Kalligram, 2001 (10. évfolyam, 1-12. szám)
2001-05-01 / 5-6. szám
Mikszáth tehát e regényben a nietzschei kérdést érintően Gyulaihoz hasonló eredményre jut: a gyengéket kioltja a történelem. Csakhogy a történetiségnek egy másfajta megközelítése is szerepet kap életművében. Mikszáth a történeti adatokat poétikus perspektívából értékeli, az adathalmazból kiválogatja a fikcióhoz szükséges elemeket, melyeket szövegébe beépítve továbbít. S ez az a pont, amelyben a történelemszemléletnek egy olyan aspektusa lelhető fel, melynek teoretikus kidolgozása csak napjaink irodalomelmélete - s elsősorban a már korábban emlegetett Hayden White dolgozott ki. Az Új Zrínyiász tökéletes példája Mikszáth szövegválogató és textusokat át- illetve továbbító írástechnikájának. A Beszterce ostroma és az Új Zrínyiász időkezelése sok hasonlóságot mutat. Mindkét regényben több idősík szinkron együttállása tapasztalható. Pongrácz gróf a XIX. században él, de a XVII. szabályai szerint, míg Zrínyit a XVI. századból támasztja fel a XIX-be. Mindezt azért is érdemes hangsúlyozni, mivel számos világirodalmi alkotásban előtérbe kerül az idő áthághatóságának problémája. A kritikai kiadás több művet is megnevez, mely hathatott szerzőnkre, így Mark Twain Egy yankee Arthur király udvarában és Edward Bellamy Looking Backward című regényét vagy Tatár Péter ponyvafüzeteit. Érdemes volna e szempont szerint összehasonlítani szövegeinket, hiszen - úgy tűnik - vándormotívummal van dolgunk! Bőséges adataink vannak arról is, mely művek szolgálhattak alapul a regény történelmi horizontjának megkonstruálásához. A történelmi munkákból nem csupán faktografikus adatokat, neveket, helyszíneket stb. emel át, hanem olyan motívumokat és szövegelemeket is, melyek már maguk is fikcionáltak. Csupán egy ilyen forrást - a legfontosabbikat - emelnénk ki: Horváth Mihály Magyar történetét. De nem csupán történelemkönyvek, hanem egyéb irodalmi szövegek, sőt irodalom alatti műfajok hatása is kimutatható a regényben. Mikszáth e regényében a történelem Hayden White-i értelemben vett textualista, szerzőnk esetében pedig intertextualista szemléletével találkozhatunk. Az Új Zrínyiász recepciótörténetét végignézve, feltűnő, hogy mennyien támadták a szerzőt a témaválasztás miatt. Pedig egyik alapvető poétikai mozzanatának tartjuk a témaválasztást. Mikszáth a következőket írja a regény nyitófejezetében, a Praeludiumban mentegetőzésképpen: „Választhattam volna más történelmi alakot is, de Zrínyi volt a legjobb, az ország első leventéje, akinek viselt dolgait mindenki ismeri Magyarországon, még a kisgyerekek is. Választhattam volna világtörténelemből hőst, hogy könyvem így az idegenek előtt is érdeklődést kelthessen, de mit nekem az idegen világok - én csak enyimek írója vagyok: a magyaroké. Megmaradok Zrínyinél." Mikszáth tehát egy olyan kultúrtörténeti horizontból választja ki szövegét, mely mindenki számára hozzáférhető. Mikszáth történelmi tematikájú regényeiben más szempontból is különös jelentőséget kap az intertextualitás. Mint korábban már utaltunk erre, Mikszáth gyakran meríti ötleteit történeti forrásból. Erre nem csak a történet, hanem a szövegvilág szintjén is történik utalás. Kiemel bizonyos mozzanatokat a szövegből, s ezeket az eredeti vagy más szövegekből vett vendégmotívumokat, emblémákat beemeli sajátjaiba, melyek vagy a történetvezetésbe épülnek bele, vagy az elbeszélő narrációjaként anekdotává lesznek. Eisemann György kötetében kitért arra is, hogy mennyire fontos a másik történet Mikszáthnál. Úgy véljük, legalább olyan fontos a másik (ős)szöveg is. Mint fentebb kitértünk rá, számtalan értelmezése létezik a szövegköziségnek. 86 Rózsafalvi Zsuzsanna