Kalauz, 1857. július-december (1. évfolyam, 1-26. szám)
1857-09-19 / 12. szám
1857. 12. szám. September 19. Megjelenik lapunk minden szombaton két kisebb negyedrétü ivén. Előfizetési ára helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve félévre 1 fr, egész évre 2 IV. Szerkesztői szállás: Mészáros utca Emmerlingház. 2-ik emelet, hová a kéziratok, s a szerkesztőt illető levelek küldendők. Kiadóiroda: Egyetem utca-szám Magyar Mihály könyvkereskedése a takarékpénztár átellenében, hová az előfizetések, s szállítást, hirdetést illető közlemények adandók. Hirdetések díja egy háromszor halálozott petitsor, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 4 kr. többszörinél pedig 8 krjával számittatik. HETILAP A NÉP JÓLÉTÉRE. Községeink teendői. II. é i s d e d i v ó állítása. Midőn a leendő ember bölcsőjéből kikel, és sok esés, kelés, orr betörés után járni, beszélni, és saját kezével enni megtanul, nem lehet rögtön iskolába adni, pedig ha a szülők nem érnek rá nevelésére, ha testi lelki ereje kifejtését elhanyagolják , testben s lélekben eltörpül, elcsenevészül, elvész. Kérdést intézek a szülők, s átalában minden felnőtt, s gondolkozó emberhez: „Micsoda életkorban lesz a gyermek szellemi ereje, s tehetsége kifejtésében legnagyobb előmenetelt ; micsoda korban tesznek rá legnagyobb benyomást a kívüle eső tárgyak; mely években maradnak meg legjobban az oktatások; s mikor lesz a gyermek legnagyobb előhaladási anyanyelve megtanulásában ?” Ha nem csalódom, mindenki így felel : „Azon korban midőn az iskola legkevesebbet, átalában mindenki igen keveset gondol, kivált falun, a kis gyermekkel. Én igen szeretem a kis gyermeket, s legyen bárki, örömmel állapodom meg vele, s valami titkos örömöt érzek, ha hajlandóságát megnyerhettem. Alig lehet valami élvezetesebb, mint szünóráinkban a gyermekek ártatlan vagy szilaj játékát nézni, s édes elandalodással gondolni vissza ama boldog korra, mikor még mások aggódtak helyettünk. Azonban tekintsük meg jól ezen kis ártatlanok sorsát, nem azt kell e hinnünk hogy Isten angyalai őrködnek felettük, mert szüleik ugyan keveset tesznek értök, és pedig annál elszomorítóbb, hogy szegénység, és módosság kevés különbséget tesznek e tekintetben. Az alva kimegy a szőlőbe, szántóföldre, hogy mezei munkáját végezze, s megkeresse a kenyeret, melyre kicsinyei számot tartanak ; az anya elmegy füvet aratgatni az egyetlen tehénnek, azután gályát szedegetni, melynek tüzénél felmelegítse a vacsorának szánt tejet. És ki marad otthon a kisdedek őrizetére ? A nagy apó, ki meg sem tud mozdulni karosszékéből, ha pajzán unokái elcsenték harmadik lábát, kinek szeme 23