A Jövő Mérnöke, 1996 (43. évfolyam, 1-20. szám)

1996-10-24 / 17. szám

Modor és számítógépes kapcsolat A Jövő Mérnöke szerkesztőségébe a közelmúltban számos olyan jelzés érkezett egyetemi oktatóktól, hogy „nincs számukra biztosítva a termi­nálszerű modemes hozzáférés". Ez annyit jelent, hogy az egyetem munkatársainak egy része hétvégenként és az esti órákban nem tudja (telefonon történő) számítógépes kapcsolattartás útján lebonyolítani - esetenként rendkívül sürgős - munkáját. A helyzetet súlyosbítja, hogy az érdekelt felek - miként azt a téma után eredő JM tapasztalta - elté­rő módon ítélik meg a kommunikáció és a jómodor mikéntjét. Az Egyetemi Információs Központ hosszabb ideje üzemeltet egy adott telefonszámon olyan modemcsoportot, amely lehetővé teszi a számítógépekkel való telefonos kapcsolattar­tást. Vagyis, ha valaki hétköznap vacsora után, vagy a hétvégén még el akarja érni a „mail­jét”, dolgozni, ügyet intézni szeretne, mindezt otthonról is megteheti. A JM által megkere­sett egyetemi munkatárs, aki egyébként nem járult hozzá nevének közléséhez, elmondta, hogy számos oktató kapcsolatot tart fent kül­földi, akár tengerentúli tanárokkal, tudósok­kal, így az időeltolódásokat figyelembe véve - ez például Kalifornia és Magyarország eseté­ben kilenc óra - teljesen természetes hogy so­kan még éjjel is átnézik a postájukat, ponto­sabban azt, hogy érkezett-e számukra elektro­nikus mail. Az ominózus modemcsoportot mindezidáig kétfajta üzemmódban lehetett használni: volt az egyszerű, terminálszerű modemes hozzáfé­rés és az úgynevezett PPP programokon ke­resztül történő hozzáférés. Ez utóbbi mind a mai napig létezik, az egyszerű kapcsolat azon­ban pár hónapja megszűnt. Aki modemezni akar, annak a továbbiakban be kell szereznie PPP programot, amely egyébként modernebb az egyszerű terminálos hozzáférésnél, ám a be­szerzésre nincs mindenkinek lehetősége. (Ter­mészetesen itt elsősorban a nyavalyás anyagi­akról van szó.) Egészen pontosan a felhaszná­lók 20 százaléka az egyszerű kapcsolattal, 80 százalékuk PPP-programmal dolgozik. Megke­resett oktatónk szerint ennek ellenére nem kellene vízbefojtani a „20 százalék macskát”, és az is tény, hogy bár a PPP programos hozzá­férés modernebb, az egyszerű terminálkapcso­latot még a jóval fejlettebb amerikai és nyugat­európai egyetemeken is biztosítják. Megkeresett oktatónk szerint a történetben szerepet játszanak még illembéli hiányosságok is, elsősorban az EIK operátorai részéről. Az operátorok, a rendszermenedzserek ugyanis nem törődnek a bajba jutott kollégákkal, nem segítenek nekik abban, hogy újra tudjanak az egyszerű terminálkapcsolattal modemezni. A PPP program használatának részükről történő többszöri udvarias felajánlásán túl semmit sem tesznek az ügy érdekében. Sőt, arra is volt pél­da, hogy erőteljes kifejezésekkel illették a hiá­nyosságot feltáró egyszerű terminnálkapcsola­­tosokat. Ez minden, csak nem szolgáltatás - mondja a magát megnevezni nem akaró okta­tó. Az Egyetemi Információs Központ új veze­tője, Kelemen Gáspár szívélyesen áll a rendel­kezésünkre. - Megpróbálunk mindent, hogy biztosítsuk az egyszerű terminálos hozzáférést és pár hé­ten belül reményeink szerint erre újból lesz is mód. Problémát csak az jelenthet, hogy óriási az érdeklődés, így elképzelhető: nem mindig tudnak belépni a felhasználók. A jó és rossz modorról pedig így vélekedik az EIK vezetője: - Egyes kollégák szemében csak