Kalligram, 2002 (11. évfolyam, 1-12. szám)
2002-05-01 / 5. szám
fikcionális kommunikációban felfüggesztődik a közvetlen referencializálás, mivel magában a kommunikációban jön létre az, amiről szó van. Az alábbiakban mégis megpróbálok amellett érvelni, hogy létezhet olyan szövegtípus, amely nem tudja kivonni magát teljes mértékben a szövegen kívüli erők befolyása alól, ugyanakkor megőrzi a fikcionalitás alapvető jegyeit. Ez a szövegfajta jelentős mértékben az olvasóknak a témához fűződő beállítódása folytán nyeri el különösségét. Létezik az elbeszélő műveknek egy csoportja (az, amelyet a regénypoétikák a történelmi regény címkével látnak el), amely kettős kapcsolatban áll a valósággal: megjelenít egy valóságos múltbeli eseményt, ugyanakkor fikcióba ágyazva újra is teremti ezt az eseményt. Ez alapján aszimmetria tételezhető fel a regény stilizált valósága és a történelmi múlt valósága között. Az ilyen regény kijelentései már csak azért sem feleltethetők meg „egy az egyben" a valóságnak, mivel (mint a történettudomány újabb eredményei sugallják) a „múlt valósága" a befogadó számára csak közvetve adott. De a történelmi regény még akkor sem lenne kötelezhető a totális valósághűségre, ha ez nem így volna. Nem hagyható azonban figyelmen kívül az olvasónak az ilyen regény olvasását befolyásoló elvárása, hogy a szövegnek a múltra (a történelemre) vonatkozó kijelentéseit összevesse az esemény hitelességéről alkotott elképzeléseivel. Egyszóval: az olvasó elvárja, hogy a regény megfeleljen a történelmi valóságnak. Előfordulhat azonban, hogy a szöveg nem teljesíti ezt az elvárást. Darvasi László regényében, A könnymutatványosok legendájában Buda 1686-os ostroma után szar potyog az égből. Ez azért még a „múlt valóságának” megismerhetőségével kapcsolatos szkepszist félretéve sem gondolható valóságosan megtörtént eseménynek. Darvasi regényébe viszont belefér, nem lóg ki a regény fikcionált világából. Ha a fentebbi véleménynek általános érvényt szeretnénk tulajdonítani, azt kellene mondanunk, hogy mindez érvényes Arnott Lustig regényére is. Ez azonban, mint látni fogjuk, nem így van. Lustig regénye is egy valóságosan megtörtént történelmi eseményt tematizál, mégis tartania kell magát a történelmi igazsághoz, ha nem akar a hiteltelenség rágalmával szembesülni. A történelmi igazság nála szükségszerűen átlép a fikció világába, és sajátos (poétikai) igazságot (helyesebben hitelességet) kölcsönöz a regénynek. Egy holocaustról szóló regény nem tartalmazhat olyan múltra vonatkozó kijelentéseket, amelyek nem felelnek meg a „múlt valóságának" - az ilyen szövegek esetében az olvasó hitelességelvárása cenzúraként működik. Nyilvánvaló azonban, hogy egy regényre nem alkalmazható teljességében a történelmi igazság kritériuma. Például a „Frank Bondy szerint Buchenwaldból a dachaui tábor felé tartottak" (33) állítás sem nem igaz, sem nem hamis. Frank Bondy ugyanis sohasem létezett, csupán Juraj Meliš: Idea (1980) 24 Keserű József