Kalligram, 1997 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1997-03-01 / 3. szám
ték volna. A vezér mint lehetséges lépés az összes figura kombinációja, kivéve a ló lépését (így hangzik egyébként egy kitűnő thriller címe is). Ez a lépés a többi figura lehetséges lépéséhez viszonyítva bizonyos mértékig bizarr: az összes bábu vagy egyenesen vagy a diagonális mentén mozog, míg a ló mind az egyenes, mind a diagonális iránytól eltér egy mezővel. A ló megjelenik a regény szövegében is: „Pál Palics az asztalra dobta a fekete lovat, amelynek azonnal letörött a feje." (122. old.). Sebastian a regény végén meghal az életrajzírójának és bátyjának tudatában, abban a pillanatban, mikor a haldokló testvéréhez siet, és nem jut eszébe a szanatórium neve, ahol Sebastian fekszik, egy sakktábla képe merül fel, ez tulajdonképpen egy asszociációs utasítás, amely lehetővé teszi, hogy visszaemlékezzen a szanatórium nevére: „sakktábla, Schachbrett, un damier... Fejemen vihar szaladt át, és a nyelvemen egy szó ült: St. Damier!" (168. old.). Magának Sebastiannak is szándékában állt egy életrajzot írni, de egy fiktív személyről, amelyhez apróhirdetés útján valódi személy fényképét kereste, aki a könyvben a fiktív főszereplőt alakítaná. Ez az írói lépés és ugyanakkor Hayden White kérdése: „melyek a »realista« történetírás »művészi« elemei?", azon módszer pontosítására inspirál, amely segítségével a biografizáló irodalomtörténeti diskurzus az életrajzírót megalkotja. A szerző ilyen konstrukciója „húsból és vérből" analóg a realista regény irodalmi alakjának megalkotásával (talán valahol ott rekedt meg a „pszichologizációja"). Sebastian Knight alakja maga ironikusan nyújtja az életrajzi interpretációs kulcsot (azért ironikusan, mert olyan regényről van szó, melyben a „good-mani" biográfia egyenes úton tematizált). Knight orosz, aki elmenekül Oroszországból a forradalom elől, író, s angolul kell alkotnia, olyan nyelven, mely nem az „anyanyelve" (mindez azonos Nabokov „életrajzának szövegével" - Lotman), azonban ezen a ponton sem szűnik meg a szöveg „kettős ügynökként" működni, merthogy az „író önéletrajzi elemeit" az olvasó rendesen az én-beszéd területén keresi, mely területet a szövegben Knight bátyja foglalja el (ez azt jelenti, hogy Nabokov saját magáról bátyja tolla segítségével harmadik személyben ír, és egyidejűleg a bátyjáról első személyben, úgy, ahogyan Hrabal beszél magáról felesége szájával). Az életrajzi interpretáció lehetősége az olvasómodellt „baljós kanyarba" illetve „kitérésbe" vezeti, „helytelen irányba" (valószínűleg a jelölők hasonló sorozatával lehetne Nabokov egy másik regényének a címét lefordítani - Bend Sinister). Nabokov sujet-je állandóan így folyik, vészjósló ugrásokkal a helytelen irányba, tehát a Sebastian Knight-ban is. Az életrajz mint írás egy valódi személy életéről és szintagmatikus összekapcsolása egy fiktív alak életrajzának (élete leírásának) egy valódi személy fényképével bizonyos módon előírják a valódi és a fiktív logikáját. Sebastian Knight-ról például nagyon keveset tudunk meg, az, ami megremegteti a sorokat, a vágy, vagy eljutni hozzá. Az, ami közel hozza, nem az életsorsának áttetszősége, világossága, nem élete minden eseményének ismerete, hanem a vágy Sebastian közelségéért. A testvér és életrajzíró a haldokló után utazik és imádkozik, hogy még életben találja, mert tudja, hogy Sebastian beszélni kíván vele, és azt gondolja, hogy Sebastian elárulja neki azt, ami tisztázza egész életét. Mikor megérkezik a szanatóriumba, a portástól érdeklődik Knight felől. Knight - ismételtem. - „K"-val. Angol vezetéknév." A szanatóriumban csak egy angol fekszik, a portás hozzá küldi. Az elbeszélő belép a szobába, és a beteg lélegzését hallgatja, életében először szeretetet érez iránta. Viszont nem Nabokov lenne, ha ez a szekvencia nem 16 Tomáš Horváth