A Jövő Mérnöke, 1996 (43. évfolyam, 1-20. szám)

1996-09-26 / 15. szám

Tanévkezdő rektori beszélgetés E­lbocsátások nem várhatók, viszont meg­kezdődött a tanév. Az egyetem vezetői a nyáron módosított felsőoktatási törvény előírásaihoz igazítják az intézmény működését és igyekeznek megfelelni az új követelmények­nek. A cél továbbra is a túlélés. Az új tanévről Biró Péter, az egyetem rektora nyilatkozott la­punknak. -A nyári pihenés után milyen főbb feladatokra ké­szülnek az egyetem vezetői? - Sajnos, az idei gazdasági év sem látszik sokkal könnyebbnek az elmúltaknál, ezért a leg­fontosabb feladat továbbra is az intézmény mű­ködőképességének megőrzése, az oktatás és a kutatás feltételeinek megteremtése lesz. A költ­ségvetési támogatásban új helyzetet termelett a normatív finanszírozás bevezetése. Meg kell vizsgálnunk, hogy az egyes szakok hallgatói lét­száma után kapott költségvetési támogatást ho­gyan használjuk fel az intézményen belül, és miképpen osztjuk tovább a gazdálkodó egysé­gekhez. Az arányszámok kidolgozása ennek a tanévnek a feladata. A költségvetési támogatás mellett nagyobb igyekezettel kell törekedeni saját bevétel szer­zésére. Az egyetem baráti köre a társadalmi szenátussal közösen létrehozta a Pro Progressio Alapítványt, amelynek célja az egyetemet támo­gató társadalmi kör bővítése és a bevétel gyara­pítása lesz. - Mennyire sikeres a támogatók bevonása? - A karok „népszerűsége” különböző. Az in­formatikában, híradástechnikában, valamint a gyógyszeriparban érdekelt cégek közül többen felismerték, hogy érdekük a jól képzett mér­nökutánpótlás megteremtése, és nem sajnálják a támogatást sem. Ugyanakkor hiány van támo­gatókból olyan területen, mint például az építő­ipar, ezen belül is a földmérés, a térképészet és a térinformatika szak vonz kevesebb érdeklő­dőt. Természetesen megpróbálunk mindent a támogatói kör bővítésére, de a karokat és a tan­székeket is biztatnom kell arra, hogy a szakmai kapcsolataikon keresztül keressék az egyetemi képzésre áldozni hajlandó cégeket. - Milyen fejlesztésekre lehet számítani az új tan­évben? -A törvénymódosítás olyan új lehetőséget kínál a felsőfokú szakképzés bevezetésével, amelyre feltétlenül reagálnunk kell. A tanév so­rán megkeressük azokat az irányokat, amelye­ken a szakképzést el lehet indítnai, jövő szep­temberben pedig megkezdődhet az oktatás az egyetemen. Valószínűleg a következő tanév ele­jén adjuk át azt a hallgatói számítástechnikai központot, amely egységes számítógépparkkal és állandó személyzettel segíti majd a hallgatók gyakorlati munkáját. Folytatódik a lágymányosi egyetemi fejlesztés is. A tanév folyamán befeje­ződnek annak az épülettömbnek a tervezési munkálatai, amelyben az építészmérnöki kar és a mérnöki tanárképzés kap majd helyett. A sportlétesítmények átadása már megtörtént, a sportcsarnokot pedig a jövő év őszére vehetik birtokba a hallgatók. A tanév alatt további lépéseket kell tennünk a természettudományi alapképzés egységesíté­sére is. Az ősz folyamán minden bizonnyal sike­rül eljutni oda, hogy a szaktanszékek bizonyos blokkokat fognak felajánlani matematikából, fi­zikából, informatikából, számítástechnikából és mechanikából, amiből a szakok saját igényük­nek és erre fordítandó óraszámuknak megfele­lően válogatnak majd. Nyilvánvaló, hogy ehhez a karok tantervének és a kreditpontoknak kis­mértékű finomítására is szükség lesz. A módosí­tást a jövő évtől fokozatosan vezetik be az első évfolyamon. - Ró valamilyen kötelezettséget a törvénymódo­sítás az egyetemre? - Több feladat is előttünk áll, ilyen például a törvényben szereplő testület létrehozása, amely folyamatosan ellenőrzi és évenként értékeli az intézmény oktatási és tudományos tevékenysé­gét. A módosítás előtérbe helyezte az intézmé­nyi integrációkat. Nekünk