A Jövő Mérnöke, 1987 (34. évfolyam, 1-34. szám)

1987-02-06 / 1. szám

Hogy érzi magát '87 januárjában? (Folytatás az 1. oldalról.)­tam a 4600 forintos ösztöndí­jamat. Ebből rögtön befizet­tem 1718 forintot az OTP-köl­­csön törlesztésére. A TMB is visszavett 250 Ft vizsgadíjat, amint levizsgáztam tudomá­nyos szocializmusból. (Mind­ez neves ELTE-s professzorok 15 perces „munkájába tel­lett”). Befizettem az 50 Ft szakszervezeti díjat, s abban reménykedtem, hogy igényel­hetek szakszervezeti segélyt. De kiderült, hogy csak szüle­tés, vagy halálozás esetén ad­nak segélyt. Sebaj — mond­tam, hiszem ezután már csak az új lakás közös költségeire kellett 500 Ft-ot befizetnem. Bérletre kiadtam 170 Ft-ot, a kultúra oltárán 200-200 Ft­­ot áldoztunk föl, s azt hit­tem, hogy a többi pénzből egy hónapig megélek. De január 26-án jött a Főtáv díjbesze­dője és kért 1080 Ft-ot, amit már úgy kellett kölcsönkérni. Egyébként jól érzem magam. MUTH MIKLÓS (harmad­éves villamosmérnök-hallga­tó) : — Mit tudom én, hogy hogy­ érzem magam? Vizsga­­időszak után amúgy is olyan az ember, mint a többszörö­sen kicsavart citrom, amit használat után nagy ívben eldobtak. Bár az egész évfo­lyam sokkal rosszabb vizsga­­időszakra számított, mégsem volt olyan vészes, de érhetik az embert kellemes meglepe­tések is! Most pihenünk, és a barátommal megpróbáljuk befejezni azt a programot, amit még az önálló labor ke­retében kezdtünk el. Ha si­kerülne működőképesen meg­írnunk, az egyik tanszék a szerződés szerint megvenné. Jól jönne az a kis pénz! Saj­nos, rövidesen kezdődik a következő félév. Február 20-án pedig megyünk az impulzus­per második fordulójára. Re­méljük, hogy most már vég­érvényesen győzünk! A jövőnk a tét! A KISZ KB felhívása FIATALOK! Történelmi sorsfordulót élünk. Nehéz, fájdalmakkal is járó fejlődés útjára lépünk, mely biztató kilátást ígér, vagy a mi korosztályunk szá­mára ismeretlen társadalmi­gazdasági bizonytalanság je­lenti a jövőnket? Másképpen fogalmazva: képesek va­gyunk-e új lendületet venni, vagy lemaradunk az egyre ki­élezettebb nemzetközi ver­senyben? E kérdésekre a vá­lasz még nem dőlt el. Szándé­kunk egyértelmű, de az igazi felelet a mindennapi cselek­vésben születik. NE VÁRJUNK MÁSRA! Többségünk tenni akar, vi­tatkozik, bírál, változásokat sürget. Sokan viszont a kivá­rást, a közéletből való kivo­nulást választják, nem hisz­nek a cselekvés értelmében. A „majd csak lesz valahogy”, a „ha más nem lesz, akkor én sem”, a „nem rajtam múlik” szemlélet azonban nem hoz­hat eredményt. Sorsunkért felelünk! Nem lesznek kedve­zőbbek a felételek! A küz­delmet más nem vívja meg helyettünk. Saját magunk és környezetünk alakításáért vál­lalni kell a harcot. Cselekednünk kell! Cselekvésre hívjuk fel tag­jainkat, minden fiatalt. Ve­gyünk részt az MSZMP KB novemberi határozatának vég­rehajtásában! Érdekünk a tár­sadalmi és gazdasági refor­mok továbbvitele. Változtatni kell dolgainkon, a mi felelős­ségünk is, hogy sikerül-e. Ismerjük és ismertessük meg a párt határozatát, a tár­sadalmi-gazdasági program lé­nyegét. Készüljünk fel a meg­valósítás során várható el­lentmondásokra, konfliktusok­ra. Értessük meg, mit jelent és mit