A Jövő Mérnöke, 1996 (43. évfolyam, 1-20. szám)

1996-03-14 / 7. szám

Panaszáradat a telefonokra Az egyetemen már több mint egy éve működik az új telefonközpont. Bevezetése nem aratott osztatlan sikert, olyannyira, hogy mind a mai napig sokan kritizálják a rendszert. A legnagyobb vihart a magán- és az egyetemi célú beszélgetések szétválasztása okozta. Azt a rendszer kritizálói sem vitatják, hogy a magáncélú beszélgetések kifizetésének lehetősége önmagában jó dolog, de véleményük szerint a bevezetett rendszerrel az egyetem túllőtt a célon. A távolsági hívásokon nincs különösebb vita, a helyi beszélgetések regisztrálása azonban már komolyabb problémákat okozott, a bírálók szerint ugyanis ezek a világon mindenhol átalánydíjjal történnek. Hiszen sokszor nehéz eldönteni, mi a magán- és mi az egyetemi cél. Magáncélnak minősül, ha például valaki hazatelefonál, hogy később megy haza, mert valami közbejött az egyetemen. Nem egyértelműen sorolható egyik kategóriába az sem, ha valaki családi ügyet intéz telefonon, aznap ugyanis rengeteg munkája van. Persze előfordulhat az is, hogy valaki egyetemi célból otthonról telefonál. A rendszer logikája szerint az ilyen esetekben tisztességes lenne, ha az egyetem vállalná magára a telefonszámlát. Ennek megoldása természetesen pluszmunka lenne, amire az egyetemi adminisztrációnak nincs szüksége, amúgy is túl van terhelve. Ez egyébiránt a telefonos rendszert nem túl nagy lelkesedéssel fogadók újabb érve, hiszen az új telefonszolgáltatás bevezetése és fenntartása jelentős, és ezzel együtt költséges adminisztrációt igényel, a tanszéki titkárnőknek túl sok idejét rabolja el a hívások nyomonkövetése, drága a mindenkinek kiosztott listák nyomtatási költsége. Megoldást jelenthetne egy ésszerű átalánydíj megállapítása a helyi beszélgetésekre. Ez nem lenne példanélküli, a helyi telefontársaságokkal a nagyobb cégek több helyen meg tudtak egyezni. Ez egyszerű és jól tervezhető lenne az egyetem számára, költségmegtakarítást tenne lehetővé a Matáv számára, és csökkentené az egyetemi adminisztrációt is. A rendszer csiszolására irányuló kérelmeknek praktikus okai is vannak. A telefonokon értelemszerűen az egyetemi és városi hívások a leggyakoribbak, éppen ezért hasznos lenne a tárcsázások egyszerűsítése. Az interurbán kicsit körülményesebb kezelése már nem akadályozza jelentősen a munkát, itt a kritikusok szerint is megengedhető a szöszmötölés. Ezért szükség lenne egy olyan beállításra is, ami városi hívást engedélyez, kód csak az interurbánhoz kell. A tanszéki telefonszámla-költségek jelentősen megugrottak az elmúlt évben, és ez csak részben köszönhető a tényleges beszélgetések időtartamának. A számlák jelentős része a minden számra fizetendő, fővonali alapdíjhoz közeli összeg, amely egyes vélemények szerint elfogadhatatlanul magas. Ennek köszönhető, hogy néhány egyetemi szervezet csökkentette készülékei számát. Az alternatívák között szerepel az a megoldás, hogy legyen lehetőség egyes telefonok belsővé nyilvánítására. Ebben az esetben a fővonali mértékű díjnál jelentősen kevesebbet kellene fizetni. Természetesen ez azzal járna, hogy ezeket a vonalakat csak a központon keresztül, tizenegy számmal lehet kívülről elérni. A külvilággal kommunikációs kapcsolatot felvenni igyekvő a városi vonalat csak külön eljárással (de nem a központossal folytatott beszélgetéssel, hanem esetleg kóddal) érheti el így. Többen szóvá tették, hogy sikertelen hívások esetén is számláz egy impulzust a készülék. Ez