az minősül embernek, aki „elöl is és hátul is doktor”. A mi operátoraink elsősorban huszonéves fiatalem­berek, akiknek nincs semmi „tudományos caf­­rangja.” Valószínűleg itt lehet a kutya elásva, és még valamit ne felejtsen el: a mai generáció kicsit másképp vélekedik a kommunikációról, mint a korábbiak, talán ez is okot adhat félre­értésekre, érzékenykedésre. Egyelőre ennyit az egyszerű és a PPP prog­ramos hozzáférés körül kialakult mizériához, a problémára szükség esetén még visszaté­rünk. D. P. (A modortalanságot akkor sem lehet meg­bocsátani és eltűrni, erre nincs mentség! - a szerk.) TEW: új kutatás-fejlesztési program Transport Economy Workshop elnevezést kapta az a rendez­vény, amely a Közlekedésmér­nöki Kar középtávú kutatás-fej­lesztési programjának kidolgo­zását és plusz finanszírozási le­hetőségek feltárását tűzte zász­lajára. A rendezvény a CIPE (Center of Inter­national Private Enterprise) és több multina­cionális cég vezetőinek támogatásával indí­tott kiemelt projekt része. A „Technology Commercialization” program célja, hogy se­gítse a felsőoktatási intézmények igazodását napjaink gyors politikai és gazdasági változá­saihoz. Az átálláshoz szükséges például mó­dosítani a kutatás-fejlesztési és innovációs tevékenységek szervezési, támogatási, piaci értékesítési és vezetési rendszerein. A fejlett ipari államokban már jóval korábban, a hat­vanas években kezdődött az egyetemek fi­nanszírozásában, szervezési és vezetési rend­szerében egy jelentős változás. Módosult az intézmények szerepvállalása a kutatás-fej­lesztésben. A költségvetési forrás csökkené­sét alapítványi támogatások megszerzésével, ipari kapcsolatok bővítésével, illetve a kuta­tás-fejlesztési tevékenység diverzifikálásával ellensúlyozták. A workshop szervezésével a szervezők a vállalati, állami és egyetemi vezetők közötti kapcsolatok felvételét, munkakapcsolattá alakítását kívánták elérni, a „felhasználási oldal” képviselői megismerkedhettek a Köz­lekedésmérnöki Kar másfél száz magasan képzett oktatója, kutatója kapacitásával és a tervezett középtávú kutatási-fejlesztési prog­rammal. A program három fő irányt jelöl ki. Az el­sőbe tartozik a közlekedési rendszerek terve­zése, irányítása, ide értve a kombinált szállí­tást, a közép-európai rendszerekhez való csatlakozást, az EU-harmonizációs folyama­tot és a közlekedési rendszerek teljes irányí­tását, rendszer­elemek mikroprocesszoros vezérlését. A másodikban a hangsúly a jár­művek hagyományos üzemeltetési tartomá­nyának bővítésére, biztonsági határokra esik. A témakörben a nagyobb méretű, sebességű, új rendszerű járművek mozgásdinamikája, szimulációja, környezetkímélő, gazdaságos üzemeltetése, illetve a balesetet megelőző mozgások tanulmányozása a cél. A harmadik fő irány az állapotfigyelő és -diagnosztizáló rendszer elemeinek vizsgála­ta, elsősorban a jármű-fedélzeti, tipizált ele­mekből felépíthető, rugalmas állapotmoni­toring és diagnosztikai rendszerekben szük­séges elemek szoftver- és hardver-szintű fej­lesztése. A workshop természetesen lehetőséget nyújtott arra, hogy a tanszéki javaslatokból összeállított programot az állami és vállalati vezetők az egyetemi oktatókkal, kutatókkal közösen pontosítsák, illetve egyedi kutatás­­fejlesztési témajavaslatot vitassanak meg. A rendezvényen természetesen az elképzelé­sek megvalósíthatóságát segítő támogatási lehetőségek is szóba kerültek. Haszán Zoltán 1996. OKTÓBER 24.

Next