete. Ismerkedett az országgal és fogalmainkkal, így találkozott egyszer isten tudja hol, a kifejezéssel: feketepiac. Nagyon gyanús lehetett neki a szó, mert egy idő múlva odament egy másik magyar kollégájához és megkérdezte: — Te mondd, mi az a feketepiac? — A magyar srác igyekezett tudása legjavát adva elmagyarázni. — Szóval az valami rossz dolog? — kérdezett vissza. — Igen. — Ez nem jó. Ha otthon lennék, biztos fehérpiacnak hívnák. Az se jó. Tudod mit, hívjuk ezentúl mindannyian szürkepiacnak. KATONA J. Merész A BME KISZ-bizottsága és a Nyelvi Intézet, a KÁTÉ (a gépészmérnöki kar lapja) és a gépészmérnöki kari kommunista ifjúsági szövetség a következő felhívással fordul a kari lapokhoz, kari KTSZ-szervezetekhez és minden műegyetemi diákhoz: Az áprilisban rendezendő egyetemi és főiskolai ifjúsági napok idejére a kari lapok egy összegyetemi nyelvi verseny keretében adjanak ki — karonként — egy négynyelvű, különkiadású újságot. A különkiadás orosz, angol, német, francia nyelven jelenjék meg, de tartalmazhat a karon tanuló külföldi diákok tollából magyar nyelvű cikkeket is. A cikkek nyelvének és a témának a megválasztása szabadon történhet, de lényegében két fő témakört érintsenek: Az idegen nyelv kapcsolata a mérnöki pályával és a műszaki képzéssel. Az idegen nyelv mint a nemzetközi kapcsolatok kulcsa. Pályázni lehet minden írott műfajjal (cikk, rövid tanulmány, glossza, recenzió, vers, anekdota, humor, humoreszk, rajzos vicc, kül- és belföldi élménybeszámoló, interjú, riport stb.), az anyag a szerző eredeti, műve legyen. Beadási határidő: 1984. március 0. 12 óra. (E, ép. IX. em. 4-es szoba, Papp Mariannál.) verseny A Nyelvi Intézetben a cikkeket lektorálják és megállapítják a legjobbak sorrendjét, majd az anyagokat egy hét múlva visszajuttatják a szerkesztőségekhez. Ezután következik a szerkesztés, a cikkek minél tetszetősebb formában való megjelentetése. A lapoknak április 4-re kellene megjelenniük, a nyomdai lehetőségek szerint, amennyiben kellő mennyiségű anyag öszszegyűlik. A megjelenés után a lapokat a Nyelvi Intézet zsűrije forma és tartalom szerint is bírálja, a versenynek ez a szakasza tehát már az egyes kari újságok között folyik. A versennyel kapcsolatban mindennemű felvilágosítást megad és mindenben segítséget nyújt a Nyelvi Intézet AranyJános munkaközössége. Név szerint a következő nyelvtanárokhoz forduljatok: dr. Feniczy György (megtalálható mindennap deltáiban), Gs. Takács Zsuzsa, Zoltán Erika, Bassola Péterné, Kelemen Éva, Balaton Lilla, Lajos Tamásnál E. ,ép. X em. 2. 3 4.), vagy Bodó Lászlóné és Papp Mariann (E. IX. 4.) ügyintézőhöz. Az eredményhirdetés időpontját később közöljük. Díjak: a KISZ egyetemi bizottsága 10 ezer, az egyetem pedig 20 ezer forintot ajánlott fel jutalmazásra. A JÖVŐ MÉRNÖKE — A Budapesti Műszaki Egyetem Lapja — Felelős szerkesztő: SALGÓ RÓZSA — Budapest, Műegyetem rkp. 3. 1111 — Telefon: 452-505 — Kiadja a Hírlapkiadó Vasalat — Budapest, Blaha Lujza tér 3. 1359 — Felelős kiadó: TILL IMRE Igazgató — 81—1054. Szikra Lapnyomda, Budapest Felelős vezető: CSÖNDES ZOLTÁN vezérigazgató ISSN 0230—7510