Kalligram, 2001 (10. évfolyam, 1-12. szám)

2001-05-01 / 5-6. szám

Mikszáth tehát e regényben a nietzschei kérdést érintően Gyulaihoz hasonló eredményre jut: a gyengéket kioltja a történelem. Csakhogy a történetiségnek egy másfajta megközelítése is szerepet kap életművében. Mikszáth a történeti adato­kat poétikus perspektívából értékeli, az adathalmazból kiválogatja a fikcióhoz szükséges elemeket, melyeket szövegébe beépítve továbbít. S ez az a pont, amely­ben a történelemszemléletnek egy olyan aspektusa lelhető fel, melynek teoretikus kidolgozása csak napjaink irodalomelmélete - s elsősorban a már korábban emlegetett Hayden White­­ dolgozott ki. Az Új Zrínyiász tökéletes példája Mikszáth szöveg­válogató és textusokat át- illetve továbbító írástechnikájának. A Beszterce ostroma és az Új Zrínyiász időkezelése sok hasonlóságot mutat. Mindkét regényben több idősík szinkron együttállása tapasztalható. Pongrácz gróf a XIX. században él, de a XVII. szabályai szerint, míg Zrínyit a XVI. századból támasztja fel a XIX-be. Mindezt azért is érdemes hangsúlyozni, mivel számos világirodalmi alkotásban előtérbe kerül az idő áthághatóságának problémája. A kritikai kiadás több művet is megnevez, mely hathatott szerzőnkre, így Mark Twain Egy yankee Arthur király udvarában és Edward Bellamy Looking Backward című regényét vagy Tatár Péter ponyvafüzeteit. Érdemes volna e szempont szerint összehasonlítani szövegeinket, hiszen - úgy tűnik - vándormotívummal van dol­gunk! Bőséges adataink vannak arról is, mely művek szolgálhattak alapul a regény történelmi horizontjának megkonstruálásához. A történelmi munkákból nem csu­pán faktografikus adatokat, neveket, helyszíneket stb. emel át, hanem olyan motívumokat és szövegelemeket is, melyek már maguk is fikcionáltak. Csupán egy ilyen forrást - a legfontosabbikat - emelnénk ki: Horváth Mihály Magyar történetét. De nem csupán történelemkönyvek, hanem egyéb irodalmi szövegek, sőt irodalom alatti műfajok hatása is kimutatható a regényben. Mikszáth e regényében a történelem Hayden White-i értelemben vett textualista, szerzőnk esetében pedig intertextualista szemléletével találkozhatunk. Az Új Zrínyiász recepciótörténetét végignézve, feltűnő, hogy mennyien támadták a szerzőt a téma­­választás miatt. Pedig egyik alapvető poétikai mozzanatának tartjuk a témavá­lasztást. Mikszáth a következőket írja a regény nyitófejezetében, a Praeludiumban mentegetőzésképpen: „Választhattam volna más történelmi alakot is, de Zrínyi volt a legjobb, az ország első leventéje, akinek viselt dolgait mindenki ismeri Magyarországon, még a kisgyerekek is. Választhattam volna világtörténelemből hőst, hogy könyvem így az idegenek előtt is érdeklődést kelthessen, de mit nekem az idegen világok - én csak enyimek írója vagyok: a magyaroké. Megmaradok Zrínyinél." Mikszáth tehát egy olyan kultúrtörténeti horizontból választja ki szö­vegét, mely mindenki számára hozzáférhető. Mikszáth történelmi tematikájú regényeiben más szempontból is különös jelen­tőséget kap az intertextualitás. Mint korábban már utaltunk erre, Mikszáth gyak­ran meríti ötleteit történeti forrásból. Erre nem csak a történet, hanem a szövegvi­lág szintjén is történik utalás. Kiemel bizonyos mozzanatokat a szövegből, s ezeket az eredeti vagy más szövegekből vett vendégmotívumokat, emblémákat beemeli sajátjaiba, melyek vagy a történetvezetésbe épülnek bele, vagy az elbeszélő narrációjaként anekdotává lesznek. Eisemann György kötetében kitért arra is, hogy mennyire fontos a másik történet Mikszáthnál. Úgy véljük, legalább olyan fontos a másik (ős)szöveg is. Mint fentebb kitértünk rá, számtalan értelmezése létezik a szövegköziségnek. 86 Rózsafalvi Zsuzsanna

Next