Jövő, 1848. december (1-23. szám)

1848-12-01 / 1. szám

tény történt itt. Első hogy a külön kormányok alatt széttördelt sőt gyakorta fejedelmei által saját testvér­­zei java ellen használt német nemzet kimondó, hogy egy nagy testté s va­lódi nemzeti egészszé akar egyesülni nem ki­rályai személyében , hanem minden egyes fölött álló központi hatalomban. En­nek következtében ü­lt össze a frankfurti or­szággyűlés, s alakult meg János birodalmi kormányzó elnöksége alatt a központi hatalom. Másik nevezetes tény volt Ausztriának a királyi zsarnokság Jerikójának , s egész nyu­gati Európa népszabadság ellenes törekvései súlypontjának — alkotmányos országgál lett alakulása. Azonban a szándoklott német birodalmi egység részint orosz érdekekből pénzzel s ármánynyal előkészített akadályok, a porosz ki­rály alattomos cselvetései, Ausztria álnoksága s szláv elemnek izgatásai, de maga a német népnek politikai félszeg tudákossága miatt is — nem született meg. Sőt mai nap messzebb áll attól , mint valaha. A 38 kis fejedelemke félti budgettjeit, hivatalnokait, s a népen ed­dig telt sarczolásai árát a beolvadás által el­veszteni. Ausztria látja, hogy erős, Németor­szág mellett neki nem csak le kell lépni az ugyan már is inkább csak tiszteletbeli, mint hatalmat kölcsönző német császári szék­ről, sőt látja hogy vagy magyarrá vagy szláv­­vá kell lennie, ha életét biztositni akarja s miután szinte tudja, hogy magyarrá csak sza­bad intézmények nyomán lehetett volna, szlávvá pedig ha lesz, császári koronája mel­lett is Miklós czár lisztarlójává aljasul — min­den nagyobbszerű terv nélkül csak ellenzi tovább is — Németország egybeolvadását. Poroszország szívesen látná ezt, de csak úgy, ha a központi hatalom kulcsa az ő kezébe jut, s ezt ő kényszerint, de semmi esetre sem a népszabadság érdekében használhatná. Ezért kerítette ő meg — lehet sejteni mi szép esz­közökkel — a frankfurti gyűlés többségét, s ezért teszi lehetetlenné a központi hatalom működését. — Míg nem ő állítatik a német egység élére — nevetséges paródiává törek­szik a központi hatalmat tenni; ha pedig sike­rül ezt is megkerülnie bizonyára csak saját hiúságának , s hatalma nevelésének eszközévé csúfítandja, s több hasznot lát belőle só­gora — az orosz czár — mint egész Német­ország szabadsága, és népei érdekének java. He Németország mai nap olly erőszakos mozgásban van, s fejlődése annyi rejtett okok­kal fűződik össze , hogy egy szerencsés v­életlen Vilm­os gonosz terveit néhány nap alatt kigunyolja , s Németország jövője elha­­tárzó forduló­pontra jut. — Még Ausztriáról szólunk. — Sehol a marcziusi napok reményeit olly keserű csapás nem érte , mint itt. de ez nem is csodálatos. Egész Austriá­­ban csak egyetlen erősít támasza van a nép­­szabadságnak t. i. Pécs városa. Többi részei­ben a hosszú századok járma­ a népet csaknem minden nemesit önérzettől megfosztó. A hol pedig eszmélni vagy épen a királyi önkény ellen okoskodni mer, ott torkon ragadva tartják őt a régi metternichféle gonosz rend­szer maradék tisztviselői, és a tisztjei által el­­mételyzett katonaság ezrei. — Bécs nagy hibát — sőt európaikig véve bűnt követett el, marcziusban és octoberben midőn tehető vala, utolsó izeiben meg nem semmisítő a reactionális elemet, nem számki­vette a dynastiát, s köztársasággá alakulva nem csatlakozott nyíltan Németországhoz. Ez ugyan természetesen élbre állítva a kérdése­ket a dynastiát harczra készteti vala a nép ellen — de ez úgy is megtörtént. Galliczia s Cseh­ország népei elváltak volna tőle — de ez úgy is meg fog történni. Csak hogy akkor Németország magáévá tette volna a harczot mig most Austria azt egyedül küzdötte. És segélyt nyert volna magától a szláv elemtől, m­elly saját függetlensége áráért szívesen se­gítette volna őt is szabaddá tenni.­­ Azonban Bécs elesett. Elesett pedig nem a szegény nép , vagy a nyersnek gúnyolt tö­megek gyávasága, vagy lelketlensége miatt, de nyilván a kislelkű­ s évek óta Austria, Ma­gyar, Stájer és Cseh­ország zsírján hízott sza­tócs polgárság árulása által. — Részese elestének a dem­ocrata párt egyenetlensége, s a mozgalom élére állottak ügyetlensége. Sőt talán a történetirás árulással vádolandja őket. De részese a Jellacsicsot üldöző magyar tábor parancsnoka is , s azon nemzeti határozatlan­ság m­elly ügyeink vitelét márczius óta sajno­san jelleme. Bécs elesel, de a meggyilkolt democra­­ták szelleme nem távozott el az ős István­­templom közeléből, hanem bosszúsan csap­­dossa szörnyeit, s talán közelebb mint gon­dolnák vihart fog előidézni nem csak a de­­mocratia győzelmére, de Windisgh­itz van­­dalismusa megbosszulására is. — Mert ne hidje senki, hogy a soldateska győzelme