A Jövő Mérnöke, 1987 (34. évfolyam, 1-34. szám)
1987-02-06 / 1. szám
Hogy érzi magát '87 januárjában? (Folytatás az 1. oldalról.)tam a 4600 forintos ösztöndíjamat. Ebből rögtön befizettem 1718 forintot az OTP-kölcsön törlesztésére. A TMB is visszavett 250 Ft vizsgadíjat, amint levizsgáztam tudományos szocializmusból. (Mindez neves ELTE-s professzorok 15 perces „munkájába tellett”). Befizettem az 50 Ft szakszervezeti díjat, s abban reménykedtem, hogy igényelhetek szakszervezeti segélyt. De kiderült, hogy csak születés, vagy halálozás esetén adnak segélyt. Sebaj — mondtam, hiszem ezután már csak az új lakás közös költségeire kellett 500 Ft-ot befizetnem. Bérletre kiadtam 170 Ft-ot, a kultúra oltárán 200-200 Ftot áldoztunk föl, s azt hittem, hogy a többi pénzből egy hónapig megélek. De január 26-án jött a Főtáv díjbeszedője és kért 1080 Ft-ot, amit már úgy kellett kölcsönkérni. Egyébként jól érzem magam. MUTH MIKLÓS (harmadéves villamosmérnök-hallgató) : — Mit tudom én, hogy hogy érzem magam? Vizsgaidőszak után amúgy is olyan az ember, mint a többszörösen kicsavart citrom, amit használat után nagy ívben eldobtak. Bár az egész évfolyam sokkal rosszabb vizsgaidőszakra számított, mégsem volt olyan vészes, de érhetik az embert kellemes meglepetések is! Most pihenünk, és a barátommal megpróbáljuk befejezni azt a programot, amit még az önálló labor keretében kezdtünk el. Ha sikerülne működőképesen megírnunk, az egyik tanszék a szerződés szerint megvenné. Jól jönne az a kis pénz! Sajnos, rövidesen kezdődik a következő félév. Február 20-án pedig megyünk az impulzusper második fordulójára. Reméljük, hogy most már végérvényesen győzünk! A jövőnk a tét! A KISZ KB felhívása FIATALOK! Történelmi sorsfordulót élünk. Nehéz, fájdalmakkal is járó fejlődés útjára lépünk, mely biztató kilátást ígér, vagy a mi korosztályunk számára ismeretlen társadalmigazdasági bizonytalanság jelenti a jövőnket? Másképpen fogalmazva: képesek vagyunk-e új lendületet venni, vagy lemaradunk az egyre kiélezettebb nemzetközi versenyben? E kérdésekre a válasz még nem dőlt el. Szándékunk egyértelmű, de az igazi felelet a mindennapi cselekvésben születik. NE VÁRJUNK MÁSRA! Többségünk tenni akar, vitatkozik, bírál, változásokat sürget. Sokan viszont a kivárást, a közéletből való kivonulást választják, nem hisznek a cselekvés értelmében. A „majd csak lesz valahogy”, a „ha más nem lesz, akkor én sem”, a „nem rajtam múlik” szemlélet azonban nem hozhat eredményt. Sorsunkért felelünk! Nem lesznek kedvezőbbek a felételek! A küzdelmet más nem vívja meg helyettünk. Saját magunk és környezetünk alakításáért vállalni kell a harcot. Cselekednünk kell! Cselekvésre hívjuk fel tagjainkat, minden fiatalt. Vegyünk részt az MSZMP KB novemberi határozatának végrehajtásában! Érdekünk a társadalmi és gazdasági reformok továbbvitele. Változtatni kell dolgainkon, a mi felelősségünk is, hogy sikerül-e. Ismerjük és ismertessük meg a párt határozatát, a társadalmi-gazdasági program lényegét. Készüljünk fel a megvalósítás során várható ellentmondásokra, konfliktusokra. Értessük meg, mit jelent és mit követel munkahelyünkön és országosan a teljesítményen alapuló megméretés, a műszaki fejlesztés gyorsítása, parlagfib nyilvánosság és a demokrácia. Vállaljuk jövőnk érdekében napjaink konfliktusait, a munkaerőátcsoportosítást, a bérek differenciálását! Gyűjtsük össze környezetünkben a továbblépést szolgáló elgondolásokat! Teremtsünk fórumokat ezek megvitatására. Lépjünk fel a fejlődést gátló tényezőkkel, a döntések halogatásával, az elvtelen megoldásokkal szemben. Ne tűrjük a korrupciót! Dolgozzunk ki javaslatokat, programokat: mit és hogyan kell ésszerűbben, hatékonyabban tenni; mit kell változtatni környezetünkben; milyen helyi és országos döntésekre van szükségünk. Használjuk fel erre a taggyűléseinket és a nyilvánosság fórumait. Dolgozó fiatalok! Jövőnk a termelésben dől