egyik fontos felada­tunk lesz ebben a folyamatban részt venni. Az egyetem volt karait felölelő Budapesti Egyete­mi Szövetség már 1992 óta működik. Az Ál­lamigazgatási Főiskola ugyan a nyáron kivált, helyette viszont a kertészeti egyetem vált a szö­vetség tagjává. A nyáron jelent meg a FEFA­ pályázati kiírása, amely az integrációs célokat anyagilag is támogatja. Az egyetemi tanács úgy határozott, hogy az intézmény ebben a folya­matban részt kíván venni, vagyis az eddigi laza magánjogi társulásnak tekintett szövetséget felsőoktatási intézmény jellegű egyetemi szö­vetséggé kívánja átalakítani, tehát okleveleket adhat majd ki, szakokat indíthat. Egyelőre azonban a szövetség tagjai megtartják autonó­miájuk jelentős részét, saját nevüket, hagyomá­nyukat. Két év elteltével kell előterjesztést ten­ni a szövetség többkarú nagy egyetemmé fej­lesztéséről. A törvény előírásai miatt néhány vonatko­zásban ki kell egészíteni a szervezetet és műkö­dési szabályzatot is. - Lehet-e számítani létszámleépítésekre? - Azt hiszem, hogy teljesen megalapozott a reményünk, hogy a tavalyi évhez hasonló vagy akár csak azt megközelítő mértékű létszámle­építésre egyáltalán nem kelljen gondolnunk. Jelenlegi információim szerint nincsen olyan kényszerítő körülmény, amely elbocsátásokhoz vezetne. Nagyon szeretném remélni, hogy az eddigi létszámleépítések még azon a határon belül voltak, amit az egyetem el tudott viselni az oktatás minőségének érezhető romlása nél­kül.­­ Várható-e javulás a kutatás finanszírozásá­ban? - A felsőoktatási törvény módosítása adott valami támpontot a kutatások támogatására. A normatív finanszírozás részeként az egye­tem költségvetésébe beépült valamekkora ku­tatás-támogatási összeg is, ez azonban megle­hetősen szerény mértékű. Sajnos, a korábbi ipari megrendelési kör, amely a kutatások je­lentős részét tette ki, megszűnt, az ipar újjá­szervezése pedig a mi számunkra nagyon las­san megy végbe. Azt tudom csak ajánlani oktatótársaimnak, hogy hasznosítsák ezt az időszakot a saját ér­deklődésüknek megfelelő kutatási témáikban való előrehaladásra, gyűjtsenek szakirodalmat és vegyék célba a tudományos fokozatok meg­szerzését. Az oktatói-kutatói követelményrend­szer teljesítéséhez és így az előmenetelhez is szükség van a tudományos fokozatokra. - Mennyien választják, illetve hagyják el az ok­tatói pályáját? -Azok számára, akik gyors meggazdago­dást remélnek, sajnos, nem vonzó ez a pálya. Az oktatók rosszul fizetettek, és az ipari meg­rendelések hiánya miatt még a jövedelemkie­gészítésre sincs mód. El kell ismernem, hogy ennek kontraszelekciós hatása már érződik, hi­szen a legkiválóbbak közül sokan elhagyják az egyetemet, másrészt nagyon hiányzik a fiatal utánpótlás. Egyedüli reményünk az, hogy az egyetemi tanulmányaikat befejezett doktoran­­dusz-hallgatóinkból tudunk utánpótlást bizto­sítani. A piramis lassan a feje tetejére áll, az ideális az, ha a legszélesebb a tanársegéd-ad­junktus réteg, ehhez képest lassan több lesz a vezető oktató, a tanársegédi kategória pedig megszűnik. - Mit terveznek tenni az elszaporodott lopások ellen? - A lopások nagy gondot jelentenek, ugyan­akkor a megfelelő vagyonvédelmi, biztonság­­technikai berendezések igen költségesek. Anya­gi lehetőségeinkhez mérten ahol csak lehet, ki­építünk ilyeneket, éjszaka pedig kutyás őrökkel védjük az egyetemet. Sajnos, ennek ellenére is egyre több esetben kell kihívni a rendőrséget. A tolvajok többnyire kulccsal jutnak be az épüle­tekbe. Felhívtuk a tanszékvezetőt figyelmét, hogy zárcserével, biztonsági zár beépítésével védjék a területüket. Most úgy néz ki, hogy né­mi fedezetet is tudunk erre biztosítani. Ebben az esetben pedig az intézkedéseket kötelezővé fogjuk tenni. Haszán Zoltán - JAA 1996. SZEPTEMBER 26.

Next