Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)

2001 / 1-2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Schreiber, Thomas: A francia külpolitika és Kelet-Európa

A francia külpolitika és Kelet-Európa ciaországgal való kapcsolatok helyreállításáért szállt síkra. „Magyarország türel­metlenül várja, hogy újra megjelenjenek földjén a francia könyvek, művészek, elő­adók és filmek" - írta az elnök. Franciaország 1946. január 28-án ismerte el a magyar kormányt, majd diplomá­ciai kapcsolatok létesültek a két ország között. Hat héttel később az első párizsi magyar követ, Auer Pál, aki a budapesti francia követség jogtanácsosa volt a má­sodik világháború előtt, bemutatta megbízólevelét. „Ha a franciák látni fogják, hogy a magyar nép valóban kívánja a szabadságot és a függetlenséget, és komolyan veszi a demokrácia törvényeit, bizonyosan ro­­konszenvvel fognak viseltetni irántunk" - jelentette ki Auer Párizsba érkezése előtt.26 1946 júniusában az Egyesült Államokba tartó magyar kormánydelegáció tagja­ként Rákosi Mátyás, a kommunista párt főtitkára, a rendszer „erős embere" meg­állt Párizsban. Az 1997-ben Budapesten megjelent Visszaemlékezéseiben elmeséli a francia vezetőkkel folytatott tárgyalásait, így felidézi Georges Bidault-val való be­szélgetését is. A magyar vezető szerint Bidault nem titkolta, hogy Franciaország csak szerény, harmadik hegedűsi szerepet játszik a nyugati nemzetek koncertjé­ben, és Párizsnak kevés befolyása van a magyarok ügyének támogatásához (a bé­kekonferencia előestéjén járunk). Beszélgetőpartnerének látható gyengeségétől el­csodálkozva Rákosi később megkérdezte elvtársát, Maurice Thorezt, hogy egy ennyire jelentéktelen ember, mint Bidault, hogyan tudta irányítani az ellenállási mozgalmat. „Thorez elvtárs" válasza így hangzott: „Bidault De Gaulle képviselője volt Franciaországban, és egyik feladata volt annak megakadályozása, hogy az ejtőernyővel ledobott fegyverek a kommunista partizánok kezébe kerüljenek..."27 Albánia Teyssier ezredes, a tiranai francia katonai misszió vezetője 1945. december 26-án jelentette be Albánia hivatalos elismerését. Néhány héttel később a diplomaták cse­réjére is sor került. Tekintsünk bele az ezredes 1946. január 16-án Párizsba küldött jelentésébe: „a kormányzó csoport szinte kizárólag a koreai francia gimnázium régi növendé­keiből áll vagy olyanokból, akik Franciaországban voltak egyetemisták. Az albán kommunista párt gyökerei Franciaországba nyúlnak vissza, és országunk itt nagy becsben áll mindenekelőtt azért, mert lehetővé tette ennek a forradalmi csoport­nak a megalakulását."28 2001. tavasz-nyár

Next