el. Előrelépni csak akkor tudunk, ha a munkahelyen és az országban nagyobb lesz a rend, ha valamennyien jobb és fegyelmezettebb munkát végzünk. Ne hagyjuk, hogy a lézengők, a lógósok, a kötelességüket mulasztók — órabérben, havi fizetésben vagy a teljesítménylapok meghamisításával ugyanolyan anyagi elismerésben részesüljenek, mint azok, akik lelkiismeretesen dolgoznak. Ne tűrjük az anyaggal és az emberi munkával való pazarlást. Erősítsük a dolgozók tulajdonosi szemléletét! Támogassuk a fiatalok körében az önképzést, az új szakmák elsajátítását, a Vállalkozói magatartást! Becsüljük jobban a szakmai tudást, hiszen termékeink értéke ezáltal nő a piacon. Középiskolások, Egyetemisták! Főiskolások! Ismerjük mmeg jobban társadalmi környezetünket, választott pályánk körülményeit! Keressük mi is, miképpen tudunk hozzájárulni a nagyobb teljesítményhez. Alkotó versenyekre készüljünk, arra, hogy boldogulni csak tehetségünk, tudásunk javát adva fogunk. Az iskolai élet, az oktatás fejlesztése során ezt az érdekünket képviseljük. KISZ-szervezetek! Kezdeményezéseitekkel a helyi pártszervezetekhez és az irányító KISZ-bizottságokhoz forduljatok. Az országos döntést igénylő javaslataitokat közvetlenül a KISZ Központi Bizottságához juttassátok el. A hozzánk érkező vélemények, elgondolások alapján javaslatokat dolgozunk ki és a nyilvánosságot vállalva a párt Központi Bizottságához és a kormányhoz továbbítjuk azokat. Fiatalok! Hazánk és a szocializmus jövőjének alakításában, a párt programjának megvalósításában helyünk és felelősségünk van. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága Tudod-e... a családról ... HOGY évente körülbelül harmincezer gyerek szülei válnak el Magyarországon? ... HOGY a válások csúcspontja a gyerekek hároméves korára esik, talán azért, mert ez idő körül a legnagyobb a megterhelés, s legtöbb a konfliktus (hallottuk Cseh-Szombathy László előadásában a Villányi úton, de vajon igaza van-e azok dolgában? Mikor kezdődik az a válság két ember között, ami a gyermek hároméves korára juttatja el őket a váláshoz? S melyik megterhelés a megterhelés? ... HOGY a modern ipari társadalomban egyre szélesedő körben a szülő—gyermek viszony rendelődik alá a párkapcsolat jelentőségének, ugyanakkor a házasság presztízse csökken, a válások száma növekedik, s a szülői felelősség alábbhagyásával párhuzamosan csökken a házastársak egymás iránti felelőssége is... ... HOGY a hatvanas évek közepe óta mind a tőkés, mind a szocialista országokban gyakoribbá váltak a bontások, kivéve a válás jogát megszigorító Romániát, ahol a válások száma visszaesett. Nálunk és a Szovjetunióban nőtt, annak következtében is, hogy a hatvanas évek óta létezik a megegyezéses válás (a SZU- ban a gyermektelen házaspárok számára). ... HOGY ezer lakosra nálunk évente 2,7 válás esik? Válás következtében nő fel csonka családban a gyermekek több mint 15 százaléka, többségük az anya nevelése alatt. A családok több mint 13 százaléka egyszülős család ... ... HOGY az elváltak nagyobb fele nem köt új házasságot, a reprodukciós korban lévő több mint százezer egyedülálló nő nem szül újabb gyermeket, ez is hozzájárul a népesedési gondokhoz. A nagyszámú válás megrendíti a házasság intézménye iránti bizalmat, csökkenti a gyerekek iránti vágyat. ... HOGY összefüggéseket mutatnak ki a „devianciák” s az elváltak státuszai között? ... HOGY például a fiatalkorú bűnelkövetők közt évek óta nő a csonka családban nevelkedettek aránya és csökken azoké, akik teljes családban nőttek fel. A szülők kiegyensúlyozott házasélete, a jól funkcionáló család jelenti a fiatalkorúak legnagyobb védelmét a veszélyeztetettséggel szemben. ... HOGY a felnőtt bűnelkövetők közt az elváltak száma három-négyszerese a házasokénak, s az ő arányuk nő jobban — ha nem is hagyható számításon kívül, hogy éppen az egyik vagy másik házasfél bűnelkövetése idézte elő a válást. ... HOGY a kiegyensúlyozott