Kalligram, 2001 (10. évfolyam, 1-12. szám)

2001-03-01 / 3. szám

Keserű József Folytonosság és/vagy megszakítottság (?) Történeti narratíva Grendel Lajos Éleslövészet és Duba Gyula Aszály című regényében Egy irodalmi mű életképessége nagy mértékben függ attól, meg tud-e felelni azoknak a kihívásoknak, amelyekkel a különféle fogalmi rendszerekkel (és ezek elméleti előfeltevéseivel) való találkozásaikor szembesül. A másik oldalról közelít­ve: az értelmező nyelv hatékonysága azon múlik, ki tudja-e bontani az irodalmi művet abból a sziklafalból, amelybe a korábbi értelmezések (és értelmező nyelvek) merevítették. Ennek szemléltetésére nyújt lehetőséget a közelmúlt nagy népszerű­ségnek örvendő „történelmi" regényeinek recepciója során körvonalazódott fogal­mi bázis. Érdemes volna tehát átgondolni néhány megfontolást és következtetést, amelyeket a kortárs recepció a történet, a történetiség, valamint a történetírás/ történetmondás, a fikció és a metafikció fogalmai kapcsán felvetett. Az e fogal­mak mentén játékba hozható regények - pl. Háy János: Dzsigerdilen. A szív gyönyörűsége; Xanadu; Márton László: Jacob Wunschwitz igaz története; Láng Zsolt: Bestiárium Transylvaniae. Az ég madarai; Talamon Alfonz: Samuel Borkopf: Baráta­imnak, egy Trianon előtti kocsmából; Darvasi László: A könnymutatványosok legen­dájai­­ egyik közös jellemzője a történelem és fikció, illetve a történetmondás és metafora kapcsolatát vizsgáló elméleti megnyilatkozásokkal fennálló párbeszéd­készség. Ami jelen pillanatban érdekes lehet számunkra, az a felsorolt regények révén kanonizált olvasási módok kiterjeszthetősége, illetve felhasználhatósági köre. Kérdés tehát, hogy a rendelkezésünkre álló fogalmi apparátus segítségünkre lehet-e korábbi, a fentiekhez hasonló poétikai ismérvekkel rendelkező művek újraolvasá­­sakor, továbbá mennyiben képes a feltárt olvasási retorika korábbi olvasataink módosítására? Vizsgálódásom tárgya két regény: Grendel Lajos Éleslövészete és Duba Gyula Aszálya. A választást (látszólagos) poétikai különbözőségük, eltérő indíttatásuk és (kérdéses) irodalomtörténeti helyzetük motiválta. Mielőtt azonban kísérletet tennék e regények újraolvasására, szükségesnek látom, hogy tágabb elméleti keretek közt taglaljam fikció és történelem viszonyát. Mindenekelőtt azokat a fogalmakat és szempontokat részletezem, amelyeket felhasználok az elemzés során. 1­1. A történettudomány egyik legalapvetőbb problémája ismeretelméleti termé­szetű. Milyen viszony tételezhető fel a történelmi események és azok nyelvi leképe­zése között? Hayden White2 írásában a kérdés a következőképpen fogalmazódik meg: Vajon a történetírás nem csupán utólagos konstrukció, amelyet kívülről 31

Next