filtal egyetlen párt is meglegyen nyugtatva. A fe­kete sárga nyárspolgár azt hitte hogy a megadás első kakuk szavára a régi boldog zsebelési korszak rögtön be fog állani. A magyar cseh s a t. ezentúl is hordóval viszi föl az aranyat — üveg gyöngyért; meg veszi olcsón nyers— term­ékeinket s ad méreg drága áron posztót, és czukrot s a­t. Azonban látja hogy az ostori állapotba tett nur ein­dién városa napon­ként üresebb lesz. A magyar fülig elzárkó­zik tőle — s az eleség már is drágulni kezd. A cseh pedig hűségének árául azt szabja, hogy a király Prágába költözzék. Mi marad tehát a szegény hasas polgár számára? A jövő évi 6 heti böjt. — Ezen elem bizonyosan nem nagy támasza leszen jövőben a dynastia har­­czainak. — Jó az iparos, kereskedő s a I. osztály.­­ Tudjuk ezek Magyarország nélkül egy évig nem lehetnek el, s kényszerülve lesznek minden sárgaságuk ellenére is átkozni olly rendet,melly őket csőd alá keríti. S ha mi erős­en tartjuk magunkat jövő tavasszal inkább uj forradal­mat kezd ez elem, mintsem magát lassan két koldussá engedje tenni a magyar kereske­dés nélkül. Elánok jönnek Pécs felvilágosult férfiai, a democratia barátai, kik jól tudják hogy is­ten e két országot századokon át nem azért házasstá össze, hogy egyetlen királyt, s családját hogy drágább vagyonával tömje, hanem a közszabadság­ harczában úgy legye­nek egymásnak testvérei, mint ha két kéz lenne, melly a szabadságban közös szivét vé­delmezi. Ezekre minden órán számolhat a for­radalom és ügyünk. Végre ott van a munkások , szegény kéz­művesek tömege,melly nem csak legiszonyúbb bánást tapasztalt a katonaságtól, de megfosz­tana látja magát életszükségeit saját tehetsé­géből fedezni. — Már is hallók hogy minden rögtön ítélő bíróság ellenére is csoportuláso­­kat csinált, s kenyeret nagy halált kö­vetelt. És majd megjö a tél nyomorúságaival. A szegény munkás elmegy a gyároshoz — ez nem ad dolgot a" télen. Megy az iparoshoz .Win­­disgrätz elpusztította műhelyét. Megy a keres­kedőhöz — nincs semmi áruszál­lás vagy ra­kodás. — Tehát hol szerezzen munkát, hol kenyeret, hogy éhen veszni ne kénytessék? Sehol.­ És a szegéni nép belátandja, hogy illyen királyi szeretet, roszabb a farkas dühénél ki egyszerre szaggal szél s az illy rend nyomasz­tóbb a sirföldnél, mert annak terhét legalább a szegény sem érezi! — Ennyi elégedetlen elem,— ennyi forradal­mi gyúlékonyság mellett azt gondolni, hogy Bécs soká csendesen marad — kábaság. Ott nem nyomta el Windisgrátz a forradalmi tü­zet, hanem csak véres szalmát rakott tete­jére. A tűz bénul erősen emésztődik, s a láng véletlenül, de annál szélesebb folyam­ban ü­ti föl fejét. — a vértanúk sírdomja alól. buda­pesti tükör. Két h­ét óta Budapest nagy börzévé ala­kult fit, mellynek k­i­z­si­r­ó­l­a­go­s részvénye­sei, csak a menageria átelleni ház tagjai le­hetnek; minthogy pedig Magyarhonban az tart­ja meg a törvényeket, a ki akarja, tehát lé­teznek stille com­panionok, és duód ez r­é­s­z­v­é­n­y­e­s­e­k i­s. Minden részvényesnek joga van: ministernek, őrnagynak, vagy stá­tustitkárnak combináltatni magát. A combina­­lioi papírok népszerűség, vagy a pártfogol­­tatás súlya szerint rúgnak fel vagy száll­nak alá. A stille compagnonok: osztály­főnökség­re , ezeredességre; a duodez részvényesek tanácsosságra , titoknokságra , kapitányságra jogosítv­ ők fel. Ezeken kivül megemlítendő még a cliensek serege, kik concipista, hadnagyi és egyéb kisebb tározókra tartanak hajtó­vadászatot. Ezek száma olly nagy, hogy lis­tákba sorolva, majd minden részvényes frakk­jában találhatók.­­ Az elsőbbek szabadon járnak be a combinati ministerekhez, az utóbbiak csak az antichambreban szaglálód­­nak hírek után a részvényes padronoknak megviendők tájékozás végett, kiknek orráról gustálják azután a cliensek, a kedvező vagy sújtó ítéletet. E börzejátéknak igen sok mulatságos ol­dalai vannak. Így kora reggel már vágtat­nak equipageban, bérkocsiban, lóháton, gyalog az aspiránsok, a combinált ministerek le­­verjével é­s mil­y bivali türelemmel anticham­­biiroznak a El ősit üstökösek a par­ven­ük­nél, fa legitismisták szójárása szerint­ mint studirozzák az ál életeket, bókokat, mint rendezik a vezéreket tudós, komoly vagy mo­solygó kifejezésre, a hivatal minősége szerint. Végre felcsallan az ajtó, minden sze­mek éhszomjai függnek az ígéret földére, a bemeneti elsőbbség konezát a kalandorok nyerik el, lefizetvén régi praxis szerint a cerberusnak az obulust, és honvédén lejte­nek be. Felelős szerkesztő : ÁRKÁNYI BOVili. lakik ujvilágutcza 613 sz. Előfizethetni helyben a szerkesztőnél s MILLIÓK ADOLF könyvárusnál (úri utcza Orczyház). Nyomatik Müller Adolfnál, ferencziek téren­­111 sz. a.

Next