A Jövő Mérnöke, 1994 (41. évfolyam, 1-35. szám)

1994-01-20 / 1. szám

4 A v­izsga igen nagy feladatot ró a hallga­tókra, ami komoly szellemi, érzelmi és fizikai terheléssel jár. Nem véletlen, hogy a vizsgázás kérdéseivel különböző módszertani feldolgozások és kutatások foglalkoznak. Ha­zánkban is folytattak pszichológiai kutatást a műegyetemisták vizsgafeszültségéről és egye­temi teljesítményéről.* Az elvégzett pszichológiai kutatás tükrében érdemesnek látszik áttekinteni, hogy miként épül be a vizsgázás a műegyetemisták életébe és munkájába. A felmérésből a Budapesti Mű­szaki Egyetem hallgatóira jellemző tendenciá­kat emelem ki. m mm\ PSZICHOLOQIA Szerkeszti: dr. Gazdag Miklós pszichológus, docens A hallgatói felkészülés Mint minden adottság, képesség, a munkabírás, a munkaképesség is irányítható, fejleszthető, gyakorolható. Ezek a beállítódások, munkaszo­kások az egyetemi évek során alakulnak ki. Bloom és Brode (1961) kimutatták, hogy azok a hallgatók, akik kihasználták tanulmányi ide­jüket, nemcsak a kötelező tananyaggal foglal­koztak, és keményen dolgoztak az egyetemi évek alatt, a későbbiek során valóban produktív alkotókká váltak. A tapasztalat és a kutatók is jelzik, hogy társaik gyakran lebecsülik, aláérté­kelik azokat a hallgatókat, akik egyetemi éveik alatt keményen dolgoznak, sokat tanulnak. Nos, a szorgalmi időszakban (a kötött elfoglalt­ságokon kívül) a hallgatók egyharmada napi egy óránál nem tanul többet. Napi három órá­nál többet a hallgatók kb. 2 százaléka tanul. A hallgatók háromnegyede egyénileg tanul, egy­negyede pedig közösen és társaival együtt megvitatva az anyagot. Vizsgaidőszakban a ta­nulásra fordított idő alapján a hallgatóknál a következő megoszlást találjuk: 4-6 órát tanul 18, 6-10 órát 63, 10 óránál többet 19 százalé­kuk. Gondosan elemeztem a hivatkozott forrás­munkát, összevetettem saját tapasztalataimmal, beszélgettem erről tapasztalt kollégákkal, s mindezek alapján az egyetemi hallgatók társa­dalmának három rétege rajzolódik ki: kb. 20 százalék keveset tanul, kb. 60 százalék változó intenzitással és kb. 20 százalékra tehető a rend­szeresen, sokat és intenzíven tanulók aránya. Munkaszervezés a vizsgaidőszakban Milyen meggondolás alapján választja ki a hallgató a vizsga napját? A hallgatók 26 száza­léka nehéz vizsgáit a vizsgaidőszak elején igyekszik letenni, 30 százaléka a könnyűekkel váltakozva, 13 százaléka pedig a nehezeket a vizsgaidőszak végére hagyja, 31 százaléknál nem mutatható ki tervezés. Azok a hallgatók, akik számítanak utóvizsgára, többnyire a vizs­gaidőszak elejére összpontosítják vizsgáikat. A hallgatónők a férfiaknál sokkal ritkábban hagy­ják nehéz vizsgáikat a vizsgaidőszak végére. Vizsgaizgalom, feszültség Gyakran felvetődő probléma: összhangban van-e a hallgató tudása és a vizsgán nyújtott tel­jesítménye? A hivatkozott felmérésben a hall­gatók 55 százaléka a kettő között összhangot érez, 45 százaléka pedig nem. Viszont a tanul­mányi eredmény javulásával nő az összhang­nak az érzése. A magas szorongásszint valami­vel gyakoribb a gyengébb tanulóknál, míg a jó tanulmányi eredmény a közepes és alacsony iz­galomszinttel jár együtt. Ugyanakkor a magas szorongásszint kettős hatású: egyik típusnál rontja a teljesítményt, a másik típusnál viszont a magas szorongásszint részben kompenzáló­dik az erősebb motivációval (szorgalommal, kitartással, fegyelemmel). Ez utóbbiak a magas izgalomszint hatását pozitívan is értékelik. (Egyébként hasonló a helyzet a sportolóknál: a magas feszültségszint lehet teljesítményfokozó és teljesítménycsökkentő hatású.) Megfelelő erőfeszítéssel és önneveléssel egyénileg tudjuk kialakítani, hogy