Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)

1986 / 3. szám - SZEMLE - Éliás Pál: Egy klasszikus jogintézmény: a tiszteletbeli konzul

a konzuli képviselet létesítésének igénye, de azt kielégíteni hivatásos konzuli kép­viselet nyitásával előreláthatólag hosszabb ideig nem lesz módunk, számításba kell vennünk tiszteletbeli konzulok megbízásának lehetőségét is. Figyelembe véve a külföldön élő magyar emigráció létszámát, területi elhe­lyezkedését és túlnyomó részüknek a Magyar Népköztársasággal való lojális kap­csolatát, tiszteletbeli konzulokat az ő köreikből is megbízhatnánk. Ugyanakkor hazánk - intenzív külgazdasági kapcsolatai révén - nyilván érintkezésbe került olyan nem magyar származású gazdasági (kereskedelmi, idegenforgalmi, jogi) szakemberekkel, akik alkalmasak lennének e feladat ellátására. Ami e képviselet tartalmát, az ellátható konzuli funkciók körét illeti, azt természetesen a hivatásos konzuli képviseletekénél szűkebb körben kell meghatározni, így például valószínű­leg nem lenne helyes az esetleges tiszteletbeli konzuli képviselőket útlevél- és vízumrendészeti feladatok ellátására is feljogosítani. Ugyanakkor azonban a tra­dicionális konzuli feladatok jó részének ellátására (mint amilyen a küldő állam és a fogadó állam közötti kereskedelmi, gazdasági és kulturális kapcsolatok fejleszté­sének előmozdítása; a kereskedelmi, gazdasági és tudományos tájékozódás; a küldő állam állampolgárainak segítségben és támogatásban részesítése; a hagyatéki ügyekben való eljárás, gyám és gondnok rendelésében való közreműködés) fel­tehetően igen hatékonyan felhasználhatnánk a tiszteletbeli konzuli intézményt a gazdasági, kereskedelmi vagy emigrációs szempontból jelentős államokban, közülük is elsősorban olyanokban, ahol a tiszteletbeli konzuli intézményeknek hagyományai vannak, így Észak-Európában vagy Dél-Amerikában. Tiszteletbeli konzulok megbízására azonban ez idő szerint magyar részről nincs lehetőség. Már az elvi lehetőség biztosításához is számos külső és belső fel­tételt kell megteremtenünk. A teljesség igénye nélkül ezek közül a következőket emeljük ki: Belső feltételek: az 1950. évi 8. tvr. hatályon kívül helyezése, a tisz­teletbeli konzulok küldését (és természetesen fogadását) lehetővé tévő, kinevezé­sük rendjét, feladataikat meghatározó jogi szabályozás megteremtése. Külső feltételek: a Magyar Népköztársaság jelenleg hatályos 30 konzuli egyez­ménye nem tartalmaz rendelkezéseket a tiszteletbeli konzulokról. Hazánk nem ré­szese a tiszteletbeli konzulok helyzetét is részletesen szabályozó 1963. évi bécsi egyezménynek sem. A tiszteletbeli konzulok megbízása és működésük engedé­lyezése, valamint az általuk ellátandó konzuli feladatok meghatározása így külön nemzetközi szerződéseket — ha az adott állammal van hatályos konzuli egyezmé­nyünk, akkor kiegészítést — igényelne. Ezzel összefüggésben figyelembe kell ven­ni, hogy a tiszteletbeli konzulok megbízásáról szóló nemzetközi szerződés termé­szetesen magában foglalja a kölcsönösséget, vagyis ugyanazt a lehetőséget bizto­sítja ilyen tisztségviselő megbízására a szerződésben részes államok számára, még akkor is, ha az egyik szerződő állam azt a jogát, hogy a másik államban választott konzulokat nevezzen ki, nem, vagy átmenetileg nem veszi igénybe. Jelen tanulmányban a tiszteletbeli konzuli intézmény kialakulásának, jellemző vonásainak, a hazai jogi szabályozásnak az áttekintése után igyekeztünk rámutatni

Next