Érseki Főgimnázium, Kalocsa, 1888

ÁLLANDÓ-E A NAP MELEGE? S HA IGEN, MIÉRT ÉS MEDDIG? S te a nap lakon­a, az az észlelő figyelmét nem kerülheti el a befolyás, amelyet * “ közvetlenül a földre, s ez által közvetve annak emberiségre gyakorol. Midőn télen világossá­­gát és melegét kevésbbé pazarul küldi nekünk, a termé­­­­szet téli álmát aluszsza, mert hiányzik az erő, amely a magától tehetetlen anyagnak éltet, tevékenységet kölcsönözne. Alig emelkedett azonban valamivel magasabbra a látóhatár fölé, alig osz­latja szét dúsabban kiárasztott sugaraival a fehér lepelt, mely alá a természet temetkezett, minden uj kikeletnek, életnek indul, s ezer fű, fa, virág hirdeti nekünk a nap jótékony befolyását a termé­szetre. Azután mindig hosszabb s hosszabb ideig marad a látóhatár felett, sűrűbben és sűrűbben osztja ki éltető erejét, — a természet ifjú élete mindinkább megerősödik s meghozza nekünk éltünk s létünk föltételeit ezer és ezer alakban. Amint azonban a nap búcsúzni kezd tőlünk, eltűnik az élet is, melyet létrehozott, s mil­lió s millió hulló levél mondja nekünk, hogy amely erő létet adott, e létet nem tartja fenn többé. Befolyását a földre a nap kettős erejével, világosságával és melegével gyakorolja. Világossága, joggal mondhatni, létünk, isme­reteink alapja, nélkülözhetetlen föltétele. Ismereteink anyagát ugyanis a látás érzéke, s így közvetve a nap világossága szol­gáltatja. Testünknek erőt a benne levő hő, s ezt az eledelek adják; de az eledelt, bármi alakban is veszszük azt, ismét csak a nap szolgáltatja azon melegével, amelyet tőle a növényzet, ettől az állat, s mindkettőtől az ember kap. Mi lenne a földből s az em­beri nemből a napnak áldásos befolyása nélkül, a sarki vidékek pusztasága, lakatlansága, élettelensége hirdeti legjobban. A föld az életnek mintegy testét, anyagát nyújtja, lelket e testbe a nap önt melegével és világosságával, s midőn a nap majd egykoron meg­

Next