követel munkahelyün­kön és országosan a teljesít­ményen alapuló megméretés, a műszaki fejlesztés gyorsítása, p­arlagfib nyilvánosság és a demokrácia. Vállaljuk jö­vőnk érdekében napjaink konfliktusait, a munkaerő­átcsoportosítást, a bérek dif­ferenciálását! Gyűjtsük össze környezetünkben a továbblé­pést szolgáló elgondolásokat! Teremtsünk fórumokat ezek megvitatására. Lépjünk fel a fejlődést gátló tényezőkkel, a döntések halogatásával, az elvtelen megoldásokkal szem­ben. Ne tűrjük a korrupciót! Dolgozzunk ki javaslatokat, programokat: mit és hogyan kell ésszerűbben, hatékonyab­ban tenni; mit kell változtat­ni környezetünkben; milyen helyi és országos döntésekre van szükségünk. Használjuk fel erre a taggyűléseinket és a nyilvánosság fórumait. Dolgozó fiatalok! Jövőnk a termelésben dől el. Előrelépni csak akkor tu­dunk, ha a munkahelyen és az országban nagyobb lesz a rend, ha valamennyien jobb és fegyelmezettebb munkát végzünk. Ne hagyjuk, hogy a lézengők, a lógósok, a köte­lességüket mulasztók — óra­bérben, havi fizetésben vagy a teljesít­ménylapok meghamisí­tásával ugyanolyan anyagi el­ismerésben részesüljenek, mint azok, akik lelkiismeretesen dolgoznak. Ne tűrjük az anyaggal és az emberi mun­kával való pazarlást. Erősít­sük a dolgozók tulajdonosi szemléletét! Támogassuk a fiatalok körében az önképzést, az új szakmák elsajátítását, a Vállalkozói magatartást! Be­csüljük jobban a szakmai tu­dást, hiszen termékeink érté­ke ezáltal nő a piacon. Középiskolások, Egyetemis­ták! Főiskolások! Ismerjük mm­eg jobban tár­sadalmi környezetünket, vá­lasztott pályánk körülménye­it! Keressük mi is, miképpen tudunk hozzá­járulni a na­gyobb teljesítményhez. Alkotó versenyekre készüljünk, arra, hogy boldogulni csak tehetsé­günk, tudásunk javát adva fogunk. Az iskolai élet, az ok­tatás fejlesztése során ezt az érdekünket képviseljük. KISZ-szervezetek! Kezdeményezéseitekkel a helyi pártszervezetekhez és az irányító KISZ-bizottságokhoz forduljatok. Az országos dön­tést igénylő javaslataitokat közvetlenül a KISZ Központi Bizottságához juttassátok el. A hozzánk érkező vélemé­nyek, elgondolások alapján javaslatokat dolgozunk ki és a nyilvánosságot vállalva a párt Központi Bizottságához és a kormányhoz továbbítjuk azo­kat. Fiatalok! Hazánk és a szocializmus jövőjének alakításában, a párt programjának megvalósításá­ban helyünk és felelősségünk van. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága Tudod-e... a családról ... HOGY évente körülbelül harmincezer gyerek szülei válnak el Magyarországon? ... HOGY a válások csúcs­pontja a gyerekek hároméves korára esik, talán azért, mert ez idő körül a legnagyobb a megterhelés, s legtöbb a konf­liktus (hallottuk Cseh-Szom­­bathy László előadásában a Villányi úton, de vajon iga­za van-e az­ok dolgában? Mi­kor kezdődik az a válság­ két ember között, ami a gyermek hároméves korára juttatja el őket a váláshoz? S melyik megterhelés a megterhelés? ... HOGY a modern ipari társadalomban egyre szélesedő körben a szülő—gyermek vi­szony rendelődik alá a pár­­kapcsolat jelentőségének, ugyanakkor a házasság presz­tízse csökken, a válások szá­ma növekedik, s a szülői fe­lelősség