házasélet védelmet nyújt az alkoholizmussal szemben, viszont az alkoholizáló életvitel gyakran eredményezi a házasság felbomlását... ... HOGY az elvált állapottal sokszor együttjáró elmagányosodás növeli az öngyilkossági „késztetés” veszélyét? Az öngyilkosok között több mint kétszer annyi az elvált, mint a házas. Kiemelkedően magas az elvált férfiak öngyilkossági aránya. ... HOGY a magyar jog házasságmodellje a férj és feleség egyenjogúságán, kölcsönös szolidaritásán, hűségén alapul, amelyben közösen döntenek életvitelükről, a házastárs és gyermeknevelés közös feladatainak megosztásáról, tiszteletben tartják egymás autonómiáját, személyiségét, elősegítve egymás személyiségének fejlődését. ... HOGY ennek ellenére a lakosság többsége ma is a tradicionális házasságmodell érvényességét tételezi fel vagy helyesli? a férj családfői hatalmának a feltételezése (amely elsősorban a férfiak gondolkodására jellemző) a házastársi konfliktusoknak szintén igen gyakori forrása. / Perlakv Antal w 1923-1986 Elment az az ember, aki szó szerint az egész életét egyetemünkön töltötte, hiszen itt született, soha más munkahelye nem volt, és még nyugdíjasként is visszajárt dolgozni szeretett egyetemére. Édesapja az egyetem néhai főművezetője volt, a Perlaky családnak pedig a központi épületben volt az otthona. A műegyetemen töltötte gyermekéveit, ott is nőtt fel, és nem sokkal az érettségije után, 1942 tavaszán a munkahelye is az egyetem lett; kisegítő díjnokként dolgozott egészen addig, míg meg nem kapta a katonai behívóját. Frontszolgálat és hadifogság után csak 1948-ban térhetett vissza otthonába és a munkahelyére. Számvevőségi és más gazdasági munkakörök betöltése után 8 éven keresztül teljesített szolgálatot az ÉKME rektori hivatalában mint főelőadó. 1964-ben megbízást kapott a gondnoki osztály megszervezésére, amelynek a két egyetem egyesítéséig a vezetője volt. 1970-ben került a rektori hivatalba. Kezdetben csoportvezetőként, 1975-től pedig osztályvezetőként vezette a rektori titkárságot és irodát. 16 éves rektori hivatali működését mindvégig közismerten nagy munkabírása és áldozatkészsége jellemezte. Figyelme kiterjedt mindenre, odaadó lelkiismeretességgel óvott, őrzött mindent, ami az egyetemé volt. Eredményes munkássága elismeréseként megkapta a Kiváló Dolgozó és a Kiváló Munkáért kitüntetéseket, valamint a BME arany emlékgyűrűjét. 1983-ban ment nyugdíjba, de szeretett egyetemétől akkor sem vált meg, nyugdíjasként is tovább dolgozott. Csak a hirtelen támadt, kegyetlen betegség és a halál tudta a műegyetemtől elszakítani. Emlékét örökké megőrizzük. .. Lengyel műegyetemi tanárok a lengyel ifjúságpolitikáról Lengyel vendégeket fogadott decemberben az egyetemi pártbizottság. A Krakkói Műszaki Egyetemről — amellyel egyébként hosszú évek óta testvérkapcsolatot tart fenn a BME — öt oktató (az ottani pártszervezet tisztségviselői) érkeztek hozzánk tapasztalatcserére, egy társadalmi, ifjúságpolitikai kérdésekkel foglalkozó közös szemináriumra. A vendégek beszámoltak az utóbbi években a politikai nevelőmunka területén mutatkozó eredményekről és gondokról. Elmondták, hogy az öt évvel ezelőtt tetőpontján lévő társadalmi, politikai krízis hatásai a mai napig is érezhetők. Még ma is erős polarizáció jellemzi a tanárok és a diákok politikai meggyőződését, ideológiai kérdésekben is sok a bizonytalanság. Nagyon erős az egyház hatása a diákokra. Az oktatók munkájának értékelésében idén nagyobb hangsúlyt kap majd, milyen nevelőmunkát végezneka tanárok, s mennyire alkalmasak politikailag erre a munkára. Ezzel azt szeretné elérni a pártszervezet, hogy a krakkói műegyetemen csak az lehessen oktató, aki a népi demokratikus rendszer törvényeit tiszteli és elfogadja. Ifjúságpolitikai céljaik között — a politikai nevelőmunkán kívül — fontos a tudományos káderek fiatalítása. A felsőoktatásban számukra is nagy gondot jelent az alacsony