Kalligram, 2006 (15. évfolyam, 1-12. szám)
2006-05-01 / 5-6. szám
KRÁNICZ GÁBOR ARANYHÍMZÉS Hayden White szerint a történettudomány csak akkor lesz képes megszabadulni a „történelem terhétől”, ha a történelmi szövegeket úgy fogja fel, mint irodalmi alkotásokat, s ezáltal lehetővé teszi a modern irodalomtudomány módszereinek használatát a történeti szövegek értelmezésében. A történelmi narratívák alkotójának tehát egyrészt tudomásul kell vennie, hogy szövegében nem képes saját szubjektivitását meghaladni, másrészt, hogy a történeti szövegek - akár az irodalmiak — szintén egy imaginárius térben keletkeznek, és a fikcióban öltenek testet. A gyakran tényként beállított történelmi események aszerint változhatnak meg, hogy éppen milyen nézőpontból tekintünk rájuk. Bánki Éva új könyve a történetírás folyamatában fikció és valóság kapcsolatát viszi színre, éspedig úgy, hogy a legendaírás művészetét több különböző kontextusba állítja. A legenda megírásának folyamata egyszerre jelenik meg politikai propagandaként, valamint a történet írójának - Sebének — a saját identitása eredetének feltárására irányuló kísérleteként: a nyelviség, a társadalom, a történelem, az irodalom és a teológia kontextusában. Az Aranyhímzés szövegében egy olyan történetírói eljárás húzódik meg, mely az eredetre való kérdezés s egyben az emlékezés problematikáját úgy viszi színre, hogy különböző kontextusokba állítja. Az egyes kontextusok teszik lehetővé, hogy Sebe saját eredetének problémáját mindig más és más nézőpontból figyelhesse meg. A történet rekonstrukciója csak a különböző nézőpontok és értelmezési stratégiák bevonásával válhat lehetségessé. A legendaírás külső oka egy politikai legitimációs kérdés. (I.) László, a fiatal magyar király Velencébe küldi Athanázt (pogány nevén Sebét), Csanád egyházmegye püspökét, hogy felkutatva a híres magyarországi térítő Bánki Éva: Aranyhímzés Magvető Budapest 2005