Kalligram, 2000 (9. évfolyam, 1-12. szám)

2000-08-01 / 7-8. szám

3. Lásd H. Nagy Péter megállapítását: „A kortárs próza szövegalakító kompo­nensei közül minden bizonnyal annak értelmezése állítja a legnehezebb fel­adat elé a befogadókat, amely a 'szövegen belüli és a szövegen kívüli' dichotómia újraszituálásának tapasztalatát hívja elő. Eszerint ugyanis egy alkotás akkor minősülhet beszédképesnek, ha ellenáll a fikció kontra valóság­típusú besorolhatóság mindenfajta (mimetikus, metafizikus) válfajának (vö. a különböző regényelméletek azon elgondolásával, mely szerint a regény mint organizmus az 'élő valóság' mindenkori reprezentációja)." (Egy regény amint olvassa a másik[at], In: Uő: Redundanciák retorikája, Vár ucca tizenhét könyvek, 1998. 95.1.) 4. Az imagináció Wolfgang Iser teóriája alapján így sommázható: „(A) fikcionális szöveg nagyon sok azonosítható realitásfragmentumot tartalmaz, amelyek a szöveget környező szocio-kulturális világ és a szöveget megelőző irodalom szelekciójával kerülnek bele. Ennyiben tehát a fikcionális szövegben egy vilá­gosan felismerhető világ tér vissza, mely azonban magán viseli a fikcionáltság jegyét. E világ tehát zárójelbe van téve, hogy tudtunkra adja: az ábrázolt világ nem egy adott világ, csak úgy kell érteni, mintha az lenne. Ezáltal jut érvényre a fikció leleplezésének egyik fontos következménye. A fikcionálás felismerteté­sében lesz az irodalmi szöveg által szerveződő világban minden Mintha (Als- Ob). A zárójelbe tétel jelzi, hogy az ábrázolt világhoz fűződő minden 'termé­szetes' beállítódásunk felfüggesztendő. Ennek következtében az ábrázolt világ nem is öncélúan tér vissza, s nem is merül ki egy olyan világ jelölésében, mely már előtte adva volt." (A fikcionálás aktusai, In: Az irodalom elméletei IV. [szerk. Thomka Beáta], Jelenkor, Pécs, 1997. 70. 1.) 5. Kulcsár Szabó Ernő terminusa a műalkotás nem esztétikai horizontokkal való szembesülésére, illetve szövegen kívülre vonatkozására. (A zavarbaejtő elbeszé­lés, Kozmosz könyvek, 1984, 29-30. 1.­ 6. Benyovszky Krisztián: „Emlékezés és narráció három modellje", Kalligram, 1999/9. 42-61. 1. 7. Angyalosi Gergely, In: „Irodalmi kvartett...", Beszélő, 1998/7-8. 210-213. 1. 8. Paul Ricoeur: A szöveg világa és az olvasó világa, In: Narratívák 2. (szerk. Thomka Beáta), Bp., 1998. 17-18. 1. 9. Benyovszky K., i. m., 55. 1. 10. Michel Foucault: Mi a szerző?, In: Uő. Nyelv a végtelenhez, Latin betűk, Debre­cen, 1999, 122-123. 1. 11. Paul de Man: „A trópusok retorikája (Nietzsche)", Helikon, 1994/1-2. 42. 1. 12. H. Nagy Péter: „Az irónia beszéde", Alföld, 1998/8. 110-112. 1. 13. Vö. Hayden White: A történelmi szöveg mint irodalmi műalkotás, In: Testes könyv I. 333-354. 1. 14. A LB intertextuális kondícióiról bővebben lásd: Keserű József: „Hagyomány és nyelviség", Kalligram, 2000/3. 39-44. 1. „Megvallom nektek, barátaim..." 13

Next