bizonyos optimális feszült­ségszintnek „elkapjuk” a teljesítménynövelő hatását. A vizsgázás kapcsán a hallgatók 74 százaléka érzékeli a kellemetlen vegetatív tüne­tek megjelenését. A hallgatók 18 százaléka vallja, hogy időnként, annak ellenére, hogy lel­kiismeretesen és jól felkészült, nagyfokú izgal­ma miatt el sem megy vizsgázni, hanem vizsgát halaszt. A kevésbé szorongó hallgatók na­gyobb mértékben éreznek összhangot tudásuk és a vizsgán nyújtott teljesítményük között. A magas feszültségszint szignifikánsan együtt jár a kellemetlen vegetatív tünetekkel. A maga­sabb feszültségszintnek olyan hatása is van, hogy fokozottabb munkára ösztönöz, növeli a munkára fordított időt. Viselkedés vizsgaszituációban Mindazok, akik az elsők között igyekeznek vizsgázni, inkább saját személyiségükből in­dulnak ki, míg akik későbbi időpontot igyekez­nek választani, jobban figyelembe veszik a „körülményeket”, a tanár szokásait, jellegzetes stílusát (például „a végén már siet és nem sző­röz annyira”, „igaz, hogy a végén már elfárad, de gyorsabban vizsgáztat”, „a végén fáradt és kevésbé figyel", „akkor már nem olyan szigo­rú”, „megismerem a módszerét” stb.). A hall­gatók egyharmadát zavarja, kétharmadát nem zavarja a társaik jelenléte a vizsgán. A kapott tételre a feleletvázlat készítésénél a hallgatók 20 százaléka mindent leír, ami eszébe jut (leg­feljebb utólag csoportosítja ezeket), 80 százalé­kuk mielőtt gondolatait leírja, valamilyen elv szerint csoportosítja azokat. A hallgatók több­sége feleletének kivonatát jegyzi le, kisebb há­nyaduk részletes vázlatot készít, teljes feleletét leírva. Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a vizs­gán a feszültség lényeges tényező. A vizsga nemcsak a hallgató szellemi jártasságának (a tudás terjedelme, szintje, mibenléte, gondolko­dásmód), hanem az egész személyiségének is a próbatétele, ahol azt nézik, hogy a hallgató kü­lönleges típusú feszültség esetén mennyire tud cselekvőképes, pontosabban teljesítmény­képes maradni. Azért traktáltalak ezekkel a száraz adatok­kal, tényekkel, kedves Hallgató, hogy legyen mivel összevetned saját tanulási, vizsgázási szokásaidat. Ezen túljutva, kölcsönös egyetér­téssel leszögezhetjük, hogy szerencsére a vizs­gának sok arca van. A tragikum más szemszög­ből komikum lesz, így válik a vizsgázás az egyetemi humor melegágyává. Fergeteges ne­vetések történnek a vizsga előtt, közben és után. Soha nem esik olyan jól a lazítás, mint egy sikerült vizsgát követően. Minden valami­revaló hallgatónak színes csokra lesz a tréfás vizsgaélményekből. A legjobb sztorik ugyanis mindig velünk történnek. Ezek aztán túlélik az egyetemi éveket is. Bár sokat kell tanulnod, vizsgáznod ahhoz, hogy sokat felejthess, foga­dok arra, hogy a vizsgaélményeid felejthetetle­nek lesznek. Jó munkát, s ehhez vidám kedvet! Dr. Gazdag Miklós * írásunk témájához kapcsolódik Kóbor Enikő: Vizsgafeszültség és egyetemi teljesítmény c. könyve (Akadémiai Kiadó, 1972). A könyv anyaga is közel áll hozzánk: 284 BME-hallgató és 360 NME-hallgató egyetemi vizsgázással összefüggő felmérésének tapasztalatait össze­gezi. Bár a felmérés korábbi eredetű, bizonyos tendenciák ma is érdekesek. Vizsga Az egyetemi tanulmányok fontos része a vizsga. A tanulmányi előrehaladás számonkérésében, mérésében alapvető jelentősége van. Formája és lebonyolítása koronként és országonként bizonyos sajátosságokat mutat. Az angolszász egyetemeken a vizsgák többnyire írásban történnek, az európai egyetemek inkább a szóbeli vizsga gyakorlatát alakították ki. A lényege mindenütt azonos: az évközi munkát és a vizsgái teljesítményt értékeli. ______1994. JANUÁR 20.------------­

Next