bérszínvonal, s emiatt a fiatalok nem szívesen maradnak az egyetemen a diploma megszerzése után. Ez bizonyos mértékű kontraszelekciót eredményez az oktatói utánpótlásban. Az iparba kerülő fiataloknak sokkal kisebbek az egzisztenciális gondjaik, s még lakáshoz is könnyebben jutnak, mint tanárt vagy tudóspályát választó társaik. Elsősorban ezen szeretnének változtatni, megteremtve az egyetemi oktatói s a tudományos pálya nagyobb vonzerejét. ★ MEGKÖSZÖNÖM az egyetem vezetőségének, a munkatársaknak, a barátoknak és ismerősöknek, hogy szeretett férjem, Perlaky Antal végső búcsúztatásán részt vettek. Köszönet mindazoknak, akik mély gyászomban őszinte együttérzéssel fejezték ki részvétüket. Dr. Varjú Olga „Gedeon Tihailiér"’-i fálváv,az 1987-ben pályázni olyan 1983. január 1-je óta hazai vagy külföldi folyóiratokban megjelent közleményekkel, könyvvel, könyvrészlettel, megadott szabadalommal, megvédett egyetemi doktori, illetve kandidátusi értekezéssel lehet, amely a bauxitgeológia, illetve a timföldgyártás fejlesztését szolgálja. A pályázatot elnyerő 10 000 Ft-os díjban részesül, és ezzel együtt részére kisplasztikát adnak át. A pályázatokat 1987. június 16-áig lehet leadni a Budapesti Műszaki Egyetem tudományos osztályára (Budapest, Műegyetem rkp. 3. 1521). A megjelent munkák különlenyomatait vagy másolatait 6 példányban kell csatolni. Többszerzős munkákkal islehet pályázni, viszont a társszerzőktől nyilatkozatot kell kérni, hogy a pályamű elsősorban a pályázó teljesítménye. A pályázatokat bírálóbizottság értékeli, amelynek elnöke a Budapesti Műszaki Egyetem rektora, tagjai a Veszprémi Vegyipari Egyetem, a Nehézipari Műszaki Egyetem Miskolc, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége és a Magyar Tudományos Akadémia képviselői. A bírálóbizottság 1987. augusztus 31-éig dönt a díj adományozásáról, amely a tanévnyitó keretében kerül átadásra. Dr. Polinszky Károly, a kuratórium elnöke A bauxitgeológia és timföldipar fejlesztése terén kiemelkedő eredményeket elért a pályázat benyújtásakor 35. életévét még be nem töltött fiatal szakemberek részére „Gedeon Tihamér” elnevezésű díjat alapított az elhunyt leánya, amelyet évenként adományoznak. Pályázati felhívás „Kalmár László"-díjra Kalmár László akadémikus (1905—1976) özvegye alapítványt létesített a számítástudomány és számítástechnika területén dolgozó fiatalok munkásságának elismerése és ösztönzése céljából. Az alapítvány értelmében a következő pályázat kerül évenként meghirdetésre. Pályázni lehet a számítástudomány és számítástechnika területén elért elméleti eredményről vagy a számítástudomány és számítástechnika magas szintű, elméleti jelentőségű alkalmazásáról írott dolgozattal, illetőleg szakfolyóiratban megjelent vagy közlésre elfogadott cikk ekk)el. Pályázhatnak a hazai egyetemeken dolgozó, a pályázat évében (1987) öt évnél nem régebbi diplomával rendelkező, 32. évüket még be nem töltött oktatók és kutatók, továbbá az egyetemek 5. éves hallgatói. A beérkezett pályázatokat a József Attila Tudományegyetem rektora által felkért, tudományos minősítéssel rendelkező egyetemi dolgozókból álló háromtagú bizottság bírálja el. A díjnyertesek részére oklevél és évi 9 ezer forint pályadíj kerül kiosztásra. A pályázatot elbíráló bizottság belátása szerint dönt abban a kérdésben, hogy a díjazásra rendelkezésre álló összegből egy vagy több pályázó részesüljön. Egy pályázó azonban kétezer forintnál kisebb összeggel nem jutalmazható. Megfelelő színvonalú pályamű(vek) hiányában a bizottság az adott évben rendelkezésre álló összeget vagy annak egy részét a következő évre átviheti. A pályadíjak átadására hetedik alkalommal 1987. márciusában — Kalmár László születésnapja alkalmából — kerül sor. A beküldési határidő 1987. február 20. A pályaműveket kérjük két példányban a József Attila Tudományegyetem rektori hivatalának címére elküldeni (Szeged, Dugonics tér 13. 6720).