Kalauz, 1857. július-december (1. évfolyam, 1-26. szám)

1857-09-12 / 11. szám

1857. 11. szám. September 13. Megjelenik lapunk minden szombaton két kisebb negyedl­étü íven. Előfizetési ára helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve félévre 1 fr, egész évre 2 fr. Szerkesztői szállás: Mészáros utca Em­­merlingház, 2-ik emelet, hová a kéziratok, s a szerkesztőt illető levelek küldendők. K­i­adó iroda, Egyetem utca 1-szim Magyar Mihály könyvkereskedése a takarékpénztár átellenesen, hová az előfizetések, s szállítást, hirde­tést illető közlemények adandók. Hirdetések díja egy háromszor halálozott petitsor, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 4 kr, többszörinél pedig 3 krjával számittatik. HETILAP A N­ÉP JÓLÉTÉRE. A takarékpénztárak. Midőn előbbi cikkünkben előadtuk ho­gyan kell meggazdagodni, szintén képzeljük, hányán feleltek rá: szép ez mind gondolat­nak, de mi nem igen követhetjük annak ta­nácsait, mi az egész beszédnek nem vehet­­­­­jük semmi hasznát. Ott takarékpénztárról van szó, hová a megtakarított garasokat minden pillanatban belehetni, s hol azok azonnal kamatozni kezdenek s fölnöveked­­nek forintokká. Mi az ily intézetet könyvek­ből vagy hírből ismerjük csak, nem része­sülhetünk jótéteményeiben; a nélkül pedig szegény embernek vajmi nehéz a takargatás. Erős elhatározású és nagybelátású em­bernek kell annak lennie, ki a nélkül szűkebb körülmények közt is valamit szerezhessen, mert a szegényebb ember sokat nélkülöz, s ha hozzá fog is a takargatáshoz, mire egy­két garasa összegyűl, a szükség vagy vá­gya erőt vesz rajta,belemarkol zsebébe s mielőtt meggor­dől­t volna, kiadta azt a pár garaskát, s elő­röl kezdheti ismét a gazdál­kodást, holott ha annak idejében takarék­pénztárba teheti , még most is az övé volna , sőt napról napra gyarapodnék, me­rt legnehezebb csak az első forint meg­szerzése, a többi könnyebben megy. Miután látja az eredményt, kedvet nyer a takarga­táshoz, örömét leli a kis szerzeményben, büszke reá s így lassankint természetévé válik a gazdálkodás. Mennyi jóra ösztönzi pedig ez az embert és mennyi résztól tartja vissza, azt itt elmondani nem is lehet csak úgy hamarjában. Figyelmet kérünk tehát, hogy e sora­inkat az oly hasznos takarékpénztárak meg­ismertetésének szentelhessük, szólni fogunk aztán arról is, mint lehetne azokat a legki­sebb helységben is áldást­ hozólag létesít­ni. A takarékpénztár oly intézet, hová boldog boldogtalan kisebb nagyobb mennyi­ségű pénzét beteheti kamatra minden órára, és kiveheti mikor csak szüksége kívánja, úgy tekintheti tehát azt mindenki, mint saját láda­fiát , sőt igen sokkal többnek még annál is, mert ládáját kirabolhatják, elemászthéli a tűz, és az abba lerakott pénz­ben is kama­tozik. Ellenben a takarék énzlá­r­ban a letett 21

Next