alábbhagyásával pár­huzamosan csökken a házas­társak egymás iránti felelős­sége is... ... HOGY a hatvanas évek közepe óta mind a tőkés, mind a szocialista országokban gya­koribbá váltak a bontások, ki­véve a válás jogát megszigo­rító Romániát, ahol a válá­sok száma visszaesett. Nálunk és a Szovjetunióban nőtt, an­nak következtében is, hogy a hatvanas évek óta létezik a megegyezéses válás (a SZU- ban a gyermektelen házas­párok számára). ... HOGY ezer lakosra ná­lunk évente 2,7 válás esik? Válás következtében nő fel csonka családban a gyerme­kek több mint 15 százaléka, többségük az anya nevelése alatt. A családok több mint 13 százaléka egyszülős csa­lád ... ... HOGY az elváltak na­gyobb fele nem köt új házas­ságot, a reprodukciós korban lévő több mint százezer egye­dülálló nő nem szül újabb gyermeket, ez is hozzájárul a népesedési gondokhoz. A nagy­számú válás megrendíti a házasság intézménye iránti bizalmat, csökkenti a gyere­kek iránti vágyat. ... HOGY összefüggéseket mutatnak ki a „devianciák” s az elváltak státuszai között? ... HOGY például a fiatal­korú bűnelkövetők közt évek óta nő a csonka családban ne­velkedettek aránya és csökken azoké, akik teljes családban nőttek fel. A szülők kiegyen­súlyozott házasélete, a jól funkcionáló család jelenti a fiatalkorúak legnagyobb vé­delmét a veszélyeztetettséggel szemben. ... HOGY a felnőtt bűnel­követők közt az elváltak szá­ma három-négyszerese a há­zasokénak, s az ő arányuk nő jobban — ha nem is hagy­ható számításon kívül, hogy éppen az egyik vagy másik házasfél bűnelkövetése idézte elő a válást. ... HOGY a kiegyensúlyo­zott házasélet védelmet nyújt az alkoholizmussal szemben, viszont az alkoholizáló élet­vitel gyakran eredményezi a házasság felbomlását... ... HOGY az elvált állapot­tal sokszor együttjáró elmagá­nyosodás növeli az öngyilkos­­sági „késztetés” veszélyét? Az öngyilkosok között több mint kétszer annyi az elvált, mint a házas. Kiemelkedően magas az elvált férfiak öngyilkos­­sági aránya. ... HOGY a magyar jog házasságmodellje a férj és feleség egyenjogúságán, köl­csönös szolidaritásán, hűségén alapul, amelyben közösen dön­tenek életvitelükről, a házas­társ és gyermeknevelés közös feladatainak megosztásáról, tiszteletben tartják egymás autonómiáját, személyiségét, elősegítve egymás személyi­ségének fejlődését. ... HOGY ennek ellenére a lakosság többsége ma is a tradicionális házasságmodell érvényességét tételezi fel vagy helyesli? a férj családfői ha­talmának a feltételezése (amely elsősorban a férfiak gondolkodására jellemző) a házastársi konfliktusoknak szintén igen gyakori forrása. / Perlakv Antal w 1923-1986 Elment az az ember, aki szó szerint az egész életét egyete­münkön töltötte, hiszen itt született, soha más munkahe­lye nem volt, és még nyugdí­jasként is visszajárt dolgozni szeretett egyetemére. Édesapja az egyetem néhai főművezetője volt, a Perlaky családnak pedig a központi épületben volt az otthona. A műegyetemen töltötte gyer­mekéveit, ott is nőtt fel, és nem sokkal az érettségije után, 1942 tavaszán a munka­helye is az egyetem lett; kise­gítő díjnokként dolgozott egé­szen addig, míg meg nem kapta a katonai behívóját. Frontszolgálat és hadifogság után csak 1948-ban térhetett vissza otthonába és a munka­helyére. Számvevőségi és más gazdasági munkakörök betöltése után 8 éven keresz­tül teljesített szolgálatot az ÉKME rektori hivatalában mint főelőadó. 