Kalauz, 1857. július-december (1. évfolyam, 1-26. szám)

1857-09-19 / 12. szám

1857. 12. szám. September 19. Megjelenik lapunk minden szombaton két kisebb negyedrétü ivén. Előfizetési ára helyben házhoz hordva vagy vidék­re postán küldve félévre 1 fr, e­g­é­s­z é­v­r­e 2 IV. Szerkesztői szállás: Mészáros utca Em­­­merlingház. 2-ik emelet, h­ová a kéziratok, s a szerkesztőt illető levelek küldendők. Kiadóiroda: Egyetem utca­­-szám­ Magyar Mihály könyvkereskedése a takarékpénztár átellenében, hová az előfizetések, s szállítást, hirde­tést illető közlemények adandók. Hirdetések díja egy háromszor halálozott petitsor, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 4 kr. többszörinél pedig 8 krjával szám­ittatik. HETILAP A NÉP JÓLÉTÉRE. Községeink teendői. II. é i s d e d i v ó­­ állítása. Midőn a leendő ember bölcsőjéből kikel, és sok esés, kelés, orr betörés után járni, beszélni, és saját kezével enni megtanul, nem lehet rögtön iskolába adni, pedig ha a szülők nem érnek rá nevelésére, ha testi lelki ereje kifejtését elhanyagolják , testben s lélekben eltörpül, elcsenevészül, elvész. Kérdést intézek a szülők, s átalában minden felnőtt, s gondolkozó emberhez: „Micsoda életkorban lesz a gyermek szel­lemi ereje, s tehetsége kifejtésében legna­gyobb előmenetelt ; micsoda korban tesz­nek rá legnagyobb benyomást a kívüle eső tárgyak; mely években maradnak meg leg­jobban az oktatások; s mikor lesz a gyer­mek legnagyobb előhaladási anyanyelve megtanulásában ?” Ha nem csalódom, min­denki így felel : „Azon korban midőn az iskola legkevesebbet, átalában mindenki igen keveset gondol, kivált falun, a kis gyer­mekkel. Én igen szeretem a kis gyermeket, s legyen bárki, örömmel állapodom meg vele, s valami titkos örömöt érzek, ha haj­landóságát megnyerhettem. Alig lehet va­lami élvezetesebb, mint szünóráinkban a gyermekek ártatlan vagy szilaj játékát nézni, s édes elandalodással gondolni vissza ama boldog korra, mikor még mások aggódtak helyettünk. Azonban tekintsük meg jól ezen kis ártatlanok sorsát, nem azt kell e hinnünk hogy Isten angyalai őrködnek felettük, mert szüleik ugyan keveset tesznek értök, és pe­dig annál elszomorítóbb, hogy szegénység, és módosság kevés különbséget tesznek e tekintetben. Az alva kimegy a szőlőbe, szántóföldre, hogy mezei munkáját végezze, s megkeresse a kenyeret, melyre kicsinyei számot tarta­nak ; az anya elmegy füvet aratgatni az egyetlen tehénnek, azután gályát szedeget­ni, melynek tüzénél felmelegítse a vacso­rának szánt tejet. És ki marad otthon a kis­dedek őrizetére ? A nagy apó, ki meg sem tud mozdulni karosszékéből, ha pajzán uno­kái elcsenték harmadik lábát, kinek szeme 23

Next