Kakas Márton, 1912 (19. évfolyam, 1-51. szám)
1912-01-01 / 1. szám
4. OLDAT.. Jva/,'as Ascarton. Az ünnepi számok. A lapok karácsonyi számai, terjedelem dolgában, immár elérték a non plusz ultrát, úgy, hogy immár számos szerencsétlenség okozójává lett a szeretet ünnepe, aminek ugyanezek a karácsonyt kikiáltották. (Szép szeretet az, mikor az embernek néhány ujság-gaurizankárt és popokatepetlt kell végigolvasnia!) A sok karácsonyi szerencsétlenség okát a lapok hol egy, hol másban jelezték. Ezek az okok azonban nem felelnek meg az igazságnak, mert a valódi okot csak a Kakas Márton tudja és az csak most adja tovább. Ime: Mindenki tudja, hogy a Szuly-cég a szent karácsony ünnepén összeomlott. Önök persze azt hiszik, hogy az ok az volt, hogy Szuly doktor cukrot árult, nem pedig paragrafust. No, igen, ez is egyik ok volt, mert a doktor ne verje a kaptafát, a suszter pedig a paragrafust, így szuly egyik ok a másikat. Azonban a bukás valódi oka az volt, hogy a cég—■ könnyelműen — összevásárolta a budapesti lapok összes karácsonyi számait s ezt a nagy terhet nem bírták el sem a cukorsüveg-tornyok, sem a kávé-oszlopok. Bizonysága ennek az is, hogy a cég főnöke szanatóriumba került. Mert ki nem jutott szanatóriumba, aki végigolvasta a karácsonyi Eiffeltornyokat? Szerencsére a tótok nem olvasnak újságot, különben el lehet képzelni, hogy karácsony reggelén hány épület-állvány omlott volna össze. Azt is olvasták önök a lapokban, hogy karácsonykor egy-két-tíz-húsz-ötven-száz embert elgázoltak a villamosok. Kérdem önöket, hogyan gázolhatnak el a villamosok ennyi embert, mikor mindig állanak? Ezeket a szerencsétleneket nem a villamosok gázolták el, hanem a karácsonyi számok, melyeket az utasok kiejtettek a villamosból. A Kakas Márton maga látta, mikor a Rákóczi úton négy utas, aki közös erővel fogta a Budapesti Hírlap karácsonyi számát, a lap-mammutot ráejtette két utas lábára. Mind a két utas lába eltörött, ami még nem lett volna baj, de a villamos-kalauz egyik gombját is letépte, miért is tíz rendőr vonult a kocsiba és fölírta a tettesek nevét. Ez a fölirás félórai időt vett igénybe, miért is a villamos egy óra hosszat állt.. . Tudvalevő, hogy a karácsonyi örömökhöz tartozik a tömeges vasúti katasztrófa is. A karácsonyfa nem is lenne teljes, ha nem lógna az ágain egy csomó vasúti szerencsétlenség. Az idén sem zavarták meg a vonatok az ünnepi hangulatot azzal, hogy elmulasztották volna a karambolokat. Összeütközött egy-két-három-tíz-húsz vonat. De miért? Önök azt hiszik, hogy mert a vasúti személyzet karácsonyi hangulata nagyon pityókás volt. Tévednek. A vonatok azért ütköztek össze, mert nem bírták el a lapok karácsonyi számait, amelyeket az utasok meggondolatlanul behurcoltak a kupékba. A vonatok e jelszóval: Nem vagyok bolond, hogy karácsonykor ekkora terhet cipeljek! — öngyilkos módra egymásnak rohantak. És mégis a lapoknak áll följebb, mikor a sok katasztrófáról referálnak. Egyébként is sok szerencsétlenséget okoztak az ünnepi számok. B. tanácsos házában a gyerek fölmászott az ünnepi szám tetejére, onnan lehempergett és beütötte a fejét. X. színésznő belelépett az ünnepi számba és úgy elmerült benne, hogy ha nincs kéznél az udvarlója, belefullad a sok körkérdésbe és elbeszélésbe. Egy ujságmely elhatározta,, hogy a saját lapja ünnepi számát végigolvassa; természetesen, mire a 2246-ik laphoz ért, megvakult, és megőrült. És több ilyen baleset történt, melyek mind igazolták a lapok ama hírét, hogy a karácsony a boldogság ünnepe volt, mert aki a zálogházba vittea párnáját, meg a paplanját, nyugodtan betakarózhatott tizenkét tagú családjával együtt a lapja ünnepi számával. Túlzás. — Volt egy híres görög festő, aki oly élethűen festette a szőlőt, hogy a madarak rászállottak és csipegetni akartak belőle. — Ebben semmi különös nincs. Én például ismerek egy festőt, aki egy barátunk ebédlőjének sarkába oly élethűen festett egy pókhálót, hogy a szobalány egy óra hosszat próbálta onnan eltávolítani. — Micsoda túlzás! — Ez nem túlzás. Mondom, hogy egy barátommal történt! —• Az lehet! De ilyen cseléd sohase volt! Subabonens. — Mit visz az Istenért, Jancsó bácsi? — Egy-két karácsonyi számot viszek a családomnak? 1. SZÁM