amellett, hogy drága, erkölcstelen is, hiszen a foglalt jel sok esetben a terhelt városi, illetve nemzetközi hálózat következménye - állítják a panasszal élők. A rendszer sokat támadott pontja a személyi kód feltörése elleni megbízható védelem hiánya. Aki ugyanis egy kis időt szán rá, próbálkozással kikísérletezhet egy kódot, amelyet a későbbiekben illegálisan használhat. A megoldási javaslatok között szerepel, hogy legyen automatikus figyelés a feltörési kísérletek felderítésére és az elkövetők kiszűrésére. Ezek közé tartozna a furcsa jelenségek figyelése, például egy kód hirtelen többszöri megjelenése egy másik tanszéken. Nincs megfelelően megoldva az egy szobában lévők hívásainak egyszerű szétválogatása sem. A javaslatok szerint, ha megmarad a magáncélú helyi beszélgetések külön kezelése, szobánként legyen lehetőség a „0” kódú beszélgetések számláinak automatikus szétválogatására (például úgy, hogy a „0” után bekér egy 1-9 közötti kódot, amelyet a szoba lakói egymás között osztanának fel). A személyi kód használata városi hívásokra nem elfogadható módszer, mert feleslegesen sok számra van szükség. Az automatikus szétválogatással elkerülhető lenne az a személyi jogokat sértő helyzet, hogy egymás telefonhívásainak listájában kell válogatni. Pintér Kálmán, a műszaki osztály vezetője az új rendszer védelmében elmondta: az elmúlt egy év tapasztalatai kedvezőek, a munkatársak megszokták a kódok használatát. A finanszírozási gondokról szólva közölte: az egyetem minden szervezeti egysége az előző évek átlagát figyelembe véve kapott keretet a telefonszámlákra. A költségeket növelheti, ha mindenki teljes jogot kap a telefonokra, erről azonban minden szervezet maga dönt. Jelenleg 3050 készülék üzemel az egyetemen, ez a szám csak minimálisan csökkent az új rendszer bevezetése után, de van példa arra is, hogy egyes tanszékek több telefont rendeltek. Erre van lehetőség, a telefonhálózat kapacitása ugyanis nagyobb a mostani kihasználtságnál. Az elmúlt év eleje óta több ezer kódot adtak ki, ennek köszönhető, hogy igencsak elhúzódik egy-egy új szám bevezetése. A rendszerért felelős munkatársak így is túl vannak terhelve - fejtette ki a vezető. A többezer kódnál visszaéléseket nem tapasztaltak, mindössze kétszer kellett figyeltetni egyegy vonalat. Vizsgálták a rendszert a számos beérkező panasz miatt, miszerint sikertelen hívásoknál is egy-egy impulzust levesz a központ, a gyanú azonban nem igazolódott be. Valószínűleg arról van szó, hogy a csak néhány másodperces beszélgetésre is ugyanannyit számláz a gép, mint a rövid eszmecserékre. A rendszer tehát igen jól működik, de a költségkímélés érdekében tovább fejlesztik a hálózatot, az egyetem teljes digitális rendszerre tér át a tervek szerint, melyre egy elnyert FEFA-pályázat ad lehetőséget. Mindez kedvezőbb alapdíjszámítással jár a későbbiekben - közölte Pintér. A fejlesztés része a március elseje óta működő üzenetrögzítős rendszer. Egyelőre minden egyetemi szervezeti egység készülékeinek ötven százaléka után kap lehetőséget a használatra, a bővítés a rendszer kapacitásának függvénye. A hangpostára december nyolcadikáig nyújthatták be a kérvényeket az igénylők, ők folyamatosan kapják meg négyjegyű kódjaikat. Ezzel a kóddal megoldható lesz, hogy akár egy olyan készüléken is titkosítani lehet az üzeneteket, amit több munkatárs használ. Aki lemaradt a decemberi határidőről, az is kérhet hangpostakódot, de a rendszer bekapcsolására esetleg várnia kell. Haszán Zoltán 1996. MÁRCIUS 14.