1964-ben meg­bízást kapott a gondnoki osz­tály megszervezésére, amely­nek a két egyetem egyesíté­séig a vezetője volt. 1970-ben került a rektori hivatalba. Kezdetben csoport­vezetőként, 1975-től pedig osztályvezetőként vezette a rektori titkárságot és irodát. 16 éves rektori hivatali mű­ködését mindvégig közismer­ten nagy munkabírása és ál­dozatkészsége jellemezte. Fi­gyelme kiterjedt mindenre, odaadó lelkiismeretességgel óvott, őrzött mindent, ami az egyetemé volt. Eredményes munkássága elismeréseként megkapta a Kiváló Dolgozó és a Kiváló Munkáért kitünteté­seket, valamint a BME arany emlékgyűrűjét. 1983-ban ment nyugdíjba, de szeretett egyetemétől akkor sem vált meg, nyugdíjasként is tovább dolgozott. Csak a hirtelen támadt, kegyetlen be­tegség és a halál tudta a mű­egyetemtől elszakítani. Emlé­két örökké megőrizzük. .. Lengyel műegyetemi tanárok­­ a lengyel ifjúságpolitikáról Lengyel vendégeket fogadott decemberben az egyetemi pártbizottság. A Krakkói Műszaki Egyetemről — amellyel egyébként hosszú évek óta testvérkapcsolatot tart fenn a BME — öt oktató (az ottani pártszervezet tisztségviselői) ér­keztek hozzánk tapasztalatcserére, egy társadalmi, ifjúságpo­litikai kérdésekkel foglalkozó közös szemináriumra. A vendégek beszámoltak az utóbbi években a politikai nevelőmunka területén mutatkozó eredményekről és gondok­ról. Elmondták, hogy az öt évvel ezelőtt tetőpontján lévő tár­sadalmi, politikai krízis hatásai a mai napig is érezhetők. Még ma is erős polarizáció jellemzi a tanárok és a diákok politikai meggyőződését, ideológiai kérdésekben is sok a bizonytalan­ság. Nagyon erős az egyház hatása a diákokra. Az oktatók munkájának értékelésében idén nagyobb hang­súlyt kap majd, milyen nevelőmunkát végeznek­­a tanárok, s mennyire alkalmasak poli­tikailag erre a munkára. Ezzel azt szeretné elérni­ a­ pártszervezet, hogy a krakkói műegyete­men csak az lehessen oktató, aki a népi demokratikus rend­szer törvényeit tiszteli és elfogadja. Ifjúságpolitikai céljaik között — a politikai nevelőmun­kán kívül — fontos a tudományos káderek fiatalítása. A fel­sőoktatásban számukra is nagy gondot jelent az alacsony bér­­színvonal, s emiatt a fiatalok nem szívesen maradnak az egyetemen a diploma megszerzése után. Ez bizonyos mérté­kű kontraszelekciót eredményez az oktatói utánpótlásban. Az iparba kerülő fiataloknak sokkal kisebbek az egzisztenciális gondjaik, s még lakáshoz is könnyebben jutnak, mint tanárt vagy tudóspályát választó társaik. Elsősorban ezen szeretné­nek változtatni, megteremtve az egyetemi oktatói s a tudo­mányos pálya nagyobb vonzerejét. ★ MEGKÖSZÖNÖM az egye­tem vezetőségének, a munka­társaknak, a barátoknak és ismerősöknek, hogy szeretett férjem, Perlaky Antal végső búcsúztatásán részt vettek. Köszönet mindazoknak, akik mély gyászomban őszinte együttérzéssel fejezték ki rész­vétüket. Dr. Varjú Olga „Gedeon Tih­ailiér"’-i fálváv,az 1987-ben pályázni olyan 1983. január 