Kalligram, 2002 (11. évfolyam, 1-12. szám)

2002-05-01 / 5. szám

fikcionális kommunikációban felfüggesztődik a közvetlen referencializálás, mivel magában a kommunikációban jön létre az, amiről szó van. Az alábbiakban mégis megpróbálok amellett érvelni, hogy létezhet olyan szövegtípus, amely nem tudja kivonni magát teljes mértékben a szövegen kívüli erők befolyása alól, ugyanakkor megőrzi a fikcionalitás alapvető jegyeit. Ez a szövegfajta jelentős mértékben az olvasóknak a témához fűződő beállítódása folytán nyeri el különös­ségét. Létezik az elbeszélő műveknek egy csoportja (az, amelyet a regénypoétikák a történelmi regény címkével látnak el), amely kettős kapcsolatban áll a valósággal: megjelenít egy valóságos múltbeli eseményt, ugyanakkor fikcióba ágyazva újra is teremti ezt az eseményt. Ez alapján aszimmetria tételezhető fel a regény stilizált valósága és a történelmi múlt valósága között. Az ilyen regény kijelentései már csak azért sem feleltethetők meg „egy az egyben" a valóságnak, mivel (mint a történettudomány újabb eredményei sugallják) a „múlt valósága" a befogadó számára csak közvetve adott. De a történelmi regény még akkor sem lenne kötelezhető a totális valósághűségre, ha ez nem így volna. Nem hagyható azon­ban figyelmen kívül az olvasónak az ilyen regény olvasását befolyásoló elvárása, hogy a szövegnek a múltra (a történelemre) vonatkozó kijelentéseit összevesse az esemény hitelességéről alkotott elképzeléseivel. Egyszóval: az olvasó elvárja, hogy a regény megfeleljen a történelmi valóságnak. Előfordulhat azonban, hogy a szöveg nem teljesíti ezt az elvárást. Darvasi László regényében, A könnymutatvá­nyosok legendájában Buda 1686-os ostroma után szar potyog az égből. Ez azért még a „múlt valóságának” megismerhetőségével kapcsolatos szkepszist félretéve sem gondolható valóságosan megtörtént eseménynek. Darvasi regényébe viszont belefér, nem lóg ki a regény fikcionált világából. Ha a fentebbi véleménynek általános érvényt szeretnénk tulajdonítani, azt kellene mondanunk, hogy mindez érvényes Arnott Lustig regényére is. Ez azon­ban, mint látni fogjuk, nem így van. Lustig regénye is egy valóságosan megtörtént történelmi eseményt tematizál, mégis tartania kell magát a történelmi igaz­sághoz, ha nem akar a hiteltelenség rá­galmával szembesülni. A történelmi igaz­ság nála szükségszerűen átlép a fikció világába, és sajátos (poétikai) igazságot (helyesebben hitelességet) kölcsönöz a regénynek. Egy holocaustról szóló regény nem tartalmazhat olyan múltra vonat­kozó kijelentéseket, amelyek nem felel­nek meg a „múlt valóságának" - az ilyen szövegek esetében az olvasó hitelesség­elvárása cenzúraként működik. Nyilvánvaló azonban, hogy egy re­gényre nem alkalmazható teljességében a történelmi igazság kritériuma. Például a „Frank Bondy szerint Buchenwaldból a dachaui tábor felé tartottak" (33) állí­tás sem nem igaz, sem nem hamis. Frank Bondy ugyanis sohasem létezett, csupán Juraj Meliš: Idea (1980) 24 Keserű József

Next