1-je óta hazai vagy külföldi folyóiratokban megjelent közleményekkel, könyvvel, könyvrészlettel, megadott szabadalommal, megvédett egyetemi doktori, illetve kandidátusi értekezés­sel lehet, amely a bauxit­geológia, illetve a timföldgyár­tás fejlesztését szolgálja. A pályázatot elnyerő 10 000 Ft-os díjban részesül, és ezzel együtt részére kisplasztikát adnak át. A pályázatokat 1987. június­ 16-áig lehet leadni a Budapes­ti Műszaki Egyetem tudomá­nyos osztályára (Budapest, Műegyetem rkp. 3. 1521). A megjelent munkák különle­nyomatait vagy másolatait 6 példányban kell csatolni. Többszerzős munkákkal is­­lehet pályázni, viszont a társ­szerzőktől nyilatkozatot kell kérni, hogy a pályamű első­sorban a pályázó teljesítmé­nye. A pályázatokat bírálóbizott­ság értékeli, amelynek elnöke a Budapesti Műszaki Egyetem rektora, tagjai a Veszprémi Vegyipari Egyetem, a Nehéz­ipari Műszaki Egyetem Mis­kolc, a Műszaki és Természet­­tudományi Egyesületek Szö­vetsége és a Magyar Tudo­mányos Akadémia képviselői. A bírálóbizottság 1987. augusztus 31-éig dönt a díj adományozásáról, amely a tanévnyitó keretében kerül át­adásra. Dr. Polinszky Károly, a kuratórium elnöke A bauxitgeológia és tim­földipar fejlesztése terén ki­emelkedő eredményeket elért a pályázat benyújtásakor 35. életévét még be nem töltött fiatal szakemberek részére „Gedeon Tihamér” elnevezésű díjat alapított az elhunyt leá­nya, amelyet évenként adomá­nyoznak. Pályázati felhívás „Kalmár László"-díjra Kalmár László akadémikus (1905—1976) özvegye alapít­ványt létesített a számítástudomány és számítástechnika te­rületén dolgozó fiatalok munkásságának elismerése és ösz­tönzése céljából. Az alapítvány értelmében a következő pá­lyázat kerül évenként meghirdetésre. Pályázni lehet a számítástudomány és számítástechnika területén elért elméleti eredményről vagy a számítástudo­mány és számítástechnika magas szintű, elméleti jelentőségű alkalmazásáról írott dolgozattal, illetőleg szakfolyóiratban megjelent vagy közlésre elfogadott cikk­ ekk)el. Pályázhatnak a hazai egyetemeken dolgozó, a pályázat évében (1987) öt évnél nem régebbi diplomával rendelkező, 32. évüket még be nem töltött oktatók és kutatók, továbbá az egyetemek 5. éves hallgatói. A beérkezett pályázatokat a József Attila Tudományegye­tem rektora által felkért, tudományos minősítéssel rendelke­ző egyetemi dolgozókból álló háromtagú bizottság bírálja el. A díjnyertesek részére oklevél és évi 9 ezer forint pálya­díj kerül kiosztásra. A pályázatot elbíráló bizottság belátá­sa szerint dönt abban a kérdésben, hogy a díjazásra rendel­kezésre álló összegből egy vagy több pályázó részesüljön. Egy pályázó azonban kétezer forintnál kisebb összeggel nem ju­talmazható. Megfelelő színvonalú pályamű(vek) hiányában a bizott­ság az adott évben rendelkezésre álló összeget vagy annak egy részét a következő évre átviheti. A pályadíjak átadására hetedik alkalommal 1987. már­ciusában — Kalmár László születésnapja alkalmából — ke­rül sor. A beküldési határidő 1987. február 20. A pályaműveket kérjük két példányban a József Attila Tudományegyetem rektori hivatalának címére elküldeni (Szeged, Dugonics tér 13. 6720).

Next